Tegnap egész nap nem tudtam postolni, mert valami karbantartás folyt a freeweben. De lehet, hogy csak az én oldalamon, mert voltak simán elérhető részek is. Nem tudom, mit tartottak rendben. M
A hétvégén elkészült a fürdőszobaszekrény is, most már csak be kell pakolni, csakúgy, mint a tálalónkba. Az ilyet nagyon tudom halogatni. De azért az ablakmosást, amit a múltkor anyósjelölt nem tudott megcsinálni a lebetegedése miatt, azt befejeztem. Persze az én ablakmosásom nem olyan alapos mint az övé, de ki lehet látni, meg csillog is, nekem megteszi. Vasárnap volt születésnap, hisz Dóri a jövő héten lesz 5 éves, de a vidéki rokonok (alias családom), csak most tudtak feljönni, ezért előrehoztuk az ünneplést. Sajnos anyu hiába rendelt békás tortát, az nem lett olyan szép, mint a múltkori, ráadásul az út is megviselte Kanizsától Délegyházáig. A béka egyébként inkább nézett ki polipnak, és kétséges volt a nemi hovatartozása is. Azok a vörös ajkak inkább nőre hajaztak. Mindenesetre azért legalább finomnak finom volt.

Épp ma reggel vigyorogtunk a párommal, hogy igazán Kőbányai törzslakos lehet a képviselőjelöltünk Wygocki Rikárd névvel, említettem, hogy van Csicsay Claudius Iván is a listán. Most meg tessék itt a hír, hogy elütötték Rikárdot, aki valóban lengyel származású.

Az ember lebukott az egyik munkatársnál, mert panaszkodott neki, hogy kicsit másnapos, hiszen megivott tegnap esti társasozáshoz három sört meg fél üveg pezsgőt, mert Mirwen vezetett, Eb nem a pezsgős fazon én meg nem ihattam csak egy pohárral. A srác rákérdezett, hogy csak nem a trónörökös az oka, hogy az asszony nem alkoholizál? S mivel tagadni nem tagad, úgy döntött, hogy után aztán már a többiek elé is állhat és bejelentetheti, hogy novemberben apa lesz. Úgy tűnik, első körben a név ellen van a legtöbb kifogás.

Tegnap felelőtlenül említettem a páromnak, hogy Mirwen éppen fényképezőgépvételen töri a fejét. Erre persze rászabadult a bolgra és elárasztotta mindenféle jótanáccsal. Még Mentorom is emlegeti, hogy amikor megvettük az első gépünket, előtte vagy fél évet nézelődött, mire megtalálta az igazit, aztán onnan ugye nem volt megállás a 350Dig, meg a most már 3 darabos objektívparkig (meg állvány, lámpák stb.), ami tovább fog fejlődni előbb utóbb. Egy másik kisegítő munkatársunk még mindig azon derül, hogy amikor egyszer kérdezte meg a páromat, milyen fényképezőgépet ajánl, akkor 3 órás kiselőadást tartott neki a különböző típusokról, szempontokról stb. Eléggé életveszélyes három napi hideg élelem nélkül hasonló kérdést feltenni neki. Viszont azért én is megkaptam a magamét, hogy minek olvasok blogokat, ha olyan dolgokra nem hívom fel a figyelmét, mint például az olcsó óriásmonitor, holott az nagyon jól jönne nekünk is. Mennyire megérné használtan is, hisz mi is főleg filmnézésre használnánk. Jóval nagyobb lenne a képernyőnk. Ráadásul “Hét collal nagyobb, mint a mostani monitorunk – mondta nekem este, de nem igazán értettem mi ebben a nagy cucc – pont annyival nagyobb, mint amekkora a farkam”. Na erre már magam előtt láttam a különbséget.

Tegnap délután fogta magát a hálózatunk és úgy ahogy van, teljes egészében lerohadt. A segítek asztal eleinte ugye azt mondta, hogy fél óra. Aztán egy óra múlva az ügyeletessel beszélve azt közölte, hogy hát még mindig nem tudják, de nem is meri megkérdezni az ideges rendszergazdákat, akik bevették magukat a szerverszobába. Azt javasolja, hogy csak próbálkozzunk néha felkapcsolódni az internetre, aztán lehet, hogy sikerülni fog. Az egyik ügyfél kérdezte, hogy az ilyen események milyen gyakorisággal fordulnak elő? Esetleg hetente? Mondam, hogy ne izguljon, ez csak a szokásos szeptemberi program, később rendeződik a helyzet. Végülis 5-re megoldódott minden, de már vége lett a munkaidőmnek.

Hehhe most találtam, mindenképp nagyon ide illik. Mintha Robin Williams feltámadt volna, remélem nem ennyi a legjobb az egészből, mindenesetre jópofa vígjátéknak tűnik az Év embere, ahol egy Steve Colbert/Jon Stewart stílusú komikus indul az elnökválasztáson és mit ad Isten, meg is nyeri.

Reggel jövök be a gyárba, köszönök a biztonsági őröknek, ismerősök vannak, ők már nem kérik a belépőmet. Az egyikük mosolyogva utánam szólt:
– Hogy van a Babusz?
Először fogalmam se volt, kire gondolhat, ki az a Babusz, néztem ostobán, aztán rájöttem, hogy a hasam albérlőjére. Megköszöntem érdeklődését, mondtam, kösz jól, s mivel megkérdezte aztán, hogy és én hogy vagyok, arra is pozitívan válaszoltam. De ezt a Babusz kifejezést még sehol se hallottam és meg kell hagyni, nem is tetszik.

Ilyen övezet ez itt. Nem folyunk bele semmibe. El is megyek inkább megnézem az unokahúgaimat a délután. Addig is pedig közkívánatra:

Tegnapi előadás címe a “A szoptatás és az újszülött gondozása” volt, védőnő meg csecsemőgondozó tartotta, a gyerekorvos nem tudott eljönni. Most kevesebb apuka volt jelen, mint az előző alkalommal. Ráadásul ismerve már a terepet, hogy ennyi kismamának csupán az ebédlő 2 női WCje áll rendelkezésére nagyon leleményesen az előadás előtt mentem el pisilni (ó igen ritkán bírok ki 1 óránál többet mosdólátogatás nélkül, Babszem előszeretettel ücsörög a hólyagomon). A védőnő veterán harcos volt (fejből tudta, a kiskönyv hányadik oldalán a lap melyik részén kell bizonyos vizsgálat eredményének szerepelnie), jó sztorikkal, néha ellentomndásba került a csecsemőssel, néha meg teljesen belezavarodtak dolgokba, s nem sikerült igazán tisztázni azokat. Igaz, ezek inkább a papírmunkáról szóltak, mint hogy hány naposnak kell lennie az apasági nyilatkozatnak, a házassági anyakönyvi kivonatnak meg hogy hol és hogyan lehet a TB kártyát kiváltani. Távozóban pedig kaptunk szoptatós újságot meg homeopátiás segédanyagokat. Két hét múlva újra kezdődnek az előadások, de azokra már nem fogok menni, mert a terhesség alatti életmódról szólnak majd eleinte, meg a vizsgálatokról.

Nagyon izgalmas fél órás áramkimaradásunk volt. Egyik pillanatról a másikra, persze sötétbe borult minden. Mivel ma úgyis korábban akartam lelépni (megint előadásra megyek), még meg is örültem neki, hogy még hamarabb elindulhatok. Aztán amikor mindenkinek bejelentettem, meg jöttem felvenni a cipőmet persze visszajött az áram. Na de most már tényleg idő van, nem akarom lekésni a szoptatásról és csecsemőgondozásról szóló műsort.

Múlt héten a párom otthon volt, csinosítgatta a lakást. Hét közepén megérkezett mellé anyósjelölt is, hogy segítsten neki, meg nekem is (ablakmosás, vasalás terén). Azért az ember megállapította, hogy velem jobban tud együtt dolgozni, mint az anyjával. Vasárnap reggel aztán Tesz-vesz néni arra ébredt, hogy megy a hasa, rossz a gyomra, szóval egész nap az ágyat nyomta. Megpróbáltuk rábeszélni, hogy ilyen állapotba ne utazzon haza, de nem lehetett, ő mindenképp menni akart. Mert közben teljesen feleslegesnek érezte magát, meg azon rágódott, hogy most a terhünkre van és nem tud segíteni, ezért például a konyhaablakok nem lettek lemosva, pedig a párom olyan szépen lefestette őkte. Nem lehetett meggyőzni, úgyhogy néhány zacskóval felszerelve elment a busszal, szerencsésen hazaért és nem hányt össze semmit. Mivel estére már láza is lett, felvetettük, talán mégse valamit rosszul evett, hanem elkapott egy vírust, úgyhogy szerintem egész éjszaka azért nem aludt, mert aggódott, hogy akkor meg biztos mi is elkaptuk tőle. De egyelőre nem vagyunk betegek.

Nem mondhatnám, hogy mostanában nyugodtan alszok. Pedig én még szerencsésnek mondhatom magam, mert sose voltam a hasonalvó típus, mindig is oldalt feküdtem, szóval a megnövekvő has nem igazán jelentett megrázkódtatást számomra. Mondjuk módosítani kellett az oldalfekvéses technikán is, ugyanis félig azért a hasamon szoktam feküdni, de most már nem lehet, mert Babszem mozgolódik, ha szűkítem a helyét. Ráadásul inkább bírja a jobb oldalon fekvést, mint a balost, de néha muszáj átfordulnom, mert a karom elzsibbad. A fordulásaimra felébredek, természetesen, aztán kicsit kivárok, hogy vajon Babszemnek mennyirekényelmes a helyzet, utána tudok elaludni. Mindezek tetejében még horkolok is. Amire néha felébredek. Néha a párom ébred fel, s ha emiatt nem tud elaludni, addig bökdös, vagy simogat, amíg meg nem fordulok, vagy fel nem ébredek és el nem csöndesedek. Jah és persze legalább egyszer wécére is ki kell mennem. Innentől kezdve lőttek a nyugodt éjszakáknak, mert ez csak rosszabb lesz, tudom. Mert ugye később egy jó darabig az etetések miatt nem fogok aludni, meg valószínűleg azon aggódom majd, vajon jól alszik-e a gyerek.

A minap végignéztem az origó összeállítását, hogy mikor mi várható a mozikban még idén. Természetesen azok a filmek, amikre igazán kíváncsi lennék csak november-decemberben jönnek be. Felvetettem a páromnak, hogyha Babszem tartja az ütemtervet (november 18), akkor még pont láthatjuk a bemutató napján, azaz 16-án a Clerks IIt, ha már a Kamera által homályosanról és életem első olyan James Bondjáról ami tényleg érdekel mindenképp lemaradok december elején. De az ember szerint 8-9 hét múlva nem az fog foglalkoztatni, hogy lemaradok valami filmről.
Egyébként meg nem értem, ha a Devil wears Pradat már kiadták itthon is könyvben A főnöknőm egy boszorkány címmel, akkor miért nem az a mozifilm magyar címe is, miért pont most fordítanak le valamit egy az egyben a forgalmazók (Az ördög Pradát visel címmel lehet majd nézni a mozikban)?

S mint minden évben, így ősz kezdetén erősen fenyeget minket az informatikai rendszer összeomlása. Ez egyelőre a hálózati lassúságban figyelhető meg, valamint abban, hogy megint van egy csomó új emberke a segítek asztalnál, akiknek halvány lila gőzük sincs a rendszerünkről, meg a működéséről. Ráadásul most már nagyon le tudnak bukni, ha gond van, ugyanis levelet kapunk ha elfeledkeznek a mentésről, vagy valamit rosszul csinálnak. Aztán lehet velük levelezgetni, hogy irgum-burgum mi a gond? (mert telefonon sose érhetők el)

Hétfőn pedig megejtettük az újabb UH-t. Babszem még mindig fiú, s mivel a múltkor azon aggódott a doktornő, hogy nem látta a bal kezét, hát a gyerek most az arcát nem volt hajlandó mutogatni, viszont előszeretettel pakolászta a fizimiskája elé a kezeit, meg a lábait. Aztán persze sikerült olyan felvételt is készíteni róla, ahol kidugja a nyelvét. Viszont most már annyira nagyfejű, hogy alig fért be egy képbe a teljes arca 🙂 Most már felfedeztünk rajta családi vonásokat is. Az orra még mindig kicsi és krumpli, mint az enyim, a szája viszont tiszta apja, aki tegnap morzézott vele, s bizony a Babszem reagált rá. Meg kell tanulni a jeleket, hogy ne csak az S.O.S-t tudjuk bepötyögni neki.

Szombaton reggel még utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy hát hétfőig nem leszünk, a virágokat meg kéne öntözni. Ezzel a cselekedetünkkel azonnal izgalmasabbá tettük az érjük el a vonatot derbyt. Végül 3 perccel indulás előtt már fent is voltunk rajta.
Baltonszerénybe beköszöntött az ősz, a lugasban évek óta nem volt ennyi szőlő, ami ráadásul még finom is volt. Nem tudom, mennyit hagynak majd a madarak, mindenesetre egész hétvégén hallottuk a seregélyriogató lövéseket a közeli szőlősgazdáknak hála. Mintha ostrom alatt lett volna a falu. A sok szunyog miatt, akik nyáron lepték el a környéket a pókok mindent behálóztak. Nem csak nálunk, de az utcákon, balcsiparton is. Még éjszakai fotózást is megejtettünk, Adri például kétségbeesve kereste a Holdat, (forgolódott, hogy “Semmilyen Holdat nem látok“) nem győztük nyugtatni, hogy a Hold nem vész el. S valóban, kiderült, hogy onnan ahol ő állt bizony fák kitakarták a nagy sajtot. Ugyan estére lehűlt a levegő (kimondottan hideg volt), de napközben a napsütésnek hála lehetett azért D vitamint is gyűjteni (persze azért óvataosan, én csak pólóban), sőt a párom még a Balatonban is megfürdött. Rajta kívül persze senki se volt a vízben. Szóval azért idén is sikerült eljutni a Balatonra, ezt is kipipálhattuk.

Mivel én már csak fél lábbal vagyok itt, a heti nagy forradalom és szabadságharc alatt, ami Tikka meg a többiek között lefolyt meccset illeti inkább külsős megfigyelőként voltam jelen. Mert ha beleszólok lehurrognak, hogy nem én fogom eltűrni azt, ami itt folyik, nem nekem kell megküzdenem majd a jövő héttől áramló ügyfélcsordával. Szóval csak 1-2 megjegyzéssel igyekeztem hozzájárulni a dologhoz. Részben szóvá tettem Tikkának, hogy nem jól kommunikálta le a dolgokat a többiekkel, valamint hogy szóljon a Boss néninek is róla. Na ez utóbbit nem tette meg, tehát ma amikor Főnéni elolvasta az összefoglaló ímélt behívott, hogy magyarázzam már el neki, mi a helyzet. Mert ha őt nem kérdezik meg valamiről és megy a susmus, az már régen rossz. Úgyhogy a tegnapi szülinapja után ma jól bedurrant fejjel kezdi a napot.

Az olyan emberektől kéne elvenni az internetet, akik a következőket képesek bepötyögni a keresőbe, aztán meg gondolom csodálkoznak, ha az én blogom jön fel.

hogyan lehet távolról bekapcsolni a számítógépet
horror filmek amiket most játszanak a moziba
Hogy van angolul, hogy vetkőzz
hajnövesztés de mivel?
hogyan kell honlapot csináni?
hány centi magas orlando bloom

Már nem fogok rádióban szerepelni. Viszont pénteken felvettük persze az ismétlést, és nem autentikus, hanem hiteles női hangom van. Egyébként kirohantam a szobából, amikor megszólaltam, aztán lassan visszaóvakodtam, igyekeztem úgy figyelni, mintha egy idegent hallagtnék. S meg kellett állapítanom, hogy a hangom erősen emlékeztet a Hajniéra, aki itt dolgozik nálunk. Még gimiben határoztam el, hogy úgy fogom megtanulni a biológiát, hogy előbb felolvasom magnóra, aztán majd sokszor visszahallgatom, akkor talán valami megmarad bennem az állat és növényvilág fejlődéséből (földrajzból se voltam képes soha a sok földtörténeti kort megjegyezni). Olvasás hangosan mindig jól ment, általánosban rendszeresen jártam Kazinczy versenyekre. Aztán a visszahallgatás az kriminális volt. Az ember nem úgy hallja saját magát, mint más. S amikor ezzel szembesültem, erős sokkot kaptam. Háromszor próbáltam meg visszahallgatni úgy a biológiát, hogy a tartalomra figyeljek, ne a körítésre, de nem ment, úgyhogy a kazettát letöröltem, és maradt a hagyományos módszer a tanulásra.