A párommal megegyeztünk, nem kell nekünk kocsi, a Babszem jólérzi magát a 9-es buszon. Tegnap este is ott jelentkezett, pedig az összes kismamairodalomban benne van, hogy este lefekvéskor szokta eleinte leginkább érezni az anyuka a mozgást, mert akkor tud a gyerekre leginkább koncentrálni. Ehhez képest a mienk az esti Volvós buszokat részesíti előnybe. A hugomnál például az volt, hogy amikor balra fordult az ágyban akkor élénkült be nagyon Adri, úgyhogy ezt a technikát kihasználva fordult jobbra, ha aludni akart, ha viszont már kezdett aggódni, mert a gyerek mozgását rég nem érezte, akkor bal oldalára feküdt és beindult a mozgás. Na már most én nem fogok tudni mindig felugrani a 9-es buszra, ha kétségeim vannak
16 blocks
Komolyan nagyon tetszett a film. Igaz, az emberek megtanulhatnák már, hogy Bruce Willis-szel nem érdemes ujjat húzni. Mert pocakosan, öregen és iszákosan is tud meglepetést okozni, mint ahogy azt meg is tette tegnap este. Ráadásul azt is érdemes dícsérni benne, hogy hajlandó eljátszani az öregedő , lecsúszott embert, mert már úgyse hinnénk el, hogy atlétában végiglohol New Yorkon, inkább közelebb van a valósághoz, hogy kicsit sántít és kifullad 2 emeletnyi lépcsőn. A film szerint ugye kap egy feladatot, hogy kísérje el a bíróságra Eddiet, a cél csupán 16 utcányira van a rendőrségtől. De persze semmi se úgy alakul, ahogy kéne, s ezen a kis távon is lehet akciózni. Az eleinte idegesítő Mos Def, aki valószínűleg pont azért beszélt olyan furcsán, hogy jelezze, karaktere egyszerű lélek, a rendszer áldozata, idővel nemcsak a veterán deetektívhez, hanem a nézőkhöz is közelebb kerül. Ráadásul Richard “Halálos fegyver” Donner még mindig tudja, hogy kell buddy-moviet csinálni anélkül, hogy saját epigonja legyen. Na meg persze amint megjelenik a rágózó David Morse, rögtön tudjuk, ki is a rossz fiú
Jó este
Tegnap este moziba mentünk a
16 utcára
a MOM parkba. Előtte kaptam gyönyörű ezüstfülbevalót, a film korrekt volt, rég láttam ilyen jól felépített, összerakott és jó színészeket felsorakoztató szórakoztató művet, hazafelé pedig szinte semmit se kellett várni a csatlakozásokra. Aztán a 9-es buszon 22.15-kor megéreztem a Babszemet. Azóta megdumáltuk, hogy tipikusan a mi gyerekünk, mert azóta se nagyon strapálja magát. Tegnap este jelentkezett úgy, hogy ne érezzem rosszul magam ennek hiányában, azóta pedig visszavonult, nyugiban van. Nem egy ideges títpus A párom szerint persze rosszul menedzseltem le a dolgot, amikor továbbadtam a családnak:
–
Ember: ilyenkor minden barátnőt azonnal fölcsörög, hosszan mesél, esetleg sírtál is… tudod 🙂
Lobo: de csak vigyorogtam:)
Ember: nem baj, a sírtál jobban hangzik. tudod, életed nagy pillanata, hónapok óta vártál erre, és a megkönyebbülés és boldogság hullám miatt az érzelemid túláradtak, és csak folytak az örömkönnyeid…
Ember: bla bla bla 🙂
Tehénparádé
Tegnap reggel láttam egyet ami nagyon tetszett. Türkizkék marha, mint olvadó jégkrém, olvadó arccal a földön szétloccsanva, égnek meredő fenekéből kiáll a pálcika. Gondoltam, ma fogom a céges gépet, kimegyek majd több napfényben, lefényképezem és ideteszem Nektek okulásra. Csakhogy a tehenet eltávolították. Ugyanis a Bazilika előtti téren volt, a bejárattal pont szemben. Gondolom a Katolikus Egyház tiltakozott.
Goldenblog 2006
Goldenblog témában
megint
csak támogatom az egészet, mint tavaly. Bár akkor a
végeredmény
, hogy a fődíjas egy fotoblog lett, nem hagyományos, írásos webes megjelenés, kicsit megütött. De például az, hogy nem ajánlottak, az már érdekelt, s
elgondolkoztatott
. Sokkal jobb szurkolni, meg jelöltetni a kedvenceket és kíváncsian várni az eredményt. Esetleg megismerni újabb blogokat, mert lassan a régi gárda, akikkel indultam, akiket olvastam, kikopik. Persze ahogy megszaporodtak most a blogszolgáltatók és a blogok, idén tuti nem 792 blogot fognak jelölni, hanem jóval többet. Sok sikert a zsűrinek a válogatáshoz, hogy ebből leszűrjön 100at ami tényleg figyelemre méltó.
Egyébként meg szerintem van értelme az egésznek. Aki finnyáskodik az álszent. Ha dolgozik, csinál valamit az ember, igenis jól esik neki, hogy elismerik. Akár azzal, hogy beszavazzák a zsűribe. Persze van aki életre-halálra versenynek fogja fel és visszatetszést kelt. Sokféle ember/blogger van. Van aki azt mondja fuj, de azért nézi, fenn van-e a listán. A negatív reklám is reklám, ezt már rég tudjuk, tehát ha kirohanást rendezünk a Goldenblog ellen, akkor is megnézik az olvasóim, hogy mi is az, s netán szavaznak, vagy jelölnek. Miért baj, ha van megmérettetés, ettől még ha az ember szívből és magának csinálja a blogját ugyanúgy örömét leli benne, esetleg plusszt kap, hogy lám, más is szereti. Alapvetően meg ha nem akarunk összehasonlítást másokkal, ne egy nyilvános fórumot használjunk az önkifejezésre.
Naptár
Névnapja volt a páromnak, s az ajándék kiválasztása nem kis fejtörést okozott, de úgy gondoltam, hogy megvan a tökéletes. Munkája révén már eddig is sokat változott, hozott kompromisszumokat. Például mappával jár, nyakkendőben, van mobilja, sőt már nem hagyja napokra lemerülni, hanem feltölti, mielőtt még jelezne a telefon. Viszont a jegyzetelési módszerein nem változtatott, még mindig cetlikre, papírokra írogat. Okulva az
eszpee
-féle ideális szervező feltérképezéséből fakadó cikksorozaton, úgy döntöttem, veszek valami hasonlót. Persze azért mégse egy egyszerű noteszt, hisz névnapról van szó. Úgyhogy beruháztam a
Moleskine
legújabb 18 hónapos naptárjába. Nos, az ajándék nem aratott sikert. Persze emlékezhettem volna, hogy annak idején, amikor megismerkedtünk az ember söröscímkékre, cetlikre, meg ami a keze ügyébe került, iratrendezőként pedig a farmere hátó zsebét használta (ezért aztán gyakran fejtörő volt az elmosódott számokból kitalálni, mit is kéne tárcsázni). Kapott hát tőlem egy nagyon pici, zsebbe beférő telefonregisztert. Ami még mindig ott van a fiókjában. Szóval ilyen irányban nem hajlandó fejlődni. Azt mondja, jó neki jegyzetelni bentre az A4-es, azt nem hozza haza, mert az munka, meg ott bent fűzi le. Most van egy Moleskine határidőnaplóm (igazából mindig is szerettem volna egyet, szóval az ő névnapján magamat ajándékoztam meg:)
Szakíts
Vannak filmek, amikre akkor is elmegyek, ha előtte többszáz helyről azt hallottam, hogy szar, nem éri meg. Ilyen volt a Szakíts, ha bírsz is. Igazából a
Telly Savallas
os trailer óta döntöttem így. Na meg úgy gondoltam, hogy a mackó Vince Vaughn is mindent megér. Azt hiszem az volt a fura, hogy az ember romantikus vígjátékot várt, de ehhez képest kevés volt a romantikus, meg a vígjátéki elem. Komolyan, ilyen témában, a szakítós-vígjátékosban tényleg igazat kell adnom Galambnak, az Annie Hall az etalon. Legközelebb inkább azt nézzük meg.
Lap alja
Megtartom a csíkjaimat, csak hogy én is legyek annyira kismama,
hogy ilyen giccset csinálok:
Fuj film
Annak idején nagyon jól döntöttünk, hogy a Zorro Legendáját nem néztük meg moziban. Míg az előző Banderas-os Zorro jópofa volt gyönyörű főszereplőkkel (nő létemre néha nagyon el tudok ámulni Zeta-Jones-on, olyan csodaszép), itt kábé az 5. percben szerettem volna pofán vágni az összes szereplőt, de legfőképpen a kisgyereket. A párom vigyorogva jegyezte meg, mivel össze-vissza firkálgattam egy papírra, hogy rég látott ennyire látványosan unatkozni egy filmen. Az a helyzet, hogy most még Catherine se tudott feldobni. De azért végigkínlódtuk. Azt mondom, még az a 450Ft-nyi kölcsönzési díj is sok volt érte.
Dobog
Úgy gondoltam, nem lesz gond a mai pisiléssel a védőnőnél, hisz rendszeresen ébredek hajnali 4kor, megjárom a WCt, szóval a reggel nem kell kipattanni az ágyból és rohanni. De természetesen ma korábban 2 előtt érkezett a menetrendszerinti járat, de hős voltam reggel, bár biztos ami biztos, zuhanyzáshoz odakészítettem egy kimosott üveget, hátha a vízcsobogás erősebb ingernek bizonyul. De nem, kibírtam amíg kellett, sőt még az ottani mellékhelységben kellett csapnyitással rásegíteni a dolgokra. De a vizeletem negatív, a vérnyomásom is normális, ugyan ez a félidőben már +6 kg kicsit megrettentett (azt hittem kevesebb, egy ideje ugyanis nem bízom az otthoni mérlegben), végül meghallgattuk a Babszem szívverését is. Gyors, egyenletes, ahogy kell. Szóval attól, hogy még nem érzem a mozgását ő ott van és éli világát. Megnyugtató a tudat, továbbra se vagyok hajlandó ezen stresszelni magam, hogy már mindenki velem közel egy időben szülő érzi, csak én nem. Későn érő típus vagyok (ez abból is látszik, hogy életemben először kedden voltam Mangoban és leárazáson vettem 2 felsőt magamnak), meg haláli nyugodt, szóval nem meglepő, ha Babszem se az a kimondottan izgálga fazon.
Goldenblog 2006
Idén is lesz. Zsűriben a tavalyi nyertesekkel. Hajrá. Majd szavazok megint, sőt talán még a díjkiosztóra is elmegyek, ha megint ingyenes és nyílt lesz, bár sajnos a koktélokról le kell mondanom 🙁
Túró, vihar, papírok
Úgy látom, a tegnap éjszakai szélvihar több embert is zavarba hozott. Én még 11 felé tapasztaltam, amikor a páromnak gyártottam a hideg epres-túróst, amit ma vitt a névnapi összejövetelre, hogy volt eső is. Kerek 2 percig. Aztán az éjszaka egész jól telt, az előzőekhez képest nem voltam fenn órákig, csak perceket forgolásztam.
Egyébként tegnap volt először, hogy magamra kellett ébrednem, nem bírom már az iramot úgy, mint babszem előtt. Természetesen a kollegák rám szóltak, hogy képzeltem a pakolászást, de hát úgy gondoltam, ez nem árthat, ment eddig is. Most már nem fog, mert hamar lefáradtam. Lassabban is gyaloglok, s abból se bírok annyit mint régen. Mi lesz így a szokásos antikvárium körútjaimból? Amikor a délutánt azzal töltöttem, hogy boltból boltba kalandoztam. Holnap ismét védőnő, aztán doki pénteken. Hogy teljen pecsétekkel a kis füzetem. Még hétfőn okosított ki a bérszámfejtőnk, hogy szülés után küldjem majd be hozzá a kispapát a sok papírral, vagy ha nincs elég papír ő majd elmondja mi kell még, s jobb ha felkészülünk, azt az 5 napot, amit az apuka is kap gyermek után hivatali sorbanállással tölti. Feltéve ha akarunk mindenféle pénzeket időben megkapni. Na és ki ne akarna. De persze ismerem a rémtörténeteket, hogy meddig kell várni a különböző juttatásokra még így is.
Elromlott, rossz
Mára bekrepált a légkondi a gyárban. Pontosabban az ügyfélfogadó teremben. Gondoltam, szólok a karbantartóknak, hogy valamiért nagy nagy meleg van. Közölték, hogy hát igen, az egész házban rossz volt a berendezés, de megjavították, viszont kell nem kevés idő, mire utoléri magát. Reméltem, talán mire én kerülök sorra az ügyeletben, megjavul. De most 15 perccel a vége előtt suhintott meg egy kis hűvös légáramlat. Aztán meg feltűnt, hogy az irodáinkban is meleg van. Ezt leginkább arról állapítottam meg, hogy Angyalka pólóban volt (idén először!), s az irodai hőmérők is 28 felé tartottak. Mivel nekünk külön rendszerünk van, megjelent a karbantartó brigád, hogy állítgassanak rajta. Aztán a fejüket ingatva távoztak. Majd újra megjelentek elektromos kollegákkal és közölték, hogy hát bizony ez is bekrepált. Most már csak abban reménykedem, hogy hazafelé 9 után kicsit normálisabb lesz a hőmérséklet a pesti utcákon.
Kispapa
Tegnap elmentünk a papás-mamás tornára, ahol a gyógytornász kicsit beavatta az apukákat abba, hogy mi is lesz a dolguk a szülőszobán. A 7 többé-kevésbé rendszeresen járó csaj mind ott volt, párostul. Ez nem a kórházas, filmet vetítünk és mindeki elájul dolog volt. Annál finomabban volt szó olyan dolgokról, mint légzéstechnika, testarttás és masszázs. Gyakorlással. Mivel én vagyok a csoportban aki a legkésőbb fog szülni, elképzelhető, hogy lesz még egy ilyenre alkalom. Na és meg kellett állapítanunk, hogy nekem van a leghelyesebb kispapám.
Susnyás
Én aki annak idején nagyon elleneztem, hogy bloggerekkel találkozzam, még szeptemberben, az OBL keretében elindultam a lejtőn. Azóta volt sokkal nagyobb lélegzetű OBL is, meg kávézás celebbloggerekkel, koktélozás TGI-ban. Ma délelőtt pedig a Sövényen túl voltam, Myreillelel, aki igazán önfeledten tud kacagni. A film pedig szerintem jobban sikerült, mint a legutóbb látott Verdák ebben a kategóriában.
Henna még
A párom szombatra szervezte a szülinapi meglepetésemet. Titkolni akarta, de mivel ott tartottam, hogy délutánig megszervezem a napunkat bevásárlással, házon kívüli ebéddel stb. kibökte, hogy kettő utánra haza kéne érnünk. Innentől kezdve meglódult a fantáziám, hogy vajon mi a fenét szervezhetett be. Voltak publikus és kevésbé publikus ötleteim is. Végül amikor besétált a csaj a lakásba, kicsit leesett az állam, mert kiderült hennát festeni jött. Mivel a kairói kaland eredménye mind a kettőnknek nagyon tetszett, hát ez volt a megkésett ajándék aminek igazán örültem.
Ugyan a nyakamra került festés nem állta ki az idő próbáját és a párom bőre se az igazi lakhely egy halvány festésnek, a kezem és a sárkány a bokámon még mindig jól vannak. Tervezzük a továbbiakat is.
Blogmap
Anno a 23. oldal játékot is Hónyomitól szereztem. Most felpakoltam magam a térképükre. Ha gondolod, csatlakozz.
Fel! Újítunk!
Azért úgy tervezzük, hogy az idei nyár se maradjon lakásfelújítás nélkül. Pénteken reggel volt nálunk az ablakos, felmérte a helyet, a lehetőségeket, megbeszélgettük, hogy milyen elképzeléseink lennének. Nekünk egy dolog a fontos: a zajszűrés. Úgyhogy ehhez képest kapunk (vagyis veszünk) szép új ablakokat. Mai napra ígérte a manusz az árajánlatot. Elvileg 3 hét a gyártás. Lesz még valami légkondink is. A tervek szerint légbefúvásos rendszerrel, nem túl hidegre, csak kellemesre, hogy mondjuk jövő ilyenkor ne főljünk meg otthon a gyerekkel. Mindehhez szponzort is találtunk, ma írtam alá a kölcsönszerződést, 10 napon belül pár órára hatalmas összeg lesz a számlámon.
Csíkok
Természetesen online mindenféle naptárak vannak terhességhez, gyereknövekedéshez, házassági évfordulókhoz. Ez a fajta azért tetszett, mert sokkal több infót mondd, mint a többi:
De lehet azért a sima változat is.
Elkezdődött
Nem vagyok az, aki sorbaáll és Garfieldot utánozva gyűlöli a hétfőt. De talán a mai nap máris véget érhetne. Úgy kezdődött, hogy a Kőbányai út állt. Miután 10 percig tartott eljutni a Mázsa tértől az Egészségházig úgy döntöttem, leszállok. Legalább beugrom megnézni, hogy mikor rendel ezen a héten a kinézett doki. De persze most nem volt kiírva a beosztás. Mivel a Kőbányai helyzete nem változott, hát inkább felültem a 28-asra. Az Orczy téren felszálló ellenőrök megpillantásakor beugrott a reggel. Hogy a pénzemet rendezgetve kivettem a tárcámat, hozzá volt tapadva a bérletem, amit leválasztottam és a laptop tetejére tettem. Látom magam előtt, hogy még most is ott van. Bemutatót tartok. Ehhez képest aztán a 7esre már nem sokat kellett várni, s a Váci utcán is legalább hűvös volt. Szép lassan becsorogtam a gyárba. Régen tartott másfél órát a reggeli közlekedés.
A nap hátralévő részében nem akarok kimozdulni az irodámból.