Megpróbáltam vizittel feldobni magam, elmentem a régi irodámba, hogy a többiektől valami kis bíztatást kapjak, mert ez a mai péntek délután valahogy extrán álmosít. De sajnos Mentoromék sincsenek top formában. Úgyhogy visszatértem kókadozni az íróasztalomhoz. Még kitalálom, hogy mivel foglalkozzak. Bár semmi munkához kapcsolódó vérpezsdítő dolog nem jut eszembe…
Régimódi történet
Bár már megállapodtunk abba, hogy ugyan összejön a könyvklubunk, de nem feltétlenül a feladott könyvről fogunk beszélgetni, azért a héten nekiálltam a családregénynek. Még pár hónapja vettem meg Jablonczayék sztoriját valamelyik antikváriumban, szinte ugyanazt a kiadást, a barna borítóst a Szabó Magda sorozatból, ami otthon is fenn van a szüleim polcán. Mikor olvasni kezdtem, felfedeztem, hogy az előző tulajdonos benne felejtett egy képet, s az öltözékből ítélve a kisfiú korombeli lehet. Immár a második jópofa antikváriumi dolog idén. Ha valaki felismeri magát, vagy az anyukáját (nincs nagy esély….) annak visszaadom a képet. Sajnos a hátulján csak egy T betű van, semmi más.
Lezárás
A belváros kicsit olyan, mint a 28 nappal később Londonja, ahol kórházi köpönyegben Jim bandukol. Plusz rendőrök meg gyalogosok persze és feketeruhások a Le Meridien tetején, de autók sehol. Viszont van madárcsicsergés és valami olyan csend, amit szerintem az itt lakók még éjszaka se nagyon tapasztalnak, s a buszom is kiváló időt futott és kevesebb mint 30 perc alatt a Madách téren volt.
Torna
Tornán 3-5-en szoktunk lenni, a múltkor amikor 7en voltunk, már tömegnek számítottunk. Éjszaka azt álmodtam, hogy valamiért a rendes órára járók is a kismamatornára jöttek be, a kisterembe és mire én odaértem, nem maradt polifom. A padló pedig hideg. Hisztiztem 1et, erre kaptam kispárnát, hogy tegyem a hátsóm alá felfázás ellen. Ráadásul a gyakorlatok is mások voltak, mint amit megszoktunk. Biztos azért álmodtam ilyet, mert jövő hétfőn az oktatónk párunkkal együtt vár minket egy kis szüléselőkészítőre, s előre izgulok. Azért még a részleteket holnap megbeszélhetjük a tornán, például, hogy át kell e a pasiknak is öltözni, vagy nem fontos.
Öltözék
Van ez a helyes indiai elefántos ruhám, ami lenge, ujjatlan, ráadásul ajándékba kaptam még Amerikában. Beke kolleganő kérdezte még a múlt héten, hogy miért nem hordom, mert most duplán is jó, hisz belefér a pocak is rendesen, ráadásul kényelmes. Szót fogadtam neki, előszedtem és viselem. Érdekes mód, amikor pár éve hordtam, lépten-nyomon terhesnek néztek benne. Tegnap bezzeg senki se akarta átadni a helyét nekem a villamoson.
Szemfüles
A rendőrök azért nagyon oda is figyelnek az eseményekre. Egy pasi úgy gondolta 2 pillanatra, amíg beugrik a Duranba szendvicsért megáll a Deák téren. Még ki se szállt a kocsiból megjelent mellette egy rendőrautó és visszaparancsolta a volán mögé, s azt a kifogást, hogy sehol se tud parkolni elütötték, hogy forduljon be az Andrássyra ott még van hely. S tényleg volt.
Újra
És igen, itt az idő ismét, hogy elővegyük örökzöld témánkat, amely blogunk fennállásának elmúlt 3 évében rendszerint visszatért. Kitartó olvasók tudják már, a légkondiról van szó. Amikor azok a hatalmas zimák voltak (míg én Kairóban a légkondizott előadóteremben ücsörögtem), itt teljes gőzzel ment a hűtés. Annyira, hogy még az örökké melegre panaszkodó Mentorom is kénytelen volt plusz pulcsit venni. Hogy Angyalkán mennyi volt, szerintem már senki se számolta. Amikor visszatértem, rácsodálkoztam, miért nem szóltak, hogy kapcsolják le a hűtést, esetleg be a fűtést. Ja, hogy azt is lehet? Elképesztő, hogy az itteni emberek még mindig nem hajlandóak saját érdekükben felszólalni, inkább várják míg más (pl. én) megteszi helyettük. Mindenesetre Pünkösd után kikapcsoltattuk a hűtést. Azóta persze jött a melegfront. Tegnap bejőve az első kérdésem volt, hogy ugye most már vissza lehetne állítani a légkondit. Határozott választ senkitől se kaptam. Mert hogy van aki megbetegszik, hogy Angyalkának nem lesz elég pulcsija stb. Na, gondoltam itt lesz az idő, hogy másállapotomra hivatkozva érvényesítsem a kívánságomat és hűvös legyen az irodában. Mert a meleget még mindig be lehet engedni ablaknyitással. Szerencsére a kérdés megoldódott azzal, hogy a kékgatyás karbantartók önállóan jelentek meg és Boss néninél érdeklődtek a légkondi bekapcsolásáról, aki szintén inkább hűvös párti, úgyhogy azt mondta, rendben, de próbáljanak 23 fokot csinálni, ne kevesebbet. Úgyhogy egyelőre megy a légbefúvás, vannak eredmények, nincs nagy meleg, viszont büdös van, mert a takarítók valami macskapisi szagú dologgal mostak fel. Vagy nem, és tényleg macska pisilte körbe az irodai folyosókat.
Kajavége
A hét végén nagyon jókat ettünk. Szombaton hazaérve várt a megterített asztal, a kedvenc gyros tálunk házi változatát igyekezett az ember megkreálni. Csak az volt a gond, hogy a husi magában finomabb lett, mint amit egy gyros tálba adnak (borsos-korianderes ízesítés lenyomott mindent). Pedig volt tzatziki, saláta, gombás-paradicsomos tészta is (pitára nem is volt szükség). Úgyhogy legközelebb ezt a finom ízesítést majd valami semlegesebb körettel fogjuk két pofára tömni. Vasárnap én költöztem a konyhába, ahol zöldségleves mellé hibrid újkrumpli-salátát gyártottam (hagyma, petrezselyem, ecet, olaj öntettel), valamint sajtos-tejfölös-gombás-baconös csirkét. Mituán kölcsönözen bókoltunk egymásnak az emberrel, szépen jóllaktunk mindkét alkalommal. A párom szerint férjhez mehetek, tudok főzni. Sőt amikor ő anyunak elmesélte, hogy szombaton milyen vacsorával fog várni, szülőm felsóhajtott, hogy “Ti mindig olyan jókat esztek!”. Tehetségesek vagyunk.
Szégyenlős
Babszem nem mutogatja magát. Összevissza forgolászott az UH-n, a doki a combcsontját is alig bírta megmérni. Mikor megkérdeztem, hogy aztán a nemét lehet-e tudni, azt a választ kaptam, hogy hát Nem nagyon látni. Talán kislány, de ne vegyen mérget rá. Szóval a nagy kérdés, hogy lesz-e fiú unoka vagy anyu boszorkány, még mindig nem dőlt el. Izgulunk tovább. Mindenesetre minden más okés, rossz dolgok nem látszanak, mérete normális, igaz most megint 1 héttel fitalabb terhesnek kiáltottak ki ezek alapján.
Háztartás
Azt hiszem, sürgősen felül kell vizsgálnom, hogyan pakolok otthon témakört, mert úgy tűnik, a logikámban hiba van (nevezetesen, hogy nem logikus). A nap folyamán a párom ugyanis többször is telefonált, s kérdezősködött olyan dolgokról mint hogy hol van a rövidnadrágja, a fokhagyma meg a tészta? S bár megadtam a lelőhelyeket, mindegyre kiakadt, hogy ez nem szisztéma, hanem kész agyrém, ahol és ahogy tárolom a dolgokat.
De azért most, hogy minden előkerült volt bevásárolni és vacsival vár 🙂
Szívó ágazat
Én részemről ügyelek, azaz munkás nap van, bár nem úgy tűnik, hogy sok dolgom lesz. A párom meg otthon eszi a kefét. Beszoptunk ugyanis valamit a gépre. Ilyen se volt még nálunk, még szerencse, hogy nagy valószínűséggel nem én vagyok a ludas. Viszont ilyenkor az ember roppant ideges, mert nem tud megoldani valamit, szóval jobb nem a közelében tartózkodni és hülye kérdésekkel zaklatni. Még meggondolom azt is, hányszor telefonáljak rá.
Foci
Volt egy időszak az életemben, amikor a foci is érdekelt. Ez kb. 7. osztálytól a gimi első két évéig tartott. Egyrészt mert lehetett jókat szurkolni az osztálytársaknak, bár meg kell hagyni hiába volt nálunk a suli 1etlen profi focistája (ifi csapatban játszott) a fiaink rendre kikaptak. De kitartottunk. Másrészt meg úgy tűnt, nagyon jóképűek a focisták. Főleg Toni Polster. Éppen ezért rendszeresen néztem a hétvégi összefoglalókat az osztrák bajnokságról. Aztán elmúlt, a magyar fociban sose láttam semmi vonzót, s most hogy tévénk sincs, a vébéket se nagyon nézem. Azért hétvégén, hogy otthon voltunk bele-belepillantottunk. Most vettem észre, hogy nem mutatják már a himnuszokat a meccs elején. Ez trend, vagy a reklámidő kell akkor is? Pedig akkor lehetett végignézni, hol vannak a helyesebb focisták, kinek érdemes drukkoklni (női érvek, ja :), meg melyik nemzeti dal hangzik rosszabbul mint a mienk. Ja egyébként mindezt azért vezettem elő, mert olvastam egy cikket ami a Foci VB-ről szól olyan amerikaiaknak, akiknek fogalmuk sincs arról, mi is az.
AFP update
Közben a védőnő befejezte a rendelését és a mai postájával megkapta az írásos értesítést is a szép eredményeimmel. Úgyhogy nem kell hétfőn az én jegyzeteimre hagyatkoznia a dokiknak, mert előtte fel tudom majd venni a hivatalos iratokat is.
AFP
Vigyázat, kismamás bejegyzés.
Május 29-én voltam ugye vérvételen, hogy meglegyen az AFP eredményem* mire jövő hétfőn megyek megint UHra, ahol lehet hogy már a gyermek nemére utalás is fog történni. A doki szerint elvileg meg kellett volna küldeni addigra az eredményt a védőnőnek, aki ígérte, hogy azonnal felhív amint megkapta. De persze az eredmény még sehol. Úgyhogy ma telefon védőnőnek, aki azonnal adott telefonszámot a laborba, ahol a számítógép szerint már május 31 óta megvolt az eredmény. Hol a fenében van róla a papír akkor?
Mindenesetre az érték normális, egy gonddal kevesebb. Most akkor a hétfői UH a következő nagy izgalom. Vajon mutogatja magát a gyerek, vagy szégyenlős fajta? Vigyek borítékot, hogy kapjak képet, vagy ahogy tegnap javasolta Newrim digitális fényképezőgéppel legyek felszerelve és fotózzam a monitort?
*Akit bővebben érdekelnek a rutinvizsgálatok, amik még hátra vannak, meg hogy mi a fene az AFP annak egy rövid cikk ajánlat
Letelepedés
A mai délelőttömet arra szántam, hogy felkeresem az önkormányzat okmányirodáját s bejelentkezem. Mivel már lassan 2 éve vagyok lakástulajdonos, úgy érzetem itt az ideje, hogy végre ne a szüleim kanizsai otthona szerepeljen a személyimben (még a régi keményfedeles van meg), mint állandó lakcím. Persze először próbálkoztam telefonon bejelentkezni, merthogy lehet időpontot is kérni, de ez ugye nem ment, a telefont még véletlenül se vette fel senki. Hát a fél 9-es nyitáshoz képest 9-kor már ott is voltam, vittem magammal ami kellett, már eleve kitöltött igénylőlapot is. S csupán 1 ember volt előttem. Alig olvastam 3 oldalt a könyvemből, behívtak. Aztán még 3 oldal és kész is lett a lakcímkártyám. Kőbányai lakos lettem. Persze ha autós, vagy vállalkozós ügyintézés lett volna a feladat, még mindig ott csücsülnék az előtérben. De úgy látszik nem sokan költöznek a X. kerületbe. Nem is értem miért 🙂
Kocsik
Tegnap este Brightnak köszönhetően megnéztük a Verdákat. Azt kell mondani, hogy kellemesen csalódtam. Tartottam attól, hogy ebből az autós-versenyzős dologból nem lehet mit kihozni, ráadásul míg eredetiben imádott Owen Wilson Villám McQueen hangja addig a magyarban például fogalmam sincs ki volt. S bár az előző Pixar filmekhez képest nem volt olyan ütős, azért teli volt poénnal, kedves, ha banális is volt a sztori na és a stáblista alatt megint volt néhány önkifigurázás.
Elmúlt
Mégse a megszorításokról volt szó, legalábbis nem olyanról ami engem érintene. Hanem arról, hogy elmenetelemmel micsoda nagy változások lesznek. Volt fényezés (engem nagyon szépen magasztalt Boss néni), meg feladatkiosztás (kollegák sápadtak, hogy mennyi plusz munkájuk lesz még), órarendösszeállítás a következő pont, mikor kit fogok majd korrepetálni.
Cégcsomag
Itt is mindenféle megszorítások vannak, úgyhogy a legnagyobb valószínűséggel erről fog szólni a ma délutáni gyűlésünk. Ahogy elnézem nekem egy darabig ez is az utolsó lesz. Mert ősszel lenne aktuális a következő kör, addigra meg otthon akarok már lenni, felkészülni.
Bond
A moziba szombaton későn értünk, csak az utolsó trailerre estünk be, s azon is elsóhajtottam magam, hogy decemberben már nem fogom látni Bondot moziban. Egyébként nem vagyok Bond rajongó, de ez a Daniel Craig nagyon megfogott a Layer Cakeben, s egyelőre úgy tűnik nagyon sikerült begyűrődnie a szmokingba, na meg a fürdőgatyába is 🙂 Ugye nálunk nem játszogatták 89 előtt igazán a Bond filmeket. Dúlt a hidegháború 1000rel. Még általánosba, vagy gimibe járva azonban az ORF volt olyan kedves és leadta a klasszikusokat vasárnap este, sorozatban. Néhol elkaptam belőlük pár kockát. Csakúgy mint az osztálytársaim, akikkel jól meg lehetett dumálni, hogy milyen király filmeket nézhetünk, hála a nyugati határoknak. Aztán Angliában Jayne-éknél sikerült kicsit kikupálódnom Bondból, ha nem is minden filmet láttam (egyébként is Sean Connery meg a Őfelsége titkosszolgálatában volt a kedvencük), s bár úgy véltem, hogy Pierce Brosnan jó pasi, sose izgatott igazán az egész Bond dolog. Hiába látványos, számomra mindig túl gagyi volt. Talán 1x ha moziban is láttam (A holnap markábant mert imádtam a Sheryl Crow dalt hozzá, utána még a Garbage szám is király volt a A világ nem eléghez), egyébként meg tévében maximum, ha nem tudtam kikerülni.
De Vinci kód
Szombat délután mégis elmentünk megnézni a Da Vinci Kódot. Megállapítottuk, hogy ugye az emberiség két részre szakadt: aki olvasta a könyvet, na meg aki nem. Ezért aztán ehhez képest tetszik a film a nézőknek is. Aki olvasta, annak rohadt unalmas, míg aki nem, az lehet, hogy nem is érti. Szóval itt csak akkor lehetett volna nyerni, ha nem ragaszkodnak görcsösen ahhoz, hogy szóról szóra megjelenítsék amit Dan Brown megírt. Úgy kellett volna csinálni, mint a Bourne rejtély esetében, ahol Ludlum 80-as években fordulatosnak számító sztorijából átvették az alaphelyzetet és klassz, izgalmas, látványos akciófilmet készítettek belőle. Mondjuk most legalább senki se panaszkodhatott, hogy nem maradtak hűek a regényhez.
Igazából mi az unatkozók közé tartoztunk és sokkal jobban élveztük volna feliratosan a filmet, mert a szinkron elég gagyira sikerült. Nekem semmi bajom Tom Hanks fejével, de legalább 100 évvel öregebbnek tűnt a magyar hangja miatt.