Péntek délután van, nagy a nyugi. Aki nem ment még haza az ügyel, s nekem sincs már csak másfél óra hátra, mert aztán irány a pályaudvar aztán Kanizsa. Hétvége a szülőkkel. Meg unokahugokkal. Képnézegetés, babázás és ha már nagyon nem bírjuk, mozi. Kész szerencse, hogy vasárnap már érvényben lesz a nyári menetrend, mert van végre normális IC fel Pestre.
Babát várni ó
Biztos a hormonok meg az érzékenység teszi, s tudom nem én váltom ki azokat a bejegyzéseket blogvilágszerte, amikből aztán úgy tűnne, mintha népszerű dolog lenne és csak azért csinálná az ember a teherbeesést, hogy feljebb csússzon valamelyik statgépen. Nálunk ez a folyamat része, most itt tartunk, eljött az idő, hogy családot alapítsunk. Ráadásul szerencsénk is volt. Nevermindernél pedig tök jó nézni, hogy a családosokat lenéző, tőlük szinte frászt kapó szingli révbeért, a gyerek meg csak plussz és érdekes lesz azt is olvasni, ettől mennyire fog megváltozni. Különben is az Independent hasábjain megjelenő Bridget Jones folytatásokban bizony minden szinglik ősanyja is éppen gyereket vár.
Egyébként pedig megfigyelés, hogy mostanában lépten-nyomon jóval több babaváró nőt látok, mint korábban valaha (utcán, boltban, vonaton, blogon stb.). Persze jobban nyitva van a szemem. Még a konferencián is volt egy nő pocakkal. Vonzzuk egymást. Úgyhogy az oktatónknak se kell aggódnia, mert jön tornára is az utánpótlás (az elmúlt 1 hónapban 4en távoztak gyerekszülés okán), tegnap is volt egy újabb kismama, szóval már nem én vagyok a legkoraibb szakaszban tartó
Kairo 3
Vasárnapra pedig maradtak a piramisok. Boss néni, mint aki már többször is járt Egyiptomban reggel elment inkább Alexandriába, én pedig maradtam egy csapat konferenciarésztvevővel, hogy osztozzunk a taxin. Kiderült, hogy klausztrofóbiám van. Ugyanis megvettem a jegyet, hogy majd én lemegyek a középsőbe, Kefrén sírjába, de hosszú, sötét, és alacsony folyosón kellett elindulni, úgyhogy fogtam magam és visszafordultam. Inkább vigyáztam a táskákra meg a fényképezőkre, amíg a többiek eltűntek a piramis belsejében. Kijőve persze azt mondták, hogy lent sötét volt, pára és levegőtlenség. Szóval nem tudom, hogy bírtam volna, azt hiszem jobban tettem, hogy kijöttem.
Természetesen a piramisok környékén, amik igazából Kairó külvárosában vannak immár, akkorára nőtt a város, szintén voltak agresszív árusok. Na meg lépten-nyomon tevére, szamárra, lóra, konfisra akartak ültetni. Ja és bár ajánlgatták az emberek, hogy fényképezzük őket nyugodtan, utána pofátlanul tartották a markukat, hogy akkor most fizessünk is azért, hogy beállt nekünk teveháton. A por meg a meleg végül megtették hatásukat, s estére már kevem se volt kimozdulni a hűvös szobából, inkább felkészültem arra, hogy hajnali 4-kor elhagyjuk Egyiptomot.
Képek
Mint látható, most nem linkelgettem be képeket (úgyse nézte meg senki), hanem feltettem párat a Flickrre Kairóról. Ott lehet piramisokat nézni.
Kairo 2
Miután vége lett pénteken a konferenciának, maradt még két napunk, a hétvége amit eltölthettünk Egyiptomban. Először is irány ugye az Egyiptomi múzeum. Ahol mint kiderült, nem lehet fényképezni, sőt, bevinni se a gépet az épületbe, hanem le kell adni. Ugyan fizettem érte 2 dolcsit, azért az ott töltött 3 óra alatt erősen dobogott a szívem, hogy ne történjen semmi baja a 108-as számmal polcra tett 350Dnek. A múzeum olyan mint egy nagy raktár. Rengeteg minden van benne, hatalmas kincsek de csak minimálisan felcímkézve a múlt havi British Museum után, ahol ugye a maradék van, nagy csalódás volt. Néhol belehallgattam túravezetőkbe, na meg lapozgattam az útikönyvemet. Ebédre a biztosat választottuk a szomszédos hotelben, klub szendvics, sült krumpli és hamburger személyében. Délután meg ugye elmentünk a bazárba, erről többet nem írnék. Kimerítő élmény volt. Főleg, hogy először nem a túrista szekcióba mentünk, hanem ahol zöldséget meg húst árultak, hűtő nélkül a 36 fokban. Boss néni meg is jegyezte, hogy mindig elfelejti, miért is nem szereti ezeket a helyeket. De legalább Samir kicsit feldobta a hangulatot.
Szuvenir
Már az első reggelinél feltűnt az egyik kolleginának a keze, s rajta a festés. Kitaláltam, hogy márpedig Nekem ilyen kell. Elmondta, hogy a Khan Al-Khalili bazár egyik kávézójában csinálta neki egy nő. Úgyhogy amikor szombaton Boss nénivel nekivágtunk a bazárnak, ez volt a célom, hogy szerezzek magamnak festést a kezemre. A bazár egyébként nagyon fárasztó. Én nem szeretem, ha beleszólnak, hogy mit nézelődöm, ha mindenáron segíteni akarnak, főleg ha én nem szeretném. De ezek az arab kereskedők pont olyan fából faragottak, hogy erőszakosak, követelőzők, alkudozást akarnak meg eladni, vagy ha ők nem, akkor valami ismerősüknek segítenek az üzlet megkötésében. Ráadásul persze meleg volt, kosz, por és tömeg. Úgyhogy már kifáradtunk rendesen, mire egy fényképezés során összeakadtunk Samirral, aki mindenáron azt akarta, hogy csináljak róla egy fotót. Elkezdtünk beszélgetni, s miután elutasítottam a házassági ajánlatát arra hivatkozva, hogy van már férjem (persze áthidaló megoldásként ajánlotta, hogy az otthoninak nem kell arról tudnia, hogy ő feleségül vesz), végülis nem útba igazított, hogy hol a kávézó ahol talán megfestik a kezemet, hanem más javaslattal állt elő. Elvitt a boltjába és oda hívott egy srácot, aki aztán hennásította a jobb kézfejemet, míg Samir sztorizott és kérte, hogy róla nevezzem el a babszemjanka/ót, ha már visszautasítottam.
Mozgás!
Most már rendszeresen kérdezgetik emberek, hogy aztán érzem-e, hogy mozog a baba. De nem. Igazából nem gond, ha ilyen korán még nem érzem, mert később meg attól paráznék, ha nem mozogna. A húgomnál volt ilyen, mert ő a másodikat már nagyon korán tudta, mit csinál Eszti, de hát elvileg az első gyereknél ez nem feltétlenül van így. Sőt, lehet, hogy elszalasztom, mert azt hiszem csak a gyomrom korgott, vagy a beleim rendetlenkednek. Mivel mindenben későnérő típus vagyok, nem hiszem, hogy az optimálisnak mondott 20. hétnél előbb bejelentkezne nálam a babszemjanka/ó.
Egyébként a Bee család (BeeBee és BeeJudy) szerint mivel előredudorodó a hasam és nem csípőben növekszem, ez egyértelműleg fiúra utal.
Kairo 1
Meleg, poros, piszkos s tömeg van. Főleg este, mert azért a napközbeni meleget ők se bírják, ha nem muszáj inkább nem mennek ki az utcákra 7 előtt. Utána viszont csak ott vannak. A konferenciának hála 3 napig azért nem sok helyen jártunk. Hotel-egyetem-hotel-vacsorahely volt az útvonal. Valami hatalmas szerencse folytán, talán mert utoljára érkeztünk meg szerdán hajnalban, vagy mert elárasztottam őket faxokkal korábban én egy elképesztően nagy lakosztályt kaptam, amire a többiek is csodájára jártak (szó szerint feljöttek csak hogy körbenézzenek). Volt fogadószobám, nappalim, hálóm, külün vendég WC és fürdőszoba pezsgőfürdővel, 2 tv-vel, ha itthon lenne ekkora lakásom, boldog lennék. Na és persze mindez a legfelső emeleten, Nílusra néző erkéllyel. A vacsorák mindig valami menő helyen voltak. Szerdán a Mena Houseban, majd utána megnéztük a Sound and light showt, ami jópofa volt, bár kicsit giccses. Csütörtökön a város tetején ettünk az Al-Azhar parkban, ahonnan a citadellára lehetett látni. Pénteken pedig egy hajón a Níluson, méghozzá volt műsor is, zenével, hastáncosokkal. Érdekes mód majdnem mindegyik helyen az előétel libanoni mezza volt, amihez tavaly már volt szerencsém. Aztán szombat-vasránap már magunk gondoskodtunk az ellátmányról, s úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, hát nagyon egyszerű kajákat ettünk, biztonságos helyeken (hotelekben).
Jelen
Tudtam persze, hogy hatalmas hidegek vannak itthon, elvégre a 22 fokra hűtött számítógépteremből, ahova a 36 fok elől menekültem megnéztem azért az előrejelzést, de mégis váratlanul ért, hogy mennyire fáztam, amikor hazaértem. Nem is kint, hanem a lakásban. Ugye a központi fűtés átka. Bár itt benn a gyárban se kapcsolták fel a fűtést. Kérdeztem is a többieket, hogy miért, hát mert azt mondták, nem lehet. Úgyhogy elővettem a hugomtól kapott bársony kismamanadrágot meg a pulóvert és azt hiszem kénytelen leszek hamarosabban mevenni a kismamafarmert is, pedig azt hittem kihúzom őszig nélküle. De ilyen előrejelzések mellett ez nem igazán valószínű.
Program
Ma végre eljutottam addig, hogy végre végignézzem a holnap kezdődő konferencia programját. Felettéb izgalmas lesz, hogy fogjuk a holnapot bírni, hisz hajnalban érkezünk Kairóba aztán délelőtt belevágunk a lecsóba. Mindenesetre fini esti programok lesznek: egyszer fényjátékok a piramisoknál, másszor meg vacsora a Níluson egy hajón. Jah és amiért mindenki irigyelhet, 35 fok konstans. Megyek a nyárba!
Takarítás
Ma reggel, hogy korán jöttem, találkoztam egy bőszen porszívózó takarító fiúval. Mostanában feltűnt, hogy nekem kell utólag tologatni a kis szekrénykéimet, a székek mindig máshol vannak, s mivel eleve nem nagy az irodám, kész csoda, hogy ennyi mindent tudnak elrakni más helyekre. Viszont nagyon alapos az ürge, ugyanis ma feltett az íróasztalomra egy valahol a földön talált Coca-Cola Light-os kupakot, amit még akkor gyűjtögettem, amikor bőszen küldözgettem SMSeket abban a reményben, hogy IPodot nyerek.
Renitens
Vessetek a mókusok elé, de nekem tetszik a feljavított Freeblog. Persze először azzal kezdtem, hogy elolvastam, mi is változott. Utána már pöpecül ment minden. Hajrá Mr. A!
To do lista
Holnap éjszaka megint repülés, tegnap még csak fejben volt meg, de ma már le is írom, hogy mit kell még tennem, mielőtt melegebb éghajlatra távozom. Reggel vérvételen voltam AFPhez, bejelentkeztem az ehhez kapcsolódó UH-ra is. Rendeltem minivuszt, felvettem az előlegemet és dokinál is voltam, hogy nézze meg, mi lehet a gond miért is köhögök ennyire. Alapos vizsgálat után semmi gyanúsat nem talált, a hatalmas gyogyszeres könyvéből kiolvasta, mit írhat fel terhes nőnek és kaptam gargalizálót meg köptetőt. Feltétlenül illatszerbe és gyógyszertárba is mennem kell, továbbá hátra van még bevásárlás, mosás, vasalás, szőrtelenítés és talán még egy szandál vásárlás is. Na meg a konferenciaanyag összeállítása Boss néninek, aki az elmúlt napokban a költségvetésünkkel küzdött és igazából szinte fogalma sincs, hogy miért megyünk és hova.
Ess, ess
A MÁVval most jól jártunk. Pénteken IC Rapidra vettünk jegyet, amin nem volt étkezőkocsi, ezért aztán kaptunk egy 3 hónapon belül visszaváltható kupont 920pénz értékben. Szóval a következő utunkra fedezve van a helyjegyigényünk. Természetesen egész hétvégén esett az eső. Ezért aztán alig dugtuk ki valahova is az orrunkat. Mert ha nem esett, akkor meg sár volt és hideg. Csak amikor elindultunk hazafelé, azaz Nyíregyházára, majd onnan Pestre, akkor oszlott fel a felhőzet. Úgyhogy olvastunk. Kis híján összevesztünk az új Hornby könyvön, mert nekem visszaútra már nem volt mit olvasnom, míg a párom még nem fejezte be a Hosszú út lefelét. Hála azonban annak, hogy Cica hozzám hasonlóan korán kezdett könyvvásárlásba, nem maradtam olvasnivaló nélkül. Egy régen ismert kedvencet szedtem elő, Brunella Gasperini Én és ők kötetét.
Blogmentes nap
Most éppen jól jött, hogy nem tudtam blogokat olvasni, meg a többi blogjaimat írni, mert itt bent krízishelyzet bontakozott ki és Boss néninek kellett a költségvetési számolásokban segédkeznem. Megtanítottam Excelben szorozni is, ami nem volt egyszerű, de belátta jobb, mint bármi más. Most pedig összeszedem magam és elindulok 7végézni, anyósjelöltékhez. Vajon nagyon ki fog készíteni azzal, hogy körbeugrándoz, vagy sem? Ez itt a kérdés. (Mert amióta tudja, hogy jön az első unokája hála a fiának, kicsit megzakkant)
Hűha
Izgalmas, a Freeblog, a Blogring és Mr A. helyén az van, hogy ilyen szájt még/már nincs. Most megijedjünk?
Játszunk
A párom mindig azzal piszkált, hogy képes vagyok állandóan ugyanazzal a régi játékkal játszani. Ez sokáig a HMM III volt, majd az utóbbi években jött értelemszerűen a IV. Igazából semmi más nem kötött le annyira, ilyen sokáig mint ezek. Szorgalmasan töltögettem le pályákat hozzá, sőt, a III még sokáig kedvenc volt, főleg a WoW kiegészítéssel. S tegnap este elkezdhettem a Heroes of Might and Magic Vt. Ami persze a páromnak annyira nem tetszik, mert hogy nem 2006-os a grafikája, gagyi dolgok vannak benne stb. Viszont a felépítésben visszatértek a III. részhez. Ez dícséretes. Egy darabig szerintem én jól elleszek vele.
Kritika
Nahát, ezt is megértük. SzabóZ az indexen pozitív kritikát írt az X3ról. Egyébként ugyan azt beszéltük a párommal, hogy megvárjuk majd a DVDt az eredeti nyelvű változathoz, azért hétfő óta sikerült elég sokat gondolkozni az élményen, s lehet, hogy valamikor elszökök megnézni szinkron nélkül is.
Bérlet
Ma van ugye a törülközőnap. S kivételesen van nálam törülköző is, a tornacucc miatt. Délután újbol kismamatorna. Igaz, hogy a bérletemet meg otthon hagytam. De nem mehet minden simán. Biztos megártott a tegnapi inidiai kaja.
Farmer
Nos, azt hiszem kb az utolsó alkalommal van rajtam a farmerem. Milyen jó volt, hogy tavaly akkor vettem, mielőtt elkezdtem fogyózni, aztán egész ősszel-télen lötyögött rajtam, most meg még egy kicsit hízhattam bele. S bár nem érzem, hogy szorít, a hasamon ott maradt a cipzár lenyomata. A hugaimtól kaptam jó néhány ruhát, lassan azokat kell hordani, meg a gumis szoknyáimat. De ha ügyes vagyok, decemberben ismét találkozunk, a farmerom meg én.