Január ugyebár arról is híres, hogy lakógyűlések vannak agyba-főbe. Igazán nem értem, kinek a nagy ötlete, hogy 1/2 6-kor kezdődjön, mikor én szinte a legjobb esetben is csak 6-ra érek haza, ma délután pedig különösen sok egyéb dolgot akarok még elintézni. Szóval tényleg nem akarok ott lenni. Remélem a hidegre való tekintettel nem sokáig akarnak az emberkék a lépcsőházban ácsorogni-ücsörögni. Na meg már csak azért is távol akarok lenni, hátha leváltanak arról a híres posztomról, aminek keretében kb a fülem botját se mozgattam. Ja de, egyszer vizsgáltunk számlákat. Remélem a közgyűlésen jelenlévők rájönnek, én nem vagyok jó semmire. Meghúzom magam a sarokban, eltűröm hogy az én lakásom tűzfalán legyen az a szörnyű Demszky plakát és kész. Néha szeretnék strucc lenni és beágyazódni a homokba.

V. most géptelen. Srácok végül hónuk alá csapták a pc-jét pénteken és elvitték a toronyba. Próbáltam a cseh típusú kollegát vígasztalni, de nem ment, ugyanis könnyes búcsút kellett vennie az adataitól, dokumentumaitól is. Állítólag valami véletlen közrejátszott… Péntek este Eszti életében először járt nálunk és míg anyukájával ott tartózkodtak, jót aludt a franciaágyunkon. Szerintem legközelebb nem fogja felismerni a helyet. Szombat reggel jó hírrel indult, majd egy kis fizikai munka után pedig életemben először XPt telepítettem. Aztán fittyet hányva mindenféle protokollnak és szabálynak a Rubin Cuveet (amit 25 perc szakszöveg fordításért kaptam) disznótoros mellé szopogattuk el. Volt még képeslapgyártás, kocsonya, Üvegtigris 2, Layer Cake és Ron Burgundy.

V., a cseh típusú kollega az a fajta amatőr és lelkes számítógépvarázsló, aki mindenféle programmal kísérletezik, letölti őket, a hálózati progamokat birizgál stb. Ma persze arra jött be, hogy nem működik neki semmi. S ahogy az már lenni szokott, előbb egy valaki jött a Segítek asztaltól. Aztán ő nekiállt telefonos segítséget kérni. Legutóbb benéztem hozzájuk, három srácból álló konzílium ácsorgott a gép felett. V. pedig a hátuk mögül kukucskált. Már egy órája tart a munkaideje de eddig csak feleszegette a névnapi csokikat, repülőgépeket gyártott és bánatos arccal mászkált. Nem egy produktív péntek

Mr és Mrs Shirley elindultak.

Zavarban voltam meg bizonytalan tegnap este. De azért van néhány dolog, amivel okosabb lettem. Albert Hoffman tényleg 100 éves volt januárban, Ron Howardnak valóban nem a Willow volt az első filmje, viszont a Howard a kacsa se az ő nevéhez fűződik. Az új Tristan and Isoldet a múlt héten mutatták be Amerikában. A novella pedig szörnyen van megírva valóban, és még az is elképzelhető, hogy kis méretű péniszre lehet inkább visszavezetni a problémát.

Megmondtam én, hogy lesz néhány gyerek (egyelőre kettő állítólag úton a 3.), akik sose fogják letagadni a szüleik nevét. (Kaliforniai bíróság döntése szerint Angelina Jolie örökbefogadott gyerekei most már a Pitt vezetéknevet is használhatják. Gondolom boldogok)

Már lassan hat éve annak, hogy a repülőn hazafelé ezt a filmet adták. De annyira álmos voltam, fáradt, kényelmetlen minden, hogy csak fél szemmel figyeltem. Néha bóbiskoltam.
Ráadásul a hangsáv mindig átváltott németre, lehalkítva meg nem sokat ért az egész.
Azóta pedig valahogy mindig elkerült a dolog.
De most végre megnéztem a Hivatali patkányokat. Az első 45 perc valami zseniális. Aztán a végére ellaposodik, mindent előre ki lehet találni. De van benne épp elég ötlet ahhoz, hogy addig is jót szórakozzak és most, amikor megint kicsit kiakadni látszok a munkahelyemen tökéletes időzítés volt, hogy a kezembe került.

Persze, tudom, bennem van a hiba. Ha valakiről egy idő után úgy döntök, hogy valamiért nem tetszik amit, ahogy csinál, még akkor is, ha sokáig tartott ez a dolog, utána fogom magam és minden dolgában keresem a kivetni valót. Türelmetlen leszek vele és még az is felmerül bennem, hogy bár az egész ellenérzést magamban tartom, ő mégis megsejt valamit és ellentámadást intéz. Ez az előbb említett emil is olyan volt kicsit. Dühöngtem rajta, aztán nekiálltam és írtam vagy 20at magam is, bennük olyan dolgokkal, amik nem is az én feladataim lennének, hanem neki(k) kellett volna már elintézni. Ehh remélem nem esek vissza a mindenkivel bajom van a munkahelyemen és ezért dühöngök fázisba. Bár akkor legalább lenne mindig miről írni.

Valószínűleg mindenki megkapta, de mivel éppen akkor érkezett hozzám amikor kiakadtam egy fölösleges és bagoly mondja verébnek emilen nagyon magamra illőnek találom.

Csak hogy tudd: még rohadtul nincs péntek:

Az elmúlt másfél két hónap nagy munkahelyi projektje nyomán megint akadt néhány esemény aminek kapcsán pár kollega hozzáállása és kompetenciája számomra kérdőjelessé vált. Ha ez így megy tovább, megint visszatérek a nyavajgáshoz, és majd ismét aggódhatom, ki talál majd meg és mit szűr ki. Mint az elején. Mert nem vagyok egy árulkodó típus, hatalmam nincs, viszont meg kell várnom, hogy Főnéni is olyan hangulatba kerüljön, hogy nyugodtan meg lehessen beszélni vele a tapasztalataimat, ne kapja fel a vizet és ő is jól kezelje le a dolgokat. Velem, vagy ha nekem ad igazat, akkor a másikakkal. Ne legyen belőle túl nagy balhé viszont mindenki értse, érezze a helyzetet. De mivel Boss néni se sokat pihent mostanában az ő idegei is tropán vannak.

Ugyan hazafelé a délegyházi buszon nem voltak legalább bőrülések, hanem szövetbevonatosok, mivel Taksonyig csak egyedül ücsörögtem meleg mégse volt. Úgyhogy levest melegítettem meg teát iszom. Esztike pedig egy édes kis manó. Szerintem a legkisebb fejű unokahugom, néhány grimasza erőst emlékeztet Dóriéra (elvégre a nővére), de van egyénisége.

Ma ugye Antal, Antónia nap van. A nagybátyám nem biztos, hogy ma ünnepli, mindenesetre épp jó alkalom, hogy írjak róla. Az első két kians játékmacimat és nyulamat Antikának és Tónikának hívták. Nem voltam valami kreatív névadásilag 🙂 Anyu két öccse közül ő a fiatalabb, csupán 13 évvel idősebb nálam. Annak idején, amikor már világra készülődtem, ő is zavarban volt, hogy ha én fiú leszek (Gábornak vártak), akkor nagybácsi lesz belőle, ez rendben van. De mi van, ha lánynak születek? Akkor ő is nagynéni lesz? Úgyhogy amikor háromnegyed hétkor reggel megszülettem, majd apu értesítette a nagyszülőket, ő már iskolában volt. Nagyapámék hát beültek a Wartburgjukba és Pécs felé indultukban az iskola felé kanyarodtak, s felszóltak neki, hogy “Fiam, nagynéni lettél!”.*

*Azt hiszem, ez a post is beillhetne az Ebsik féle, Mindenki blogiskolája, X. fejezet: énblogírás amikor nem tudsz/akarsz másról, viszont kötelességed, hogy írj valamelyik kategóriájába.

A hó mégse esett, legalábbis a végeken, a vonat simán, szinte késés nélkül (2 perc semmi) ért vissza. A túlalvás veszélye ismét csak fennforgott, hisz ma reggel már 5 után csak forgolásztunk, annyira sikerült kipihenni magunkat a hétvégén. Úgyhogy elég feszített tempójú hetet is beiktathatunk. Amit meg is fogunk tenni. Még szombaton is jövök munkába. De azért holnap végre meglátogatom a lassan 1 hónapos unokahugomat.

Tegnap délben indultunk el a végekre, vonattal. Fennállt a veszélye, hogyha az ember péntek 13-án ül fel a sinekre, abból valami lesz. De nem ígx történt. Mindössze 10 percces késéssel megérkeztünk és ugyan szörnzen hideg van, meg köd, van remény, hogy hazafelé se lesz semmiféle hóakadály. Ha mégis, Főnéni már csütörtökön megígérte, hogy jönnek hóekével értem.

Tegnap este még kifejtettem a páromnak, elképzelhető, hogy a virágok is öngyilkosok akartak lenni. Mert ő állította, hogy felébredt a puffanásra, sőt rájött, hogy a virágok dobták le magukat, de megfordult és aludt tovább. Bezzeg én felriadtam, rögtön a legrosszabbra gondoltam, legrosszabbra számítottam, aztán másnap reggel csodálkozva ácsorogtam a ledőlt cserepek felett. A teóriám lényege, hogy a két futónövény közül az egyik kezd nagyon sárgulni, a másik meg nem. Viszont amúgy Ole és Trufásan inkább együtt ugrottak a majdnem biztos halálba, összegabalyodva. Az ember szerint a halál sokat foglalkoztat, de szerintem a felvázolt történet a szerelmes növényekről inkább romantikus, mint a Titanic, semmint horroros.

V. kollega, a cseh típusú, minden reggel legalább 5-10 CDt tesz az asztalomra. Legújabb hobbija ugyanis, hogy az otthoni gyűjteményét mp3-asítja és DVDkre írogatja ki, így az eredetiket felajánlja hasznosításra. Van köztük persze mindenféle. Karel Gottot határozottan visszautasítottam, de most Tom Waitset meg Nick Cave-t hozott. Nem létező zenei műveltségemet polírozhatom. Én meg Angyalkának adom tovább, aki zenei mindenevő.

Múlt héten ugye az összes újság, tévé, rádió internetes magazin lehozta mindenféle formában a 2006-os év horoszkópjait. Nálam a visszatérő motívum az volt, hogy gyermekáldás és/vagy házasság. Jót derültem, vihogtunk egy kört, aztán most meg arra figyelek fel, hogy az előbb is Ivy meghívatta magát az esküvőnkre. Mondtam neki, nem ártana, ha nekem is szólna előtte valaki, legalább a vendégseregből, hogy mikor és hol lesz, csak hogy tudjak róla. Álmomban egy másik kolleganő volt terhes, ami meg állítólag gondot jelent. De nem ám neki, hanem nekem, hogy álmodtam a terhességről, bárkié is volt az. Meg még olyanokat is álmodtam, hogy szellemekről szóló műsort vezettem Heppi Endrével, tévében és világító fehér ajtókon kellett keresztül mennem. Mindezt persze azok után, hogy dobogó szívvel riadtam fel arra, valami nagyon leesett a szobában. De műanyag volt, mert nem tört össze semmi, csak puffanás volt, de az jó nagy. Az ember persze aludt nyugisan tovább én meg hozzábújtam jól a hátához, hogyha már megölnek a titokzatos puffanást okozó betolakodók együtt haljunk meg. Reggelre kiderült két futónövényünk gabalyodott egymásba nagyon és biztos növésben voltak aztán lerántották magukat az íróasztalról.

Hehhe rájöttem, hogy hogy a büféscsaj a Császár salátának nevezett alkotása a Cézár saláta. Azt hiszem néha nem érti amit egyiptomi főnöke kitalál, minap én világosítottam fel arról, hogy a Smoked Salmon szendvicsben Füstölt lazac van. Most megkóstolom akkor a Cézár, Császár, Caesar Julius stb. salátájukat és meglátom, pártolom-e hogy máskor is készítsenek ilyet.

“Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.”

Randira hívtak és most meg vagyok illetődve.