Most, hogy már nem az első népszerű és nem is múltnélküli blogger hagyja abba az igehirdetést, elég sokan foglalkoznak a kérdéssel, hogy blogni vagy nem blogni? A téma majdnem úgy terjed, mint a page 23 játék. Igazából azt gondoltam, azt fogom majd írni, hogy nem jó a harakiri. Mert ha valami érdekes és értékes volt, akkor mi értelme letörölni? Ha nem akar a blog szerzője baszogatást még mindig leszedheti a kommentet, az üzenőfalat, sőt még az emilcímet is, csupán hátrahagyja az írásait. Mert engem például szörnyen idegesít, hogy valakinek a bejegyzéséhez tegnap még lazán linkeltem, ma meg csak a hűlt helye van. Jó, persze vannak archivált oldalak, szóval meg lehet még bizonyos dolgokat találni. De az már persze körülményesebb. Szóval nem csak a szó száll el, hanem a blog is. Szóval mint lelkes olvasó háborogtam. Ha valaki abbahagyja a blogolást, rendben, tegye, vonuljon vissza, esetleg indokolja meg, de ne harakirizze magát. Mert az nekem, a lelkes olvasónak esetleg fáj mert űrt hagy maga után. Aztán olvastam olyan véleményt is, hogy ha valaki le akar szokni róla és ott van a blog még mindig amiről tudja, hogy bármikor folytathatja, akkor elcsábul, oda az elhatározás. Okés, ez is elfogadható indok a harakirire. De ha nagyon akar blogolni mi tartja vissza, hogy újra kezdje? Esetleg új néven. Akkor már lehet, hogy sajnálja az előzmények elvesztését. Legalábbis én biztos ezt tenném. Szóval a harakirit mint blogbefejezést nem szeretem és hiába a mindenféle utánaolvasás, érvelések meghallgatása, még az indokok elfogadása is nehezemre esik.
Nekem annyira jó, hogy itt van ez az elmúlt 3 évem, hogy vissza tudom olvasni. Tudom, hogy néhány emberen kívül sokan nem éreznék, hogy nagy űrt nem hagynék magam után, de a blogomat most már az életművem részének tekintem, ami kicsit ilyen, kicsit olyan, lehet kedvelni, vagy rá se hederíteni (nem vagyok egy indulatokat kiváltó személy se az életben se a neten, de ez nekem megfelel). Mindenesetre én nevelgettem, foglalkoztam vele. Marad. Maradok.

Végül szerencsésen zárult a dolog. A hiba az volt amit sejtettem, de mire a helyiek géphez jutottak az amcsik fixálták a problémát. Azért az ITsünk újraindította a szervert. Nála ez a megoldás. Windowson edződött személy, nem érti, hogy SUNéknál nem feltétlenül a kikapcsol bekapcsol a megoldás mindenre. Csak azért pánikoltam, mert nem értem el senkit, közben meg az összes kollega tőlem válta a megváltást.

A rendszerünk is valami vírus áldozata lehet. Ma reggel arra jöttem be, hogy nem működik. Tegnap este még semmi baja se volt, most meg nem hajlandó semmit csinálni. Internet van, a szerver kicsit mintha menne, de igazából az adatbázis nagyon bekakilhatott. Persze ilyenkor az ITsek nem elérhetők. Radar is betegágyat nyomja otthon, mindenki tőlem vár megváltást, de nekem semmi ilyesmihez sincs se jogom se képesítésem. Mivel a helyi emberek illegalitásba vonultak, elkezdtem zaklatni Californiát. Hátha ott a 24/7 szolgáltatás ér valamit.

Egyébként a tegnapi filmvetítésen (néha úgy érzem, hogy hülyének néznek minket a forgalmazók amikor magyar filmcímeket adnak) a legtöbbet a Tictac klubosokon röhögtünk a párommal. Teljesen mókásak voltak, hogy ilyen névvel milyen komolyan bírják magukat venni és bár én mondtam, hogy csak lopjunk egy széktámlát, az emberem nagyon rendesen(mert ő az a becsületes fajta) megkérdezte a klubfőnököt, vihetünk-e magunkkal, mire persze nemleges választ és klubtagsági információkat kapott.
Maga a mozi is jó volt, bár már megint a végére kifulladt a dolog és túlságosan elnyújtották a tésztát, de azért voltak akadt jó pár fergeteges jelenet. S bármennyire is Owen Wilson az ász, itt most Vince Vaughn-é volt a jobb szerep, a szőke vitéz játszotta az egyenes, becsületes, kedvelni való hősszerelmes típust, aki egy idő után, azért valljuk be, unalmas. Mondjuk izgalmas volt azt találgatni, vajon a nagy haveri társaságból (további tagok: Luke Wilson, Ben Stiller, Steve Carell, Will Ferrer, Paul Rudd stb.) ki lesz a váratlanul megjelenő cameo, valljuk be a legjobb összeállítás mégis a
Ron Burgundyban lezajló hírolvasók párbaja volt, Tim Robbinssal megfejelve.

Mintha tegnap lett volna:

Gratulálok Pokrócnak és Fangnak a kispárnához.

Még az illata is. Igaz, hogy beázós cipő van rajtam. Bár az irodaival lecserélhetem, ernyő is akad, sőt még a sportcipőm is az edzőcuccban. Szóval nem feltétlenül kell, hogy fogjul ejtsen az idő.

Nem is értem miért foglalkozunk a kedves ügyfelekkel előre. Oktatjuk őket, adunk segédletet de sose figyelnek oda és mindig egyesével jönnek a problémák. Pedig évről évre egyre jobbak leszünk a szemléltetésben, bemutatásban. Elvileg ők is évről évre jobb anyag. Mégis, miután az igazi munka elkezdődik valahogy mindenki megbolondul és még a meglévő józan eszét is elveszíti, jön és problémázik teljesen egyszerű, nyilvánvaló dolgokon. S még csak nem is én veszítettem el a türelmemet, hanem tavaly felvett kolleganő nézett rám nagy szemeivel, hogy ezek mindig ilyenek ősszel? Megnyugtattam, hogy igen.

A hétvégén, közel egy év késéssel, de megnéztük az Argo-t. Jobb volt mint vártam. Persze ha az ember ismeri Guy Ritchie első két filmjét, vitathatatlan a hatás. Csak éppen nagyon magyar helyzet, nagyon magyar szereplőkkel. S bizony van “Eszem faszom megáll” is. Kellemesen elszórakoztatott, de be kell vallanom kevesebbet nevettem mint a párom. A legújabb Nicole Kidman filmet viszont csak kemény fanatikusoknak ajánlom. Mert míg a Földre szállt boszorkányban a színésznő kitűnő, a jó sztorialapból nagyon gyenge film sikeredett. Holott én is kíváncsi voltam, főleg mert még amikor ingyenes volt, a Sky One jó pár részt láttam az eredeti sorozatból.
Remélem a ma esti mozi már tényleg felhőtlen szórakozás lesz, mert most éppen semmi mást nem szeretnék.

Tegnap este 9kor beájultunk és 7ig aludtunk. Én két hete nem aludtam ki magam és az, hogy pénteken hajnali 2kor kerültünk ágyba szintén nem segített. De most jó. A reggel is, a lustálkodás is, most pedig öltözöm és kipróbálom milyen az a zsírégető torna amit a fitnessteremben ajánlanak.

Kitartunk a pasi mellett. Eddig szerencsét hozott, hisz már két filmjét is megnézhettük nyeremény keretében. Most jön majd a harmadik.

Nekem határozottan ízlenek azok a tésztás zacskós ál kínai levesek. Sőt abból is az olcsóbb kategória a Vifon és hasonló márkanevek, a Knorr például nem. Viszont csak a hagyományos tésztával. Az üvegtésztás meg rizstésztás nem dagad úgy meg és nem olyan laktató. A csípős meleg leves viszont határozottan jó az ilyen zimában.

Bizony amikor hideg volt nagyon lehűlt az épületünk. A fűtést meg még nem kapcsolják be, mert ugye vénasszonyok nyara és hasonlók még várnak ránk. Csakhogy a mi kis többnyire árnyékban álló épületünk ha 1x kihűl akkor biza úgy marad. Úgyhogy most hősugárzok. Bemelegítem a kis irodámat aztán viszem vissza a csajoknak a nagyba, mert ők mégis többen vannak nagy helyen. Meg meleg levest eszem és teázni fogok ismét. Közben meg persze kinn anapon szárad a tornacuccom. De a külvilág az más tészta.

Tegnap benn volt egy értesítés a postaládában, hogy már másodszor nem sikerült kézbesíteni az ajánlott küldeményt, legyek szíves egy héten belül meglátogatni a hivatalt és felvenni. Jó, gondoltam, biztos kidobtam a múlt héten a cetlit a sok szeméttel. Semmi gond, ma van időm, megyek a postára felveszem. Előttem egy csaj akarta kikérni a hivatalos értesítését, de nem adták, mert ugye ma vitték volna ki, viszont 6ig nem érkezik vissza. A csaj teljesen fel volt háborodva, hogy ő direkt otthon volt egész nap, a postás be se szólt hozzá csak otthagyta a cetlit. Megy és azonnal panaszkodik. Gondolom ez nem csak a X. kerületben általános.

Mivel itt a napja, elmondom, hogy csupán egyet tudok érteni a nálam stílusosabban szólókkal. Ezért aztán különösebben nem cifrázom. Szintén BKVzom (indokok mint Brightnál), reggel gyorsítva többnyire villamos és metró, hazafelé ráérősebben busz, mert nem kell átszállni, annak ellenére, hogy hetente 1x tuti rajta van a 9-esen az a szörnyen büdös manusz, akinek szerintem már rohad a teste a ruhái alatt. Mivel néhány program itt van a közelben, s az idő szép nekem meg szabad a délutánom, elsétálok mellettük. Ivy ma reggel teljesen sápadtan fogadott, hogy ő olyan rosszul érzi magát, mert reggel kocsival (vagyis Suzukival) jöttek be mert tökre megfeledkezett a mai autómentes napról és majd valahogy vezekel. Reméljük nem csak az unokáink érik meg, hogy az igényekhez alkalmazkodik a közlekedés.

Persze a hétvégén én is írtam az Ági füzetébe magamról néhány sort:

Ez persze csak idézet, viszont a színes toll a védjegyem. Mondtam már hogy a bordó a kedvenc színem?

Kicsi pezsgőt löttyintettem a laptopomra. De túlélte. Huhh. Cipőt nem sikerült venni ezt ünnepeljük. Meg BMDt hallgatunk, mert mi vagyunk a rádiónézők.

Ma délután pedig olyan eseménynek lehetünk részesei ami ritkán (negyedévente egyszer ha) fordul elő. Úgy megyünk a párommal vásárolni neki is cuccokat, hogy előtte nem volt különösebben felmérve általam a terep. Tisztán, mintha felfedezőútra indulnánk. Bele az ismeretlenbe. Az biztos, hogy mind a kettőnknek őszi cipő kell. Szóval irány az Árkád.

Tegnapi munkaértekezleten Boss néni bejelentette, hogy ezentúl mi lesz a feladatom. GyéVé eléggé elsápadt, láttam, pont szemben ültem vele és figyeltem őt. Kicsit már fontolgattam a dolgot, hogy s mint tudok majd fogást találni rajta, meg hogy mennyire fog ez nekem ártani. De aztán úgy döntöttem, hogy nem fog. Kit tudna komolyan ellenem hangolni? Aki számít azt úgyse. Szóval föl kell kötnie a gatyeszát ahhoz, hogy egyrészt dolgozzon másrészt, hogy kikezdjen engem. Az egészséges önbizalom mindig jót tesz (nekem).

Azt hiszem, hogy főleg a hétvége járult hozzá ahhoz, hogy összeszedjem magam és teljesen önként, rábeszélés nélkül jelentkezzem a III. Országos Blogger Libakongresszusra, mint képviselő (nem tudom, mi meg hogy volt az első kettő, de nagyon jónak hangzott az invitálás). Ahogy a párom mondta, kilépek a névtelen, arctalan bloggerek sorábul és legalább néhány bloggercsajt megismerek (van akivel már réges régen egy másik életben találkoztam).

Kis lépés Lobonak, az emberiségnek meg hangyafing