Mivel a légkondi még nincs bekapcsolva, délután kipróbálom a teákat amiket a bankomtól kaptam ajándékba.

Harminchatan érettségiztünk le, egy haláleset történt, tizen pedig nem jöttek el a találkozóra. Valakinek volt alibije, valakinél csak sejtettük, hogy mi állhat a dolog mögött (külföldön él pl.). A legjobban azonban az a kifogás tetszett, hogy miért nem hétközben tratjuk a találkozót, ő csak akkor érne rá. Az ért volt a távol maradottak közt jó ötlet is, mégpedig, hogy nem csak egyszerűen levelet írt, mi van vele, hanem egy kis füzetet küldött, hogy mi is üzenhessünk neki, esetleg adomákat írjunk bele.
Háromnegyed kettőre értem haza, de csak azért, mert Kanizsán ilyenkor már nem igazán volt hova beülni beszélgetni. A disco meg nem az a hely, ahol ilyenre alkalom van. Annyira jól éreztem magam, hogy még a páromat is elfelejtettem felhívni a megbeszélt időpontban, úgy repült az idő, hogy hirtelen már háromnegyed 11volt (pedig már 4kor kezdtük a bulit), aztán meg apincérek 1-kor jelentőségteljes pillantásokkal szedegették össze a borospoharainkat, s ők úgy gondolták, a sarokban hangoskodó focistákat nehezebb lesz kidobni, mint valami érettségi találkozós gyülekezetet, pedig volt egy másik csapat is a kaszinóban, de ők legalább 40 éve érettségizhettek, s szintén jól tartották még a frontot.
Még a statisztikákról annyit, hogy a jelenlevők közül 4-en nem mentünk férjhez s 7 lánynak nincs gyereke, fiúknál 6 volt a nőtlen és gyermektelen. A nős srácok mind apukák vagy útban van épp a baba. Egyébként a gyermek és férjtelen lányok jóval fiatalabbnak látszottak, szerintem (persze főleg én).Talán azért sikerült annyira jókat beszélgetni, mert ezekkel a srácokkal együtt nőttünk fel, emlékeztünk egymás cikis külsejére, hogy kinek volt kedvence Rick Astley stb., ők anno is úgy gondolták rólam, hogy egyrészt olvasott vagyok, másrészt járatos filmben és zenében (az utóbbi ma már persze nem igaz) valamint, hogy szörnyű favicceim vannak. Ezektől most megkíméltem őket. Lényeg, hogy úgy éreztem, ők még mindig ilyennek látnak, sőt, bizonyos tekintetben megközelíthetőbbnek és közvetlenebbnek, mint amikor még együtt koptattuk a padokat. Úgyhogy volt dumaparti rendesen.
Ja és a fényképezőgépemmel hatalmas sikert arattam. Először is, mert más nem vitt, illetve a vacsorára még érkezett egy kompakt. S ugyan előtte a párom jól rámijesztett, hogy majd biztos nem fogok tudni objektívot cserélni, s miután azzal álmodtam szombatra virradóra, hogy egyrészt BKV buszmegálló lett a gimiből (Nagykanizsán kék buszok, hahha), meg azt is, hogy bénáztam az obival, reggel indulás előtt még gyakoroltunk. Szóval amikor megérkeztünk a suli elé és én elővettem a gépet, s azonnal cseréltem az obit, jó pár embernek leesett az álla, hogy húha ez nagyon komoly. Néhány keresztkérdésre még válaszolni is aztán mondtam, hogy alapjában nem az én hobbim a fotózás. Később nagy kegyesen néhány emberkének megengedtem, hogy fotózzon, így készülhetett rólam és B-ről két határozottan jó kép, valamikor éjfél magasságában.
Aztán persze magamra vállaltam, hogy valahol elérhetővé teszem a képeket, esetleg oldalt is kerítek köré. Végülis a 25 jelenlevőből csak 5nek nem volt e-mail címe (mind családos anyukák, csak hogy a statisztikai kép is formálódjon).
Szép volt, jó volt, lehetne gyakrabban is (egyelőre van lelkesedés, de ez biztos elmúlik), úgyhogy reméljük a következő még jobban sikerül (eddigi tendenciák erre mutatnak), aztán majd a 40 évesen mi is tovább tartunk ki mint a velünk egy étteremben ünneplő fiatalok.

Nem érdekes, hogy hétfő van és hideg és hajnalban keltem mert vonatozni kellett, s alig aludtam valamit a hétvégén, s ma este 10ig fogok dolgozni. Mert szörnyen klassz volt a hétvége, s még mindig fel vagyok töltve.

Most pedig a párom bordóra festi a lábkörmeimet, mint Kevin Costner Susan Sarandonnak.

Annyit emlegették mindenhol, hogy majd Spielberg fogja csinálni, de a projekt húzódott. Aztán tessék, hirtelen itt a trailer a Chicago rendezője elkészítette az Egy gésa emlékiratait. Annak idején nagyon tetszett a könyv. Tudom, bestseller (elvégre amerikai fazon, Arthur Golden írta), de én nem igazán vagyok híve, ismerője a keleti kultúráknak, ez azonban úgy volt megírva, hogy teljesen lekötött. Az ajánló alapján a film látványosnak, kissé átszerkesztett történetűnek tűnik, mindenesetre azért ott leszek a moziban. Jah és Spielberg mégis a képben maradt, hisz a Dreamworks és az Amblin Entertainment fedezik a költségeket.

Megint egy tanulságos esemény történt. Belátogatott Köcsög a gyerekével. Szegény. Mármint az utóbbi. Az előbbi pedig nem sokat változott. Igaz, nyár eleji látogatásához képest azért kevesebbet panaszkodott arra, hogy mennyire nehéz neki a gyerekkel. Megkérdezte, talán azért növesztem a hajamat (feltűnt neki, hogy hosszú, bezzeg a látványos súlyledobást nem jegyezte meg, gondolom mert ő viszont erőst gyarapodott és igazi tenyeres-talpas menyecske), mert kontyot akarok az esküvőre? Kérdeztem milyen esküvőre. Hát, feltételezte hogy párommal most már, hogy van lakás is, talán papírt is szeretnénk. Nem, mondtam, kösz nem, azt még mindig nem. Hiába álmodtam a múltkor is, hogy három másik párral mentünk a templomba, s mire ránk került a sor, a násznép lelépett (pedig takarékos esemény volt, hisz rokonok voltak a sorstársak), csak ketten, meg a lelkésznő (alapjában katolikus vagyok, persze), maradt a templomban. Épp a közös irodában tevékenykedtem, mikor megérkezett, úgyhogy rögtön megkérdezte, nem a fönti egyszemélyes irodában vagyok? De letörtem, mikor közöltem, hogy de igen, az ő volt helyét birtoklom, csak éppen most itt akadt dolgom a csajokkal.

Már megint az a szakasza van az évnek, amikor értékelést kell írnia a főnöknek a beosztottjairól. Mivel mindenféle tréningek is zajlanak párhuzamosan főnéni most egyedül csinálja a dolgot. Mindenkinek meg kellett írni a beszámolóját, majd a boss beszélgetett velünk egy fél órácskát, kitölti az adatlapot aztán alá kell írnunk, hogy egyet értünk-é. A nyári fizetésemelés miatt (augusztus 1-jén lépett érvénybe) én most nem fogok kapni, ez érhető. Viszont, Boss néni roppant elégedett volt velem, a munkámmal ahogy együtt dolgozunk, stb. Csak szerinte a többiek felé nem mutattuk meg egyelőre, hogy melyikünk miért is felelős. Úgyhogy a jövő keddi munkaértekezleten be fogja jelenteni, hogy tényleg kapok alárendelteket. Radart, Bekét, Ivyt és GYéVét. Megbeszéltük, hogy az utóbbival van a legtöbb gond, mert igyekszik mindenki kezéből kicsúszni, viszont talán több munkával, számonkéréssel és zaklatással lehet rajta változtatni.
Most majd töröm a fejem azon, milyen feladatok alá temessem el. Ja és persze magamat is össze kell szednem, hogy a számonkérést keményen fogjam és felkészüljek arra, hogy GyéVé utálni fog, s megpróbál majd a kollegák előtt is lejáratni. Ahh a főnökök sorsa…

Vacsoránál ücsörögve megszólal a mobilom. A túlodalt anyu. Ül a számítógépnél és mondja, hogy az előbb lefagyott, most újra indította, de nem működik az egér, neki pedig olyan dolgokat kéne csinálnia mint valami scan disk-et leokézni, meg A vagy B meghajtóba lemezt tenni. De csak CDjük van, az unokák képeivel. Sikerült aztán rávezetnem, hogz a nyilakkal mászkáljon, kerüljön minden nem eldöntendő kérdést és a végén megkapta vissza a jól ismert win98-át a felhőkkel. Anyu most már ért a technikához, tudja használni egér nélkül is a gépet.

Aztán amikor reggel ott ültem a fodrásznál fejemen az első kenet festékkel beköszönt egy útmunkás és közölte, hogy eltört egy cső és vagy fél- háromnegyed órán át nem is várható víz. A fodrászom teljesen felpörgött, elrohant a boltba ásványvízért meg edényeket szedegetett össze, hogy a mikróban tudjon melegíteni vizet. Én meg csak azon izgultam, ki ne hulljon a hajam, ha még egy órán át megpróbál rajta fogást találni a rézvörös. Lemosásnál először még megpróbáltuk a csőben maradt vizet kihasználni, aztán állt készen az ásványvíz, még a kozmetikusoknál is a gőzben melegítve. A meleg víz pedig csak jött, csak jött és kiderült, hogy a sarkon álló fodrászüzlet pontosan nem arról az utcáról kapja a vizet, ahol a csőtörés volt, hanem a másikról. Úgyhogy mégse sikerült úgy éreznem magam, mint valami hollywoodi sztárnak, aki Eviannal (Margitszigeti ásványvíz) mos hajat. Minenesetre a frizura egész jó lett. Persze szombatra nyomokban se fog maradni, de most nem ez a lényeg.

Persze elvileg pont szombaton esni fog az eső. Pedig a 3 ruhavariációban, amit kitaláltam szombatra egy közös van, mégpedig hogy rossz időre nem számítok. Persze ha mégis, akkor legalább nem kell lábkörmöt vörösítenem (szintén a toalett része a bordó pedikűr). Mindenesetre holnap reggel fodrásznál kezdek. Ami ugyse fog tartani szombatig de pénteken nem lesz víz az üzletben, viszont legalább megvan az illúzió, hogy én készültem arra, a legjobbat mutassam magamból. Aztán csak jól kell, hogy érezzem magam.

Három tréning után hulla-e vagyok.

Az Add tovább – page 23 játék-kal, bár nagyon jó, úgy látszik nálunk is indul egy trend (egyébként ez a játék ahogy elnézem, 2004 tavaszán söpört végig az angolszász blogvilágon). Már gondoltam rá, hogy máshol olvasott meme-t megmagyarítok, de igazán nem vagyok az a csomópont, ahonnan egy ilyen kiindulhat. Mindenesetre hajrá, ha még fordít valaki ilyet, szívesen tovább adom, főleg a könyveseket.

Nos, mint megtudtam az illetékes elvtárstól a képek száma inkább közelít a 7000-hez és a 8 gigához. Lehet, hogy ez nem sok, de mint amatőrnek aki eddig takarékoskodott a 36-os képkockákkal ez rengeteg.

Szombaton a párom újrahúzta a gépünket és bár én az elején nagyon izgultam és követeltem a másolatokat a dokumentum partíciónkról semmi gond nem történt. Visszakaptam a könyvvásárlás xls-emet meg az összes képet amit gyűjtögettem eddig. Egyébként haldtunk a korral, 2000-ről XP-re váltottunk. Ráadásul végre eldöntöttük, most pedig rendet vágunk a saját fényképek között is. Ugyebár 2003 augusztusában vettük az első gépet, amit egy évre rá le kellett cserélni. Majd a tavasszal miénk lett a csúcskategória. Ezalatt a két év alatt gyártott képek meg csak úgy dátumra voltak lementegetve a vinyóra.
Hát most nekiálltam rendszerezni őket. Emberek (Dóri, Adri, anyu, apu, család, Tesz-vesz néni stb.), események (szülinap, névnap, diplomaosztó), helyszínek (Balaton, Bejrut, Párizs, Riga, Népliget), virágok, felhők, kaja, pia, tűz, fűszernövények stb. kategóriákban. Tök izgi. Főleg visszanézni, ha csak kis kockákban is az emlékeket. Van köztük egy csomó tényleg jó kép. S látható az is, mennyit fejlődtünk mi is, nemcsak a gépek minősége, de a kompozícióink. Tegnap 2004 novemberében hagytam abba a rendrakást, még van közel egy évnyi kép. Azt hiszem most van vagy 6000*. S még csak nem is vagyunk a lépten-nyomon fotózgatós fajta, viszont tényleg van egy adag kép, amit soha se szabadott volna megtartani, a minőségük témátlanásguk, csak gyakorlásnak készült kategóriák miatt.

*S ezek csak a publikusak 🙂

Edzek a hétvégi osztálytalálkozóra. Mostanában egyre többször álmodom volt osztálytársakkal, általános, gimis, főiskolás keverve, ráadásul évfolyamtársakkal is. Főleg az utóbbi szokott izgalmas lenni, hisz nagy szerelmem (szigorúan plátói alapon, persze, de úgy aztán évekig) gimiben évfolyamtárs volt.
Az álmokon túl meg fodrászhoz kell mennem, hajat vágatni, festeni, esetleg venni még valami topot, s ha hét végéig még úgy 10 kilót ledobhatnék annak örülnék a legjobban. De ne legyenek irreális vágyaink.

Miután lenyomtam két előadást angolul már az egyébként magyar ügyfelek is angolul kezdenek velem beszélgetni. Remélem ez azt jelenti, hogy annyita jó a kiejtésem, hogy nem gondolják rólam, egy az anyanyelvünk. Nem pedig azt, hogy annyira felismerhetetlen, hogy képtelenek beazonosítani, honnan való vagyok.

A számítógép feletti polcokon tényleg elég nagy a könyvválaszték, jelenleg a következők pihennek egy karnyújtásnyira: Adobe Illustrator CS- tanfolyam a könyvben, Adobe Photoshop CS – tanfolyam a könyvben, Murphy: Essential Grammar in use, Országh-Magay Angol-magyar nagyszótár, Michael Ende: A varázslóiskola, Tibor Fischer: A béka segge alatt, Szabó Magda: Freskó, Arthur Phillips: Prága, Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége, George R. R. Martin: Kardok vihara, Szoftvertechnológia és UML, Üzleti tudás az adatok mélyén, Számítógéppel emberi nyelven, SQL Teljesítményfokozás, Katharine Hepburn: Me, XML Schema essentials. Szóval tegnap este még csak nem is csaltam, ezek közül bármelyiket kiválaszthattam volna 5. mondatnak. Ráadásul mindegyik kötet könyvtári, s persze egyből kiderül, melyek azok, amiket nem én akartam kivenni a FÉSZEKből, hanem a párom. A saját könyvek, ahol már több a fantasy, krimi, romantikus regény és angol fiction a polcokon vannak a hátam mögött. A Béka segge alatt-ot pedig éppen kiolvastam a héten, s meg kell hagyni nagyon ász. Mintha Vonnegutot kerezteztük volna a Monty Pythonnal, ráadásul az 1944-56 közötti magyarországról van benne szó. Szörnyen érdekel, külföldiek hogyan látnak minket, vagy mit tudnak rólunk, ezért vár még a Prága is arra, hogy elolvassam.
Egyébként idén nekiálltam vezetni, hogy mennyi pénzt költök könyvekre. Eddig 48db-ot vettem 45034 forintért. Huhh. Így egész sok. Ha viszont elosztogatjuk az összeget a könyvek számával kiderül, hogy rengeteg amit antikváriumban szereztem be. Normál körülmények közt 45 ezer forint talán ha 25 könyvre lenne elegendő.

Via Hónyomi.
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt

“Mindannyian tudták, hogy itt, Makón fölösleges strapálni magukat, de hát éppen erről ismerszik meg az igazi amatőr profizmusa – az ember nem a közönségnek játszik, és akkor is bemutatja aprodukciót, ha a nézők olyan hülyék, hogy egy kukkot sem értenek az egészből.”

Tibor Fischer: A béka segge alatt

Micsoda dolog az, hogy most az ősz elején akar mindenki hirtelen fogyőzni, erősíteni. Tessék azt tavasszal csinálni, hogy nyárra legyen az embernek bombateste és leszállni a cardio gépekről mert jövö héten én akarom reggel kisajátítani őket. Ugyanis megpróbáltam megtervezni, hogy jövő héten mikor és hogy tudok menni majd izzasztani magam, erre a kedvenc időpontjaimon már teltház van.

Amikor majd mindenki 2-kor lelép. Na nem itt nálunk. Ma még blogot olvasni se volt időm, nemhogy írni. De legalább reggel meg lettem dícsérve, hogy az elmúlt 2 hétben milyen rendesen csinálom a cardiókat. Hipp hipp. Azért mindjárt 5 óra, tehát lesz még itt hazamenetel.