Szívhez szóló levelemet csak megírtam az Illetékhivatal illetékeseinek, de fel nem adtam, a latyak eltántorított a postától. Cica szerint feleslegesen írtam annyit, elég lett volna csupán egy nyomós okot mondani, mégpedig, hogy Nincs pénzem és azt is elfogadják. Nem baj, szeretném, ha tényleg teljesen átéreznék a helyzetemet. Ami különben tényleg szomorú. Mármint pénzügyileg. Teljesen antitalentum vagyok takaréskosságban. Hiába vezetgetem most éppen nagy bőszen egy XLS-ben a kiadásaimat, hogy lássam miért is, a fizetésem egyszerűen eltűnik. Itt egy könyv, ott három, felvételi, tornabérlet, BKV bérlet, DVD kölcsönzések és még extrákra (pl. ruha) nem is költöttem.

Most pedig kimerészkedem a havazásba, mert elintézendő dolgaim vannak, például feladni a csekket az Illetékhivatalnak, mert szeretném ha kicsit meggondolnák mikor kell fizetnem, meg a könyvtárat is meg kell látogatnom és valami ebédfélét szerezni. Végülis nagyrészt metrózni fogok addig meg van sapim a havazás ellen.

Tényleg lett volna még időm meg alkalmam is irogatni a hétvégéről, csak éppen kedvem nem volt. Mert mi is történt, bevásárlás, főzés, Jóbarátok 8. évad, olvasás, pizza, délutáni alvás. Látom ám, hogy mostanában laposodom. Csakhogy annyi minden van, és annyi minden mást is csinálok, hogy elfogy az energiám. A mentsük az arcunkat jegyében azonban mindig irogatok valamit. Készülődnek nagy dolgok is, amiket nem szeretek elkiabálni. Úgyhogy nem teszem, inkább hallgatok.

Lehet, hogy egyszer oda fogok figyelni és ha nem leszek lusta megpróbálom? (ide most a sokak által kedvelt muha kacaj jöhetne)

Ma délelőtt Főnéni csinált egy kis kirohanást az új csajok ellen, akik naívságukban veszélyeztették a helyi status quo-t. Csupán csak azzal, hogy szerintük aprósággal nem akarták a Bossnénit zavarni, inkább külsősöknél érdeklődtek, ennek meg az lett az eredménye, hogy többet zaklat a központi adminisztráció. Szóval a tanulság, hogy pitiáner ügyben is előbb a helyi főnököt kell zaklatni, mielőtt felsőbb szervhez fordulunk, és egységfronot kell kifelé mutatni ahhoz, hogy ne piszkálgassanak minket feljebbről. És még azt is megtudtam, hogy ha valamivel nem van tisztában az ember akkor inkább mondja azt, hogy nem tudom, minthogy valami halvány lila elképzelést szavakba önt.
Én pedig csak ücsörögtem és hallgattam, mert rám nem volt mérges senki, viszont mindig élmény a Főnéni fejtegetéseit hallgatni.

A legújabb hír, hogy márciusban DVDn meg fog jelenni az a bizonyos BBC tévésorozat, amiben Mr. Darcyt Colin Firth játsza. Azt hiszem, be kell kalkulálnom a jövő havi költségekbe.

Legalábbis George Michael szerint, aki bejelentette, hogy visszavonul. Ráadásul egy dokumentumfilmet is bemutatott, ami róla szól és elmagyarázza, hogy miért is hagyja el a showbizt. Szerinte az a fajta stílus amit ő képvisel, halott. Anyu biztos meg fogja könnyezni, legalábbis a Last Christmas miatt 😀

Mostanában, hogy a párom megint szerkesztőségi ülésekre jár szerdánként már van egyfajta bejáratott programom. Heroes-t nyomok, ami tipikus női játék, tudom, de én imádom még mindig. Játék mellett pedig hallgatom a Bűntető mozidélutánt, ami a legjobb mozis műsor a rádióban, és én ma igenis tudtam a Sörgyári capricciot, csak épp a telefonszámmal nem vagyok tisztában. Eddig még 1etlen rádióba se sikerült betelefonálni, vagy elérni hogy beolvassák az SMSemet, ezért aztán amikor bemondják a telefonszámomat az egyik fülemen be, a másikon meg ki… Jah ilyenkor én vagyok az egyike a három embernek, aki odafigyel. Ez jó érzés.

Betegség után kicsit sok a tennivaló. Ráadásul ma reggel nekem kellett beugranom Ejtőernyős helyett és mint kiderült, Tikka hibájából, aki elfelejtette, hogy tegnap felhívta Ejtőernyős, hogy ma se jön, mert a lánya beteg még mindig és rá vigyáz. Én meg szinte éreztem, hisz itt voltam és álltam a sarat. Mától nevem legyen beugrós. Mindenesetre így hogy korán jöttem, megfigyelhettem, hogy nem kell lelkiismeretfurdalásomnak lenni, ha a torna miatt kések, mert szinte senki nem jár be időbe. Az egy V-t kivéve, aki inkább itt van hajnalban és gyorsan lelép mert igazából mi vagyunk a mellékállása, s jóval több energiát és kedvet fordít az összes többi dolgára. De hát cseh a lelkem 😀

Ma kicsit lassú leszek és izomlázas. Közel két heti pihi, betegeskedés, legyengült szervezet után elmentem tornára. És nem hivatkoztam arra, hogy lábadozom. Most csak ülni fogok és nézem, hogy kockásodik a hasam. Remélem ez is használ.

Nah kettőkor 1 nappal a határidő előtt a postán voltam és szerencsére van a közelben kisposta ahol nem kellett sorbanállnom hasonszőrűekkel együtt, viszont elmondanám, hogy az egész 8000 forintba került. Ami azért durva. S én csak egy helyre adtam be, ehhez ugye minden plusz még 3000 forint lenne. Meg még annyit, hogy a kézell írott önéletrajz az minek? Ki ír manapság kézzel önéletrajzot. Illetve egy 18 éves mit ír az önéletrajzába? Ráadásul a billentyűzeten edzett kezemnek nem volt egyszerű összekaparni azt a két oldalt, bele is fáradtam a kézzel írásba, pedig mostanában már megint jegyzetelgettem is, igaz, ott macskakaparok, itt meg azért igyekeztem olvashatóan írni.

A jobbulást kívánóknak is köszönhetően, meg a szüleimnek, testvéreimnek, páromnak, unokahugomnak, rokonaimnak és üzletfeleimnek, valamint a rendesen működő MÁVnak is hála ma már újból itt vagyok a Munkafronton. Lemaradások behozása, emilek olvasgatása, fogyókúra újrakezdése, felvételire való jelentkezés beadása, illetéknek utánanézése a mai program vázlatokban. További részletek később.
Jah és Valentin napot nem ünneplünk. Idén se. Ahogy anyu mondta, nem adjuk meg magunkat a nyugati marketingerőszaknak.

Akkor most mint a nagyok, elhúzok regenerálódni a szülők közé, hogy szépen megápolhassanak. Remélem nem lesz túl kalandos az utazás. Ha mégis, akkor halál a MÁVra.

Jövő hétfőig nem megyek dolgozni. A doki megnyugtatott, egy ilyen izé, ami nekem van, eltarthat 7-10 napig is, úgyhogy még időben vagyok. Azért legalább orrsparyt meg egy másik köptetőt irattam fel, csak a megnyugtatás miatt, hátha tényleg sikerül gyorsítani valamit a gyógyuláson.
Azért hétvégén megyek és meglátogatom Adrit. Már nagyon mászik, meséli az anyja, mint a csík, és feláll, sőt legújabb, hogy elenged mindent és pár másodpercre élvezi, hogy meg tudja magát tartani a két lábán.
Egyébként annyira készültem, hogy időben fogom beadni a jelentkezésemet továbbtanulásra, már január végén, erre tessék, jövő héten van február 15 és ma vettem csak meg a jelentkezési lapokat. Néhány embernek meséltem már arról, mit találtam ki, mit szeretnék megpróbálni, de azt hiszem, bent majd csak akkor fogom közölni, ha fel is vettek.

Ma még mindig itthon ápolgattam magamat. A telefonban bárki meghall, rögtön mondja, hogy Jajj, te még mindig beteg vagy, hallom!. Persze csak azok, akik korábban nem hallottak, mert apu ma este például azt mondta, sokkal kellemesebb már a hangom. S neki vasárnap élőben is szerencséje volt hozzám. Szóval Good Bye Luis Armstrong

Annyira készültem rá, hogy végre először életemben elmegyek és megnézek néhány filmet, meg egyáltalán megtudom, milyen a Filmszemle. Ráadásul négy filmre sorbaállás nélkül közvetítő útján sikerült jó jegyeket szerezni. Mindezt már több mint egy hete. Aztán jött ez a fránya betegség, ami még mindig tart, mert a dokinő úgy ítélte, hamar kiheverem, elég csak tüneti kezelésre drága és reklámozott vény nélkül kapható dolgokat felírni. Hát még mindig itthon, még mindig rondán köhögök, még mindig szexisen fátyolos a hangom, viszont nincs már lázam és az orrom is kevésbé folyik, teamérgezést fogok kapni és buktam a jegyeket a filmszemlére. Na jó, volt amit el tudtam passzolni, de pl. tegnap délutáni Csodálatos Júliát megtartottam, hátha el tudok rá menni. Nem jött össze.
Ráadásul este meg akartuk nézni az Éneklő detektívet, de annyira bűn rossz volt, hogy még én se bírtam, pedig próbálkoztam, 2x gyorsítással, csak a feliratokat olvasva, de a felénél feladtam.
A párom szerint szörnyű beteg tudok lenni. Mindezt azért, mert nagyon ritkán vagyok az. Ezért amikor rám tör, szökőévente, a szenvedés magasiskoláját mutatom be.

Pizza sütés lesz ma este, éppen most gyúrja a gép a tésztát. Kényelmes. Talán marad holnapra is, amikor top secret anyuék beállítanak beteglátogatóba. Nekem ugyanis nem szóltak, hogy jönnek megnézni, de ahéten már mondták, hogy a holnapi Dóra nap miatt unkát megköszöntik talán. A húgom viszont leleplezte őket, amikor felhívtam a tésztareceptért, hogy anyuék igen, jönnek és nálam kezdik a napot. Legalább megnézik a konyhát.
Ma egyébként annyira összeszedtem magam, hogy elmenjek megnézni, amint a Brazil elveszi Láthatatlan Unokatesómat. Szépen kezeltem a rokonokkal és az ifjú párral, hogy ne terjesszem nagyon a bacikat, aztán irány haza. Holnap délutánra van jegyünk a Csodálatos Júliára, talán azt már jobban fogom bírni.

Legalább végre megnéztem a Donnie Darko-t. Igaz, nem a rendezői változatot, hanem az eredetit, igaz az újravágott film annyival nem jobb, mint beharangozták. Az időutazást fejtegetik abban jobban és elhanyagolják a többi motívumot, a magányt, szeretetet, veszteséget.
Most éppen megint lesz egy csomó film, amit meg kell nézni a moziban. A Saw-ra például tuti egyedül kell mennem, ha lehet valami délelőtti előadásra, más nincs a környezetemben aki szívesen nézeget ilyen típusú filmet.

Szörnyű éjszaka után bejöttem lerendezni ezt meg azt, többek közt a dokinénit is. Most pedig irány haza, be az ágyba, tea és olvasás és pihenés és talán hétfőre meggyógyulok.
Szombaton lenne Láthatatlan unokatesómék esküvője és még jegyeim is vannak a filmszemlére. Most mi lesz?