A másik épületben lévő büfének új tulajdonosa lett. Ma nyitottak először, gondoltam, megnézem, milyen. Sajnos rosszabb mint volt 🙁 Kisebb a választék (eddig mindig élmény volt lemenni, mert nem lehetett tudni, milyen saláták, szendvicsek várnak az emberre, ugyanis naponta változott a kínálat), a gyümölccsaláta pedig pocsék. Ráadásul az új tulaj kezében van a környéken még 2 másik hely is, úgyhogy hamarosan egyenkaja lesz, már érzem. Nincs más hátra, újabb helyeket kell felfedezni.

Lesz szemüvegem, megint szép meg új. Megrendeltem. Más kérdés, ha megjön akkor nagy érvágás lesz. A keretnél 2x többe kerül a lencse. Bruhhaha. Jövőre céges szemüveget is fogok kapni, utána szerintem pár évig elleszek azzal, amim van.

Boss néni amikor bejön függetlenül attól, hogy milyen az időjárás kint vagy bent kitárja az ablakát, aminek eredményeképpen az egész épületet átfujja a szél. Ez a szél előszeretettel ostromolja a derekamat is, s mivel ma éppen nem működött a fűtés, ez nagyon érzékenyen érintett. Ráadásul nagy csend is volt a főnöki irodában, hát felpattantam és átrohantam Boss nénihez, hogy becsukjam az ablakot (gyakran felejti nyitva, mikor elmegy), mire valaki hirtelen megugrott a sarokban, felkiáltott, erre nekem is majd kiugrott a szívem a torkomból. Kölcsönösen a frászt hoztuk egymásra hát Főnénivel, aki csendben a sarokban lévő tükör előtt sminkelt. Azért megengedte, hogy becsukjam az ablakát. Majd egy negyedóra múlva nagyokat kacagva jött, hogy neki csak most esett le, én milyen vidáman ugrándozva mentem be a szobájába, hogy nekiessek az ablaknak meg a kőnek amivel ki szokta támasztani az ablakát.

Nem csoda, hogy sose voltam hajlandó megjegyezni, milyen is a jegyem a kínai asztrológia jegyében, de most már kénytelen leszek. Patkány. Ráadásul határozottan jó előrejelzéseket kaptam idénre:

Ebben az évben sokkal több bátorsággal áld meg a sors, mint korábban. Élvezed, hogy új dolgokat próbálhatsz ki. Képes leszel alkalmazkodni a munkahelyeden, a lakóhelyeden és a családodban a változó körülményekhez, és a 2005-ös évről valóban úgy érzed, hogy mérföldkő az életedben. Megbocsátasz valakinek, aki mélyen megbántott, és akivel egy ideje mosolyszünetet tartottatok. Régi szerelmedet visszafogadhatod, és új alapokról kezdheted vele a kapcsolatot. Az év végén a családi életedben történő változások felteszik az i-re a pontot, és fantasztikus évet zárhatsz.

Miután ezt megmutattam Tikkának, ő teljesen extázisba esett és majdnem ajánlott nekem egy asztrológust, ha netán mégis komolyabban akarok foglalkozni a horoszpókommal. Nem volt szívem lehűteni, hogy engem nem szokott különösebben érdekelni a horoszkóp, alkalmasint elolvasom, hogy mit írnak, ha éppen szembe jön velem egy újságban, még azt is elhatározom, hogy odafigyelek rá, aztán tökre elfelejtem az egészet. Esetleg ha a későbbiekben túlzóváv válna a beszélgessünk asztrológiáról, horoszkópokról stb. akkor majd vele is közlöm, hogy inkább hanyagoljuk a témát.

Nagy kedvencem, Daniel Day-Lewis megint a kamerák előtt. Sőt, nem más, mint kedves neje kapta lencsevégre és filmszalagra. A csajnak (Rebeca Miller) se kell sehova se menni tehetségért, hisz az apja Arthur Miller. A film persze független, majd Sundance-ben fog debütálni. Ha siker lesz, talán még mi is láthatjuk. Ha nem, akkor majd kitalálok valamit. Addig is az előzetest lehet nézegetni, s szerintem a filmnek tragédia lesz a vége.
Áttérek azt hiszem az origo “filmklubjára, ez a hír is onnan van. A Cinematrix régen lassú volt, amióta meg az Index a szárnyai alá vette, már szar is.

Ma kötelező vásárláson fogok részt venni, méghozzá saját részre. Le kell vásárolnom a héten lejáró mindenféle kedvezményt, úgyhogy ha minden jól megy lesz új szemüvegem (kontaktlencsére nem lehet beváltani az utalványt, de még 1 havi adagom van), nadrágom, fehérneműm és megyek új ill. régi fazonú tatyóért is. Aztán a január hátralévő részében a párom fizetéséből fogunk élni.

Ez most biztos azért van, mert igyekszem a médiát kikerülni, már amennyire ez lehetséges, de nem tudtam, hogy a Whiskis rablóról egy nagyon is jó angol nyelvű könyv is született és nemcsak a Fókuszba, Pokoli történetekben, Naplóban meg Frei dossziéban, 2 hét alatt megírt magyar ponyvában lehet olvasni róla. Julian Rubinstein könyve az amazonon csupa jó kritikákat kapott még hétköznapi emberektől is.

A karácsonyra kapott szerszámokat fokozatosan vesszük birtokba. A kenyérsütést már az ünnepek előtt elkezdtük, lévén hogy azt egy héttel korábban hozta meg a jézsuka. Egyelőre a fehér változattal kísérletezünk, ami elég jól megy. A múltkor ugyan a dagasztás kelés program után szépen benyomtam egy újabb kezdést, ezért aztán a kavarókanalak összerántották a hatalmasra megkelt tésztát. A végeredmény így jóval kisebb, tömörebb, a párom szerint azonban finomabb kenyér lett. Úgyhogy ezentúl ha van időm, elrontom a programot. Tegnap este én vágtam a zöldségeket a wokhoz, ezért aztán vastagabbak lettek a sárgarépák, fehérrépák, káposztacsíkok, mint amilyeneket az ember vágott első körre. Ráadásul az első adagot mintha kicsit odakaptam volna, a második alá meg túl sok olajat tettem, ma pedig sokadik kézmosás után is még mindig curry szaga van az ujjaimnak, de mindezek ellenére finom volt a vacsora. Az edényeket pedig már birtokba vettük. Szóval haladunk a kihasználtsággal.

A Sesblogon olvastam a nap hírét. Jün az új Wallace és Gromit film. Vajon hogy nézhet ki a Vérnyúl?

Karácsonyra a páromtól egy új táskát kaptam. A régit ugyanis teljesen szétcincálta a saját magát, hála a tépőzárnak. Meg lettem bízva, hogyha kell nekem új tatyó, akkor nézzem ki és szerezzem is be magamnak, mert úgy legalább olyan lesz, amilyent én szeretnék. Eredetileg kisebb táskát akartam, de ha már bevállt a Bjorn Borg design, akkor úgy gondoltam maradok is annál. Tornacucchoz megvan a hátizsák, csupán akkora táskára van szükségem, amibe belefér a határidőnaplóm meg a könyv, amit rendszerint hordok magammal BKVzáshoz. beszabadultam tehát egy olyan boltba, ahol dögivel voltak a BBk. Persze végül megint csak egy hatalmas táskát vettem, amibe lazán belefér a tornacuccom ásványvízzel meg 2-3-4 könyv. Igaz, Bjönr Borg volt, legalább valamihez tartottam magam.
Viszont az új szerzemény kb 3 alkalom után elszakadt, úgyhogy a két ünnep között vissza kellett vinnem a boltba (még szerencse, hogy én vettem, így megvolt a számla is). Az eladócsajok azt ígérték (miután felvették a jegyzőkönyveet, visszafogadták a táskát, merthogy a nagykerbe kell eljuttatniuk), hogy máig szólnak, mehetek egy másik táskáért, vagy választhatok ugyanolyan árban valamit, ha netán az én típusom elfogyott (illetve pirosban még biztos lenne, de akkor már inkább maradnék a feketénél).
Ha nem lenne olyan amilyen a karácsonyi ajándékom volt, akkor megint csak erőst gondolkodom egy kisebb méretűn, hátha sikerül erőt venni magamon és végre egy normális, ha nem is übertrendi tatyóm lesz. Egyébként én szeretem, ha a retikülömnek van normális hosszúságú pántja, és nem a hónom alatt végződik hanem mondjuk leér a derekamig, mindenhez lehet viselni és az alapfelszerelésem (ld. könyv, határidőnapló) beleférnek. Praktikus vagyok, nagyon.
A táskások persze nem hívtak. (Közben felmerült bennem, hátha rossz telefonszámot adtam meg, mert mindenáron mobilt akartak, mostanában pedig szinte sehova se adtam meg azt a számomat) Holnap felhívom őket. Estére tatyós leszek (remélem).

Visszatértem a dolgozó nép körébe. Ráadásul dolgozom is. Ilyenkor mindig rengeteg minden akad, amit nekem kell elvégezni. Viszont ma reggel kirittyentettem magam, csizma, rövid szoknya, ahogy kell. Tetszettem az embernek is és kaptam egyéb dícséreteket munkatársaktól is. Van lábam!

Már megint itt van egy új év. Boldog legyen, mindenkinek. a Szilveszter, mint a régi szép időkben. Kettesben. Felavattuk a wokot, egymással foglalkoztunk, eléggé alaposan, filmet néztünk aztán fél 1-kor már aludtunk, mint a bunda.
Szerencsére, csak a hátsó fertájon lehetett hallani a petárdázást, s mivel nem a konyhában aludtunk, bármennyire is szép az új berendezés így minket nem zavart a dolog. Amúgy is még csütörtökön játszottam hőst, amikor két srác mögöttem direkt eldobott nagy susmus közben egy robbanóst, mert kicsit rám akarták hozni a frászt, de én egyetlen lépéstévesztés, megriadás nélkül ugyanolyan tempóban gyalogoltam tovább a szép új csizmámban, mint korábban.
Fogadalmat nem teszek idén se. Hétfőn folytatom a fogyókúrát, meg a tornát és kész. Esetleg végre be kéne fejeznem a rigai beszámolómat, mert az utolsó napon csináltam a legtöbb képet. Éves összefoglalót se fogok írni, mert ahhoz is lusta vagyok. Hogy milyen lesz 2005 azt pedig még nem tudom. Nincsenek elvárásaim különösebben. Majd jövő ilyenkorra kiderül. Stay tuned.

Végre másnál is olvastam, hogy a Sex and the city nem egy nagy durranás. Részemről ugye a könyvet olvastam és láttam nagyjából részt, ami nem fogott meg. Persze biztos, ha lenne tévénk akkor én is néztem volna az egészet, mert divat, elvégre nagy sorozatnéző voltam én is amikor megvolt hozzá a felszerelésem. Egyébként meg az egész hozzáállás a szingliséghez angol formában jobban tetszik, mint az amerikai. Legalábbis a regényekben, amiket olvasgattam mindig az angol írónők munkái tetszettek jobban.

Már régóta esedékes volt, és mostanában úgyis több levelet kaptam, hogy a kedvencek elköltöztek, hát végre összeszedtem magam és átrendeztem a Blogolvasmámnyokat is. A tévedések elkerülése végett, akik oda felkerültek, mind mind más néven vannak. Mindenesetre üdv az újaknak.

Már a 11-et is imádtam, s mivel megvan DVDn gyakran újra nézegetem. Igazi mestermű a szórakoztató filmek között. Tegnap este elmentünk megnézni hát a folytatást. Abszolút korrekt volt. A színészek láthatólag élvezték a játékot. Clooney kicsit visszahúzódott és hagyta, hogy a főszerep a szerelmi szálat képviselő Pitt Zeta-Jones párosé, valamint a feltörekvő, bandafejjé válni akaró Matt Damoné legyen. A film teli volt belső viccekkel, amelyek közt néhányon hatalmasakat lehetett röhögni (ld. 50 éves focista), de jópofa volt az is, hogy a mindenhol az angol kiejtéséért vesszőzött Don Cheadle nyomta a “Ne feledkezz meg a déli kiejtésről” dumát. A legnagyobb belső vicc azonban kicsit erőltetett lett, erről több el nem hangozhat, mert poéngyilkosság foroghat fenn, mindenesetre aki látta az megérti. Azért klassz volt aprócska szerepekben olyan emberkéket is látni, mint Robbie Coltrane meg Eddie Izzard.

Miután megállapítottam, hogy a vádlim vastag az olyan csizmákhoz, amik a térdemig érnek, kicsit leszálltam a témáról, de tegnap láttam és próbáltam 1et, ami feljött és bár csak a lábszáram közepéig ér szerelem volt az első látásra. Emlékeztetett arra a PanamaJack csizmára amit még ősszel néztem az első és egyetlen Glamour magazinomban és amire azt mondtam, na ilyen csizmát el tudnék viselni. Szóval tegnap eldöntöttem és a reggeli torna után mentem, megvettem, persze előbb még próbálgattam kicsit, direkt szoknya vastagharisnya összeállításba öltözve, hogy tuti fel tudjam cipzárazni. Ráadásul az ára 40%-áért még vásárlási utalványt is kaptam, amit jövő héten kell elkölteni. Úgy döntöttem, elégedett vagyok, vehetek jópofa harisnyákat.

Megvettem amikor megjelent a tájékoztatót. Mert tanulni akarunk még még még. A párom az egyik diplomájából egyetemit szeretne, ez már a kezdetekkor a terve volt én meg úgy voltam vala, hogy még kéne valami. Mert ugyan 2 van, de ugyanaz, és néha érzem, hogy hülyülök, szükségem lenne valami szellemi stimulációra. Persze amit kinéztem magamnak, azt nem fogja finanszírozni a cég, mert nem szakmába vág, semmi értelme sincs, viszont egy régi hobbimból csinálhatok papírt. Nagy lelkesen tegnap már egy kötelező olvasmányt is megszereztem. A páromnak persze szerencséje van, neki még felvételiznie se kell, csak jelentkeznie és ha lesz pénz tandíjra, lesz egyetemi diplomája. Továbbtanulásról akkor egyelőre ennyit, ha majd felvesznek, jöhet a többi.

Az utcasarkon, amiről egyszer a mögöttem jövő yuppie pár megbeszélte, hogy étteremsor lesz, már hónapok óta átalakítják a volt ruhaüzletet. Egy idő után kiderült, hogy étterem lesz belőle, majd megjelent a felirat is, hogy kávézó. Ma reggel elmentem mellette, és nyitva volt. Gondoltam, veszek egy cappucino-t, kipróbálom. Mikor fizetni akartam, közölték, hogy mint első vevőnek, ingyen járt a kávé. Ha ezt tudom, valami komolyabbat rendelek. Bíztattak, hogy járjak vissza. Végülis elég nagy hely, kivételesen kényelmes asztalokkal, még az is meglehet, hogy megteszem néha, bár nem a világ legolcsóbb helye.

Végülis a Szent Estét már a konyhánkban töltöttük. Igaz, a mosogató még nem volt bekötve, de ettől eltekintve minden más használható volt. Sőt nagyjából be is pakoltam a szekrényekbe. Volt fenyőfa és kitakarított szoba is. Meg kell mondani, határozottan jól néz ki a konyhánk, a színek, a szekrények és akkor még a térelválasztó bambuszt fel se tettük.
Másnap reggel elindultam haza. Persze pont az orrom előtt ment el a villamos, s mivel vasár és ünnepnapokon csak az egyik járat megy, az is 20 percenként, leintettem egy taxist. Aki éppen egy hete ütött el valakit, úgyhogy elmesélte, mennyire megviselte a dolog. De most már jól van, biztosított, s tényleg épségben kiértem a Keletihez. Otthon begyűjtöttem az ajándékokat, végül még egy meglepetést, rakletet is kaptunk anyuéktól. Mondjuk mindezt otthon hagytam, hogy a húgomék hozzák fel, mert se az öntött vas wok, se a jénai tál készlet nem könnyű szállítmány. Viszont a fűszeres olivaolajat, amit anyu csinált, csípősre, ahogy szeretjük, azt felhoztam. Még nyáron kaptuk az előző adagot, de sokáig csak dísznek használtuk, aztán egyszer a szükség vitt rá, hogy salátaöntethez megbontsuk. Bizony kiderült, hogy hatalmas különbség van a sima olivaolaj és a fűszeres közt, úgyhogy salátákhoz már csak azt használtuk amit anyu csinált. Ennek megfelelően az hamar fogyott.
Azért a sok jóban persze akadt egy kis bibi is. 23-án este elkezdett fájni a fogam. S én bizony azon emberek egyike vagyok, akik csak az utolsó utáni pillanatban fordulnak a dokihoz. Már hónapok óta kiesett a tömésem az egyik fogamból, de mivel nem zavart különösebben, hanyagoltam az egészet. Hát tessék, most kicsit kínlódhatok.