Naná hogy megint van egy halom karácsonyi újságom és receptem és még mindig nincs kész a konyhánk. Úgyhogy megint semmi dekoráció, süteménytől illatozó helységek, tisztára suvickolt abalkok, és még becsomagolt ajándékok sincsenek.
Csomagolópapírt elfelejtettem venni. Különben is olyan felesleges pénzkidobás. Nem tudom szépen becsomagolni az ajándékokat, még egy könyv is komoly kihívás nekem, sose sikerül egyfomán hajtogatni a széleket, úgyis csak az átadás fél pillanatáig van értelme, aztán ki lesz bontva.
Tegnap felvetettem, lehet, hogy nem kéne fenyőt se vennünk, úgysincs hova tenni, de a párom szerint holnapra be lesz szerelve az a fránya mosogató, mindent vissza lehet pakolni a konyhába, a szobában pedig lesz hely a karácsonyfának. Úgyhogy mai hosszú mászkálás és OBIban bőgés után hazafelé vettem egy kis fenyőt.
Bunkó OBIS eladó nem akart nekem adni csavarokat, amikkel a mosogatót lehet rögzíteni, pedig legutóbb ott vettük, de úgy tűnik, kevés lesz és ma visszamentem, hogy még párat vegyek. A manusz meg közölte, hogy náluk ilyen nincs, csak a mosogatóval együtt lehet kapni és hiába mondtam, hogy 1 hete ott kaptunk, kifizettük, felvetette, hogy hülye vagyok. Más eladóval nem találkoztam és még lopni se tudtam csavarokat, mert a pasi jött utánam. Vígaszdíjként megleptem magam egy gyertyatartóval.
Szóval nincs karácsonyi hangulatom és még fáradt is vagyok.

Ma már szabadnap, de jó korán keltem, hogy elmehessek tornászni, aztán meg irány bevásárolni, mert még az Adrinak nincs ajándékom. Persze a végén vettem egy Forrest Gump DVDt meg egy pizsamát magamnak, a fél éves kiscsajnak pedig még mindig nincs ajándék. A párom csak annyit fűzött hozzá, hogy hát, tényleg jól bevásároltál..

Telezabáltam magam. Csak így, finoman. Ugyanus mögöttünk új szendvicses nyílt és egyelőre mindent féláron adnak, finom háromszügletű angolos szendvicsek. Pulkya klub szendvicset meg tonhalasat ettem. Meg egy almáspitét. Viszont diétás kólát ittam hozzá.

Annak idején amikor elolvastam a könyvet felemás érzelmeim voltak. Most valahogy így vagyok a filmmel is. Nem volt rossz, néhol akadtak benne kifejezetten jó részek, lehetett nagyokat nevetni, Hámori Gabriella gyönyörűen fényképezhető, a reklámok nagyon finoman voltak elrejtve. Mégis Kéki Kata továbbra se a kedvenc hősnőm, mert valahol idegen maradt, voltak részei a forgatókönyvnek ahol felesleges a szájbarágás (pl. a sok aggódás az öccse miatt el lett túlozva, erőltetett részek és játék amikor már sokadszor fordul elő), máshol meg (főleg pl. Péter esetében) túlságosan el lett hanyagolva a magyarázat. Hosszú is volt, persze, de azért határozottan kellemes csalódás. Bevallom, rosszabbra számítottam.

Először persze azért kattintottam rá, mert tetszett a blogneve a freeblogon és éppen az újonnan frissítettek között volt. Aztán vigyorogva elkezdtem olvasni, hogy ez biztos fikció, szuperanyuka szupergyerekkel, akinek minden megy mint a karikacsapás, egyedülálló, jól keres, jó a gyerek és dolgozhat mellette gondtalan. Aztán valami nagyon elromlott, nem érdekel ki a hunyó de most már csupa fröcsögés az egész.
Az interwarees cím pedig nem hirtelen felindulásos nyomozás, hanem én voltam ha jobban odafigyel, nem is 1x az elmúlt hónapokban. Olvasóként jelentkeztem, de most már nem.

Megnéztük a családot, Hihetetlenéket. A legjobb poén az Easy Rider öcsém volt 😀 Na jó nem, de ez legalább azt mutatta, hogy a fordítók értik a dolgukat. Megéri befektetni jó szinkron hangokba is. De maga a film is kellően ötletes volt és látványos. Egyedül a bevezető film nem volt a szokásos színvonal, eddig jobbak voltak a szöveg nélküli mesék, igaz, hogy az Antilopból lett nyúl (ill. fordítva) eléggé mókás volt.

na nem kipattanni, de legalább mindenféle különlegesen Quasimodósra sikerült mozdulat nélkül kikelni reggel az ágyból. Persze a kávé után, amit behoztak nekem. Szóval sajog itt-ott a láz, ami jelzi hogy vannak izmaim a hasam a fenekem meg a combom magasságában. Azt hittem, a karom jobban fog fájni, lévén, hogy hiába is tiltakoztunk, hogy mi ugyan nem sütünk bejglit az oktató erősködött, hogy igenis bejgligyúró izmot kell erősítenünk, s tettük ezt egy 100-as sorozatban.
Annyi pozitívuma van legalább a párom munkahelyének is, hogy a mai nap szabad náluk. Nekünk meg már szerdától szünet lesz és csak 28-án kell ügyelnem, akkor is irodában és délelőtt nem ügyfélszolgálatosként, délután. Ez tök új dolog, a főnökséggel jár együtt. Nagyon pöpec.
Úgyhogy ma konyhaprojekt folytatódott. A felső rész felpakolva, beköltöztek a tányérok, részben felszabadultak a könyvespolcok és kipakolhattam végre a 3 doboz borospoharamat is.
Megkérdeztem a páromtól szerinte mit jelent, hogy nekünk 1 készlet vizes, viszont 3 készlet borospoharunk van (vörös, fehér és desszerboros). Szerinte is azt jelentette, amire én gondoltam.

A-val találkoztam ajándékcsere okán. Úgyhogy most már boldog tulajdonosa vagyok egy igazi kőmozsárnak és törőnek. Olyannak, amilyenben Jamie Olvier szokta összetörögetni a fűszereit. Nehéz ajándék, de boldogan fogom hazacipelni.

S igen, ma reggel jó időt futottam és odaértem tornára, hosszú kihagyás után megen. Nagyon örültek és megdícsértek, mennyit fogytam. Remélték, hogy rendes kislány leszek és fogok járni ezután. Én meg úgy éreztem, egész jól bírtam az órát. Na persze tudatos választás volt a mai reggel, lesz két napnyi hétvégém a felépüléshez 😀

Aztán nem valami könnyű kis csajfilmet szerveztem ám magamnak estére, de nem ám. Hanem a 8 mmt. Ha már egy filmet úgy reklámoznak, hogy a Hetedik írójának tollából az nekem elég. A Hetedik volt ugyanis az a film, amiről kijőve a moziból még órákig nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy Nem hiszem el, ezt nem tehették…. Na és akkor kezdtem el hinni abban is, hogy Brad Pitt nemcsak egy jóképű fickó, akinél anno a hugaim szerint csak két Brad Pitt lehetett szebb.
A 8mm persze hiába akar sokkoló lenni a témájában, a realisztikus mocsok és vér ellenére nem teljesít 100 százalékon. Hosszúra sikerül a végén kiszámítható fordulatokkal, és erkölcsi tanulsággal. Közepes iparosmunka lesz belőle. Nézhető de mégse olyan megrázó, mint vártam.
A Se7en viszont még ma is az a film, amit torokban dobogó szívvel tudok nézni, kapaszkodom amikor a postás megjelenik a pusztában, John Doe pedig befejezi mesterművét.
De nem vagyok ám beteges. Ha az lennék akkor valami horrort veszek ki magányos estémre, hogy még aludni se tudjak utána.

Ma este facér vagyok, ugyanis míg nálunk nincs semmi komolyabb karácsonyi buli, addig a párom éppen odatart a cégével, akiknek 1 hete dolgozik. Persze ilyen helyekre csatolt tartozékok nem vihetők.

Képek az új egyetemi könyvtárról Szegeden. Bezzeg amikor én odajártam a Somogyiban tanulgattam, mert nem bírtam az olvasóterem nyikorgó padlóját meg a nyomasztó folyosókat a katalóguscédula hegyekkel.

Tegnap akárcsak ma nem dolgozom. Ki kellett vennem a maradék szabimat, gondoltam akkor ideidőzítem még aranyvasárnap elé és elintézem az ajándékvásárlást. Ehhez képest tegnap mindössze a képeslapokat vettem meg. Viszont megint felpróbáltam a csizmát, ami tetszik, ám vastag hozzá a vádlim. Kinézetem egy másikat is, de hasonló okokból az se nyert. Meg próbálgattam bársonyszoknyákat, amikhez már kinéztem harisnyákat, viszont mindehhez csizma kéne, úgyhogy ez az ördögi kör. Ugyan főleg magammal voltam elfoglalva, de legalább nem vettem semmit. Közben persze még megnéztem azt is, milyen táskát szeretnék, de muffinsütőt, amit a kisebbik húgom kért, nem találtam. Kénytelen leszek megint feláldozni az én sütőmet, amit azok után vettem és még ki se bontottam, hogy az előzőt köcslönadtam A-nak, majd lemondtam a tulajdonjogról. Szóval totális katasztrófa volt a tegnapi nap. Zéró ajándék, zéró ötlet.
Azt hiszem megint a legbiztosabbat választom, ]gyhogy most fogom magam és elmegyek egy könyvesboltba. Csak annak veszek még valamit, akinek nem találtam megfelelőt ott.

Központi téma anyáinknak. Ugyanis nincs 1 szál függöny se a lakásban. A konyhafelújítás alkalmával még az utolsó meglévő, előző tulajtól örökölt félablakot takaró példányt is kidobtam inkább, mint kimostam volna (gyanítom, hogy a Tulaj is Hnétól örökölte, akitől megvette 5 éve a lakást és akinek a neve még mindig kint van a folyósóajtó nyitását NEM JELZŐ csengőn). De hát nincsenek szomszédok akik belátnának, redőny viszont van a szobákon, úgyhogy a függöny az amolyan utolsó csinosítási lépés lesz. Előbb veszünk függő virágot is a konyhába. Na de anyu és Tesz-vesz néni (alias anyósjelölt) nagyon rákattantak a témára. Előbbi már pár hónapja mondta, hogy akkor karácsonyra inkább pénzt ad, hogy azt fordítsuk függönyre, ugyanis elkövettem azt a hibát, amikor Pokrócnál olvastam, mennyit adott ki függönyre, hogy azzal hárítottam el az őszi kérdéseket erre vonatkozóan, hogy a függöny drága. Hétvégi látogatás alkamával anyósjelölték is itthagyták a karácsonyi ajándékra szánt pénzt, hogy vegyük meg a kenyérsütőt, a maradékot meg mondjuk fordítsuk függönyre. Megállapítottuk, hogy ez a függönyözés generációs probléma, mert a szüleink képtelenek elhinni, hogy lehet enélkül élni. Anyósjelölt a konyhai függönyét, ami pedig a belső udvarra néz és a kutyán meg a cicákon kívül senki se látja, évente cseréli (igaz, az utóbbi két függönye még nekem is tetszett). A függönnyel egyébként csak a probléma van. Mosni kell, Sőt, az evetemültebbeket vasalni is. Ez pedig már a horrorok horrora! Na és tuti nem lehet kapní egyszerű hófehér, max. ízléses mintájúakat az én ablakaimra, abban a hosszúságban amiben én szeretném. Mindenesetre anyu az előbb hívott és mondta, hogy megvan a karácsonyi ajándékaink egyik fele, a másikat kápében kapjuk meg, hogy arra fordítsuuk amire akarjuk. Mondjuk függönyre!

Tegnap este megegyeztünk, ezentúl ha valamit tervezünk, mielőtt legyártatnánk, kényszerítjük magunkat, bármilyen eszközzel, hogy 3-4 centiket faragjunk le a magassábgokból. Mert lehet, hogy nekünk az éppen kényelmes, lévén 176 és 185cm-ek vagyunk külön külön, de a családunkból senki másnak. Már így jártunk a párom által tervezett íróasztallal is, és tegnap szembesülni kellett azzal is, hogy a konyhabútorral se csináltuk másképp. Normál méretű embernek a mi szép konyhánk nem elérhető. Ezzel igazából magunkkal toltunk ki, mert még vendégség után se fogják tudni anyukáink felajánlani, hogy elmosogatnak, mert nem érik majd el a mosogatót.

Nah, sikerült, de elment vele rendesen a délutánom. Új, karácsonyi köntösben mindenki kedvenc Versblogja.

Akkor is legyőzöm a freeblogot és karácsonyi designt adok a versblognak.

Mint ahogy annak lennie kell, az összeszerelés során kisebb nagyobb gondokba ütköztünk. Tegnap végülis abbahagytuk ott, hogy a mosogatót be kell vágni a munkalapba. Mert magával a vágással nincs gond, megvan a célszerszám is, szerencsére a párom kész ezermester, viszont a hogyannal már annál inkább akadnak gondok. Úgyhogy tanulmányútra kell majd mennünk és megnézni, mit is kell csinálni ahhoz, hogy a mosogató szépen meg legyen csinálva. Úgyhogy vasárnap este összepakoltunk és inkább A Király visszatért néztük meg.

A fele majdnem kész. Összerakva persze az ablak alatti részt kiderült, hogy a nagyszerű asztalos “Not too bright”, ugyanis félreértelmezte a kívánságunkat és rövidebb megoldásban szállította le. De mivel a leszállítás már több mint két hete történt, sajnos nem igazán lehet reklamálni. Azt hiszem, még egy ajtót kell majd rendelnünk. Amúgy veszett jól kezd kinézni a konhya. S annyi hely van meg lesz az edényeimnek, hogy nem kell kétségbeesni, tudjuk majd hovatenni amit karácsonyra kapunk (kenyérsütő, wok).

Merész lépésre szántam el magam ebédidőben. Olyanra, amely veszélyeztette volna a szombatra anyósjelölték érkeztére elkészül a konyha projektet. Elindultam, hogy megveszem a négy lemezes extrás Király visszatért. De nem volt még kapható!
pedig elvileg ma van a premier napja. Bah.
Majd akkor vasárnap, ügyelet után és este megnézzük.