Bankból jövet elgondolkozva vágtam át a Szabadság téren és elmerengtem azon, hogy micsoda irónia, pont a nagy emlékművel szemben van az amerikai követség is. Egyszer csak elment mellettem egy csapat leány, az egyikük széles mozdulattal átmutatott a tér túloldalán álló TV épületére:
-Ez pedig a Parlament.

Ez lett a harmadik kenyerünk, amit itthon sütöttünk és meg kell hagyni, mi csak szerényen a tökéletes kenyérnek nevezzük. Fényes volt a teteje, csillogott, megkelt, nem volt elsózva, az illata, mintha egyenest a pékségből jött volna. S bizony elscsábultam rendesen és a fogyókúra ellenére ettem nem is 1 szendvicset. Hmmm…

Azt számoltuk, hogy még mielőtt elutaznék, el kell majd menni a munkalapért, hogy hazahozzuk. Azonban ma amikor az OBIban jártunk, bár sokat kellett várni a vágómesterre, hogy megkérdezzük, mikorra tudná vágni a 2 darab munkalap leszabását, azt mondta, amint kifizettük vihetjük. Úgyhogy elhoztuk.
Meg kell hagyni, nem volt egyszerű feladat ezt végrehajtani tömegközlekedéssel. De hát csórók vagyunk és csak félúton jutott eszünkbe, hogy hívhattunk volna taxit is, ám annyira nem vagyunk ezekhez a megoldásokhoz hozzászokva, hogy inkább a kalandosabb utat választottuk (HÉV, villamos, busz trió), s a párom csak 2 embernek akart nekimenni, én csak egy kisfiút lapítottam majdnem össze, s bár megsérült az általam cipelt munkalap sarka, de el lehet takarni.
Most pedig már túl vagyunk az ablak levételén, ami kettéosztotta a konyhát. Közben pedig még kenyeret is gyúrt a párom, ami szépen megkelt. Úgyhogy bár csórók vagyunk és gyalog megoldásokat válasszuk, azért van mire büszkének lenni. Például majd a konyhánkra, mert úgy tűnik, jól alakul.

A nagy konyha módban kitöltöttem egy kvízt, hogy milyen konyha illene hozzám. Nem volt nehéz és ez jött ki:

Classic and Timeless
From time to time, you favor non-standard design, but you generally stick with the basics. You’re more concerned with having a timeless look so it won’t look dated in 10 years.

Íme néhány példa, hogy is nézhetne ki a konyhám, e szerint.
Majd ehhez képest megnézzük, milyen lett.

Délelőtt lekaptuk a konyhaszekrényeket. Nem volt egyszerű, mert még valamikor a 60-as években készült a berendezés és nemcsak, hogy az egész egyben volt, mindenféle elemek nélkül, de igazi fából is készült. Ennek megfelelően kicsit megszakadtunk, amikor 3 részletben lefurikáztuk a pincébe a darabokat. A legdurvább persze a mosogatós rész volt, mert biza ha nem öntöttvasból volt az a szerencsétlen mosogató, akkor semmiből. Úgyhogy kb 20 perc alatt sikerült lecipelnünk a pincébe. Természetesen kiderültek a szétkapásnál egyéb turpisságok is, mégpedig, hogy bogarak nem igazán bújhattak meg a szekrény alatt (attól tartottunk, elájulunk, ha meglátjuk 40 év alatt mi gyűlhetett össze), ugyanis egy masszív betonemelvényen állt az egész konyhabútor. Lehet, hogy az új is ezen fog maradni és mégse söpörgetünk majd alatta. Jelenleg kicsit durván néz ki a konyha. Mindenesetre én a hóesésbe bejöttem a gyárba ügyelni. A párom akkor még molyolt otthon. Holnap majd együtt folytatjuk

Milyen lehet, amikor 3 éves gyerekedről kiderül, hogy fejlődési rendellensességgel született, megelőző operációt kell végezni, hogy ne következzen be a legrosszabb és itthon csupán egyetlen ember foglalkozik ezzel a fajta beavatkozással, s ő tipikusan a nagyképű, rátarti dokik egyike, aki felvázolja, micsoda megpróbáltatásokkal jár együtt a felépülés, ha minden sikerül? Mit teszel? Bejelentkezel műtétre, amire 3 hónap a várakozási idő, vagy igyekszel más specialistákat is felkutatni, lehet, hogy itthon, de akár külföldön is? Honnan tudod, hogy mi az a döntés, ami a legjobb, nem neked, hanem a gyereknek?
A hugomék most itt tartanak.
A nagymama (azaz anyu) teljesen kétségbe van esve és már kelti a pánikot, a mielőbbi műtét mellett szavaz, s közben úgy beszél a csodás unokájáról, mintha mindaz, amiért most olyan okos, aranyos mindjárt eltűnhetne. Pedig nem így van, inkább továbbra se kell éreztetni a gyerekkel, hogy beteg, hogy veszélyes akár a műtét, akár az, hogy nem tesznek vele semmit.
A család most izgul és várja, hogy mit döntenek a szülők, hogyan lesz tovább.

TDörög és villámlik, hatalmas szél, szinte vízszintesen szállnak a levelek. Nem nagyon fogok kimozdulni, úgy látom.

Kiürítettem a konyhát, felkészülve arra, hogy most majd a szétverés jön. Úgyhogy most a könyvespolcomon a Hiúság Vására mellett a teás dobozaim vannak, a 99 Karácsonyi édesség mellett pedig a tányérok. A kamrában is dugig vannak a polcok, a befőttek tetején zacskóslevesek és halkonzervek hevernek. A kedves megint megjegyezte, most, hogy én pakoltam megint nem fog tudni megtalálni semmit. Pedig szerintem logikusan mentettem, ami menthető. Aminek szép a doboza és törékeny, az került a könyvespolc üresebb helyeire, a kaják mentek a kamrába, egy adag edény, a napi használathoz (mert kb 2 hétig fogunk így nomádkodni) a komódon, minden más a kisszoba sarkában dobozokban, szatyrokban. Ha holnap még az asztal és a csodahűtő is bekerül a nappaliba, akkor úgy fogunk kinézni, mintha egyszoba komfortban lakna a 6 fős kis család.

Nagy naívan azt képzeltem, meg álmodtam, hogy amikor végre eljutok odáig, hogy lesz saját lakásom, már úgy fogok beköltözni, hogy az kész lesz. Előre kifestve, felújítva, új konyhabútorral, nekem maximum az szakik ellenőrzésével kell majd foglalkoznom. Na persze a kezem már jó korán belelógott a bilibe (kb. akkor amikor kiderült, mennyire kell eladósodni csak ahhoz, hogy kéglink legyen). Viszont mint ahogy a nyáron magunk intéztük a tapétázást, festést, most meg majd úgy 2 hét mulva már lesz konyhánk is, majd elmondhatjuk, hogy mindent a két kecses kezünkkel végeztünk. Szegény ember vízzel főz, viszont marha elégedett.

Ezt a hetet, mint szabadságot persze megint nem arra szántuk, hogy henyéljünk, meg utazgassunk. Most jött el az ideje a konyha projektnek. Amit persze még nyár végére illetve kora őszre akartunk, de hát olyan dolgok mint pénz meg idő mindig beleszólnak. Épen ezért sokat nem is faxnizhatunk, abból alkotunk amink van, illetve amit meg tudunk engedni magunknak. Azért letöltöttem az IKEA konyhaberendező programját, mert gyér fantáziámmal képtelen vagyok elképzelni, majd lerajzolni amit szeretnék, ez a program meg ugyan telepakolja Svéd nevű szekrényekkel az alaprajzot, azért mégis ad valami vizualitást a dolgoknak. Rájöttem, hogy az IKEA konyha különben is csak azoknak jó, akiknek szabványméretű helye és sok pénze van. Mert nem olcsó. Sőt!
Aztán sikerült azért megalkotni a tervet, majd elindultunk, hogy asztalost keressünk. Rögtön a második hely bejött (az elsőn nem nyitottak ajtót, pedig az itt lett volna a szomszéd utcában). Nagyon szimpatikusan adta elő a dolgokat, kérte, hogy hagyjuk nála a hevenyészett rajzot, majd délutánra kiszámolja, hogy mennyibe kerülne a konyhánk. Úgyhogy elmentünk, hogy nézzünk PVC padlót, megtudtuk legalább 20 ezerért kell vásárolnunk, akkor hazaszállítják ingyen amit kérünk, úgyhogy eldöntöttük, veszünk PVCt a fürdőbe is, sőt, ott vesszük meg a diszperzitet is, így benne leszünk a házhozszállítási keretben. Aztán délután irány az OBI, hogy megvegyük a szerszámokat, amik kellenek még a felújításhoz (glettvas, vízszintező, fugázó, csempe stb.), meg a bambuszt, ami majd a konyhában fog elválasztóként működni. Ezen annyira belelkesedtem, hogy közöltem is a párommal, mit szólna, ha dekupázsolnám az elválasztót, és nem tiltakozott. Persze pesszimista, ismerve a szorgalmamat.
Na és délután visszahívtuk az asztalost, az árajánlattól lehidaltunk. Belefér nemcsak az alsó, de a felső szekrény is. Úgyhogy holnap megyünk, megrendeljük, üvegajtóval meg maratással, ahogy kell. Igaz, majd csak jövő hétre szállítanak, de sebaj, ingyenesen kihozott PVC is úgy lesz, úgyhogy majd munka után, Riga előtt padlót ragasztok és konyhaszekrényt szerelek.
Viszont így majd kifestjük a fürdőt is, és bár a szép étkező székek, meg a tálaló jövőre meg a pénzesebb időkre marad, Karácsonyra már tuti lesz a lakás.

Szombaton hős voltam. Ugyanis ott ültem a terülj-terülj asztalka mellett és 1 db sültkrumplit nem nyomtam az arcomba. Igaz viszont, hogy megkértem a párom, az asztal távolabbi részére tegye a tálat, amiben a zig-zagos burgonya volt és mártír arccal körtét meg almát majszoltam. Végülis sikerült ülve visszautaznom Pestre ma este.

Hétvégére anyósjelöltékhez utazunk. Fogyokúra közepén ezt megtenni halálos lehet (lásd finomabbnál finomabb kaják) elővigyázatosságból azonban fogtam magam és azt a nadrágot vettem fel, amibe éppen belefogytam. Azaz akár 5 milliméternyi eltérés pozitívban jelenlegi kerületemhez képest azt jelenti, hogy nem fogom tudni felhúzni a gatyát visszaúton. Illetve végig kell állnom a vonatutat, mert ülni nem fogok tudni benne. Motiváció az van. Kíváncsi vagyok, hogy állok majd az akaraterővel, amikor nemet kell mondanom.

Nincs gumicsirkém, viszont a Zimbes-zombist a blogokra is lehet alkalmazni. Szerintem. Például íme néhány:
Olvasós-orvoslós
Nihil-médiás
Szójátékos-harisnyás
Cicás-rózsaszínes
Cicás-szerelmes
Cicás-amerikais
Örök-szinglis
Sírós-színházas
Ugrálós-fitnesszes
Közerkölcs-Rombolós
Filmajánlós
IP címekért aggódós anyukás
Szuperanyukás

Annak idején első alkalommal szinkronizálva láttam Bridget Jones naplóját, de az elmúlt közel másfél évben negyedévente rendszerint angolul veszem elő a DVDt s lassan már kívülről tudom a film szövegét (Mint ahogy anno a Négy esküvőt meg a Notting Hillt és mostanában már az Igazából szerelm is kezdte megütni ezt a szintet, azaz teljesen vevő vagyok arra, amibe Richard Curtis beleérinti a mancsát, illetve tollát). Ezért aztán a szinkron nagyon kikészített. Rennee megszokott hangja után Udvaros Dorottya nem jött be, mint ahogy Hugh Grantot meg ha már magyarul, akkor mindenféle valóságsók ellenére, ezért Stohl Buci jobban tudja hozni. A film egyik negatívuma tehát a szinkron volt. Kénytelen leszek megnézni feliratosan, vagy anélkül, ám eredeti hangon és minél előbb.
A másik negatívum pedig, hogy míg a főszereplő trióra koncentrálunk, addig a klassz kis mellékszereplők, mint Bridget szülei, barátai, rokonai és ismerősei nagyon a háttérbe szorultak.
Ezen túl azonban nem csalódtam. Voltak sírva röhögős és meglepő részek, amik jobban sikerültek mint vártam.
Egészében azt kell mondanom, nem csalódtam. Többször is nézhető.
Persze jót vitatkoztunk a filmen a párommal, aki egészen kedveli az első részt, és igyekeztem megmutatni neki, hogy ami hibák voltak a filmben azok bizony a könyvben is ott voltak, de letorkolt, hogy neki annak idején a könyv második része se tetszett. Nekem meg igen. Úgyhogy a következő filmnézést nélküle fogom megejteni. Mondjuk csajokkal.

Nincs ugye tévénk, éppen ezért bár már évek óta hallok róla, eddig csupán egyszer sikerült megnéznem pár éve valami kódolatlan hétvégén az HBO-n a Szex és New Yorkot. S ugyan tévében nem nézem az amerikai felső tízezer szinglilétéről szóló sorozatot most éppen azt olvasom. Hisz Bridget Jones után sorra olvastam az összes többi szinglikönyvet Marian Keyes, Ulpius ház nyomán angolul-magyarul felváltva, de ugye ezek majdnem mind angol (vagy ír) csajok, akik nem tökéletesek és akármennyire is szinglik arról álmodoznak, arra vágynak, hogy előbb vagy utóbb kikötnek valaki normális mellett és tényleg be is jön nekik a dolog. Elég sok jó és szar könyvet olvastam el ebben a stílusban, volt ami kifejezetten klassznak sikerült, például az Egy boltkóros naplója, amiben szerintem mindenki magára ismerhet, aki már valaha vett valamit azért, mert adtak hozzá egy grátisz marhaságot. Na jó, de térjünk vissza a Szex és New Yorkra.

Még nem akartam írni róla, amíg ki nem olvasom, de most, hogy már túl vagyok rajta, azt hiszem elmondhatom a véleményemet. Nem tetszik. Pedig a Négy szőke egész jó összeállítás volt. De ez a könyv, ami a sorozat alapját képezi rossz. A stílus egy 0 a történetek pedig egy felszínes, üres, lelketlen, egyedül külsőségekre adó társaságról szólnak, akik megpróbálják megfejteni a férfi-nő kapcsolatok rejtélyét, de igazából sose bonyolódnak érzelmi kapcsolatba senkivel a környezetükből. A narrátor csak lejegyzi mások kalandjait, vagy elbeszélget több emberrel egy adott témáról és a véleményüket jegyzi le. Szóval ha a sorozat is ilyen, hogy felületes nők felületes életét mutatja be, a hétköznapi emberek életével halvány hasonlóságot se mutatva, akkor azt hiszem nem bánom, hogy nem nézem és nem hasonlítgatom magamat a szereplőkhöz, meg élethelyzeteikhez.

Alig írtam meg a bejegyzést, 5 percre rá megjelent a párom. Immár két diplomája van. Persze ahhoz képest, ahogy reggel negyed 7-kor kilépett a lakásból, nem csoda, hogy izgultam. De persze összességében most már elmondható, hogy könnyedén vette az akadályt. Csak sokáig tartott. Vacsorához lesz pezsgő.

Még mindig semmi hír és már kezdek nagyon izgulni. Negyed három van!