A Graphomániánál olvasott eset kapcsán eszembe jutott, hogy micsoda lift fóbiáim voltak kiskoromban. Nagymamám a Bródy Sándor utcában lakott sokáig, igazi régi körfolyosós ház legfelső emeletén. Amíg fel nem újították a lift is hozzáillő volt, díszes vasráccsal, tükrös ajtókkal. Érdekesmód sose attól tartottam, hogy lezuhanunk, hanem hogy tovább visz a lift, túl a padláson, aztán csak elfogy a sin, kikerülünk az égre, na és akkor esünk hatalmasat, az már biztos fájna. Később, amikor már nem üvegajtó, hanem a hagyományos szürke belsejű fémlift volt, a félelmem nem csökkent. Csak éppen rájöttem, hogy valószínűleg egy régi rajzfilm miatt parázok, aminek a főszereplője egy kutya volt, aki mikor a gazdái nem figyeltek teljesen emberien viselkedett, például kalapot hordott, 2 lábon járt és szivarozott, s egy alkalommal liftezett, a felvonó kabinja meg huss ki az égbe és felhők közt repült. Úgyhogy itt a fóbia nyitja. De még hathatott volna rám a Roald Dahl mese is a Karcsi és a nagy üveglift.

Szinte az elejétől fogva, hogy idekerült az új Redhead – továbbiakban legyen Tikka – harcol a takarítókkal, hogy ragyogjon, de legalábbis ne legyen mocskos a részlegünk. A gond persze az, hogy a takarítást külsős cég végzi, este illetve hajnalban. Napközben is van ügyeletes takarító személyzet, akik jönnek és gyorssegéllyel feltörlik a vizet, feltöltik a WCpapírt stb. De nem ők csinálják a felmosást, porszívózást, portörlést, stb. Az a titokban dolgozók feladata, amit rendszerint nem látnak el. Kiürítik ugyan a szemeteseket, tessék-lássék ellöttyentik a mosatlant (de ha ivásra szeretnéd használni a csészédet, jobb ha mindezek után még egyszer elmosod rendesen a saját két kis kacsóddal), de néha a földön direkt otthagyott papírok felett siklik el felületes figyelmük.
Nos Tikka kereszteshadjáratba kezdett szebb, tisztább környezet érdekében. Beszélt többször a főnökeikkel, napi ütemezést kért, volt egy hét, hogy csak a takarítókkal foglalkozott, de reggelente ha bejöttünk sok változást nem tapasztaltunk, csak nagyobb porhintést (illatosítót a WC-ben például). Végül mindig a két nappalis csajnak kellett elvégeznie a munka oroszlánrészét, port törölni, meg sötétebb sarkokban felporszívózni.
Tikka aztán újabb harcmodort eszelt ki, élkezdett üzeneteket hagyni a takarítóknak. Úgyhogy a konyhaszekrényen, mosdóban a tükrön Kedves takarítók megszólítással, nagy, vastag, nyomtatott betűkkel vannak kitéve a megjegyzései.
Én meg szerintem úgy jövök a képbe, hogy a takarítók valószínűleg összekevernek Tikkával és igyekeznek megtréfálni. Napok óta minden reggel külön hajtóvadászatot kell indítanom a szemetesem után. Az, hogy hiányzik persze mindig csak akkor tűnik fel amikor a szokott mozdulattal megpróbálom a jobb oldalamra dobni a nap eslő meggyűrt papírját, s nem találom ott a kosaramat. Többnyire a másik irodából szoktam levadászni, de ma reggel teljesen el volt dugva a szemetes az asztalom mögé a sarokba.
Úgyhogy a takarítók bosszújának áldozata vagyok, mert szerintem azt hiszik, hogy aki őket ugráltatja annak külön irodája van, s a Főnénié mellett enyém a másik.

Amióta betette a képét, 1x már álmodtam is vele. Komolyan nem emlékszem, hogy mit, csak arra, hogy szerepelt az álmomban. Esetleg megnyugtatásként, mostanában jókat álmodom és nem szerepelnek benne szörnyek az Alfa holdbázisról.

Tegnap esti eső olyan igazi novemberi volt. Csak jött és jött az égből. Ma reggel a hugoméknál Egerszegen hó esett, Radar fiánál meg Pécs környékén az unokák hógolyóztak. Jön a tél. S a friss hó, pláne vidéken valami gyönyörű. Igazából várom. Megvettem a tina karácsonyi süteményes újságját idén is, csak hogy érezzem, mindjárt karácsony és eldöntöttem, hogy igenis fogok készülni valamivel az ünnepekre. Ha már ott van az a rengeteg fenyőfás, csillagos formám. A múlt héten jártam az IKEA-ban is, karácsonyi díszeket nézni, idén nincs katalógusuk, személyesen kell tájékozódni. Most, hogy vége a szép ősznek, várom a szép telet.

Délelőtt miközben töltögettem ki a céges papírokat felhívtam a párom, hogy ugyan már, ő otthon van, nézzen be a fiókomba és diktálja be nekem az útlevelem számát. Persze megtalálta a két előző útlevelemet, de a legfrissebbet nem. Mindegy, gondoltam, akkor azt majd utólag leadom a gazdaságisoknál, lényeg, hogy az utazási kérelmem sínen legyen, mert a bürokrácia malmai nem gyorsak nálunk se.
Itthon aztán hajtóvadászatot rendeztem útlevél ügyben. Persze nem találtam egyik fiókomba se. Pedig biztos, hogy hazajöttem vele Párizsból. Csak hát nem mondhattam, hogy amikor hazaértem ide meg ide raktam, ugyanis azóta költöztünk.
A legutóbb a diplomáimat nem találtam és éjszaka rosszul aludtam a tudattól, hogy valahol a két lakás közt elhagytuk a tudásomat igazoló keményfedelűeket.
Egyre idegesebben kutattam, már ott tartottam, hogy mégiscsak kipakolom a szerencsétlen utazóbőröndöt, ami velem volt májusban, most viszont a nyári ruhákat rejti, amikor leesett, hogy tök tisztában vagyok vele, hogy az a fránya útlevél.
A konyhában.
A konyhaszekrény fiókjába raktam, abszolút nem jellemző helyre, méghozzá nem sokkal a költözés után, mert van még benne pénz, a vésztartalék, persze Euroban.
Most megvan az útlevél a vésztartalék pedig jó lesz költőpénznek Rigában.

Itt meg a gyűjtemény olvasható. Szerintem

Ez itt a hétfő, ami megint pörög. Úgy tűnik Riga rendezve. Már megvan a hotel, csütörtökig még a repülőt is vissza lehet mondani, de nem hiszem. Kíváncsi vagyok. Ha nem lesz túl hideg az a város nagyon is szépnek tűnik, s a konferencia csak 2 nap, nekem meg lesz 1 napom teljesen szabad, ugyanis így fele annyiba került a repcsijegy.

Korrektül kinéző nem elégett kenyér. Finom puha tészta. Elégedettek lehetünk mert első kenyérsütésünk jobban sikerült, mint az első pogácsa. Viszont másnapra kiderült, hogy igazából frissen volt az igazi. Sikereink ellenére én azért azt mondtam, hogy ne beszéljük le a szülőket arról, hogy karácsonyra kenyérsütő gépet vegyenek nekünk, mert mégiscsak jobb, ha az ember este beleszórja a hozzávalókat, reggel pedig friss kenyeret majszolhat.

A tegnapi bevásárláson megint eljutottunk oda, hogy vettünk élsztőt. Most azonban nem pogácsára gondoltunk, hanem nagyobb fába vágtuk a fejszénket: kenyeret sütünk. Itthon persze csak extra kenyérreceptek voltak a gyűjteményemet képező Fakanál, Príma Konyha újságokban. Aztán az első lefűzős Laci bácsis Főzzünk magabiztosanban (ami erős a gyanúm, hogy valami angol sorozat fordítása, mert folyamatosan szembetaláltam magamat annak idején bébisintér koromban Jayne-ék konyhájában megismert dolgokkal) végül volt egy alap kenyérrecept. Mindezt azonban azt még az internetről kiegészítgettük (megjött tegnap délelőtt a kapcsolat a világhálóval!).
Nekiálltunk hát. Kicsit szkeptikus voltam, főleg mert sokáig kellett gyúrogatni, s úgy tűnt, ebből sose lesz buci.
Miután én 10 percig fárasztottam a tésztát, a párom könnyedén befejezte és a tészta olyanná állt össze, amilyennek a könyv szerint kellett volna lennie. Szépen megkelt, újragyúrtuk, most pedig már sül.
Eredmény kb negyed óra múlva várható…

A jövő őszi Disney-Pixar filmben, a Carsban Owen Wilson az egyik hang. Remélem addigra már fogják a rajzfilmeket is szinkron nélkül vetíteni itthon.

Igazából most, hogy ennyi gyerek, unoka volt otthon és apu is ügyeletből jött meg ment zaklatottabb volt az, hogy esste kimenjünk a temetőbe. Idén direkt készültünk, hogy visszük a féynképezőgépet is, ügyelve a pótaksira, mert tavaly amint kiértünk, lemerült az elem. Ez persze most se volt másképp, de még a hugaim otthon voltak és tudtunk nekik szólni, hogy hozzák utánunk a tartalék aksit. Sőt még állványt is vittünk, hogy az éjszakában normális képek készüljenek. Úgyhogy lett fénykép az első világháborúban elesett amerikai katonák sírjairól (ott mindig ég legalább egy szál gyertya, valaki újragyújtja őket), mécsesekről és az anyai nagyszülők nyughelyéről is. (Ki lehet bogarászni, hogy milyen menő nevű őseim voltak)

Nincs időm irogatni ide. Ráadásul otthonról se megy, ugyanis szerdán úgy döntött az internetünk, hogy nem szolgál minket tovább. Pedig tegnap este még a képeket is összerendezgettem, hogy valami friss is legyen itt. Na meg skint csereberéltem. Igazából a gesztenyék miatt nem másért.
Most éppen Rigába kell jegyet foglaltatnom. Tudtátok, hogy oda Prágán keresztül lehet leggyorsabban eljutni? Úgy tűnik november végén megnézem milyen maga a város.

Feltétlenül szerepelt azok közt a filmek között, amit mindenáron meg akartam nézni. Elvégre már a traileren halálra röhögtem magam és a külföldi kritikákat olvasva úgy tűnt, hogy nem lőtték el a legjobb poénokat már az ajánlóban. Tegnapra jegyet nyertünk és elmentünk megnéztük a Kidobóst. Tényleg maradt még bőven amin lehetet hatalmasakat kacagni. A legjobb persze a nagy verseny kommentátora volt a 8-as csatornán az OCSO-n. Jah és nyertem egy Dodgeball labdát is. Úgyhogy mi már tudunk otthon gyakorolni 😀

Most egy kicsit mindenki ideges. A hosszú hétvége alatt ugyanis kicsrélték alattunk a rendszert, és hát persze nem ment zökkenőmentesen a dolog. Vannak hibák. Tegnap kijavítottak egy csomó mindent, de még mindig jönnek az elakadások. Mentorom az, aki a főideg. Ő is, meg Angyalka is azok közé tartozik, akik nem szeretik az újításokat. Úgyhogy amikor mondtam nekik, hogy na, mivel a régi felület elakad, talán próbálják az újat, hátha azzal jobban mennek a dolgok, persze minduntalan beleütköztek abba, hogy másképp kell csinálni a dolgokat, azaz nem rutinból dolgozni és ez roppant feldühítette őket. Ahelyett hát, hogy türelemmel végigbogarászták volna a menüket és az új felhasználói kézikönyvet nézegetni, inkább valami más munkát választottak maguknak és remélik, hogy megoldódik a helyzet.
Úgy látom, nekem kell majd beleásnom magam az egészbe és aztán gyakorlatba bemutatni a működést nekik, mert úgy talán könnyebben fog menni nekik a gyakorlás. Ez megint egy nagy fába vágom a fejszémet dolog. S igazából már inkább szabadságra szeretnék menni.

Tegnap végre megérkezett az új gépem, de a tegnapi ügyelet miatt alig tudtam foglalkozni vele. Nos fekete, viszont gyors és végre 1024*768-ban látom a világot. A délelőttöm azt hiszem azzal fog eltelni, hogy visszaállítom a fincsiségeket.

Szombaton délelőtt vártam anyuék hívását, hogy mikor megyünk ki a temetőbe. Ők már előző este feljöttek nagybátyáméknál aludtak, megbeszélték amit kellett, s 11-kor indultak Rákosborzasztóról az Új Köztemetőbe. Én is akkor otthonról és hála a sűrűbben járó 28-asnak pont akkor értem oda, amikor apuék befordultak a kapun és még anyuval meg a nagynénémmel tudtunk krizantémokat venni. (Lehet, hogy nem M hanem N de sose tudtam megtanulni) Ezek a sűrű fejű virágok hagyomány. Mindig annyi szálat, ahányan vagyunk. Igaz, növelni nem lehet az adagot, nem lehet virág a párok és dédunokák nevében, ragaszkodni az eredeti számokhoz (két fiú, két meny, 5 unoka), mert nincs hely a kis vázában.
Aztán gyors ebéd nálunk, majd indulás haza. Természetesen egy süti erejéig megálltunk a Márton cukrászdánál.

Anyu szülinapját vasárnap tartottuk. Szerencsére idén kitalálta, hogy pástétomokat csinál, plusz tatár bifszteket, úgyhogy még péntek este előkészülhettünk.
Vasárnap délután legelőször persze a nagybátyám meg a kanizsai unokatesóm érkezett meg. Az utóbbi éppen vevőt szerez a hugom menyasszonyi ruhájára, amit még ő varrt, most pedig egy barátnőjének ajánlgatta, aki májusban menne férjhez. Ha már elöl volt a ruha, én is felpróbáltam. Eddig még sose vetemedtem ilyenre. Tényleg egyszerű és ha még fogynék, teljesen fel lehetne húzni a cipzárat a hátán. Így viszont még ki kéne engedni belőle. Ami lehet, hogy meg fog történni, mert a menyasszonynak tetszett, de hozzám hasonlóan gömbölyded és mellben erős csajról van szó, úgyhogy ha megveszi, vagy kölcsönzi akkor ki lesz engedve.

Aztán megérkeztek az unokák is anyukástól, szinte egyszerre, majd anyu másik öccse.
A legnagyobb meglepetés a torta volt. Illetve torták. Mint utalgattam rá többször is a délután folyamán, úgy jártunk, mint abban a bizonyos Csehov Három nővér paródiában a szamovárral. Mi már tavaly is eljátszottuk, hogy a Gerőből diabetikus tortát rendeltünk apu közreműködésével. Ez idén is megtörtén. Csakhogy anyu rendelt magának egy csokitortát, két kis marcipánméhecskével. Aztán a kisebbik húgom is tortával érkezett, Fekete erdő by Dr. Oetker és saját maga. Ráadásnak pedig anyu kisebbik öccsének barátnője is hozott valami diabetikus torta szerűt. Nos igazából ennek volt a legkisebb sikere, csupán anyut láttam enni belőle és ő se igazán meggyőzően bizonygatta, hogy jó. Szerintünk csak udvariaskodott, mert ő olyan.

Tegnap elkezdték szállítani és beállítani az új PCket. Persze nem megy minden egyszerűen. Eddig 5 gépet cseréltek le a régi helyemen a csajoknak. De ma reggel óta emilvírus terjed a gyárban és bizony Mentorom is bekapott egyet. Mert kibontotta a mellékletet. Úgyhogy most éppen nem is tudja használni a szép új fekete gépet. Viszont mivel ma délután 2-kor el lehet menni a gyárból, nem hiszem, hogy hozzáférnek majd az én gépemhez. Na de majd a jövő héten! Kedden jövök korán és majd letámadom a fiúkat, hogy nálam kezdjék a gépszerelés. Én úgyis problémás eset vagyok.

Eljátszadoztam szépen az oldalon. Persze a kapcsolat tesztben az jött ki, hogy olyan vagyok mint Bridget.

Like Bridget you are romantic but erratic waiting to find the one but not always sure what to do when you finally have him in your life. You jump to conclusions but only because you are prepared to go HEAD OVER HEELS fo someone if you have even the slightest inkling that they could or shoud be for you. Your friends probably know that you are whimsical, scatty and sometimes a bit frustrating, but the good news is that they love you for it because your uncontrollable romantic streak is just so infectious. To men you might seem a little unpredictable and you might interpret this to mean you are not really marriage material. This is of course nonsense. You are lovely, just the way you are. And they know it.

Álmaim pasiának viszont, akárhányszor próbálkoztam csak olyanokat kaptam mint Giles, Geoffrey bácsi meg Colin, de nem Firth, hanem Bridget apja.

Végre eljutottam moziba és megnéztem. Vessetek a mókusok elé, de nekem tetszett. Érzelmes ijedezős. Szerintem. Sőt lírai is, azok a szavak, a kifejezések, ahogy beszéltek. És Ron Howard lánya basszus hatalmas tehetség. Simán lejátszott mindenkit, pedig aztán voltak partnerei (Adrian Brodytól Sigourney Weawer-ig). M. Night meg kezd olyan lenni mint Hitchcock, benne van minden filmjében valahol. Néha keresni se kell.
Mivel a ma este az olyan filmeké, amiket a párommal nem lehetne megnézni, vacsi után meg jön a Magnolia.

Tegnap délután a páromnak mégse sikerült eltaznia, hála a MÁVnak és a Keleti pályaudvar nevű cirkusz munkaszervezésének. Este aztán visszamentünk jegyet venni neki ma hajnalra, s mivel már 5-kor elment, nagyon nem tudtam visszaaludni. Kiolvastam a könyvemet, aztán épp a Danubiust hallgattam, gondolva, talán a sok régi ismert sláger álomba ringat, mert ma csak 10-kor kezdek a konferencián, és kellemes meglepetés ért. Hepi Endre van a Danubius Capuccino-ban. Hmm közben megszólalt Gromit is, ilyenkor szoktunk kelni.

Jah, meg a reggeli hírek alatt elgondolkoztam, hogy talán nem a Dél Amerikaiak akarnak hatalomátvételt itt nálunk? Kiirtanak minket a paprika révén.
Ráadásul hétvégén nálunk járt Láthatatlan Unokatesóm és a Brazilja, így hát sikerült megtudnunk, mi is történt velük pontosan az elmúlt hónapokban. Januárban esküsznek, decemberben meg hozzájuk költözik a Brazil öccse, ők lesznek a gyámok. Lassan már a dél amerikaiak lesznek a spájzban. Szóval ez már több mint gyanús, nem?