Ma délelőtt kaptam az infot, hogy a nap folyamán a számítógépesek elkezdik lecserélni a gépeinket. Éljen, gondoltam, mert már végre megbékéltem a tudattal, hogy fekete PCm lesz, viszont 17″ a monitorja. Természetesen hiába vártuk egész nap az emberkéket, nem jött senki. Majd biztos holnap, amikor nem vagyok, mert konferenciázom, pedig itt akartam lenni a cserénél, nehogy elvigyék nekem a CD írómat, amiért annyit kellett könyörögnünk anno. Mindenesetre a kollegáknal szóltam, hogy senkit se engedjenek a gépem közelébe, inkább várok péntekig az új PCre. Persze ha ilyen tempóval csinálják, lehet, hogy csak jövő hét lesz az egészből.

Az úgy volt, hogy hétvégi bevásárlás alatt a párom megkívánta az élesztőt. Mert ő szokott csak úgy majszolni egy keveset. Ilyenkor én nem csókolózom vele, amíg fogat nem mos, vagy eszik valami erősebbet, ami elnyomja az élesztő szagot meg ízt.
Annak idején kamaszként, amikor úgy gondoltam, hogy na most aztán én is problémát csinálok a nem létező pattanásaimból, mert az menő. Tanácsot kaptam, hogy bizony ha élesztőt eszek az jót tesz a bőrőmnek (aminek amúgy semmi különös baja nem volt). Igyekeztem, igyekeztem, de nem bírtam megszeretni az élesztőt, úgyhogy hamvába holt elképezlés volt az egész.
Na de azért a kedves se eszi meg mind az 5 deka élesztőt, ezért aztán kitaláltuk, csináljunk pogácsát. Sajtosat, persze és igazából minden volt otthon, csak sajt nem, úgyhogy azt beszereztük. Aztán a hétvégén nem került sor pogácsázásra, viszont hétfőre a párom már keresett pogácsarecepteket a neten, egyet ki is nézett, hogy kedd este elkezdhetjük megcsinálni. Ő 3 órával hazaérkezésem előtt nekiáll gyúrni és keleszteni. Közben persze jöttek ilyen emilek, hogy:

hol van a liszt?? hüle egy rendszer szerint pakolsz: nincs a fűszeres szekrényben, nincs a lisztes üveg mellett, és nincs a spájzban a buzadara környékén. akkor hol a “helye” ???

meg:

miért a cukor mellett van a liszt?? ehh 🙂

. Mire hazaértem tényleg csak a nyújtás meg szaggatás és sütés maradt. Persze ez se volt egyszerű, ugyanis sima köralakú szaggató formám nincs. Van persze mindenféle karácsonyfás, szivecskés, csillagos, üstökös, de egyszerű, kör alakzatom nincs. Aztán meg a költözés során valahogy elkeveredett az ecsetem is, amivel tojáskenegetést lehetett volna intézni. Végül a Prágából zsákmányolt Becherovkás pohárral szaggatott a párom, én meg egy sima ecsettel kenegettem a pogácsák tetejét. A végeredmény egy vékányi pogácsa lett.
Nem a legfinomabb, mert valahogy nem volt igazi a recept, a sütés (eleinte túl lassan, aztán meg már túl gyorsan sütöttük). Úgyhogy a pogácsa felét ma behoztam a gyárba, egyék a többiek.
A párom ma este hazautazik, viszi a pogácsa másik felét anyukájának, aztán meg elhozza a nagyszülői tuti pogireceptet és legközelebb azzal nyomulunk.
Mondjuk első pogácsának nagyon is jól sikerült.

Én leszek a főnök. Vagyis a legmagasabb szinten eme kis szegletében a gyárnak. Főnéni holnaptól egy hétre elutazik, s már lelépett. Miközben takarítgatta az irodáját, talált egy könyvet, méghozzá a Medea és Gyermekeit Ljudmilla Ulickaja-tól. Mivel pont a múltkor írt róla Isolde, azonnal jeleztem, hogy engem érdekel, ne vigye haza, vagy dugja el a polcán, úgyhogy már megint 1-gyel nőtt a Könyvek amik arra várnak a polcomon, hogy elolvassam őket száma. Most kb 10-nél tartok.

Ez az X, Y béna kifejezést Dóri találta ki, illetve alkalmazta nagyon hatékonyan anyura, “Mama béna” mondogatta, mikor a nagyija leejtett valamit, nem jött minden úgy össze ahogy akarta stb. Azóta szállóige lett a családban.
A mai bénaság az volt, hogy ebédidőben felpakoltam az összes könyvtári könyvvel meg DVDvel, hogy én most irány és visszaviszem a tartozásokat a Fészekbe, meghosszabbítom amit kell és még kölcsönzök is. Több kiló volt nálam, lévén Potoshop Biblia nem könnyű olvasmány. Beérek a könyvtárba és konstatálom, hogy bizony a pénztárcám, amiben az összes dokumentumom (alias könyvtári jegy) van bent maradt a cégnél. Nélküle bizony hosszabbítani, kölcsönözni nem lehet, s mivel kilóméteres sorok álltak a könyvvisszavételnél, hát Photoshopostul kocogtam vissza a gyárba.
Második kör délután.

Nem voltam hajlandó beadni a derekamat és behódolni az általános Garfield nyomán utáljuk a hétfőt mozgalomnak. Nem mondom, hogy túl jól aludtam, de azt inkább a melegre fogom, mert a hétvége pihenésben és sok minden másban dús volt. Reggel lánynak öltöztem, ruhában, kisimult arccal, sminkkel és kaptam a dícséreteket a hajamra is (pedig el kéne már mennem fodrászhoz, tudom tudom), pörögtem, dolgoztam és jó volt úgy hazajönni, hogy itthon vártak rám.

Mint mindenki mást, engem is az akciókkal lehet megfogni. Ez úgy általában érvényes az 1-et fizet 2-t kap mosószerre, mint a női magazinokra. De leginkább az utóbbiakra. a legtöbb heti magazint át tudom lapozni úgy, hogy fillért ki nem adok értük, viszont megszerezhetem a recepteket fénymásolás útján, hála a kolleganőknek, hisz BeeJudy Maximát, Praktikát, Elle-t és Shape-t szokott venni, míg Ejtőernyős a Nők Lapját. Most például nem azért vettem meg életemben először a Wellness magazint, mert Csisztu Zsuzsa ingyenkesztyűt ajánl (tavaly vettem egy Elle-t a kesztyű miatt), hanem mert BeeJudy múlt heti Maximájában olvastam, hogy ebből az újságból lehet megtudni, hogy juthat az ember Wellness naptárhoz. Nah gondoltam, isteni karácsonyi ajándék és rendeltem belőle 4 darabot.

Michael Mann-t az Utolsó Mohikán óta szeretem, s a legújabb filmje se okozott csalódást. Nagyszerűen felépített történet, a színészek élvezettel és hibátlanul lubickolnak a szerepükben. A Richard Gere-re maszkírozott Tom Cruise (nemrég néztem meg az Utolsó Szamurájt és ott sehol se mutatta, hogy mennyire tud)tényleg hideg, közömbös, igazán romlott, Jamie Foxx pedig visszafogott, mégis érvényesül. De megint csak, ugyanúgy mint a Szemtől szemben esetében fontos szerepet játszik a város, Los Angeles, amely teljesen eltér más filmek által sugározott képtől, sehol a Hollywood felirat, a csillagok, a villák, viszont szélesek az utak, rideg a belváros és a sikátorok se feltétlenül koszosak.

Igen, úgy néz ki, hogy hiába van még sok idő addig, a szüleinknek végre körvonalazódik, hogy sikerül végre beszerezni az évek óta fontolgatott számítógépet. Ugyan használt lesz, de ahhoz, ami nekik kell (azaz képnézegetés és passziánsz) tökéletesen meg fog felelni. A monitort azt mi álljuk, azaz megkapják az én régi monitoromat, amit odaadtunk a hugoméknak, de nekik mégse kell. Kisebbik hugom barátnőjéék meg eladnák nekünk a gépüket. Remélhetőleg minden a legjobban fog alakulni és végre idén adhatunk egy olyan ajándékot a szülőknek, ami tényleg mind a kettejüknek szól (nem valami edény, lakberendezési tárgy anyunak mellé egy könyv apunak, hogy ne érezze rosszul magát) és mind a ketten ki tudják használni.

Az új film első trailer-je nov 4-én lesz először látható a http://www.starwars.com/hyperspace oldalon. Persze csak ha regisztrálsz, persze pénzért. Ha nem, akkor majd csak 8-án nézegetheted. Igazán nem az én pénztárcámnak való, majd kivárom a 8-át. Mindenesetre az előzetes, amit látni lehetett a Csillagok háborúja trilógia 4. DVD-jén, mikor Anakin mesterével harcolgat, egészen durva. Nagy fénykardpárbaj várható.

A délután azzal telt, hogy beszereztük a 7vége filmes adagját. Bejártam két könyvtárat is, kihasználva, hogy a szombati ünnep miatt amit ma kiveszek csak hétfőn kell visszaszolgáltatni. Szeretjük a könyvtárakat:D

Tegnap este akadtam rá Cleon tapasztalataira az álláskereseéssel kapcsolatban. Felolvastam a páromnak, hogy akkor most erre kell számítanunk. Elszámoltuk magunkat, azt hittük, dupla piacképes végzettséggel nem lesz nehéz állást találni. De már nálunk is lecsorgott három hónap és semmi bíztató nincs. A stratégiánkat, ha egyáltalán volt ilyen, át kell gondolni.

Megalakult. Mivel hirdetni is kell, ha már tag vagyok (benn az első 10ben), íme az elérhetőség: az index fórumán van.

Na jó, nem bírom magamban tartani, s nem akarom utólag editálni az előző bejegyzést, tehát mindenki okulására közzé teszem, hogy mit küldött nekem a párom, magyarázatként:

tiltakozom a blogos bejegyzés ellen 🙂
nem csak ezért, s főleg nem is ezért vesszük inkább meg DVD-n.
többek között ezt nem mi irtuk ki!!!
AMIT MI (ÉN) IRTAM KI, AZ MIND MŰKÖDIK! miért kell olyat sugalni
hogy azért veszünk DVD-t, mert nem tudjuk rendesen kiírni?
a más dilettánsokkal nem tudok mit kezdeni, főleg ha ajándékba adja, és meg se nézte hogy működik.

Igen, a kedves tegnap nagyon ráhangolódott az Igazából szerelemre és bedühödött, hogy az A-tól kapott CD egy kalap kaki volt. Úgyhogy most megírom majd A-nak is, hogy az ajándéka nem tökéletes.

Tegnap este végignéztük a polcunkon a szerény DVD gyűjteményünket és megállapítottuk, hogy bizony nem igazán akarjuk mostanában újranézni őket. Legutóbb már megint a régi CDkre kiírt filmekhez fordultunk, s ha már tegnap szóba került Gromit, gondoltam, nézzük meg a Csibefutamot. Közben azonban kezembe akadt A-tól a szülinapomra kapott Igazából szerelem 2CDs változata. Nosza, kapott rajta a párom, akkor inkább azzal töltsük az estét. Nem indult egyszerűen a műsor, ugyanis a régi codec-ünk bezavart, kockás, fejtetőre állított kép, de a hangminőség legalább jó volt. Leszedtük hát a programot, majd nem volt felirat. Gyorsan feliratozó kiegészítő letöltése következett, meg átlemezelése a netes gépről a munkagépre. S eztán (röpke 3/4 óra elteltével) már ment is a film. Vége az első CDnek, jöhet a második. Azt azonban nem hajlandó beolvasni a CD olvasó. A DVD olvasó se. Felmásolni se lehetett bad sectorok mindenfelé. Úgyhogy az Igazából szerelem második CDje összetörve a kukában kötött ki. Frusztráció körbe-körbe.
Nos, megállapítottuk a párommal, hogy ezentúl ezért nem irogatunk és irogattatunk ki filmeket, inkább kuporgatjuk a pénzt, megvesszük az eredeti DVDt, vagy megvárjuk míg akciós lesz, meg inkább kikölcsönözzük a filmeket pl. a könyvtárból.

Radar ma végre behozta a török kávéját amit még tavasszal Jordániában szerzett. Finom gyömbérillat lengte be az épületet. Beke mindenkit nógatott, hogy menjünk, igyunk. Végül tök jó kis közös kávézás és beszélgetés kerekedett ki az egészből. Rég volt ilyen.
Ahh lassan meg kéne már írnom azt a szerencsétlen ki-kicsoda a Loboverzumban doksit…, mert lassan én se emlékszem, hogy kinek milyen nicket adtam, főleg, ha ritkán írok róluk.

Szerintem rajtam őszi álomkór tört ki. Tegnap délután, mikor hazamentem bedőltem az ágyba, és rá kellett vennem magamat, hogy felkeljek és ne aludjak el. Aztán vacsi után 9 magasságában megint az ágyban találtam magamat, de könyvvel, alibiként. Mégis állandóan letettem Testveer történetét és le-le csukódott a szemem. Még az se nagyon zavart, hogy a párom folyamatosan szidta a hadseregét a szomszéd szobában. Egyszer csak arra ébredtem, hogy ő már zuhanyozik. Azt hittem ezek után nehezen fog menni az elalvás, de nem, semeddig se tartott, reggel felébredtem arra, hogy bekapcsolt a rádió, majd 10 perccel később lenyomtam Gromitot, és még háromnegyed órát félig ébren de inkább alva töltöttem s rendkívül nehezemre esett elhagyni az ágyat. Legszívesebben most is hazamennék és aludnék egy nagyot.

Nálunk a konyhaajtón voltak azok a bizonyos banánmatricák, s mivel üvegbetétes volt az ajtó, a félfán körbe ragasztgattuk a színes cetliket.
Csak most gondolkoztam el rajta, hogyan lehetséges az, hogy anyu sose akarta leszedetni velünk, hanem hagyta, hogy nyugodtan garázdálkodjunk.
A lakás banánmatricás ajtóval lett eladva.

Azt hiszem ennek a tegnap esti dolognak a következménye volt, hogy ma reggel kifestettem a szemem meg a szám és az első amit a kollegák mondtam, mikor beköszöntem hozzájuk, hogy szép vagyok. Jah és a nadrágom is kicsit lecsúszik, azaz bár a mérlegem elromlott (a párom szerint ez csak kifogás), de van jele, hogy fogyok!

Tegnap esti internetezéskor jöttem rá, hogy nagyon is jót lehet tenni az egóval, ha az ember magánál teltebb, dúsabb keblű és idősebb call girl-ök képeit nézegeti, meg olvasgatja, hogy miért is szeretik őket a férfiak.

Nem tudok főzeléket főzni. Ez most már tuti. Vagyis megy a spenót, meg a zöldborsó mierlitből és a párom találmánya a káposztás lencse, de kész, itt megáll a tudomány. Ma kelkáposzta főzelékre készültem, mert pénteken hirtelen felindulásból vettünk egy fejjel az adott káposztaféléből. Kétféle recepttel próbálkoztam, szimultán, két adagban, de egyik se sikerült. Most van egy-egy habart meg rántásos szétfőtt kelkáposztalevesem.

Megyünk és házon kívül eszünk