Az már megint nem leszek. Éppen Ebsiknél olvastam Madbal hozzászólását, hogy

Most már nem írni, hanem blogot abbahagyni a trendi.

Se a kezdéssel nem voltam trendi, se az abbahagyással nem leszek, ezt már látom. Ez az én sorsom: a középszerűség. Elevezgetek itt a magam kedvére és lekakilom, hogy mi a menő. Nem érdekel, hogy 10 visszajáró olvasóm van, nem fogok átköltözni a freeblogra, nem fogom lecserélni a kedvencek álneveit (akik többnyire magukra se ismernek), s nem nagyon fogok menő társalgásokba beleszólni. Írogatom a blogom a magam kedvire, néha átrendezem, néha felesleges cuccokat teszek bele (ld. jobbra a szeressük) és backup-ot csinálok, hogy meglegyen emléknek.
Azért csinálom, mert jó, bár néha tényleg egy tereh az egész.

Hátha tud valaki segíteni. A következő a probléma:

Van egy Tabletünk, ami nem működik amióta a múlt héten a párom megpróbálta installálni az új egerét amit anyutól kapott. Azóta az egér meg a tablet mindegyik le lett szedve, sőt az egér soha többet vissza, de a Tablet egyszerűen nem akar visszatelepedni működőképesen. jah win2000 van otthon.

A segítséget, ha van vagy tud valaki, elfogadom a gmail.com lobo1tomia postafiókjába. Mega köszi.

Tegnap visszatért V. munkatársam, aki 2 hetet töltött otthon. Az ő otthona, legalábbis ahonnan származik az Csehország. Hozott nékem egy liter Becherovkát, mint mindig ha hazamegy. Meg kell állapítanom, éjen az EU, ugyanis most jóval olcsóbb volt a dolog, mint eddig. A Becherovka utánpótlás egyébként pontosan jókor érkezett, ugyanis a múlt hétvégén elfogyott az előző adag, a szülők elpusztították a konyakkal együtt (ez utóbbit nagyon jól tették mert mi nem isszuk). Különösen Tesz-vesz néni (alias anyósjelölt) kattant rá a Becherovkára még valamikor tavaly.
Nos mindezt még tegnap akartam megírni, de a freeweb rendetlenkedett. Ezért aztán csak az egydarab prófétás beírás maradt.

Alig húsz perce hangzott el utazás közben.
Isten azt mondta nekem, hogy ma déli 12-kor ki fog sütni a nap a Bazilika fölött és én elmentem és megnéztem és nem sütött ki a nap. Pedig Isten szólt hozzám.
Arany János megálló: zuhogó eső

Két napja reggel az újságos elé perdültem, mert éppen nem volt bent metró az állomáson és azon filóztam, milyen magazint vegyek. Mivel a havi divatmagazin olvasatom megvolt már, hála a Glamournak ráadásul ingyenesen, ellen tudtam állni annak, hogy a Joy most olcsó és csak 295Ft, inkább Praktikát vettem. Főleg, mert volt hozzá egy kis füzetecske a szobanövényekről, ugyanis a fűszernövény projekt után (a görög bazsalikom kivételével egész jól alakut az egész) a lakásban is szeretnénk kipróbálni a növénytermesztést és ápolást. Van még két könyvtári szobanövényes könyv is a polcomon, de ez még korántsem jelenti azt, hogy növény is lesz. Állandóan azon veszem észre magam, hogy teli vagyok nagyon fontos szakirodalmakkal egy apróság miatt, amit aztán nem valósítok meg.
Ma például vettem egy adventi magazint is, azon a címen, hogy most már igazán nem hanyagolhatom el a karácsonyi készülődést arra hivatkozva, hogy az albérletet nem díszítem, ugyanis saját lakásom van. Szerintem október végén november elején el fogok menni az IKEA-ba, bevásárolok egy csomó mindent, novemberben megveszem az összes hogyan készüljünk karácsonyra magazint és a végén megint csak egy karácsonyfánk lesz, esetleg ünnepi vacsora a családdal.
Szóval az elmúlt évekhez képest biztos nem fogok semmi mást csinálni.

Ma megint megfigyelhettem, hogy vannak emberek, akik hiába igyekeznek, egyszerűen képtelenek követni az éppen aktuális divatot, mert valahol, valamivel elszúrják. Egy rossz cipő, színösszeállítás vagy táska. Ennél még az én viszonyom is jobb a divathoz. Kellemesen közönbösek vagyunk egymáshoz. Ennek több oka is van. Az aktuálisan divatos dolgok 80%-a egyáltalán nem tetszik nekem. Ami mégis, azzal meg az a gondom, hogy vagy túl drága, vagy nincs a méretemben, vagy mindenki olyat hord és akkor inkább nem. Mindig is a kényelmi öltözködést tartottam szem előtt, ezért rajtam maximum mindenkinek keresztülsiklik a szeme és nem bámul meg, hogy van egy trendi cipőm de kabátot már nem tudtam volna felvenni hozzáillőt.

Ma még Mentorom is megharagudott BeeJudyra. Ami azért nagy szó a részéről. BeeJudy a nyáron, amíg a lánya vidéken volt nekiállt masszívan fogyókúrázni, le is adott vagy 7 kilót, ráadásnak pedig bejelentkezett internetes társkeresőbe. Ennek eredményeként teljesen oda meg vissza ingadozik a lelkiállapota. Egyik pillanatban halálfájdalom, aztán jön egy SMS, levél és mindjárt minden szép meg jó. Illetve fordítva. Ma délelőtt aztán nekiállt valaminek, amire Mentorom azt mondta, sűrgős, és kb 10 perces munka, másfél óra múlva azonban még nem volt kész és ráadásul el is tűnt a jobbfenéken. Úgyhogy éppen jelen voltam, amikor a BeeJudyt az eddigi szelíd elnézéssel kezelő Mentorom kifakadt, hogy másfél órája megkérte, hogy sürgős, aztán nem csinált semmit a csaj. Csak közben elment ebédelni, s míg előtte halálunalom volt az arcán, azt mintha elfújták volna.

Eléggé szeretném fejbekólintani az Empire olvasóit, akik szavaztak.
Hogy lehetett első helyre Kiera Knightley-t kihozni? Mi benne a szexi? Hol látták már szexinek? Tényleg szép volt itt meg ott. De hogy maga mögé utasítsa Angelina Jolie-t és még jó pár embert?
Most nézegettem végig az ehavi Empire mellékletét és kicsit füstölögtem a helyezéseken. Én másképp csináltam volna az első kb 20 helyet. A többi meg belefér.

Annyi minden volt a fejemben, amiről írni akartam. El is alig tudtam aludni. Azt hiszem, akkor kellett volna gyorsan elülni és legalább valami füzetkébe felfirkantani azokat a szép gondolatokat. De ma már csak nagy vonalakban sem emlékszem rájuk. Viszont arra igen, hogy álmomban kölcsönautót kaptunk, méghozzá egy sárga 1500-as Ladát és azzal próbáltam vezetni a pesti forgalomban. Nagyszerű volt, mondhatom.

Hogy megint egy kicsit nyalizzak magamnak. Ugyanis kvizt csináltam, amit nem is kellett tupírozni, mert így is szép eredmény jött ki. Íme:

“You are just as interesting as your weblog!”
You have an interesting weblog and an equally interesting life. You don’t need to exaggerate to make your stories sound exciting. They already are. You have a small circle of friends, both online and offline, and they all love having you around. You’re an all around nice person and the best friend anyone could ever imagine having.

Forrás, ha valakit még érdekel.

Azt ígérték a számítástechnikusok, hogy az ősszel kapunk új gépeket. Már túltettem magam azon, hogy feketék lesznek. Mer aszongyák, hogy a Dell már nem gyárt fehér gépeket, mi meg tőlük veszünk nagyobb adagokat (sőt mindent). Most azonban már várom, hogy megérkezzenek, mert 17″-os monitort ígérnek ami azért kell, praktikusan, mert átrendeztem a mailboxomat és most annyi folderem van, hogy 800x600ban, amire a jelenlegi videókártyám képes már nem fér rá egy képernyőre. Eztet pedig útálom.

Alapvetően álszent dög vagyok, ugyanis amikor Abszinthet először kezdték el más sztárbloggerek ajánlgatni, elhatároztam, hogy márpedig én nem ajánlgatom (nem mintha bárhova is számítana az én kis naplóm), sőt olvasni és kedvelni sem fogom. Csak úgy passzív ellenállásként. Azért persze megnézem, hogy mit ír. S ott ragadtam. Azért továbbra se ajánlgatom, pedig lenne miért. Mert mindig is csodáltam azt, aki ki meri mondani a véleményét, sőt ki is áll mellette, mert én kevés olvasóból álló gyáva kukac vagyok. Ha pedig nem vonja vissza azt a bizonyos posztját, ami miatt most mindenki róla kezd írni, akkor még az is lehet, én is vállalom, hogy olvasom és kiteszem mint kedvenct (nem mintha sokat számítana).
A linkjét még mindig nem teszem ki, még a róla szóló postba se, mert nem akarom a vádat, hogy az ő, meg a botránya hátán akarok feljebb kapaszkodni, annyira desperate vagyok olvasókért.

Pénteken este, míg nem álltunk még neki vacsorázni, mert a diplomaosztó hál istennek rövid volt és velős, így a szülőkkel már 5 előtt hazaértünk (pontosabban ők előb, mert kocsikáztak, négyesben, had szokják egymást, mi meg BKVztunk) fényképeket nézegettünk. Anyuék azóta nem voltak nálunk, hogy költöztünk, úgyhogy csak erősen festés és tapétázás közben látták a kéglit, pedig most már nagyon pofásak vagyunk (leszámítva a konyhát meg a fürdőt), s volt egy csomó fénykép is, amit meg kellett mutatni nekik. Főleg anyósjelölték környékét gondoltuk, hogy nézzék meg, hogy lássák merre és hogy is van az a holtág. Úgyhogy kerestem egy olyan feldátumozott mappát, ami akkoriban készülhetett. Találtam is egyet, megnyitottam, láss csodát, tényleg vidéki képek, éppen a kutyát gyömöszölöm.
Néhány kutyagyömöszölés után jöttek a horgászos képek, aztán meg hirtelen ott voltam full frontal nudity amint éppen főzök a konyhában. Gyorsan még egy space-t nyomtam, de a következő képen is Lobo meztelenül szerepelt. Égővörös képpel rekordidő alatt zártam be a mappát, de már késő volt. Hagyján, hogy a szüleim láttak, elvégre nézhettek engem eleget meztelenül zéró éves korom óta, na de az anyós és apósjelölt?!
Több szó nem lett a dologra vesztegetve, minden szülő úriemberként és hölgyként viselkedett, kivéve a páromat, aki azóta is ezzel húz.
Szóval kiderült, hiba van a rendszerünkben, van néhány pikáns kép, ami nem került be a biztonsági alkönyvtárba, ahol csak mink láthatnánk őket.

Megtörtént, megkaptuk a diplomát, megvolt a nagy találkozás, volt szülői vacsora, szombaton egész család közös ebédje, aztán vendégül láttuk hugomékat Lobistul meg kisgyerekestül, s miután elmentek, lefeküdtünk délutáni alvásra. Most már kezdem embernek érezni magamat.

Az első rész után, ami kimondottan jól sikerült, kíváncsiak voltunk persze, hogy másodszorra mit lehet az amnéziás titkosügynőkből kihozni. Egész jót, bár marhára haragudtam a Pesti Estre, hogy lelőtték az egyik “poént” vagyis inkább fontos mozzanatot, amit egyetlen trailerben meg külföldi előzetesben, kritikában nem hangoztattak eddig. Igaz feltűnhetett volna, mennyire ökölbeszorított arccal szerepel Matt végig. Úgyhogy egy meglepetésnek annyi volt. Viszont csak a stáblistánál ismertem fel Karl “Éomer” Urbant, pedig nagyon jó volt, de annyira messze attól, amit eddig két GYU-ban láttam tőle, hogy ez nem igazán csoda.
Hiányoltam persze a Minit, ami az előző részben elvitte a pálmát. Holmi Ladákkal próbálták kiszúrni a néző szemét, de nem jött be. Különben is a Ladások is erősítést kértek és mindjárt megkapták a Mercedes-eket. Bezzeg a Mininek nem kellett erősítés. Bourne mindenesetre egészen más titkosügynők, mint Bond. Nincsenek kütyüi, nem elegáns, kevésbé látványos, viszont sokkal hihetőbb és okosabb, híján mindenféle sablonnak. Ha találnak még ki hasonlóan jó sztorit, akkor jöhetnek a folytatások.
Akit szerettem volna, ha kirúgnak a forgatócsoportból az az operatőr volt. Ha több alkoholt, vagy kevesebbet adtak volna neki, talán nem remeg annyira a keze, mert a rángatózás nagyon zavaró volt. Míg az előző részben a verekedős jeleneteket vágással oldották meg, addig itt Bourne és egykori csapattársa, Jarda összecsapásánál például fogalmam se volt, hogy ki kicsoda és mikor hova üt. Egyedül a moszkvai autósüldözésnél éreztem úgy, hogy értelme van a rángatásnak, mert tényelg olyan volt, mintha ott lennék én is az alagútban, de könyörgöm, az már az utolsó 10 perc volt! Addigra pedig rendesen tengeribeteg lettem.

Sikerült nagyon jól megszerveznem, hogy mára vettem mozijegyet, pedig kint van a lépcsőházban, hogy rovarirtást csinálnak 6-tól. Éppen nincs semmilyen rovarunk, igaz voltak hangyák kb 1 hétig a nyáron, viszont nem akarnánk, hogy ha mindenütt van méreg, nálunk meg nincs, akkor esetleg hozzánk betaláljanak a kósza kártevők. Első körben kétségbeestem, hogy mit csináljak ilyen komoly helyzetben. Aztán a párom segítségével kitaláltam, hogy felhívjuk Cicáékat, felajánljuk, hogy internetezhetnek, filmet nézhetnek nálunk, meg beengedhetik az irtókat. Ez történt. Úgyhogy most mehetünk moziba.

Nah hetek óta megy az emilezés, hogy ma délelőtt 11-kor softverbemutatót csinálnak nekünk telefonkonferencia meg online demonstráció keretein belül. Ott ülünk Boss nénivel, várjuk a telefont. Negyedkor indul a dolog. Eljutunk odáig, hogy akkor most írja be a demonstrátor által megadott kódot, hogy bejuthasson az oldalra.
Csend.
Telefon zizegés.
Allison a túloldalon nagyon hallgat.
Aztán megszólal.
Nos, elnézést kér, de úgy tűnik az amerikaiak upgrade-et csináltak a szoftveren és ő most nem tud hozzáférni semmihez. Bocs, bocs akkor délután majd ír, hogy másik napra ütemezhessük át a bemuatót.
Főnénivel megbeszéltük, a legjobb érzés az, hogy néha megbizonyosodhatunk róla, nem csak mi tudunk ilyen hülyék lenni, de a fejlett Nyugat is.

Munka után bevásárlás, majd haza, kipakolás. Pluszos reklámszatyrom tartalma:
1 csokor petrezselyem
1/2 kg kenyér
1 kg krumpli
1 doboz (4 db) Star Wars DVD
Egyelőre jól állok a havi bevásárlólistámmal.

Ma megint kitakarítottam egy adagot és két doboznyi dolgot eltüntettem Köcsög exirodájából. Elképesztő, hogy mi mindent volt képes kinyomtatgatni. Viszont nagyon rendesen kezelte a dolgokat, mindent átnézett, kijegyzetelt, szövegkiemelőzött.

Ma végre nagy megbeszélést tartottam Főnénivel is, hogy Köcsög dolgai közül Nekem mit és hogyan kell csinálni. Erre jött a nagytakarítás, mert még mindig vannak olyan papírok, iratok amiket ha keresek nem tudom, hogy hova kell nyúlni. Ezért telt meg újabb 2 dobozni cucc. Mert most már a személyes dolgokat is eltüntettem. Eddig úgy voltam vele, hogy még semmi se biztos. De most már Köcsög jó úton van afelé, hogy 1 hónap és anya lesz. Úgyhogy száműzhettem az irodából a névjegykártyáit, mütyürjeit, amik eddig a polcon foglalták a helyet. Vennem kell most már tényleg egy újabb polcot az irodába, mert még pár Európa dossziénak van hely, de aztán annyi… S szeretném megint magam mellett tudni azokat a könyveket is, amiket lent hagytam még a régi helyemen és olyan jók voltak, hogy kéznél lehettek.
A délelőtti megbeszélés után pedig emilgyártásokba kezdtem és mindenféle partnereket értesítettem, hogy ezentúl ha zaklatni akarnak valakit tőlünk ajánlatokkal, vagy fizetési felhívásokkal, azokat nekem címezgessék.
Ki kell találnom egy jobb e-mail rendszerezést is, mert ahogy elnéztem, ezentúl munkám felét az emilezés fogja kitenni, s nem ártana, ha valami rendszerességet találnék ki. A párom mindig példálózik azzal, hogy ISO mi mindenre jó. S valóban. De nálunk… ehhh az egy más tészta, egy olyan helyen, ahol a főnökség nagy része a technikát esküdt ellenségének tekinti, szükséges rossznak és még sokan az előző rendszerből megkövesedett szabványokat követnék legszívesebben, semmi esély se van erre.

Mivel még mindig topos a keresőszavak között, komolyan szinte késztetést érzek, hogy tájékoztassam itt a jónépet miújság Hepi Endrével. Egyelőre a Danubius online-on van egy videoklip, meg lehet nézni, hogy szőke, alacsony, sovány de a humora még mindig megvan.