Végülis péntek délutánra megérkezett a pénz a számlámra, de szerencsére sok nem fogyott belőle a hétvégén. Úgyhogy most gyorsan össze kell állítani a fontossági sorrendet, hogy mit is veszek belőle, miután átutalom a törlesztést. Először is persze a Star Wars DVDket. Aztán meg farmert, táskát, talán cipőt és elmegyek végre fodrászhoz is, hogy péntekre legyen valami frizurám. Innentől kezdve meg élün és talán sikerül valamikor kivennem pár napot, hogy a konyhát is végre gatyába rázzuk.

Pénteken világossá vált, hogy mégsem vaklárma a dolog. Kaptam rá gyógyszert, lórúgással felérő augmentin már az első nap után éreztette hatását, úgyhogy szerintem kedden azt fogja mondani a doki, hogy nyugodtan abbahagyhatom a szedését. Lakáslátogatás is történt, párom nagyanyja jött fel és megnézte milyen fedél alatt lakunk mi, meg Cicáék. Ma pedig Dóri 3 éves szülinapja volt, s végre láthattam a 4 hónapos Adrit is újra. Azt hiszem, ha összeszámolnánk, a 125 képből, amit a délutáni zsúron ellőttem nagyobb arányban szerepel a kisebbik unokahugi.

Nah, a mai Népszabadságban van egy cikk arról, mizujs Endrével. Akit érdekel.

Tegnap pedig végrehajtottam életem első lötyőnapját, azaz sikerült egész nap csak innom és nem ennem. Na jó, reggelire azért volt gyümölcs, de utána semmi és alig voltam éhes. Igaz, hogy amíg a párom kolbászos melegszendvicseket vacsorázott, addig inkább a szobába vonultam, hogy ne izgasson és csábítson el a látvány meg az illat. Szóval, megcsináltam, ügyes vagyok, túl lehetett élni (félóránként persze wécéjárás volt) és most jó a kedvem.
Annak ellenére, hogy arra számítva, ma már a fizetésem ott lesz a számlámon, és vettem egy könyvet, majd megnéztem az egyenleget és még mindig 2290 forint van rajta. Még szerencse, hogy családlátogatós hétvége lesz, a kislányoknak (Dóri 3 éves, Adri 4 hónapos) pedig már tegnap megvettem az ajándékokat, szülők és rokonok meg majd a kajáról gondoskodnak, ebédjegyem is van még a múlt hónapról, hétfőre pedig már csak meg lesz a pénz. Ráadásul bár megjött az Avonos rendelés is, a csajszi azt mondta, hogy ráérek kifizetni. Úgyhogy lesz fahéjas habfürdőm. Fene tudja, milyen, de karácsony körül mindenképp ki akarom próbálni. Illatokban a barack és a fahéj a gyengém. A vaníliát pedig nem szeretem. A füstölőknek meg szerintem tök egyforma a szaguk, ráadásul irritál is, úgyhogy inkább gyertyázom.

Tegnap este feljöttek Cicáék (alias sógornőjelölt és férje), hogy átvegyünk nekik egy kazettát, míg vacsoráznak. Meg se néztem, hogy mi az, csak betettem a magnóba, mert nekünk még van az is. Aztán fordításkor vettem észre, hogy bizony a Best of KISZről van szó. Néhány nagy kedvencet muszáj volt meghallgatni, mint a 16 tonna, Ohio, Előkelőek nem vagyunk. A legjobb a Guantanamera a Munkásőrség Központi férfikarának előadásában. Na jó, én bőven nem KISZben tanultam ezeket, hanem még kisdobos meg úttörő koromban. Azt hittem, a Bella Ciao valami szép olasz szerelmes dal, nem mozgalmi induló, nem is beszélve a Börtön ablakában-ról. De a kazettaborítón egész szép bemutatás olvasható a pol-beat korszakról, csak hogy tudjam, hol tévedtem.
Azt hiszem, a 16 tonna Versblogba kívánkozik.

November közepén igenis lesz itthon DVDn Shaun of the Dead. Király. Sőt végre lassan másfél év után újabb Terry Pratchett van a táskámban, a Kisistenek.

Kiskoromban mindig azzal állítottak fel anyuék, ha a lépcsőkön ücsörögtünk, hogy Tessék felállni, mert fel fogsz fázni!. Nem értettem, mi lehet, olyan nagy kunszt egy felfázásban, különben se vagyok egy beteges típus, egy megfázás vagy felfázás nem oszt, nem szoroz.
Aztán teltek múltak az évek és bár ücsörögtem még lépcsőn, járdaszegélyen, kőfalon stb. felfázással nem találkoztam.
A mami hugának volt aranylakodalma Pécsett. 50 év. Nem semmi. Az egész család összeröffent, de tényleg nagy banzájt tartottak.
Húgomhoz én már előző nap lementem, nosztalgiáztam vele a koleszában, majd másnap, szombat reggel meg kimentünk a híres pécsi piacra. Ahol aztán rendesen elkezdett esni az eső. Persze nem volt nálunk ernyő, ráadásul kimaradt egy buszjárat is, úgyhoy ázott verébként értünk vissza a koleszba, s még késésben is voltunk.
Gyors forró zuhany, hajszárítás, tiszta ruhába öltözés, csakhogy egyetlen pár cipőm volt csupán, az meg szép vizes maradt, ahogy kell. Kiszárítani nem lehetett.
Egész nap nedves topánban tipegtem, s bár szerencsém volt, mert pesti rokonok visszahoztak (annyira távoliak voltak, hogy állandóan a hugom nevén szólítottak és nem volt szívem kijavítani őket), akkori pasim meg hiába ment ki elém az állomásra.
Aztán másnapra bizony kiderült, hogy felfáztam. A felfázás egy nagyon durva dolog. Pisilnél, de nem tudsz és még fáj is. Üzemorvos ráadásul elnapoltatta velem a gyógyszerszedést, mert előbb ki akarta tenyésztetni a baktériumokat, úgyhogy csak olyan házi praktikákra hagyatkoztam mint kamillás gőzölés meg kamillafürdő és folyadék folyadék folyadék. Szerencsére szövődmény nélkül megúsztam, ráadásul amikor Zsu szobatársam fázott fel, én már tapasztalt rókának számítottam. Azóta tényleg rettegek, hogy megint felfázom.
Az első ominózus eset óta szerencsére 1x fordult még elő, de az már nem volt olyan emlékezetes és volt még gyógyszerem, úgyhogy gyorsan legyűrtem. Most csak gyanítottam, hogy hátha, mert voltak itt a nagy hidegek (most nagy melegek vannak, légkondi helyett a fűtés ON), de szerencsére vaklármának bizonyult a dolog.
Mindenesetre ha legközelebb találkozom anyuval vagy a hugommal, megint iratok fel magamnak gyógyszert, csak a biztonság kedviért.

A Glamourban végülis az egyik pozitívum a két zacsi zöldtea volt, amit adtak. Most éppen rá vagyok kattanva a sárgadinnyésre. Mindjárt csinálok még egy bögrével magamnak. Sokat kell innom úgyis, meg éppen érlelődik a gyanúm hogy felfáztam, és az nagyon durva tud lenni 🙁

Úgy látszik, már megint sikerült jónak találnom egy filmet, ami rajtam kívül másnak nem tetszett. Az Én a robot volt az előző, most meg itt a Terminál. Lehet utálni Tom Hanks-ot meg Catherine Zeta-Jonest de jelentkezzen aki ki nem állhatja Stanley Tucci-t aki már megint klassz volt, mint a szabályokhoz ragaszkodó emberi érzésekkel nem foglalkozó főmufti. Spielberg pedig jó még mindig.

Állítólag a héten a Danubiuson a Capuccino Triplában van Endre. Holnap meghallgatjuk, aztán majd beszámolunk.

Alig egy-két hete valami internetes kérdőíven kérdezték, hogy lenne-e kedvem egy új vezető divatmagazin kipróbálásához. Persze hogy, gondoltam és megadtam az adattaimat. Nos, szombaton a postaládámban volt a Glamour magazin első száma.
Nem tudom… van még igény erre? Na jó, divatmagazin akar lenni, de a divat, amit bemutat megint még véletlenül se az én pénsztárcámhoz és stílusomhoz illik. Egyébként se hiszem, hogy Magyarországon sokan öltözködnének a legfrissebb párizsi kifutókról, vagy éppen Catherine Zeta-Jones görögös ruháját kívánnák utánozni, mert az éppen trendi. Rengeteg ruha és kiegészítő ajánló, persze Gucci táskákkal és hozzávalókkal, valamint minden 3. oldalon valami sminkmester ajánlja az új L’Oreal rúzst. A cikkek meg rövidek, mint annak idején a Cosmo indulásakor többnyire szimpla fordítások és semmi újdonságot nem közöltek.
Úgyhogy köszi, nem fogok rá előfizetni.
Pedig tényleg igyekeztem, szeretnék megkedvelni legalább egy magazint azért, hogy előfizethessek rá, de legalábbis rendszeresen vegyem. De egyelőre maradok az Empirenél

A BBC-nek kitűnő útmutatója van az Angliában 1936 óta bemutatott összes komédiához. Állítólag van valami tévé csatorna ahol ezek közül egy csomó megy (nem a Humor1, mert ott csak a Men behaving badly van, a Duna tévén meg az Only fools and horses), mint a Fekete vipera.

Tegnap este nem sikerült zökkenőmentesen a hazajutás. Az egy dolog, hogy éppen kigyulladt a metró mert én már nem járok azzal, viszont ez volt az oka, hogy az első 9-esemet átszervezték metrópótlóvá, úgyhogy fél órát várhattam a megállóban. A busz persze tömve volt és sikerült elkapni egy nagy veszekedést. Ittas fiatalember beszólt egy csajnak, aki aztán visszaszólt és elkezdtek vitatkozni jó nagy hangon. Idővel a pasi úgy tűnt látja, hogy akadozó nyelvével semmire sem megy, hát hagyta volna, de a nő csak óbégatott tovább, sértegette. Kis híján tettlegességig fajult a dolog, a pasi felállt, hogy üssön, de közbeléptek. Szétválasztották őket, mert aztán már a csaj is kaparta volna a szemét a manusznak, aki inkább leszállt. Ezek után folytatódott a műsor, ugyanis a kislány, lehetett vagy 16 éves, szája be nem állt, előbb tovább mocskolódva szidta a pasit annak az utastársának, aki megvédte, majd áttért arra, hogy a magyarokat szidta. Akik igazából sokkal alacsonyabb rangúak, mint a cigányok, mert csak “csirke far-háton élnek”. Miután az utastársa is leszállt, egyedül maradt, de továbbra se állt be a szája és variálta a témát. Még mondott “csirke nyakat és lábat” is, de nekem a csirke far-hát, mint nagy negatívumunk tetszett a legjobban.

Vigyázni kell, mert most már mindenki beteg a környéken. Kollegák, ügyfelek vegyesen. Még tartom a frontot, bár én csak akkor szoktam már elkapni a náthát, ha mindenki más szépen kilábalt belőle, elfelejtette, hogy olyan is volt. Ráadásul jött az ősz Itt most nem fogok arról írni, hogy utálom, meg fázom, mert egyrészt nem utálom az őszt, sőt, és mindig lehet plusz egy pulcsit felvenni, ezért aztán ma este ünnepélyes keretek között lecserélem a nyári hálóingjeimet. Szerintem téli pizsamát veszek, mert ha beindul a fátésszezon, úgyse lesz rá alkalmam, mert jól befűtenek majd, úgyhogy amíg ezek a hideg őszi éjszakák vannak, addig kell kihasználni a pizsiket, mert majd távfűtésben megint nyári hálóingeket hordhatok. Na de a lényeg az, hogy hirtelen lehűlt és megint szembesülhetek azzal, hogy nincs normális cipőm, amit ilyen alkalmakra (esős napokra) felvegyek.

A tegnap esti film Kevin Smith legújabb rendezése volt. Silent Bob konszolidálódott (elvégre megnősült, apa lett), vígjátékot, romantikusat, csúcsszép kislánnyal forgatott (akiből Jennifer Lopez lesz, ha megnő, ez már tuti, csak kell egy kis fogszabályzás). Na persze azért benne voltak az ismerős motívumok (kisváros, videóbolt, szókimondó párbeszédek és híres mellékszereplők). Nem egy nagy alkotás, Ben Afflecknek lófeje van még mindig, Liv Tyler viszont asszonyosodott, de azért a klassz figurák miatt (nagyapa és baráti köre) miatt érdemes megnézni. Kellemes szórakozás.

Nah a sok keresőszavasnak, íme: Hepi Endre show-nyilvános rádió felvéte a Picolo színházban októberben. Egyelőre ennyi az info

Megdícsérem magamat, mert néha az sem árt. Ma délután a munkamegbeszélésen volt terülj-terülj asztalkám, rengeteg sütike, pogácsa stb. ahogy kell. De én, Lobo, a heroina nem ettem egy falatot se! Kibírtam, pedig kínálgattak a csajok. Igazából nem volt nehéz, mert nem is kívántam, bár ez korábban sose volt akadáj, ettem én kívánalom nélkül is.
Nagyon úgy tűnik, hogy mégiscsak van akaraterőm.
Lehet, hogy ehhez a magángyőzelmemhez hozzájárult, az is hogy mostanában lógó nyelvvel látott munkámat megdícsérték. Engem is többször. Négyszemközt és plénum előtt is. Bár tudom, itt panaszkodom, hogy karrierépítés miatt a blogomra sincs időm, de igazából – és nem szabad elkiabálni -, egyelőre úgy tűnik, amitől féltem, hogy a kiemelés, az önálló iroda még nagyobb hanyagságra és lustaságra fog ösztönözni még nem aktuális félelmem.
A párom most vesz új videókártyát és végre a netes gépünk képernyője nem fog rángatni, este pedig megint nyereménymoziba megyünk.
Az élet most oké.

Ma reggel már én is a farmeremet vettem fel. Sőt, ráálltam a mérlegre is, ami szerintem bekrepált, ugyanis jóval többet miutatott, mint valaha is voltam. Holott a farmer amit ma felvettem tavasszal például nem jött rám.

Leonard Cohen 70 éves. Két nagy kedvencem tőle persze a Versblogon: Take this Waltz meg az Everybody knows