Ma megkaptam a levelet a Statszektortól, hogy elképzelhető, nem fizettem ki a szolgáltatásért a díjat. Bocsi, ha mégis, de ha nem, akkor péntektől biza irgumburgum nem leszek sehol. Hát leshetik, hogy én mikor fizetek.

Illatokból. Ugyanis BeeJudy meg Angyalka moziba mennek, méghozzá a Dirty Dancing 2-re, amire nekem alapból nem jutna eszembe elmenni, pedig hogy imádtam az eredetit, BeeJudy azonban már másodszor nézi meg, s mindketten teljesen befújták magukat parfümmel, dezodorral, ami van. Ja és idén nyáron az a policy, hogy nincs bekapcsolva a légkondi, s csak ablakon lehet szellőztetni. Most elmennek és én hatalmas kereszthuzatot fogok művelni, mert megfájdul a fejem a túl erős illatoktól. Szerintem ezt a páromtól tanultam, ugyanis az ő orrához képest egy vadászkutya smafu.

Az első ízelítő már online. Részletek a mozikban novemberben. Állítólag itthon is a külföldi bemutatókkal egy időben.

Míg szabin voltam, lezajlottak a meghallgatások és el lett döntve, hogy kiket veszünk fel. Boss néni már járóképes, hát hetente 2-3 alkalommal bejött, hogy személyesen hallgassa meg a jelentkezőket. Hétfőn Mentoromtól kérdeztem, ki fog hozzánk kerülni, mire mondta, hogy hát megtudta végül nagy nehezen Köcsögtől, hogy kit választottak. Mert míg ő ott volt a meghallgatásokon, elvégre az új ember majd az ő beosztottja lesz, a döntést Főnéni hozta Köcsöggel. Jön is a csaj augusztus 2-án. Arra a kérdésre azonban, hogy Redhead helyére kit vettünk fel Mentorom már nem tudott válaszolni, mert nem bírta kihúzni Köcsögből. Azonban én még megtudtam hétfő délután.
Ugyanis Köcsög jövő héten szabin lesz, de már hétfőn, első munkanapomon 2 perccel munkakezdés után itt lihegett, hogy nem felejtettem ugye el, fel kell hozzá mennem, mert át akar adni nekem némi adminisztrációs feladatot, amit távollétében el kell intéznem (szabadságolások könyvelése stb.). Biztosítottam róla, hogy nem feledtem semmit és felmentem az irodájába (persze vagy 2 órával később, mer mégiscsak a leveleimet kellett először ellenőriznem), s megkérdeztem, hogy na mi lett az álláshirdetések és meghallgatások vége. Eléggé rosszalló volt a véleménye. Szerinte mellénk egy nagyon “harsány” lányt vettek fel, míg Redhead helyére olyan valakit, akinek nincs szakmai végzettsége és még angolul is alig tud. Pedig Főnéni még nekem is azt mondta, csak olyant alkalmaz, aki már eleve nyelvizzsgapapírt mutogat.
De mint megtudtam Köcsögtől, hogy az új Redhead-et Boss néni valamelyik barátnője ajánlotta, nem is a hivatalos hirdetésre jelentkezett stb. Szerintem egyszerűen azért lett ő felvéve, mert különben egyedül Köcsög valamelyik barátnője maradt volna és azért még a Főnök se akar belőle még egyet.
Majd meglátjuk, mennyire sepernek jól az új seprűk, mert elvileg ha szakmai tapasztalata 0 is az új Redheadnek, vezetői és PR területen azért már dolgozott. Ilyenünk pedig még nem volt.

Vajon ha betenném ideiglenesen a blogringről a kommentdobozt, ami ugyanoda ír, mint ahol az a 12 Ezeket mondták a mások erre a blogra dolog van, akkor kieditálhatom belőle a “mi ez a szar? – Egy senki” illtetve “ez szornyu – Egy senki” építő jellegű hozzászólásokat? Aztán persze leszedném megint a free-blogring-tagboard dolgot

Ma reggeli közben kitaláltam, hogy lehet a leggyorsabban eljutni tornára, ha átszállással is, mert még mindig a villamos metró összeállítás a legjobb. Múlt héten ugyanis költözés festés tapétázás stb. miatt felmentést kaptam. Szóval úgy volt, hogy holnap reggel ott a helyem. De most meg az jutott eszembe, hogy fogalmam sincs, vajon melyik zsákban van a tornacuccom. A sportmelltartót azt igen, tudom, mert azt most hazavittük a hétvégén mosatni, ugyanis a mosógép még nincs beüzemelve, de a többit nem… Ezek az akadályok, ahh…

Lehet, hogy kivételesen igaz, amit a csillagokban olvashatunk?

Kitűnően megfelel ez a hét, és különösen a hétvége arra, hogy az otthonával kapcsolatban valami új dologba kezdjen. Jó alkalom ez egy új bútor vásárlásához, a lakása átrendezéshez vagy felújításához.

Mert persze az egész költözzünk, lakásfelújítsunk és dobozoljunk ki mizériának korántsincs vége.

Ahogy ma Mentorom is mondta, bejöttem pihenni. Na jó, azért a hétvégén vidéken a pihenés már nagyjából lezajlott. Péntek hajnalban 1/2 4-kor feküdtünk le, 1/2 7-kor keltünk, hogy vonatozhassunk, de aztán délutántól aktívan tettük a semmit.

Azaz hogyan bontsunk bort, ha a dobozokban nem tudod, merre van a bornyitód, viszont van egy új hűtőd?

Szörnyen egyszerű: tedd be a borosüveget “egy kicsit lehűtjük, ha már beüzemeltük a hűtőt” felkiáltással a mélyhűtőbe. Majd vacsorához ne igyál bort, viszont reggel jusson eszedbe. S voilá ott a borosüveg a mélyhűtőben, megfagyva ugyan, szóval fel kell olvasztani, viszont nincs benne a dugó.

Tegnap sikerült megvenni a hűtőt. Nem volt egyszerű, persze. De a végén minden jóra, sőt, jobbra fordult. Úgy kezdődött, hogy délután még elindultam ugye körbenézni a piacon, hogy hol mi mennyiért van. Igazából már két márkára csökkentettem a dolgot, Samsung meg LG, No Frost és kombinált, alsó mélyhűtővel, de ezeken belül volt 2-3 is a célegyenesben. Még az Árkádban egy Média Márkt volt hátra, meg a Sugár Keravillja, aztán utolsónak, hogy kimegyünk a hugommal az Electro Worldbe és ha ott van, ott rendelem meg.
Nos, az Electro World eléggé kaki volt. Nem mondom, akadt választék (na jó, Samsungból kevesebb), viszont drágábbak voltak a hűtők. Ugyanis szép rendesen jegyzetfüzetbe vezetgettem ám az adatokat a sok nézelődés közben, hogy hol, melyik típus mennyi. Volt tehát összehasonlítás alapom. Na akkor döntöttem, hogy még az Europark Médiájában voltak a legolcsóbbak a frigók, hát amiket megspórolok, majd a szállításra költöm. Irány haza.
Előbb azonban még beugrottunk az Auchan-ba, hogy vásároljunk. Éljen, gondoltam megnézem, hogy is állunk a Pimentóval. A hugom mondta, nézzek szét ahűtőknél, hátha itt is látok valamit.
S láttam. A hőn áhított modell, amit még télen néztünk ki, akciósan 30 ezer forinttal olcsóbban, mint a Westendes Médiában, ingyenes házhozszállítással. Azonnal megrendeltem. A hűtős biztosított róla, hogy van nekik elég darab (ugyanis előttem egy házaspár is épp ilyet rendelt).
Rögvest ki is fizettem, ingyenes lesz a szállítás, és szombat délután érkezik ez a bébi az új lakásba.
A házaspár még mindig arra várt, hogy elindítsák a hitelt, amikor mi eljöttünk az áruházból, ahol rögtön vásároltam 3 üveg Pimentót is.

Átvettem a kulcsokat, lemerészkedtem a pincébe is, hogy a tárolót megnézzem (durva hely, de legalább tényleg látszik, hogy tégla a ház, mert ott aztán no vakolat), megismerkedtem a szomszédokkal, az Eladó még jótanáccsal is ellátott, hogy a szomszéd nénivel nem szabad leállni beszélgetni, ha siet az ember, mert minimum fél óra mire el lehet szabadulni. Felhívtuk a közös képviselőt, meg elmentünk és még a gáz meg a villanyórát is átirattuk. A legdurvább, hogy egész évben fogok vagy 2500 forintot fizetni a földgázért (főzés mennyiségtől függ, de hát szép új sütő maradt nekem), de 6498 Ft-ba fog kerülni, hogy átírják. Mert kijönnek a szakik és megnézik a készülékeket, ezért aztán kiszállást kell fizteni. Villanyóránál ilyen gond nem volt. Hűtőnézés még folytatódik. Délután a hugom elvisz az ElectroWorldbe is, hogy lássak olyat. Most rövid pihenő, aztán irány darány, mert még van Keravill meg Média Markt amit nem láttam.

Ma van a nagy nap, a birtokbalépés. Előbb azonban még be kellett jönnöm a gyárba, hogy kinyomtassam a nyilatkozatokat (amelyből 1 példány az eladót, 1 példány a vevőt és 3 példány az ügyvédi irodát illeti), aztán 10 után enyimek a kulcsok. Tegnap este ennek megfelelően még tartottam egy kis pénzügyi válságot, ugyanis nagyvonalúan bántam a pénzemmel és rádöbbentem, hogy ha az ATMből veszek ki pénzt, akkor a bizonylaton bizony szerepel a hitelkeretem is, de a havi számlakivonatomon nem. Kicsit megijedtem, de aztán otthon összeszámoltuk az anyagiakat és megnyugodtam, hogy át tudunk költözni, meg kifizetni az ügyvédet, festéket és hűtőt venni, sőt talán még étkezőasztalt és székeket is. Szekrényt azt még nem, de majd dobozokból élünk egy darabig. Ezek után azt álmodtam, hogy valami sportvetélkedőt nyertem kettesben a párommal és a fél világ minket ünnepelt.

Most, hogy már a költözés szélén állunk, egyre jobb viszonyba kerülünk a macskával. Tegnap este ügy tűnt, hogy vihar közeleg, erre persze a kedves elővette a felszerelést, hogy akkor most ha törik, ha szakad, villámot fog fényképezni. A lakást tárva nyitva hagytuk, s mivel a szomszédék is kint ücsörögtek a folyosón, a cicus persze előbb utóbb betévedt hozzánk. Először még csak a biztos terepen a konyhában mászkált, majd bátorságot merített és átlépte a szoba küszöbét is. Innentől kezdve persze nem volt megállás, mert megmászta az ágyunkat, körbeszaglászott a dobozok mögött, csodával határos módon beküzdötte magát a kanapé mögé is. Mikor aggódásomat fejeztem ki, hogy vajon ki tud-e jönni onnan, a párom közölte, hogy ne izguljak, ahova egy macsak bemegy, onnan ki is jön. S tényleg. Akkor azonban már kezdtem őt jobban félteni, amikor kiment az erkélyre is. Úgyhogy becsalogattuk onnan. Kíváncsi vagyok, hogy a következő lakó, aki utánunk fog bérelni, lesz e ugyanilyen toleráns a cicával, mint mi voltunk.

Nem vagyok feminista, sőt, de néha élvezettel lapozgatok, ovlasgatok ilyen témájú könyveket. Most éppen a Guerilla lányok rövid művészettörténeti kalauzát végeztem ki, mert egyrészt megtetszett a koncepciója, másrészt meg volt benne egy rész Frida Kahlo-ról is. S mindez még jóval a film előtt készült.
A Guerilla lányok névtelen, feminista művészek, akik mindig majomálarcot hordanak, és a nők hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. Elsősorban persze a művészet világát véve célpontnak. Ebben a rövid kis könyvben főleg arra mutatnak rá, hogy a művészettörténetet állandóan férfiak írták, nagyvonalúan megfeledkezve a nőkről, mint tehetséges festőkről, szobrászokról, vagy szövőnőkről. Pedig, ha elnyomottak is voltak az elmúlt évszázadokban, azért került ki az ő kezeik közül is nem egy jelentős műalkotás. Kíváncsi lennék a női sztereotípiákkal foglalkozó kötetükre is. Talán egyszer majd a kezembe akad.

Még hétfőn felsőbb helyről jött az utasítás, hogy a nyáron az adminisztratív dolgozók (azaz mink) pénteken délután 1-kor már hazamehetnek. Köcsög első reagálása az volt, hogy akkor ezentúl majd a pénteki ügyeletet rotálni fogjuk, hogy senki se maradjon ki a jóból. Szerencsére kedden Mentorom járt Főnéninél, aki megírta nekünk, hogy ezentúl akik pénteken vannak délután ügyeletbe beosztva, azok máskor kivehetik azt a 4 órát amitől egyébként éppen pénteken elesnek. Szóval megint látható a különbség egy igazi főnök meg a szarrágó Köcsög között…
Most már mindenki lelépett (Köcsög volt persze az első, aki hazamant), én is csak azért vagyok, mert várom a párom, ide beszéltünk meg randit. Meg legalalább nyugodtan felkészülhetek a jövő heti szabimra, elpakoltam az asztalomról, kiosztottam a feladatokat a távollétemben ki miben helyettesít, stb és most szörfölök.

A szomszédnak tél óta van egy kismacskája. Bár most már annyira nem is kicsi. Szürke cirmos, házimacsek. Eleinte csak ücsörgött az ajtajukban s mikor hazaértünk hatalmas szemeivel kilesett és nézte ahogy nyitogatjuk a bejárati ajtónkat. Ha szóltam hozzá megremegett, visszahúzódott, majd újból kidugta a fejét és bámult. Most, hogy már nagyobb lett és itt a nyár és rengeteg ember nyitott ajtóval él, ő is kezd bátrabb lenni. Sőt. Mászkál a folyosón. Az elmúlt két este betévedt hozzánk is, körbeszaglászott az előszobában, nagyon szeretett volna bejutni a gardróbba, de nem tudta kinyitni az ajtót, hát csak felágaskodott és bekukucskált. Majd bejött a konyhába, megnézte mit eszünk, a hűtőmágneseken támaszkodva megpróbált a konyhapultra is felpillantani, de ahhoz még nőnie kell.
Miközben nézegettem ügyködését, a párom megkérdezte: “Akarsz egy macskát?” Mondtam, hogy van két macskáktól is hemzsegő blog (Zmina és Barbie), akik úgy tudnak írni róluk, hogy tényleg megváltozott a hozzáállásom a cicákhoz, de azért ne ragadtassuk el magunkat.
Ha egyszer kertes házban fogunk élni, ott majd tartunk kutyát macskát, addig azonban jobb ha tartózkodom az állatoktól.
Nem nekem való.

Látom elharapódzott a tag-board mánia, mostanában boldog boldogtalan azt szerel magának. Hogy aztán legyen mi lassítsa a betöltését a blognak. Legutóbb újdonságként Senoi meg Isolde odalán fedeztem fel őket. Én tagboard ellenes vagyok, mármint a saját blogomon, másén beleolvasok, ritkán írok, ha éppen úgy adódik. De ez a chatablak vagy külön életet él és semmi köze a bloghoz, vagy ha van gyakran tisztán aszinkronban van a blogon történtekkel. Mire valaki reagál valamit egy bejegyzésre, addigra vagy a bejegyzés már archiválva lett, vagy elvész a sok egymástól független hozzáröfögéstől. Persze népszerű blogoknál nem gond, ott van pörgés. Néha chatszoba lesz a tagboardból. Legyen. Nálam persze tök üresen árválkodna egy beszélgetőablak, ezért kevésbé feltünő, ha megtartom a kommentelést, hozzászólást 1-1 beíráshoz. Nekem szimpatikusabb, meg értelmesebbnek is tűnik. Blogosabb.

Jövő szerdán délelőtt tíz órakor fogjuk birtokba venni a lakásunkat. Nagyjából hát megvan a jövő heti program. Ez még mindig csak nagy vázlat és képlékeny. De már alakul a dolog. Közben meg az is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy hónap elején költözünk, mert valószínűleg nem lesz lelkiismeretfurdalásom és megvásárolok mindent amit kell, maximum a hónap második felében zsíroskenyéren élünk és csak ebédjeggyel füzetünk.