Na megszereltem a tegnapi linkeket. Ma majd a kezemre csapok, illetve alaposan átnézek mindent az Elküld gombra kattintás előtt.

Annyira béna vagyok, hogy az előző bejegyzésemben elcsesztem a linkeket. Hehhe. Na és persze azt csak kézzel lehet javítani és miért ne MOST ne működjön a Freeweb ftp elérése. Szóval majd javítok rajta.

Csak úgy poénból, mondom megnézem, hogy mi is történt velem tavaly és tavalyelőtt, mert akkoriban már dokumentáltam a blogban. Két éve államvizsgázgattam, s nem is értem rá blogolni. Kezdetekben nem voltam függő, ezek szerint. Meg elfoglalt egyrészt a tanulás, izgulás vizsgázás, másrészt meg akkoriban voltak a legnagyobb munkahelyi hisztijeim, amik miatt a blogot kezdtem el. Tavaly pedig éppen Angliában, sőt Londonban voltam, talán épp valamelyik parkban ücsörögtem és háromszögletű szendvicset eszegettem.
Íme, most bemutattam, hogy mire jó a blog, hogy nekem tényleg megőrzi az emlékeket, s ilyenkor mindig örülök neki, hogy van és megerősít, hogy ne hagyjam abba.

Mindig sikerül fehér felsőt felvennem, ha aztán a nap nagy részét a raktárban töltöm félfizikai munkával és poros cuccokat pakolászok, meg selejtezek. Valaki azt mondta, de hát nem is vagy piszkos, ami csupán annyit jelent, hogy nincs jól látható koszfolt a pólón, de én azért látom, hogy reggel vakítóbb fehér voltam.

Tegnap Mentorom látogatóban járt Főnéninél. Úgy tűnik, hogy július közepén már ismét lesz a Boss. Ráadásul lehet, hogy mindenféle nehézségei (mankó, varratok) be fog jönni, hogy tartson jövő héten egy kis tájékoztatót, hogy elmondja mindazt, amit a Köcsög lelkére kötött, hogy közöljön a beosztottakkal, amit ő persze nem tett meg. Mert mint mondtam, maga alá gyűjt mindent és csak morzsákat ad tovább.
Jah, nagyon jó dolgunk van, ugyanis BabyBee leutazott vidékre nyaralni egész szeptemberig, és úgy néz ki, hogy jövőre messzi iskolába fog járni, meg tanulószobás is lesz, szóval nem itt fog minket (engem mindenképp) őrületbe kergetni délutánonként.

Akkor most már tényleg össze fogom szedni magamat és holnap beszélek minden érdekelt féllel. Az Eladóval (aki most már Volt Tulaj), az ügyvéddel és a főbérlőmmel. Csak még egy napot hagyok magamnak. Mert utána nincs mese, szervezkedni kell. Jövő hétfőn kezdődik a szabim, ami kizárólag a költözés projekt miatt lett kivéve ekkor, hisz rendszerint inkább augusztusban szoktam szabadságolni magamat. Aztán majd neki kell állni intézkedni.
Abban, hogy felnőtt lettem leginkább azt utálom, hogy mindent magának kell bonyolítania az ember lányának. Bezzeg ha én is otthon de legalább Kanizsa közelében élnék, akkor nekem is apu intézkedne minden kényes ügyben, mert ő ráér, meg úgyis hozzászokott. Hugom a lakását például úgy vette, hogy csak aláírnia kellett a szerződéseket, minden másért apu mászkált. De szép is lenne, ha még nekem is, még mindig ez lenne…
S bár már annyi mindent elintéztem korábban, mégis egy-egy ilyen nagyobb horderejű dolgot, telefonálós mókát stb-t megelőzően félek, külön fel kell készülnöm és mindent átgondolnom, de még akkor se biztos, hogy mindenre gondolok, hogy nem kell még 2x feleslegesen visszamennem az ügyfélszolgálatra stb.
Na, valaki rázzon meg és mondja, hogy Ne legyél ennyire hülye picsa. Meg tudod csinálni, még senki se halt bele! Aztán jól lökjön meg, vagy nyomja kezembe a telefonkagylót, másik oldalán valaki illetékessel.

Ma láttam a kálvin téren rendőrjárőrt Smart-ban. Meglehetősen vicces volt. Egyrészt a színezés, a szokásos kék fekete, másrészt, hogy láthatólag a két nagydarab rendőrnek lélegezni se volt helye az autóban. Az hogy darabosan vezettek, az lehet, hogy már a saját bénaságuknak volt köszönhető. Ezzel biztos az a cél, hogy az autósüldözésben ha a bűnözők belepillantanak a tükörbe, röhögőgörcsöt kapnak a Smartban feszítő rendőröktől és akkor már igazán gyerekjáték elkapni őket. Az összes ilyen városira butított kocsi nagy kaki szerintem. Kivéve persze a Mini Morrist.

Ma délelőtt úgy volt, hogy elnézek a KIKAba, mert az IKEAban már voltm, itt az ideje, hogy a konkurrenciánál is körbenézzek étkezőasztal és gardróbszekrény ügyben. De nem jutottam el odáig, mert torna után hazamentem, még hegesztettem ezt a designt (végre a felső képnek köze van a blogringes félbanneremhez), és még a metrón is fenn maradtam. Úgyhogy már megint antikváriumokat jártam a bútorüzletek helyett. Nem mintha a másik ne lenne égetőbb.

Ugye nekünk nincs tévénk. Ez választás kérdése, semmi másé. Nem hiányzik. Főleg amióta DVD viszont van. Már albérletbe költözésünkkor lemondattuk a kábeltévét és a lakásba se tervezzük, hogy bevezetjük. Internetet azt igen, az majd lesz otthon is. Persze amikor szülői látogatáson vagyunk, akkor nézzük mi is, főleg a reklámokat szoktuk. Na meg annyira jól hangzik, hogy nincs tévénk, nem nézzük a valóságsókat meg gagyi filmeket és a Fókuszt. Úgyse lehet menekülni előlük, mert az ember hallja a rádióban, olvassa az újságban és ott van az interneten is, de azért mégis… a mi választásunk.
Anyósjelölt gyermeknapi meglepetése persze egy hordozható pici fekete-fehér tévé volt. Nagy lelkesen felhozott belőle 2 darabot, egyet nekünk, egyet Cicáéknak. Péntek délután mikor hazamentem a kezembe nyomta. Kínomban nem bírtam abbahagyni a vigyorgást: nem igaz, hogy nem hiszik el, hogy nem hátrány, hogy nekünk nincs, enélkül is teljes életet lehet élni. Anyósjelölt meg azt hitte, én legalább örülök neki, hisz párom kerek perec megmondta, hogy ekkora szar ajándékot rég kapott.
A hétvége további része (miután kettesben maradtunk) azzal is telt, hogy kitaláljuk, hogyan tudjuk visszaadni majd az ajándékot. Mert azért az kiderült, hogy igazából maguknak szerették volna a tévét, de arra sajnálták kiadni a pénzt, a gyerekeknek majd jó lesz elvet követve azonban inkább vettek kettőt.
Péntek este anyósjelölt próbálkozott azzal, hogy beállítsa a konyhába a focimeccset, de hát a vétel nem volt az igazi. Pedig mondogatta, hogy otthon ezzel nem volt hiba. Párom magyarázta, hogy vidéken, a pusztán nem is gond, de betonhegyek és egyéb zavarások, árnyékolások közt nálunk csak szobaantennával vagy kábellel menne. Úgyhogy abszolút nem használható.
Még azelőtt vissza kell hozzájuk juttani a tévét, hogy apósjelölt fabrikáljon nekünk antennát és legközelebb azzal állítsanak be. Mert akkor semmilyen kifogásunk nem lesz…

Tegnap Spáros bevásárláson találtam egy felbontott FHM-et, gondoltam belekuksizok az ellenség lapjába is, meg egyébként megnézem Király Linda milyen szexinek. Aztán addig nem jutottam el, mert volt egy interjú Hepi Endrével sőt fénykép is! Úgyhogy kénytelen voltam kellemesen csalódni. Elvárásaimhoz képest az Endre nem csúnya! 😀

Sikerült megheggesztenem, hogy ha valaki Firefox alól az alternatív CSSt szeretné akkor az az alternatív horgonyt is láthassa. Ez most azt jelenti, hogy ezentúl ha skint váltok terveznem kell horgonyt is másat. Valószínűleg tényleg egyszer rendet kéne csapni a stilus könyvtáramban, mert egy idő után nekem se lesz fogalmam, hogy mi mihez tartozik. Pedig eleinte olyan logikus volt az egész. Csak aztán túlburjánzottam. Ehh.

Teganp öltönyvásárlás megvolt. Mindenki túlélte. A dokumentálás azonban feledékenységből maradt el, mert ugyan a hugomék csak este jöttek a fényképezőgépért, sajnos nekem kiment a fejemből, hogy magunkkal vigyem a vásárlásra. Pedig érdemes lett volna lefényképezni a párom arcát, valahányszor kifordulva a próbafülkéből három nő (az anyja, az eladó meg én) ugrálja körül.
Ma reggel még gyorsan inget is vásároltunk plusz nyakkendőt, aztán moziba mentem A-val A HP3t néztük, mert ő ilyenkor ér rá, lévén kisfia a volt férjénél van, a pasiját pedig nem érdekli a HP. Pedig, ha nem sikerült volna odaérnem (3 percet késtem a meghirdetett kezdéshez képest, de szerencsére a reklámokban lehet bízni, mert egész helyett nedgyedkor kezdődött a film), akkor neki kellett volna beülnie.

A szomszéd házban, amelynek körfolyosójára kis ablakom néz folyik valamelyik lakás felújítása. A minap, mikor a pincében dolgoztam éppen hatalmas dolgokat dobálhattak, mert beleremegett az egész épületegyüttes. Az ablaktalan pincében ezt hallgatni eléggé félelmetes volt. Először felmerült bennem a gondolat, hogy Mentorom nikotinéhségében (vasárnap óta nem gyújtott rá) az irodában rendezkedik (polcokat burogat). De aztán eszembe jutott ez a lakásszétverés projekt. Most pedig éppen jó ebédhez szól a nóta megy, ugyanis a jómunkásemberek pikáns dalokat adnak elő.

Ma délután indul a nagy kaland, az öltönyvásárlás. Délelőtt érkezik anyósjelölt, délután pedig megyünk és a párommal felszerelkezve öltönybe fogjuk őt kényszeríteni. Lehet, hogy többe is. Nagy élmény lesz, gondolom. Ha nem ajánlottam volna fel a fényképezőgépet a hugomékat, talán még dokumentálni is lehetne. Legalább ezen röhöghessünk

A nap szarabbnál rosszabb hírei közé azért napsugarat lop az, hogy
harasara: … lobot pedig szertjuk! (mi legalabbis.)
Via Zmin ordítódoboza.

Az egyik rossz szokásom, a sok közt, hogy nézegetem, ki mit olvas a BKVn. Többnyire messziről, kívülről felismerem a könyveket, de ha nem akkor addig dolgozom, míg rá nem látok valamennyira a kötetre, hogy elolvashassam a címet, szerzőt bármit. Útálom azokat, akik újságpapírba csomagolják ELŐLEM az olvasmányaikat. Néha még az is elgondolkoztat, vajon az adott ember miért pont a nála lévő a könyvet olvassa (a tankönyvek nem foglalkoztatnak).
Ma reggel egy csaj például Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat? könyvét lapozta.

Egyre több dolog van, amit csak félreteszünk, hogy majd az új lakásba, majd ott lesz helye. Egyre több minden gyűlik a sarkokban, dobozokban, vagy csak úgy, ahol éppen helye van. A névnapomra kapott fonottkosár benne a Cicától megkésett születésnapi ajándék konyhai készlet például csak ott van az előszobában. Takarításkor átmenetileg felkerül a konyhaasztalra, majd vissza a gardrób meg a wécéajtó közé. Hétvégén egyel több dobozunk is lett, mert a kisgépem kapott egy új monitort, és a dobozokat se dobjuk még ki. De az új helyen ott aztán már nem lesznek a lakásban dobozok. Esetleg a földszinti tárolóba. Most még nem izgulok, mert van 2 hét a költözésig. Majd akkor, előtte, amikor megint intézkedni kell, amit szörnyen útálok.

Most már nálam is lehet bejegyzésre hivatkozni. Vagyis eddig is lehetett (hisz csináltam), csak éppen körülményes volt. Ugyanis mindig meg kellett néznem a forrást és onnan kikeresni az adott bejegyzésszámot, most azonban készült egy kis horgony, amire rá lehet kattintani, és akkor az adott bejegyzés címe láthatóvá válik a böngészőben. Úgyhogy most már bátran lehet használni és hivatkozni rám, meg az írásaimra. Persze lehet, hogy eddig azért nem jelezte senki, hogy hiányzik ez a lehetőség, mert nem volt rá igénye. Nekem azonban így is csomó időt takarít meg ez a megoldás.
Közérdekű híreimet olvashatták.

Írtam a hétvégéről, kérdezte tegnap a párom. Arról, hogy szombaton ugyan dolgoztam, de mikor hazamentem többféle meglepetés várt. Többek közt az erkélyen kovászos uborka készült (igen, megint csak azért van rossz idő, mert mi uborkát kovászolunk), fagyi volt a mélyhűtőben meg pezsgő, aztán vasárnap fel se kellett emelnem a seggemet, hanem befejezhettem a kampányomat, mégis lett finom ebéd. Nem azért, mert nem fontos, vagy mert nem értékelem, csak mert néha mégiscsak cenzúrázom magamat, azt, amit a blogra írok. Mert tessék körülnézni, ez már cikinek számít. Hisz az a menő ha az ember szingli, szakított, reménytelenül szerelmes vagy éppen örökké álmodozik valakiről, mindenesetre alapvetően egyedül van. Nem trendi működő kapcsolatban élni, pláne blogolni is róla. S hiába, az a vágy, hogy mindennek, mindenkinek megfeleljek (még olyan trendnek is, aminek nem vagyok tagja), azért dolgozik bennem.
Úgyhogy néha, amikor arról van szó, leállítom magam és nem írok az ágyba hozott kávékról, hűtött pezsgőkről, orgazmusokról stb.