Egész héten nem írhattam, pedig lett volna miről. Hogy hétfőn megint sikerült Köcsöggel egy hivatalos programon részt venni, ahol megint alakított, hogy évfordulónk volt, hogy új projektbe kezdtünk bele itt a cégnél, hogy zombisat álmodtam ami a 28 nappal későbbre emlékeztetett, de a kedves volt az akcióhős benne, stb. Meg a fejemben is van még egy csomó téma. A reggeli metrócikkre való reagálástól az irigységen keresztül a miben változtak a bloggerek-ig. Mivel azonban még mindig tart a freeweb két naposra ígért ingyenesek nem frissíthetnek dolga, dolgoztam egy csomót. S ez már a vég.
Ja meg végül megvettem a Földvájókat.

Természetesen a november 3-ra és négyre ígért frissíthetetlenség még 5-én is tartott. A sorokat offline írogattam, még otthon. Tudom, tudom, váltani kéne. Csak hova menjek? Lassan úgy leszek, hogy nem érdekel, de még évi 5000 forintot is hajlandó leszek fizetni, csak valami megbízhatóbbal találkozzak.

Na persze ma volt az a nap, amikor lett volna időm írogatni a freeweben azonban nem lehetett frissítgetni.

Valamikor az Édesvíz kiadó jelentette meg először a Sofőröket, beharangozva egy új sorozat kezdetét, 1993-ban. Pár évvel később szereztem meg a könyvet valami antikváriumban, azt hiszem a Mágia színét kerestem, de nem volt kapható, csak ez ekkor találkoztam először tényleg Pratchett nevével meg a manákkal (anno Angliában nézegettem a könyveit, mert mókásak voltak rajta a rajzok, de úgy gondoltam, kicsit kemény dió lenne el is olvasni őket). Aztán csak vártam, csak vártam, de sose folytatták a sorozatot. Most viszont a Szukits nekiállt. Rögtön kiadta az első két részt, gondolom hamarosan jön a harmadik is. A dilemmám persze az, hogy megvegyem-e a Sofőröket is ebben az új, keménykötésű, kisebb változatban, vagy se. Komoly probléma, hogy szépen egyforma nagyságban sorakozzanak-e egymás mellett a könyvek a polcon, vagy se.
K0zben meg rájöttem, hogy mindenféle könyves múltam jelenem és jövőm miatt, részemről a legjobb, ha mindenkinek ajándékba könyveket adok. Különben se vesz a család könyvet amióta nem vagyok otthon. Apu is inkább könyvtárba jár, ha olvasnivalót akar, illetve tőlem kapja az olvasmányait. Ezen felbuzdulva vettem meg 8 éves unokatestvéremnek az Angol rózsákat is, mert most volt a szülinapja. Gondoltam legalább én is elolvasom. De cserélhetem ki, mert valaki megelőzött ;s m’r megvolt neki. Még jó, hogy nem írtam bele semmit.

Mi voltunk a 7vége hősei. A nagyszülők teljesen ellágyultak, mikor meglátták, hogy az unokával érkezünk. Szombat hajnalban a hugom és Dóri jöttek értünk, a kiscsaj nagyon elemében volt, már alig várta, hogy felszálhasson a vonatra, elvégre mégiscsak ez volt neki az első alkalom. Rögtön utasított is minket, hogy ki hova üljön, az anyját meg elküldte, hogy szálljon le.
Azért közben néha nyűgösködött, mert mégiscsak korán kellett kelnie, és ahhoz még nem volt hozzászokva. Szemben ülő néni meg is jegyezte, hogy nem látják, hogy fáradt? Próbálják meg altatni. Mire a gyerek becsukta a szemét, majd kinyitotta, a nénire bámult és közölte, hogy Nem. Nem is aludt.
Aztán apu jött ki elénk az állomásra, merthogy éppen dolgozott, ezért aztán a szolgálati sárga autóval magasan ülve utazhattunk hazáig.
Anyu meg persze elbőgte magát, hogy micsoda születésnapi ajándék, mikor kinyitotta az ajtót és ott álltam kezemben a Dórival, akinél ott volt egy csokor és azt mondta, hogy : Itt egy virág.
Innentől persze kezdődött a nagyszülők ugráltatása is, ami vasárnap estig tartott, de ezt minden résztvevő élvezte. Anyu szülinapjára volt torta, majdnem elfelejtettük átadni neki az ajándékot a hugommal, akin meg a terhesség úgy ütközik egyelőre ki, hogy ha nem figyelünk oda, hirtelen elalszik.
Vasárnap esti visszaút nem volt olyan nyüszis, viszont sokkal több SMSt kaptunk családtagoktól, hogy bírjuk az utat. Mert lefelé, lévén meglepetés, csak a hugom érdeklődött kislánya hogyléte felől.
Mindenesetre hatalmas jópontot kaptunk mindenhonnan, hogy el mertük ezt vállalni, meg kitaláltuk és végrehajtottuk.

Nagyképűen kijelentgettem, hogy nah majd én bezzeg a Mrs. Dallowayt angolul fogom elolvasni. Nos, nem igazán megy flottul a dolog. Már vagy két hete nyűglődöm vele. Közben levettem a polcról a Bridget Jonest és azt olvastam el újra, magyarul (egyszer már azt is kéne angolul). Azért még gyűröm majd egy darabig Ms. Woolfot, rámfér.

Tegnap volt mozi, jót dumáltunk A-val, úgy tűnik, túl van a nyárvégi depresszióján, most már csak meg kéne állnia a fogyásban, mert egy év alatt 20 kilót leadott, s az már elég.
Aztán este még egyszer beszéltem a szülőkkel, hogy mikor érkezünk szombat reggel, persze nagy meglepetést nem lepleztem le, hugom is annyit mondott ma reggel anyunak, hogy szülinapjára majd küld valami kis meglepetést. Azért izgulok. Mindenesetre az útra Tesz-vesz városon kívül más könyvet tuti nem kell vinni.
Ebéd után elkezdett fájni a fejem. Jó lenne ha az időjárás eldőntené, hogy akkor most ősz van, tél oder tavasz?

Volt staff meetingünk, alapvetően mindenki meg lett dícsérve. Semmi rossz, meg jó se sok. Csak így tovább, egyszer talán még lesz valami szép meg jó is errefele. Munka után megyek A-val végre mozizni. Rég találkoztunk, most éppen esküvői versenysúlyánál van, ami ugye négy éve volt. Közben két gyerek, válás, pasi. Mondtam neki, hogy utálom.

Izgalmas 7vége elé nézünk. Anyunak lesz szülinapja, meg egyébként is Mindenszentek, és hát odavolt, mert ugyan a múlt hét végén itt volt az unokánál, de a hugomék építkezésük miatt most nem akarnak hazajönni s nem lesz neki Dóri. Mi felajánlottuk, hogy elvisszük magunkkal vonattal. Eleinte szabódoztak, hogy még sose vonatozott a gyerek meg minden. Mondtam, ma délelőttig döntsenek, mert megyek jegyet venni. Jött az üzenet icukán, hogy megkérdezték az illetékest, Dórit, és örömmel jönne. Úgyhogy megyünk. Titokban, anyuéknan nem mondjuk el persze. Lesz nagy meglepetés.

Januárban indul a Való Világ3, a konkurens TV2-n viszont jövőre nem lesz naponta jelentkező reality show. Helyette viszont lesznek eddig még nem látott szórakoztató műsorok.
Józan érzésű ember már előre fél ettől. Ezektől a soha nem látott szórakoztató műsoroktól mentsen meg minket a mindenki. Továbbra is a NO TV párt tagja maradok. (Mivel felolvastam a hírt, ezen felbuzdulva most BeeJudy és Ejtőernyős éppen A Nagy Ő -ről beszélnek – de persz ők csak bele szoktak nénzni de már tudom ki a Mónika, Melinda meg a többi csaj)

A kedves volt megint otthon tegnap délelőtt, mikor becsengettek az ELMÜs szerelők. Hogy ők itt jártak a közelben és felugrottak, mer tudják, van itt gáz. Hmm Hmm akkor kicserélnék a villanyórát, új plombákat raknak rá, teljesítményt bővítenek és nagyon rendesek lesznek, mert nem vesznek fel jegyzőkönyvet, kiszállást zsebbe kérik, végülis csak a 20 amperért kell fizetni. Így egy 10-esből kijön minden, s le van minden fedezve. Nem lesz büntetés, ami pedig lehetne, mert azzal a régi villanyórával bizony valami nagyon nem az igazi. A párom gyorsan felhívott, szerinte kóser így a dolog, hagyjuk rájuk, többé nem kell vele szarakodni. Éppen cipő és könyvbeszerzés közepén tartottam, s én is azt mondtam neki, hajrá, talált is otthon maradék rezsipénzt (nyári fűtés spórolás) és kifizette az embereket. Azok kicserélték az óra alját, új plombákat pakoltak rá, írtak egy lapot, majd elmentek. Később persze kiderült, hogy semmi számlát nem hagytak hátra, úgyhogy nagyjából az összes pénz a zsebükben kötött ki, viszont van arról papírunk, hogy minden rendben az órával. S ha 100 ezer helyett ez csak egy 10 volt, felőlünk aztán rendben. Sőt a főbérlő remélhetőleg az egészet, de legalább a felit kifizeti. Mindenesetre ez az egész hercehurca és a viszonylag zökkenőmentes elintézéssel se lopta be magát a szívünkbe az ELMÜ. Sőt. Továbbra is az összes ilyen szolgáltató nagyhatalom monnyon le!

Ma szerintem rinyálós napom lesz. Fejfájásra ébredni nem jó. Metrón jól megrugdosott egy csaj, mert keresztbetett lábbal előkelően ücsörgött. Metrón tömegben legyen szíves senki ne ücsörögjön előkelően keresztbe tett lábbal, ami ugye minden mozdulatra hintázik és rugdossa az előtte ácsorgót, aki nem tud elég nagy terpeszt állni ahhoz, hogy ne érjen hozzá az a fránya láb, mert mint említettem reggeli csúcsforgalom van. Na.

Nálam a vásárlásnak kétféle módozata van. Az első a szerelem első látásra, amikor hirtelen felindulásból veszek meg valamit, függetlenül attól, hogy van e értelme a dolognak, fogom-e valaha használni, felvenni, szükségem van-e rá. Aztán a másik fajta, amikor valamit tényleg vennem kell, kabátot, cipőt, farmert, mert már a végét járom az előzőnek. Ilyenkor elmegyek nézelődni, többször is, valamit kispécizek, ami megfelel a célnak aztán 100szor felpróbálom, mire a végén, mire úgy döntök, hogy na igen, ez egy hosszútávú kapcsolat lehet, pénzt is adok érte, addigra elfogy, nincs a méretemben, kiment a divatból és nem forgalmazzák többé stb.
Most éppen a cipővel játszottam el a dolgot. Kinéztem valamit a Humanicban (többnyire minden szezonban van kb 2 féle cipőjük, ami nekem való árban ill. fazonban) az összes létező boltban felpróbáltam már ugyanazt a stílust. Csakhogy az én méretem szorított, az 1-el nagyobban pedig már igazi hatalmas lábam volt. Közben meg persze egy csomó más dolgot megvettem magamnak ad hoc jelleggel.
Ma délelőtt azonban elmentem és megvettem a téli bakancsomat. Nem ám a Humanicos ezerszer felpróbáltat, de nem ám. Az Astoria környékén még csütörtöki séta alkalmával látottat, ami kiköpött mása ugyan annak, amilyen eddig hordtam, de legalább valami olyan, amiről tudom, hogy bírja a gyűrődést.

Nos, minden jó végetér egyszer. Ez történt most is, mikor éppen a hugommal beszéltem telefonon, aki kérdezte, hogy milyen filmeket láttunk a 7végén, merthogy ő már ezer éve nem járt filmszínházban. Mondtam, hogy tegnap épp a Minden6ót néztük meg (jah és este még 1x BJDt, úgyhogy full mainstream film7vége volt), mire mögöttem megszólalt Ejtőernyőst: Milyen volt? Persze folytattam a telefonbeszélgetést, mintha meg se hallottam volna a beszólást. Majd utána megvártam, hogy még egyszer megkérdezze milyen volt a film és akkor adtam rá választ.

Nah a hosszú hétvége után ismét itt vagyunk a cégnél, lassan már mindenki be is fog szállingózni. BeeJudy már főzi a kávét, Ejtőernyős még sehol, de mindjárt jönni fog, érzem. Boss néni is visszatér ma. Meg kell írnom a nyári munkáim értékelését is, még szerencse, hogy idén látványos és komoly dolgokkal foglalkoztam, lehet velük villogni. De most még kipihent vagyok és ezek se tudnak izgatni, ráadásul ma van a rövid munkanapom, úgyhogy 2-kor kalap, kabát és húzok el shoppignolni.

Elkezdtem számolgatni, hogy lehet, hogy még csak a 3. napnál tartunk, de már 4 filmmel is bomlasztottuk az agyunkat? Aztán utánaszámoltam, hogy már szerda este kezdtük, életünk kimaradt Disney filmjével, a Tarzannal. Nem csoda, hogy kimaradt. Hiányzott belőle a gyermeki ártatlanság és humor, a mese, amit az ember Walt bácsi nevével fémjelzett művektől elvár.
Volt Bad Boys 2. Nomen est omen. Kezdek kételkedni benne, hogy láttam az elsőt. Talán csak részleteket. Persze, tudom, mindenhol mindenki azt írta róla, hogy szar. Az volt. Meg durva. A hullás dolog nem volt jópofa. Sőőt messzire mentek. Szerintem a forgatókönyv valahol elveszett, mert még értelme se volt az egész filmnek.
Ég velünk! Mint első rendezése Nortonnak, egész jó volt, főleg a felütés, aztán kicsit ellaposodott. Lehetett volna rövidebb is. A kedves nagyon unta magát rajta. Kár, hogy Jenna Elfmant ritkán látni.
Az olasz meló Mini Cooperek. Ennél több nem is kell 😀 Na jó, a maga nemében klassz kis film volt. Meg kéne nézni a Michael Caine féle eredetit (Londonban lehetett pólót kapni a You’re only supposed to blow the bloody doors off idézettel)

Nem tudom kezelni őket. Ez biztos. Vagy elbújok előlük, trükközöm, kikerülöm, alkalmazkodom, lenyelem amit gondolok (ld. munkahely) vagy egyszerűen a fejem a homokba dugom, struccolok, bebetonozódom. Kiváló példázatát játszottam el csütörtök délután, mikor aprócska dologból úgy lett elefánt, hogy estig ültünk egymástól karnyujtásnyira, belefeledkezve abba amit csináltunk és nem voltam hajlandó beszélni arról, ami elromlott.
Ő pedig nem volt hajlandó könnyíteni a helyzetemen, ki akarta böjtölni, hogy végre beszélek a dolgoról és nem nyelem le, söprön szőnyeg alá, s teszek úgy, mintha mi sem történt volna. Aztán mégis ő szólalt meg először, de persze nem éreztem ettől győzelmet, hanem szembe kellett néznem azzal, hogy milyen hülye vagyok.
Megfogadtam, hogy legközelebb nem csinálok ilyet… de ez majd akkor fog kiderülni, hogy tanultam-e a dolgoból.
Be kéne iratkoznom valami conflict managemet órára. Hahh. A Time management-et már nézegettem, akkor legalább a határidőimmel rendben lennék.

A 4napos hétévégén persze egy csomó mindent kéne csinálni. Nem hinném, hogy komolyan történni is fog valami a dolgok tisztába vágása végett, de azért lehet tervezni. Aztán majd a család meg az időjárás rendet rak. Ma rendet vágtam íróasztalom és egyéb elfekvő cuccaim között, hogy hétfőre mire jön főnéni minden szép rendben legyen. A nyári tevékenységemről szóló beszámolót, amit hétfőig kell leadni persze nem írtam meg. Ma már nem nagyon lesz kedvem semmit se csinálni, látom. De azért most hazamegyünk. Kellemes pihenést, utazást, tüntetést stb. mindenkinek

Tegnap délelőtt a kedves volt otthon, beállítottak a villanyóra leolvasók. Kivételesen nem a szokásos Régi ez az óra, ki kéne cserélni, de ahhoz jegyzőkönyv kéne és nekünk most nincs kedvünk majd mások szöveggel álltak elő. Hanem megfenyegették a páromat, hogy bizony ezzel az órával láthatólag bütykölve volt és áramlopó és megbüntetik vagy azonnal kikapcsolják az áramot.
Mi ugye csak albérlők vagyunk, hát erre hivatkozott ő is, hogy ide márpedig főbérlő kell, akit nem tudott azonnal elérni, mert nem tudta a telefonszámát, ugyanis én tartom a kapcsolatot Zsófival, engem meg szintén nem ért el, mert éppen a FSZEKben harcoltam olvasójegyemen hirtelen megjelenő büntetés miatt.
A felpaprikázott nő akkor közölte, hogy holnap reggel kilencre márpedig ők visszajönnek és jegyzőkönyvet vesznek fel és megbüntetnek, s ajánlja hogy legyen ott a főbérlő. Persze nevet telefonszámot hátra se hagyva elviharzott.
Kedves felhívott, tiszta zaklatott volt, az egész bánásmód egész napunkra rányomta aztán a bélyegét. Kész szerencse, hogy őszi szünet van, mert tanárnő Zsófi így el tudott jönni. Csináltunk fényképeket is a poros villanyóráról (micsoda szerencse, hogy nem szoktam letörölgetni), amihez jólláthatólag már vagy egy éve nem nyúltak hozzá.
Ma reggel kilencre ott volt persze Zsófi. Az ELMÜsök azonban sehol.
Tízig vártunk aztán telefonáltunk. Bejelentettük az egész ügyet, valamint, hogy most már legyenek szívesek kicserélni azt a rohadt órát, mert semmi kedvünk az ő hanyagságuk miatt többet szívni. Aztán átirányítottak a leolvasókhoz is, akik kint jártak, merthogy az egy másik cég. Ottan rögtön azt mondták, hogy mindig egy héttel később szoktak visszamenni ilyen esetekben, másnap nem. Na jól bejelentettünk ott is mindent, aztán mentünk dolgozni.
Az egészben az a legszörnyűbb, hogy az ember azt érzi, milyen kicsi, mert itt egy nagyvállalat önkényeskedő munkatársa, aki szabadon visszaélhet a mögötte álló hatalommal és fenyegethet, mi meg csak szoronghatunk, mert tudjuk, hogy nehéz bizonyítani, hogy eddig is az Ő hibájuk volt minden, mi nem nyúltunk semmihez hozzá. Ahogy tegnap a párom is fel lett húzva, én is így jártam még februárban mikor a büntetést kellett kifizetnem. Hogy közben mi történhetett és miért nem jöttek vissza, azt nem tudni.
Lehet, hogy a vége csak egy sima óracsere lesz, mindenféle bonyodalom nélkül, de könyörgöm ki tudja hány évet vettek el az életünkből ezzel? Meg miért mindig a kisemberekre szállnak rá? Azokat rugdossák jól meg erőfitogtatás gyanánt, közben meg az igazi milliós áramlopókkal szélhámosokkal nem mernek kiállni.

Kitöltöttem a tesztet, és ilyen jött ki, hogy: Az olvasási szokásaidnak 53.125%-án kell változtatnod. Remélem fejlesztik még tovább az oldalt, mert még lenne mit felmérni. De legalábbis jó lenne több infót olvasni az olvasásról.