Amiről nem írtam, merthogy nem mertem, mert úgy éreztem, ha elmondom valakinek, akkor pont az, amit az ember a legjobban szeretne, az nem fog megvalósulni. De ezen most már túlvagyunk.
Találtam egy lakást két hete, ami, bár kicsit engednünk kellett a kívánalmakból nagyon is jó lett volna. Ugyebár először csakis téglaházat akartunk, egyéni fűtéssel, jó közlekedésnél, lehetőleg metró, villamos vonalán. Buda szóba se jöhetett, az árak miatt. Ez a lakás ugyan panel lett volna, viszont azon a környéken, ahol most is lakunk, amit ismerünk és jóval nagyobb, mint amire eddig kis pénzünkből számíthattunk.
Gondoltuk, hogy még az is a kezünkre játszhat, hogy a tulaj kínai, ami valószínűleg sokakat elriaszt.
De mi kitartottunk két hétig. A múlt héten kedves is látta, neki is tetszett.
Megtettük az ajánlatot. Kevesellték, de lejjebb mentek. Tegnap visszamentünk még egyszer utoljára, hogy eztán fordulnak csak komolyra a dolgok. Nagyon izgultam, hogy holnap akkor talán már az ügyvéddel kell beszélnem. Jajjajjaj, para és jóleső izgatottság járt át.
Erre a kínai csajok visszatértek az eredeti árhoz és hallani se akartak a múlt héten általuk is emlegetett olcsóbbról. Mi meg felálltunk és eljöttünk.
Kicsit össze voltam szottyadva utána, mert már annyira beleéltem magamat, de hát ez van. Senkinek se sikerülhet elsőre, miért gondoltam, hogy mi leszünk a kivételek, nem is tudom. Talán a közhelyes a remény hal meg utoljára duma miatt.
Úgyhogy most újra keresgélhetek.

Film készült az életéről. Az előzetes jónak tűnik, még Gwyneth is hihető.

Na,azt hiszem, el kell kezdenem írni a szexuális életemről, mert most, hogy a Statcenter behalt minden nagymenő átmászott a StatSectorba, ahol kényelmesen ellavíroztam a top10 közepén, és most kilökődtem onnan. Ez nem ér. Higgyétek el, a StatSector nem is olyan jó, nem méri hogy ki honnan jött és a keresőszavakat se jegyzi, Mindenki nyugodtan várja meg míg feléled a StatCenter vagy keressen másik statisztikát.

Zsaklin ivott a hétvégén, méghozzá nem is akárhol. Receptjében vörösbornak írja az alapanyagot. Én amíg fel nem kerültem Pestre meg voltam győződve róla, hogy a forraltbor fehérborból készült, csakúgy, mint a borleves. Azóta főleg vöröset iszogattam én is. De néha nosztalgiázom a fehér után.

Az élet nagy kérdése tehát, hogy a forraltbor miből az igazi: vörös, vagy fehér borból? Édesből vagy szárazból? Javaslatokat szívesen fogadok itten vagy a lobo1tomia@hotmail.com emilcímemen.

Mától nincs BeeJudy, hát magamnak kellett KVt főzni. Most viszont nyugisan szopogathatom. Még sehol senki. Tegnaphoz képest jóval melegebb van, délután el kell mennem átmeneti kabátot venni, mert jelenleg a széldzsekimet és Jaynéktől kapott Remy Martin-os polár pulcsimat hordom. Még sose volt edddig ilyenem, de nagyon meleg. Mai reggeli mantra egyébként: Csak három nap csak három nap, csak három nap, csak…

Azért nagyon bírom, hogy nem kell ledolgozni ezeket a kommunista szombatokat. Azaz holnap nálunk hétvége, jövő héten viszont megkapjuk a 4 napos ünnepet (na jó egy ügyelet becsúszik, de nem lehet minden fenékig tejfel), és Karácsony meg Újév közt is csak egy ügyelet jut az emberre. Jövő hét csak 3 nap, nem lesz Ejtőernyős, BeeJudy gyerekével (mikor hazamentek, BeeJudy köszönt, én vissza, hogy Sziasztok, BabyBee meg a füle botját se mozdította), Boss néni. Azért itt marad Köcsög teljhatalmúként de csupán 3 napra és a cég nagy része úgyis elhúzott szabadságolni a fent említettek miatt. Szóval talán neki kéne állnom rendetrakni a környékemen. Nah majd meglátjuk, hogy vészelem át a hétvégét. Holnap Cica születésnapjára vagyunk hivatalosak. S általában a maradék időt fordítással kéne tölteni. Remélem legalább egy mozi becsúszik valahova.

A délutáni munkaidőm elment azzal, hogy a nyomtató minduntalan leszakadat a PCmről. Felhívtam a segítség asztalt (copyright by Brazil, persze az ő akcentusos magyar kiejtésével), jött is a srác, megcsinálta, aztán mondta, hogy akkor menne is. Ácsi, közöltem, várja meg amíg én is kipróbálom mert ezek tipikusan azok a dolgok, amik rögtön nem működnek, ahogy kiteszi a lábát a gyerek az irodából. És igazam volt. S amire azt gondolta, hogy röpke 3 perces munka, merthogy tegnap mindezt már végigszenvedte ezt Angyalka kolleginánál is, közel egy órát marasztalta itt. De most már printelhetek ezerrel. Csakhogy megyek ügyelni.

Ahol szívesen dolgoznék

Legszívesebben nem mennék haza, mert ott csak a munkám másik fele vár. Nem lehetne valahol a két hely között (munka meg otthon) kilépni valami űrbe, ahol még nekem is jó lenne? Nyomi a hangulatom, talán az időjárás miatt, pedig örülhetnék, holnaptól nincs Boss és jövő héten Ejtőernyős is szabadságolja magát. Kicsit felszabadulhatok, legalább itt bent. Na, talán majd akkor. Meg még a StatCenter is behalt és nem derülhetek a hülye keresőkérdéseken.

Fejem felett megint a hullámok. Munkahelyen, meg otthon is. Az előbbit tegnap Főnéni is belátta, mert kedvesen említette nekem, hogy látja, hogy elkezdtem dolgozni a rendrakáson és hogy folyamatosan legyek szíves figyelmet fordítani az íróasztalom környékére is. Nem is értem miért, hiszen még meg lehet közelíteni azt. Bár a polcaimon már nincs hely és a fiókjaim is dugig vannak. Olyan jó lenne ha akadna tényleg 1 napom, amikor csak erre tudnék szánni, de tegnap is kábé százezer felé szaladtam. Persze bennem van a hiba, mert ha mindent egyből megcsinálnék, akkor nem kéne itt a dolgokat jobbra meg balra pakolgatni. De rendszerint ami nem sürgős azt félreteszem amíg az nem lesz, akkor pedig kampányszerűen nekiesek. Elképzelhető, hogy pár hét múlva rend lesz a környékemen, amit talán tartani fogok úgy januárig max. Én vagyok persze a hibás, de azért nagyon jólesik kipanaszkodni magamat kedves blogom.
Jah és otthon is a fordítással nem állok olyan jól, mint kéne. Meg még ugye lakás se van. De most inkább a munkahely izgat, a fordításon majd izgulok otthon. Mindennek megvan a maga helye meg ideje.

Most jön az, amikor mindenkivel teli van a hócipőm. Ráadásul hülyékkel vagyok körülvéve.

Ma reggel már vagy negyed 9-kor itt evett a penész, mert úgy gondoltam, hogy nagy rendet csapok a raktrában mire megérkezik a főnéni és nekiállunk mítingelni. Ez meg is történt. Aztán vagy két órán keresztül beszélgettük meg az újdonságokat, amik most lépnek majd életbe. Bár Köcsög is jelen volt, kevés konstruktív ötlete támadt én meg igyekeztem közvetítgetni Redhead meg Boss néni között, mert az utóbbi valahogy nem igazán hajlandó odafigyelni, megérteni, végiggondolni, sőt egyet érteni azzal, amit az előbbi javasol. Nekem meg már van tapasztalatom, hogyan kell úgy beadni a dolgokat, hogy a boss megértse. Végül sikerült megállapodni dolgokban. Ez kb. 2 óránkba került. Utána muszáj volt ebédelnem. Most megyek körbenézek, hogy állnak egyéb dolgaim meg a net.

Idén megint értékelnie kellett minket a főnökségnek a fizetésemelések miatt. Most kicsit elcsúsztunk, elvégre tavaly augusztusban került rá sor. Most megint ketté lett osztva a csapat, fele embert a Főnéni, másik felét Köcsög értékelte. Engem, mint ma kiderült, az utóbbi. Kábé fél perc volt az egész. Legjobban az tetszett, hogy 3 dologban kaptam rossz pontot. Az egyiket, hogy a határidőket nehezemre esik betartani, én javasoltam, a másik kettőt Köcsög kreatívoskodta. Méghozzá a következőket: Együttműködés és az Utasítások követése, betartása. Szerintem nagyon fájhat neki, hogy ha tehetem kerülöm, hogy vele dolgozhassak.

Most hosszúra sikerült. Szombat reggel elutaztunk anyósjelöltékhez. Fő feladatunk ott az volt, hogy újonnan vásárolt számítógépükre feltegyünk néhány nagyon fontos programot (DVD lejátszó, CD író, játék stb.) és megtanítsuk őket azok alapvető használatára is, hogy tudjanak filmeket nézni. Ennek örömére jómagam se néztem TVt, a 7végi termésből mindössze a Stahl konyháját akartam megnézni, leolvasva a honlapról vagy sebtében elkapott reklámblokkról, hogy a vasárnapi ebéd előtt 11 20-kor van. Természetesen nem tartották be az időt, azaz mire negyedkor leültem a tévé elé, már csak az utolsó 5 perc volt hátra. Úgyhogy inkább elfoglaltam magamat, megnéztük a Gyűrű szövetségének extra változatát (ezt még nem láttam, és kénytelen leszek leperkálni a 4lemezért az összeget, mert alap, s még 2 van hátra…), meg a Shrek-et (Sokadszor, persze angolul, maga a film egész jó minőségű volt, csupán kalózverzió voltából kifolyólag idegesített a dupla felirat.). Legközelebb, ha megyünk már internet is lesz náluk. Most már csak az én szüleimet kell rábeszélni, hogy vegyenek otthonra valami gépet…
Vasárnap este pedig felhívott a hugom, aki megtette a nagy bejelentését. Júniusra Lobival babát várnak. Úgyhogy anyuéknak jön a második unoka, lassan behozzák a lemaradásukat. Párom szerint most már csak azt kéne megvárni, hogy Cicáéknál legyen előbb gyerek és akkor majd a mi csemeténk normális lesz.
Az első unoka ugyanis minden nagyszülőt megőrjít és míg anyám őrületét el bírnám viselni, de legalábbis kordában tartani (erre persze ezek után, hogy mindkét hugom beelőzött már nincs is szükség), addig ugyanezt anyósjelöltékkel nem lehet eljátszani, mert mégse az én anyám.
Azt álmodtam hétfőre virradóra, hogy bizony hugoméknak is lányuk lett. Pár év elteltével azonban behoztam a lemaradást, nekem ugyanis ikreim voltak, egy fiú meg egy lány, s közben nagy pocakkal vártam a harmadik csemetémet.

Pénteken délután Főnéni dörgedelmes levelet írt arról, hogy micsoda nagy rendetlenség van a raktárban, minden kedves kollega nézzen csak mélyen magába és csütörtökre legyen szíves rendet varázsolni. Tegnap állítólag megint lement és hatalmas takarítást rendezett, illetve folytatta a pénteki hevületét. Én is kaptam fülest, hogy mivel én rendesen felírom a dolgaimra, hogy ez az enyim, lehet rajtam számonkérni hogy is állok az elmaradt rendrakással. Persze péntek este óta máig nem volt alkalmam rápillantani se a helyzetre. Aztán ma meg, mikor tisztázni akartam magamat a Bossnál, kiderült, hogy megbetegedett. Tegnap valószínűleg nagyon felidegesíthette magát, vagy valami hasonló. Ma Köcsög fogadott ezzel a hírrel, aztán később jelezte, hogy holnap már lesz Főnéni, ami nagyon jó, mert nekem holnapnál előbb nem lett volna alkalmam rendet vágni a dolgaim közt. Így egész szerencsésen megúsztam mind a jogos, mind a jogtalan letolást. Holnapra pedig, mire ő is letéved a raktárba, az én részem már csilli villi lesz.

Mostanában két olyan dologból hoztam be a lemaradásomat, amely egyrészt a tévé és reklámhiányból, másrészt az autó és érdeklődéshiányból fakadt.
Először is, szerda magasságában észrevettem a sarki CBAban, hogy jééé van vaníliás kóla (tudom, tudom, valószínűleg több éve megy a reklámja a tévében, és már régi ügy, de hát nekem új élmény volt). Megnéztem, hogy egész jó az üvegje, nincs az az idétlen borítója mint anno az alumíniumos borítású diétás kólának volt, szomjas is voltam, hát vettem egyet. Brrrrr. Mintha gyerekkorom túrókrémét innám, csak mazsola helyett kólával. Azaz nem vanília, hanem vanilin van benne. Nah, ilyet se veszek többet. Persze a marketingesek megint nyertek, mert 1x azért még én is pénzt adtam ki rá.
Ma délelőtt pedig az Asia Centerben voltam a hugomékkal. Mennyire pang, elképszető. Vettem ugyan egy pénztárcát (mert a réginek a cippzárja felmondta a szolgálatot, de hát nem akartam lecserélni, mert mégis a kedvestől kaptam anno karácsonyra), és megállapíthattam, hogy a WCk tisztán vannak tartva. De ennyi.
Azt hiszem, nem lettem gazdagabb egyik élménnyel se, sőt pénzügyi mérleg (fél literes kóla meg a pénztárca ára) negatív.

Sikerült végre megoldani, hogy a comment boxom ha rákattint a hozzászóló a bezár billentyűre akkor tényleg be is záródjon. Az érdem persze nem az enyim, hanem a kedvesé. Ő jött rá, hogy mit kell beírni (elvégre ő írta a blogmocit) én pedig beírtam és felftp-ztem a helyes filet a szerverre. Taps. Öröm.

A mai nap legnagyobb meglepetése, nem volt csak 1 Spamom. Csak nem sikerült az információtechnikusainknak megoldani a szűrést?

Úgy elszaladt ez a nap, hogy észre se vettem. Az emberrel történnek csodák, ha dolgozik. Sőt ma még extrarendesen Ejtőernyőssel is ebédeltem. BabyBee jött ma is berobogott az irodába, BeeJudy ma iskolában volt, és természetesen nem köszönt. Ejtőernyős volt, aki rászólt, hogy Szia. Én még azt se. Gyerek tanuljon már valami illemet.

Még a legutóbbi otthon jártunkban valami olyasmit említettem szüleimnek, hogy ha lesz lakás, akkor nálunk tarthatjuk a Karácsonyt. Úgyhogy most, amikor itt jártak a 7végén a hugomékkal együtt már nagyon készültek a dologra, pedig lakás az még sehol. Viszont akkor meg úgy tűnt, hogy pszichiáter doktornőnek készülő tesómnak van kilátásban egy kéró, amihez azonban egyelőre még jár a Norbi is, kicsit debil emberke, aki nem akar kiköltözni. Úgyhogy megbeszéltük, esetleg őt is fel lehet használni, mondjuk karácsonyfa díszítésre. Egyébként biztos a hugom foglalkozásával jár ez a vonzom a hülyéket dolog (néhány ex-barátja kitűnő példa erre). Tegnap beszéltem a szüleimmel és apu közölte, hogy Norbival már nem kell foglalkozni, mert annyira nem akart kiköltözni időben a lakásból, hogy tesóm inkább nem veszi azt meg.
Szóval még nincs tisztázva a karácsonyozás kérdése. Ami azért is lenne jó mondjuk Pesten, mert akkor végre együtt maradhatnánk az egész ünnepek alatt. Sőt, megkockáztatható lenne az anyós és apósjelöltek csúcstalálkozója is. De ez még nagyon nagyon messze van. (már/még csak 76 nap)
Addig legalább egy jó sütőt akarok, hogy tudjak csokiskekszen kívül valami mást is csinálni. Persze a télapótól a lakáskérdés megoldása lenne a legjobb dolog. Majd írok neki levelet. Hátha…