Ahogy azt januárban feltételeztem, az mostmár teljesen világossá vált. Ugyanis a HVGben megjelent a következő hirdetés:

Az Esti Showder és az Activity Show csapata Médiaszakos gyakornokokat keres.

Azaz a TV2 és RTL Klubbal kapcsolatos nagy Összeesküvés elméletem továbbra is tartja magát. Sőt erősödik.

Nyolc nyelven beszél. Megáll az eszem. Az utolsó kettő az olasz meg a magyar, az előbbit megérti, az utóbbit meg most intenzíven használja és tökéletesen el tud kommunikálni unokatesóm családjával, akik közül csak a barátnője tud vele folyékonyan franciául beszélni. Tegnap este minden probléma nélkül váltogatta a nyelveket, franciául, magyarul, angolul folyt a csevely. Azt hiszem, meg kéne tanulnom nekem is még egy nyelvet. Talán spanyolul. Abban még segíteni is tud ez a brazil srác. Aki egyébként szívesen telepedne itt le nálunk. Megkérdezte, van e havas képünk, mert hogy életében először idén télen látott közelről hóesést Belgiumban és teljesen elvarázsolta. Persze kérdés, hogyan fogja bírni itt a telet, amikor Brüsszelben hat réteget viselt magán októbertől márciusig.

Ez az első nap az óvodába elég meredeken kezdődött. Felhívott unokatesóm, hogy nálunk aludhatna e ő meg a brazil pasija ma este, ha netán maradniuk kell pesten. Mondtam, persze. Közben meg arra gondoltam, hogy a fenébe akkor ki kell csomagolnom, elpakolnom, rendetraknom. Remélem lerendeznek mindent, mielőtt indul haza a vonatjuk. Ha nem, akkor bevásárolok. De hát olyan bloody nice vagyok.
Aztán meg volt egy kis staff meetingünk is. Ahogy aztat kell. Elfogyott a shortbread amit hoztam, bár egyet azért megmentettem a kedvesnek. Egész nap álmos vagyok, de azért szerintem megnézem, maradt-e még egy kis veresbor mert az fincsi volt.

Első nap a munkahelyen. S mivel tegnap este értem vissza, ezért aktívan fogok pihenni, azaz alig dolgozni. Nagyon kellemes elhatározás. Utána kell néznem az összes levelemnek, blogoknak (a lassú kinti net miatt teljesen csak magánlevelezésre használtam a hálón töltött időt és egészen meglepődtem, hogy nem is hiányzott annyira az egész), Message Boardoknak stb. Meg egy rendes beszámolót rittyenteni ide. A kis kockás füzetemet persze, amit magammal vittem offline blogolásra vagy régisebben naplót írni, nem használtam ki. Az elején részletes leírás van arról, hogy milyen volt a repülőút, viszont a partyról már semmi. De majd behozom.

Persze a könyv, amit kinéztem, hogy megveszek és viszek ajándékba angolul elfogyott. Finnül, spanyolul meg egyéb nyelveken mindenhol kapható, csak angolul nem. Merhogy nagy siker volt. Jövő hétre ígérik az utánnyomást. Na az már késő nékem. Úgyhogy valami emergency ajándék után kell még kutatnom. Úgy elszaladt ez a három nap, már attól félek, hogy semmit nem fogok tudni elintézni. Para 100rel. Holnap délután pedig megy a gépem. Most még elugrok a bankba is az előlegemért.

PS. Azt hiszem, ma belefutottam Myreillebe ha zöld ujjatlan vászonruhás rövid szőke hajú csaj ő volt a Deák tér környékén. A róla látott képek alapján tippeltem.

Tegnap este elbeszélgettünk arról, hogy mi minden vár rám az elkövetkező két hétben. Felmerült az ötlet, hogy írok listát arról, mit kell elintéznem még az elkövetkező két napban, milyen programjaim vannak. De elvetettem, mert egyrészt nem vagyok egy nagy listairogató, másrészt meg ha lenne is listám vagy itthonhagynám, vagy úgy elhánynám valahova, hogy pont amikor kéne, akkor nem tudnám előkeríteni. A kedves rákérdezett, hogy fogok e postolni, amíg kint leszek. Mondtam, hogy elvileg igen, a gyakorlatot meg majd meglátjuk. De már kinéztem azt a kis füzetet (van itthona fiókomban egy csomó üres naplónak, jegyzeteknek való füzetecske, mert nehezen bírok ellenállni az írószernek, viszont már alig használom őket), amit esetleg offline blogolásra, élményrögzítésre használhatok.
Ezek után persze nem csoda, hogy az angolokkal álmodtam. Ott voltam náluk, érdekesmód a hugaim társaságában, Roger és Jayne felzárkóztatott, hogy mi is történt velük az elmúlt években, a legnagyobb gyerek, Natalia emlékezett rám, George nem, a legkisebb, Francesca pedig már aludt. Míg élményeket cserélgettünk az ablakon keresztül láttam a garázs feletti egykori kisszobám ablakát, amely mögött hívogatóan villogott egy számítógép képernyője.

Ami más esetében az autómosás vagy locsolás, az nálunk a kovászos uborka. Tavaly is a nagy hőség közepében, amikor már kezdett normalizálódni az uborka ára, szereztünk 5 literes üveget és az erkélyre tettük, amely többnyire teljses napfényben fürdik. Természetesen másnapra beköszöntött a zima. Pénteken este eldöntöttük, ha már itt a hőség nem fogunk a kedvező uborkaárra várni, hanem fogjuk magunkat és elmegyünk beszerezzük a szükséges dolgokat (a kaprot kizárólag kovászosuborkán tudom elviselni) és megtömjük az üveget. (Többessszám visszavonva, az egész nagy részét a kedves csinálta) Természetesen beköszöntött a hűvösebb idő. Pedig ma ebédre is direkt hideg Gazpacho-t terveztünk levesnek. Azért elkészült minden. Talán az uborkára többet kell várni, de a leves finomra sikerült.

Június 11

Tegnap delután rövid időre beigért Freeweb szervercsere egész estig tartott persze. De azért akadtak délutáni tapasztalatok is. Például, hogy elmentünk abba a bizonyos testvér intézménybe, s mivel megígértem Redheadnek, hogy elviszem oda, mennem kellett, ott azonban csak körbevezetés volt. Semmi nagyember, nem kellett senkit elkápráztatnom. Jó is, így legalább mindig megállhattam a légkondik mellett.
Lefoglaltam a jegyemet, junius 19 es 25 kozott a 20 fok körüli angol levegot fogom szívni. Igen, Igen Igen!
Este icukán beszélgettem A.-val, úgy tűnik a románc behal. Közben pedig, nem tudom, ő észrevette-e de teljesen más stílusban írogattam neki, mint eddig szoktam. Amolyan blogosan. Persze nem tudom visszanézni, mert a múltkor beállítottam, hogy ne logolja a historyt. Na most cseszhetem a bizonyítékot.

Június 12

Kedvenc hirdetésem megint megjelent az újságokba. Három hétvégés továbbképzés fiataloknak, akik szeretnének tévés drámákat írni. Persze A Grundy szervezi. Mindig meglep, ha kiderül, hogy vannak írói is a Barátok Köztnek 😀
Kicsit idegesit, hogy Redhead annyira eager beaver és például ma, amikor ügyeletben vagyok itt liheg a nyakamban.

Június 13

A blogtalanság harmadik napja. Vannak tünetek. Írni és posztolni akarok. Még a végén fogom magam és elkezdek sokat írogatni a barkkba. Már eddig is nehezen ment, hogy visszafogjam magam.
Ma reggel korán keltem, üdvözöltem a borús eget, a szelet, nem is vettem fel ujjatlan pólót. Gondoltam, nem az időjósok mondják a tutit, hanem az az igazi, ami kint van és most. Ez aztán csak fokozódott, amikor leszállva a metróról torna felé menet cseperegni kezdett az eső. Gondoltam, hogy míg kiizzasztom magam a teremben addig jó kis zuhé lesz én meg majd a friss levegőre lépek ki reggeli testmozgástól, zuhanytól feldobva. De a monszunra jöttem ki. Ez kérem nem ér!
Ami vígasztal, az az, hogy jövő héten ilyenkor ott leszek kint a zöldben, lehet hogy elviszem egyet sétálni a kutyát reggeli után és lemegyek a folyópartra. Mindezt valószínűleg melegítőben és gumicsizmában. Mert azért ha meggebednek, az angolok akkor se fognak tudni ilyen hőséget produkálni jövő péntekre.

Június 14

Tegnap délután rövid időre mintha magához tért volna a freeweb. Postoltam is. Nem tudom, hogy megmarad-e.
Munka
A biztonsági őrömnek dührohama van egy rejtvénytől. Káromkodik és az asztalt ütögeti. Ennyire hogy húzhat fel valakit egy plusz egy vicc? Hát nem egy Szakács Béla az tuti.

Főnéni kirándulást szervezett ma délutánra, hogy tekintsünk meg egy úgymond társintézményt. Hát nem tudom, van e nekem délután 1kor metrózni a vársoban. NINCS! Szóva eldöntöttem. Persze, ha akad még valaki, aki megy Köcsögön kívül, akkor lehet, hogy nekivágok. De ha Köcsög lenne az egyetlen társaság, akkor talán kihagyom. Pedig eleinte az volt a tervem, hogy megyek aztán majd és a főnéni mellett bizonyítom mennyire vagyok sziporkázóbb, okosabb, rátermettebb mint a másik. De ilyen döglesztő hőségben nem igazán fog működni a dolog. Sziporkák csak melegítenek. Kedves úgyis rendszerint azt mondja: “Téged se az eszedért szeretlek!”

A meleg ellenére kaptam két emilt, ami elég ahhoz, hogy feldobjon. Először is, úgy tűnt, hogy pénzemet saját hülyeségem miatt nem kapom meg utazás előtt, de írt a csaj, hogy megoldható. Másodszor Jayne is írt, hogy bármikor megyek, bármeddig maradhatok. Szóval nincs akadálya a repülőjegy foglalásának. Most már csak az kell, hogy a kedvesnek sikerüljön a mai nyelvvizsgája.

Amikor megkaptam aztat a bizonyos készüléket A.-tól meg a kártyát a hugomtól, anyu kijelentette, hogy elárultam őt, mert azt mondtuk, hogy nekünk nem lesz a családból telefonunk majd. Ehhez képest a 7végén egy csomószor kért meg, hogy SMSezzek az ő telefonjukról a hugaimnak, vagy apunak a munkába. Szóval azért ő is hozzászokott:D

Nagyon tanulságos volt Balatonról tegnap délután a visszaút. Az, hogy az ICnek a légkondija nem bírja el, ha teli van a kocsi, az egy dolog, már megszokta az ember, ezért volt aztán nagyonjó hogy szombaton hajnalban utaztunk, tegnap viszont a délután kicsit kínhalál volt. Míg a párom aludt én meg próbáltam olvasni, alaposabban megfigyelhettem, hogyan NEM szabad gyereket nevelni. Két kislány volt a kocsiban, legalábbis a mi környékünkön, akiket és hozzátartozóikat tanulmányozhattam. Volt a kis két és fél éves szöszke nagyszájú, akinél nagyobb volt a hátizsákja és akit a négyéves bátyja búcsúztatott, meg az apukájával utazott. Valamint a három és fél éves fürtöske, akit anyuka nagymama duó kísért. Nagyszájú mindenkivel elbeszélgetett, aztán megtalálta Fürtöskét, aki akkor éppen aludt (aminek különösen örültem, mert felszállás után máris hatalmas hisztit rendezett és szomjan akart halni), ezért csak az anyukával beszélgetett. Később a másik kislány is felébredt, s bár eleinte még minden rendben volt, talán mert az alvástól még kába volt, később nagyon is kibújt belőle a hisztis picsa (nem lehet elég korán kezdeni :D), nem hallgatott egyetlen szóra se és anyjának, nagyanyjának abszolút nulla hatása volt rá, valószínűleg azért mert a fenyegetéseiket soha nem váltották be. Fürtöskéről minden lepergett és mindent azonnal akart, toporzékolt éppen csak földhöz nem csapkodta magát. Nagyszájú meg, akin látszott, hogy testvére van, képes volt a legjobb pillanatokban előállni olyan ötlettel, rágóval és keksszel, ami lecsillapította a másik kislányt, pedig volt 1 év közöttük. Mondtam a kedvesnek, hogy listát kell írni arról, hogyan NEM akarjuk majd Kázmért nevelni, és még ez se fog minket megmenteni attól, hogy sorra el ne kövessük azokat a hibákat amiket itt, ott vagy amott láttunk, mert az adott pillanatban úgyis a legkönnyebb megoldást fogjuk választani és mondjuk odaadjuk a rágót a gyereknek, csak fogja már be:D

Meg kell állapítani, hogy a Balaton mellett tényleg elviselhetőbb ez a meleg, mint itt a székes fővárosban. Pláne vasárnap volt jó, amikoris egy kis szél is akadt, ami kiszabadította a szombaton elindult, de a Keszthelyi öbölben rekedt vitorlásokat. Ugyanis aznap nem volt egy kumma szél se, így nagybátyám vitorlásának vízretételekor is eljátszották apuék a hajóvontatókat, amikor a kikötőben a partról húzták a csónakot be a helyére. Csak éppen nem énekeltek, pedig megvan a szovjetes műveltségük. Most még pihegek, majd beszámolok a 7végéről is.

Azért remélem, valahol majd lesznek képek és meg lehet nézni, ki milyen volt, ki volt ott és ki nem ezen a tisztújításon. S nem lesz belőle balhé, mint valamikor a tavasszal, vagy ősszel vagy télen, amikor legutóbb a társaság felének megkérdezése nélkül kerültek ki képek egy blogba. Mert azért kíváncsi vagyok néha, hogy mások miképpen néznek is ki.

Én nem lakom sehol senki híresnek a közelében, nem is laktam, nem hiszem, hogy fogok. Hacsak valamelyik ismerősömből, rokonomból, szomszédomból nem lesz valami celebrity, mert az mostanában úgyis könnyen megy (ide teszem azt a szót, hogy Szalacsi, hátha megtalálnak engem is ezzel 😀 ). Viszont néha szoktam látni híres embereket az utcákon. Mint ma is Hegedűs D. Gézát. Igaz, amikor igazi sztárok vannak itt, azokról mindig későn szerzek tudomást. Például milyen mélyen hallgatott mindenki arról, hogy Eddie Murphy mellett Owen Wilson is itt volt a Kémek mint mi forgatásán. Vagy hogy John Cusack is erre járt tavaly. Na miattuk talán odatoltam volna 1-2 helyre a pofám.

Egyet kell értenem azzal, amit Kornél mondott tegnap, mikor visszatért délutáni ügyintézéséből. Kint ötven fok van, az emberek egymást ölik az árnyékért. Ez igaz mára is. De mostantól estig itt leszek a légkondiba, mert ma Igen, működik!, aztán haza, már kihűlt lakásba, és hajnalban irány a Balaton. Ha minden jól megy, hétfőig. Talán még 1kis színt is összevakarok magamnak és nem fogok úgy kinézni, mint egy Hypo reklám.

Hirdetés:

Az Esti Showder csapata szerkesztőket keres az alábbi feltételekkel: … rendszeresen foglalkozott ismert emberekkel.

Na innen ered, hogy VIPk és mindent megengedhetnek maguknak.

Mivel a közeli kávézóba botrányosan felvitték az árakat, úgy gondoltam, hogy majd itt benn, helyileg, sk fogok készíteni magamnak jegeskávét. Tegnap reggel tettem is be jégkockát a minimálfagyasztóba, s konstatáltam, hogy még van maradék fagyi V. legutóbbi lelkesedésből aláássuk kolleganőink fogyókúráját Bagaméri vásárlásából. Úgyhogy kipróbáltam a dolgot még szerda délután. Nem volt ugyan kedvem rendes KVt főzni, ezért csak Nescafét csináltam. Sajnos fagyi már csak a Bagaméri epres részéből maradt, az is csak egy fél kanálnyi és jeget is csak kettőt tettem a poharamba, s a tejet is akkor bontottam fel, azaz nem volt kellőképpen hideg. A jég hamar elolvadt, a fagyi is, kevés ízt adott neki, a kávé langyos maradt, felét ki is öntöttem. De még gyakorlok.