Már délelőtt rengeteg mindent elintéztünk.
Reggel nyolckor keltünk, párom nagyon fitten, megreggelizett míg én ágyba kaptam a kávét és magamhoz tértem. Kilenc után nemsokkal már Cicáéknál voltunk, ahol számítógép és bicikliszerelés után elindultunk a 10kor nyitó boltba, hogy magunkhoz vegyük az új gépünket. A monitor doboza a kis vörös Renault 4es anyósülésén utazott, mi meg beültünk hátra a kedvessel, az ő ölében volt a gépház, hogy az előttem ülő sofőrünk kilásson.
Benyomultunk az autóba, hogy aztán ki kelljen szálni, kivenni a monitort, mert nem lehetett a kis esernyős sebváltóval a lükvercet beigazítani. Párom átpasszolja a gépházat, ki az autóból, monitort kikap az első ülésről, Cica tolat, monitor vissza, párom is, gépház az ölébe. Először még az se volt biztos, hogy lesz négyes sebesség, de aztán azt nem zavarta annyira a doboz. Ennek a többi autós is nagyon örült a szombat délelőtti csúcsforgalomban. Otthon felcipeltük a gépet és megcsodáltuk a monitort.
Majd rohantunk szavazni aztán irány a munka. Este még a lomtalanításból is ki kell venni a részünket (sok sok visszaválthatatlan Voilas üvegek kerülnek kidobásra, meg régi számítógépünk dobozai stb.) és majd csak mindezek után lehet gépet összeszerelni, installálgatni és játszani. A kedves persze reggel óta be van sózva, egész nap olyan ugrálós rohangálós mint egy mérgezett egér. De jól áll neki:) Nem tudom mennyit fog az elkövetkező napokban aludni, ha odaszabadul a géphez. Végre én is megtudom, milyen az, ha nagyon gyors vas van a HMM IV alatt.

Mindenki reméli, hogy ez a hír csak hatalmas kacsa és magukhoz térnek. Még akár a két sztár is.

Van egy gerle pár, akik a hét elején kezdtek gyanúsan viselkedni. Eleinte a nagy szél miatt fel se tűnt, hogy faágacskák vannak reggelente a folyosón, az ajtónk mellett. Aztán később egy törött tojás volt ott. Majd szerdától reggelente már nemcsak a galambokat láttam ott pipiskedni, de hiába ritkítottam az ágak mennyiségén, mindig több és több lett belőlük. Aztán tegnap reggelre elkezdtek szépen körformát is felvenni. Végre megvilágosodott, ezek a szerencsétlenek azt hitték, hogy a mi gangunkon kéne családalapító fészekrakó rpojektbe kezdeniük. Hát, nem túl egészséges dolog, de a pesti galambok úgyse az eszükről híresek.

Michael Caine a reneszánszát éli. A szerencsétlen Get Carter után most az Italian Job-ot dolgozzák fel. A trailer mindenesetre ígéretes. Meg kell majd nézni a filmet, ugyanis Los Angeles utcáin hatalmas autósüldözések lesznek Mini Cooperekkel 😀 Meg a szereplők is ígéretesek, Ed Norton, Jason Statham (Handsome Rob :D), ja és Marky Mark is.

Akkor most következzék a kedvenc József Attila versem.

JÓZSEF ATTILA : SZÓLT AZ EMBER
Szólt az ember
Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Körtefa vagyok.
S gyökere lett a föld, dereka a magasság,
Lombja az ég
És körtét ettek a bogarak,
A madarak, az éhes csillagok.

Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett,
Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok.
És csörömpölő acélműhelyekben
Tűzre dobta a nagy hegyeket,
Hogy a halállal és az új időkkel
Száguldják meg a versenyt dübörögve
Szédítő, karcsú expresszvonatok.

Szólt az ember, szólt, megállt és elment
S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.

1924. júl. 17.

Végre megérkezett. Bár csalódás, mert a Király visszatér nem kicsi, hanem nagy poszter, és komoly dilemma, hogy most Gollamot vagy Aragornt plakátoljam ki az irodába. Viszont van egy interjú Owen Wilsonnal. Nyyyyyyyammmmmmm.

Nyomul. Meg akartam nézni az Ulpius ház honlapját a www.ulpiushaz.hu-n erre Dunaújváros városi lapja nyomult be. He?

Ma megjelent az álláshirdetés a szakmai levlistán. Igazából oda van írva, hogy nem kötelező a szakvégzettség, ami oké, mert SZSnek tényleg inkább amolyan manageri funkciói voltak. S ami még nevetséges, hogy gyakorlatot nem kérnek benne, csak a nyelvtudás számít. Ami persze érthető, mert anélkül nem lehet betölteni a munkakört. A gyakorlat és a hasonszőrű tapasztalat persze előny, de nem kötelező. Add, hogy végre valami normális nőt válasszanak erre a feladatra, akik majd itt szétcsap. (jah, azért lesz nő, mert nem hiszem, hogy pasi ilyen munkakörben elviselné a boss nénit.)
Egyébként lassan kiröhögnek minket szakmai körökben, ugyanis az elmúlt évben ez kb. a negyedik hirdetés, szóval a nagy irígység lassan oda fog jutni, hogy elgondolkoznak az emberek, hmmm ha ez olyan klassz hely, akkor hogy lehet, hogy állandóan cserélődnek az emberek? Mert a mi szakmánkban ha valahova bekerülsz, akkor többnyire ott maradsz nyugdíjig.
Lásd engem

A hugomnak holnap lesz a szülinapja. Tegnap levitték Dórit a nagyszülőkhöz, mert a kiscsajnak most meg arcüreggyulladása van, úgyhogy bölcsödébe lassan szoktathatják újra vissza, a szülőknek viszont dolgozniuk kell. Kérdeztem hát, hogy akkor most majd a férje netán elviszi vacsorázni, megünneplik stb. Mire mondta, hogy idén nem szólt neki, hogy szülinapja lesz. Az elmúlt években mindig vagy szólt előre, vagy beírta a naptárjába, SMSt küldött, stb, de most nem. Várja, hogy mi lesz.
Erre mesélte a párom, hogy ebből csak sértődés lehet, mint anno az ő szüleinél volt, miután X évnyi házasság után anyósjelölt nem szólt előre apósjelöltnek, hogy házassági évforduló közeleg. Auci természetesen elfelejtette, az évfördulót, mert eddig mindig kapott figyelmeztetést, hát nem foglalkozott a dologgal, ezért aztán napokig mosolyszünetet tartottak. Azóta persze anyuci inkább szól előre, hogy ne legyen balhé, de kapjon virágot, vacsorát megemlékezést és nyugodt napjuk legyen.
Adro kétszer megy férjhez, szegény pasijának kétszeres lehetősége van, hogy elfelejtse az évfordulót. Vagy éppen összejöjjön neki, hogy legalább egyszer sikerül megemlékeznie.
Azt hiszem, a legjobban beválik az, amit a szüleimnél láttam, nevezetesen, hogy apu születésnapja és a házassági évfordulójuk egy nap híján egybeesik, ezért még sose fordult elő, hogy apu elfeledte volna, hogy mikor is kell ünnepelni.
Ez az évfordulózás tudom, a nőknek olyan fontos dolog, hogy mérik, mikortól is vannak együtt, de akkor se hiszem el, hogy a pasik nem örülnek, ha a párjuk megemlékszik valamivel a név- , vagy a születésnapjukról.

Nagyon kikezd, képtelen vagyok reggelente kikelni az ágyból. Közben pedig a nagy fogyókúra projektbe vágtam és nem ártana összeszednem magam a torna miatt. De ilyen zimában nem vágyom a dologra.

A tavasz úgy tűnik a blogoknál az elhalás, lelkizés, eltűnés, átnevezés stb. időszaka lett. Először Zeus lelkizgetett, hogy van-e olvasója, értelmes-e meg ilyenek. Szerencsére grafomán annyira (nomen est omen befigyel), hogy nem hagyja abba. Pumpkin lelepleződött, de szerencsére máshol máshogy nyomul továb. Barbie-nak, pedig, hiába szerettük mind, odalett az egója. Kérem szépen több ilyet nem bírok elviselni, úgyhogy ne tessék itten elhalálozni. Válság címen abbahagyni a blogolást. Mi lesz így velünk, ha elmegy a java?
Nekem mindenesetre hiányozni fog az, akinek élete lassan az én mindennapjaim része lett, még ha csak így neten keresztül is, távolról olvasva, mert érdekeltek.

Azt a transzvesztitát, akivel Suematra találkozott szombaton, mi is láttuk a Balhán úgy háromnegyed kettő óra magasságában, míg a villamosra vártunk. Ott is sugdosott egy csajnak, aki úgy rázta le, hogy bedugta a walkman-jét. Mellettünk persze csak elment, mert hát a kedves legalább másfél fejjel magasabb nála és különben se voltunk egyedül. Mi csak jól megnéztük, hogy úristen, biztos valami baja van, mert nem viselkedett normálisan, de azt nem tudtuk, hogy ilyen megfélemlítéses módszerekkel dolgozik.
De az ilyen mondogalódásoktól annyira rosszul tudja érezni magát az ember lánya utána percekig, pedig tényleg valódi veszélyt nem rejtenek magukban.

Velem még a szegedi fősulis évek alatt esett meg, hogy esti színház után a trolin a mögöttem ülő egyébként egész normálisnak tűnő manusz kezdett beszélni hozzám és eleinte még udvariasságból válaszolgattam, aztán leszálltam a következő megállónál és megvártam a következő buszt, mert kezdett nagyon kellemetlen lenni amit mondott. De hazáig néztem a hátam mögé, pedig elvileg tudtam, hogy ott elveszítette a nyomomat, hogy lemenekültem a troliról.

Tegnap Cicáék jöttek ebédre, persze a vártnál korábban érkeztek, (én kettőt mondtam, a párom fél kettőt és hát a kettő között állítottak be) de még így se készültünk el időre a kajával. Viszont mindenért kárpótolt, hogy ízlett nekik a krémsajtos hús, bár igazából szárnyasból még finomabb a dolog, de éppen nem kaptunk pulykát, és a desszert is elfogyott mint a pinty. Sajnos az eredetileg tervezett sütit nem tudtam megcsinálni, de a kedves sógora így is azt mondta, hogy ide jó jönni, mert mindig jó a kaja. Úgyhogy mingyárt megbocsátottam neki azt, hogy belépéskor úgy kezdte: neked lila a hajad, bazmeg.

Múlt héten Köcsög éppen nem volt itt, amikor SZS bejelentette főnéninek, hogy márpedig ő felmond. Megkérdeztem aztán tőle, hogy megokolta-e a döntést, és azt mondta, igen, hogy nem tud a Köcsöggel együttdolgozni, pedig próbálta, erre irányuló panaszai felfelé meghallgatásra nem találtak, úgyhogy köszöni, inkább keresett magának nyugisabb helyet. Elmegy. Azt mondta akkor, hogy láthatólag a boss annyira meg volt döbbenve, hogy odafigyelt és megértette mit is mond, hogy bárki jön az ő helyére, annak roppant nehéz dolga lesz, ha maradnak ezek a körülmények.
Na aztán péntek délután csak annyit mondott nekem SZS, hogy kérdezted, főnéni megértette-e amit mondtam neki, hát nem. Nem részletezte, mit ért ez alatt, de lehet, hogy azt, hogy majd a nagy megoldást Köcsög fogja szállítani egyenesen Varsóból ahol az elmúlt héten volt.
Szóval most még nem lehet tudni, mi lesz itt, ki fog mit csinálni, stb.
Egyébként megint a raktárosmackó mutatott rá a kísérteties párhuzamra a mostani eset és a két évvel ezelőtti között, amikor Köcsög és SZS váltotta le az elődöket, akik szintén két különböző vérmérsékletű, viszont szakmailag a mostaniaknál sokkal magasabb színvonalon álló csaj volt, s ki nem állhatták egymást.
Előbb az egyikük ment el, aztán a másik. Nagy veszteség, de főnéni akkor se akarta elismerni, hogy a két ember rivarizálása volt az ok, és az, hogy ő elzárkózott az elől, hogy a problémáikra megoldást találjon. Mindig csak annyit mondott, hogy oldják meg egymás közt. Utána jött ez a mostani páros, s a többszöri panasz ellenére se volt a boss hajlandó belefolyni a kettejük közti ellentétbe és tessék, megint a jobbikat veszíti el a kettő közül.

Elolvastam Az órákat is. Azt, hogy mennyire tetszett volna a film nélkül, illetve a film, ha előbb olvasom a könyvet, már sose tudom meg. De tudok vele élni. Nem szoktam bánni, ha kapok készen arcokat a szereplőkhöz, van aki azonban igen, egyébként meg regényt olvasgatva is gyakran igyekszem úgy képzelni, hogy ha film lenne, ki játszhatná az adott szereplőt. Jobban segít mint a saját képzeletem, amellyel arcokat nagyon nehezen bírok leírás alapján elképzelni, szükségem van valakire akihez viszonyíthatok.

Megint jöhet a kedvenc téma, az időjárás. Lefagyott a fejem, mire beértünk dolgozni.

Meg kell hagyni, jó kis szórakozás volt, Ben Affleck meglepően megfelelő volt mint szuperhős és a sok sötét miatt az a piros szerkó se volt túl világító. Jennifer Garner pedig tud rúgni, mint azt már az Aliasból tudjuk, ráadásul szép is. A magyar szinkronban elveszett ugyan a Devilség eredete, mert az apját is Bunyósnak hívták, bár a szemfüles észrevette az Olympián a feliratot valamint a köntöst. (Jelentem, én voltam a szemfüles). A két gonosz is jó volt, pláne a “varrass nekem is kosztümöt” dolog :D. Jah és hihetően megcsinálták a sokféle érzékelést, és igen, felfedeztük Silent Bobot is. Kellemetes szórakozás.
Legközelebb jön a Two weeks notice.

Siralmas:) Legalábbis én az vagyok. Tegnap hugomtól megkaptam a kártyát, ma A.-tól, előrehozott szülinapi ajándékként megkaptam a telefont. Aztán telefon a hugomnak, mer a PIN kódját nem adta meg. Na akkor jött az összeszerelés. Kártya többféle felállásba berakva, gombok nyomogatva. Egy idő után rájöttünk, hogy kell bekapcsolni is, de aztán még volt még egy biztonsági zár a PINen kívül. Na jó, végül szereztem egy használati utasítást a netről. Hugom küldött SMSt, röpke tíz perc alatt megkomponáltam rá a választ is. Szóval ma délután se dolgoztam :D.

Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végüls sikerül papírra vetnie.

Írja Az órákban Cunningham, ecsetelve Mrs. Woolf munkanapját. S mennyire igaz ez olyan egyszerű emberekre is, mint én vagyok. Rengeteg levél, naplóbejegyzés, fikcióm született úgy, hogy a fejemben készek voltak mondatok, bekezdések, jelenetek, de sose kerültek papírra úgy, ahogy elképzeltem azokat. Most is van így, hogy teljesen frappáns kis bejegyzések születnek útközben a gondolataimban, hogy majd töredékekben, lerombolva jelenjenek meg a blogban.
Volt egy tanár a főiskolán, az ő sztorija volt, hogy Petőfiről ugye elterjedt, mennyire lángész volt, őstehetség és a többi, mert betért útközben egy fogadóba, pennát és papírt rendelt, majd kirittyentette a Falu végén kurta kocsmát, vagy hasonlót.
Nos, az ominózus tanárom szerint Petőfinek tényleg félelmetesen jó memóriája volt, s valóban tudott verset írni (that’s a fact). Viszont, bármennyire is szerette az Alföldet, azért az egy roppant unalmas táj, amikor csak megy, megy, megy rajta az ember napokig, s nem lát igazán semmit amiben gyönyörködhetne.
Petőfi ilyenkor a fejében már költögette a rímeket, verseket, történeteket, hogy aztán amikor betért végre az adott fogadóba, ott tényleg csak le kellett írnia a homloka mögött már összeállt, kidolgozott, s ami a lefontosabb, megjegyzett verset.
Szóval a pasi mégiscsak zseni volt 😀

Persze tegnap találkoztam teljes valójában a az egész Eszkimó nevet vált kampánnyal, ugyanis a Batthyany térig kellett metróznom és ott kiszállva bizony lépten nyomon, padlón, plafonon az új név és embléma sulykolásába futottam bele. Félek, hogy hamarosan a kék metró vonalán is, amerre járok, szivecskék fognak rámmosolyogoni Michael J. Fox helyett.