Myreille után én is hazamentem és ránéztem a fürdőszobai polcomra. Meg az íróasztal én térfelemre, és a hálószobai komódra és elment a kedvem, hogy összeszámoljam a cuccost, aminek a kétharmadát nem is használom, és akkor még bele se kukkantottam a sminkes dobozkámba, ahol vannak rúzsok, amik még sose érintették ajkamat.
De a párom szerint ez teljesen természetes, enélkül nem lenne nő a nő. Ennyi Barbieság (by EgoBarbie) mindenkinek jár, mindenkiben van.
Megnyugodtam. Igazából ilyenkor érzem magam normális nőnek és akkor már nincs is kisebbségi furdalásom, hogy a szép és menő cuccok helyett a kényelmeset és praktikusat részesítem előnyben.
Sőt ha néha még a táskámat is kipakolom, hogy mit is rejt, akkor szintén igazolom magamat mint hölgynemű lény.

Egobarbie már olvasta az Órákat, meg itten a filmet is körbejelölték már mindenféle díjra, erre az Empire csak három csillaggal dobja meg. Túl sok bába közt elvész a gyerek címmel… “showboating actor’s workshop”. Persze azért megnézzük, s előbb elolvassuk a könyvet is, hogy meglássuk Nicole Kidman és az orra vajh jók e Vifrginia Woolfnak.
Egyébként holá a postának, megérkezett időben a filmmagazinom, mer még a havazás miatt megint várhattam volna heteket.

Na szóval, tegnap délután benyomtam egy aszpirin Ct, nagy pohár teával, majd jött haza a kedves és forraltbort is csinált. Ebből estig elfogyott három pohár, jól aludtam és már már csak a nátha van meg. Esik a hó, ami teljesen szép, ezért kevesen voltak tornán is, ami szintén pozitívum, nem is beszélve arról, hogy a postán se állt előttem senki, így a gázszámla is letudva.
Sőt, Jayne írt, hogy hivatalosan meg vagyunk hívva Június 21-re, Roger 50. meglepetés szülinapi bulijára egy sussexi village hallba. Úgy tűnik, lesz nyári programunk is.

Hazamegyek, mert a szemem is ég már. Talán holnapig ki tudom heverinteni a dolgot ha benyomok pár pohár forraltbort meg aszpirin C-t

Angol nevei néhány magyar kajának. Lehet tippelni, hogy mi mit is takar:
Hungarian pearl pasta soup
Sour cabbage and pork goulash
Yellow pea puré
Beef stew soup with mixed vegetables
Apple stake soufflé
Hungarian spinach puré
Golden-puff gnocchi
Floating island (Milk crustard )
Sweet cottage cheese ravioli

Kokó és Emke helyére új munkatársnő lesz.
A felvételi hirdetést ugyan én intéztem, de közvetve, mert boss néni a rendszeradmint bízta meg, aki azonban nem tudta hogy kell levlistára küldeni ezért aztán én segítettem.
Aztán SZS és Köcsög voltak jelen főnéni mellett a pályázók meghallgatásán.
A múlt héten hallottam amikor a nyertes éppen a biztonsági őrünknek magyarázta, hogy ő itt fog dolgozni a jövő héttől. Na dörzsölgettem a kezem, akkor most talán megismerjük.
De nem. Köcsög fél méterrel mellettem vezette végig a csajt, és nem jött oda hozzám, hogy bemutassa nekem.
Na mindegy, ma február első hete, csajnak kezdenie kell, mert Emke ugye veszélyeztetett és Kokónak se sok van már hátra. Hát valóban a csaj itt is volt, áthozták ide, Kokó és Gyévé körbemutogatták neki a konyhát, aztán elmentek vele, mire én kiértem az irodából, hogy végre szembesüljek velük.
Ugyanis az emeleten még nem volt Boss néni, SZS és Köcsög, ezért aztán Itt nincs még senki ma reggel felkiálltással (Koko) elhúzták a csíkot. Pedig mi legalább négyen bent voltunk az üvegajtós irodában, amely előtt el kellett menniük a konyhába vezető úton. Ráadásul az ajtó is nyitva volt (így hallottam meg őket én is)
Szóval már itt dolgozik a csaj, de még nem sikerült összefutni vele. Háááááát nem semmi munkahely, mi?
És akkor a boss néni azon szokott puffogni, hogy nincs megfelelő kommunikáció a kollegák és a részlegek közt. A fejétől bűzlik a hal:D

Mindig is büszke voltam arra, hogy ritkán betegszem meg. Na jó, a mindig túlzás, mert amikor suliba jártam, anyunak 2 évente könyörögtem, hogy legalább 1-2 napra írjon már ki, amikor mindenki más otthon nyomta az ágyat, csak nekem kellett bejárnom.
Azóta is, vagy nem vagyok túlságosan beteg, vagy miután már mindenki átesett az összes víruson, akkor kapok el valami nyavaját.
Tartok töle, hogy most is ez történik. Az éjszaka rosszul aludtam, eldugult az orrom, a torkom gyanúsan viselkedik, reggel óta fújom teli a papírzsebkendőket és mintha kezdene égni a szemem is. Majd teázgatom és hazamegyek korán.

Megyek ma A.hoz, gyereklátogatóba, szülinapozni, leszállítani Paddingtont, meg elviszem moziba és megnézzük a Két Tornyot. Én ugyan másodszor ő viszont elsőre, mert a nagyszülők most tudnak bébiszittingelni.
Holnap nagy bevásárlás, aztán egy kiharcolt ebéd hugoméknál, merthogy anyu megint itt van unokalátogatóban.
Nah ma végre láttam félliteresben Pepsi Bluet, gondoltam kipróbálom. Bizarr. Kék, de kólára akar hasonlítani… Nem fogok többet. Különben is Cocázom többnyire, s amióta megint rendes üvegben adják a Lightot, hát meg bírom azt is inni.

Egyelőre az archiválás havi rendszerességgel folyik (valamint kézzel, még nem vagyunk Blogspot), úgyhogy aki akár a tegnapi bejegyzéseket keresi, akár az elmúlt fél évi életemmel van lemaradva, annak ajánlom a jobb oldalt levő linkeket. Illetve lehet várni, hogy ide írok tovább.
Kellemes szórakozást.

Hehhehe, ahogy az ázsiaiak értelmezték Tolkient és Jacksont az eléggé mulatságosra sikerült.

Tegnap megnéztük a Bazi nagy görög lagzit, huhh teljesen megnyugodtam, hogy John Corbett még mindig ugyanolyan jól néz ki, mint amikor Cicelyben volt rádiós. Párom szerint ott ő volt az egyetlen normális fickó, nem csoda ha ő tetszett, de hát nekem sose voltak az alacsony zsidó fiúk az eseteim (176 centit ütöm), pedig Fleischmann doki se volt annyira vészes.
Na erre az éjszaka azt álmodtam, hogy görög egyházi esküvőt tartottunk a kedvessel, merhogy lakást akartunk venni, meg a kedvezményes kölcsön kellett. De kiderült, hogy ez nem jó. Okés, akkor elmentünk és a katolikus egyház is megáldotta a frigyünket, a bank azonban még ezt se fogadta el, hát végül elindultunk az anyakönyvvezetőhöz is.
Meg is tudom ám magyarázni ezt az egész álom bizniszt. Először is, ugye a film, aztán meg a lakásprojekt kezd aktualizálódni felénk is, ráadásul ott van Adro és az ő megoldása a hitelkedvezményre. Mindezeket jól összegyúrta a tudatalattim egy kis álommá. Persze azok után, hogy kedd éjszaka meg azt álmodtam, hogy 5 hónapos terhes vagyok (bejött aznap Emke, meg tornán is volt egy kismama) már csak a ketyegő óra hiányzik.
Ezen álmok megvalósulásának legjobban anyósjelölt örülne.

Flyguy

Nos, 15x nagyobb az esélyem a nyerésre, mintha csak 1 levelet küldtem volna el. Szóval ne lepődjön meg senki, ha február 21. után egy Jaguár büszke tulajdonosa leszek (sajnos a Miniről lemaradtam, mert elfelejtettem beküldeni a Voila kupakokat). A dátumot már csak azért is meg kell jegyeznem, lehet hogy felírom az asztali naptáramba, mert még az is lehet, hogy megnyerem, de sose tudom meg, mert pl. elfelejtem megnézni a honlapon és akkor a Waltonosok fejire száll a Jaguar X.

Párom anyósjelölttel beszél, aki a múlt héten beteg volt, hát nagy nehezen rászánta magát és elment dokihoz, hogy megtudja, miért is nem akar kilábalni a náthából.
–Szóval hörghurutod van– mondja a kedves a kagylóba.
Én meg motyogom, hogy hú mostanában több embertől hallottam, hogy az influenzájának ide csúcsosodtak ki a szövődményei.
– Ja Lobo is mondja, – kommentálja a mondandómat vidéki anyósjelöltnek a párom, – hogy anyukája is a múlt héten legalább húsz ilyen hörghurutos esetet vizsgált meg.

Anyu pathológus

A minap jó hosszú utat sikerült villamoson megtennem, kb. 20 percet. Kényelmes volt, helyem is volt, meleg volt, stb. igazából itt most nem BKV fikázás lesz, akit ez így nem érdekel, az ugorja át a beírást.
Elő is kaptam a könyvemet, hogy majd jól haladok az olvasásában.
Hahhahhha.
Szemben velem egy srác végigmobiltelefonálta az utat. Sőt, már úgy szállt fel, hogy beszélt. Hangosnak elég hangos volt ahhoz, hogy ne sikerüljön nagyon odafigyelnem akönyvemre. Így sikerült megtudnom, hogy éppen egy lányt fűzött és nagy vidáman elmesélte neki korábbi kalandjait, hogy hol kivel mit csinált már (pl. szabadban) de sajnos ahhoz nem elég érdekesen hogy izgalmas is legyen, csak ahhoz eléggé hogy nagyképűnek tűnjön. Ja és elmondta a csajnak hogy a privát SMSeit a barátainak is megmutogatta. Amikor leszálláshoz készülődtem kiderült, hogy volt annyira hangos a srác, hogy az egész villamos megtudta, milyen menő, hogy 23 éves, hogy a csaj milyen klassz, és hogy pénteken együtt fognak aludni.
Na megint sikerült egy minusz pontot a mobilok javára írnom, mert hiába, oda kerül a negatívumokhoz az is, hogy miattuk lesznek bunkók és indiszkrétek az emberek.

Ma reggel bejött hozzánk a rendszeradminisztrátorunk (akinek a helyére, ha nyugdíjba megy, pályázom, illetve ez az ígéret by Boss néni) és mondta, hogy tegnap megkérte őt SZS, hogy csináljon egy nagyobb fokú változtatást az adatbázisban.
Olyan adatrészeket kellett updatelni, amelyek felől a döntés igazából Mentorom kezében lenne, akit váratlanul ért az egész, mert nem tudott róla. Jó ötlet, jó ötlet, tényleg aktuális volt, de mivel SZS a rendszer egészen más részéért felelős, ráadásul nincs képesítése ahhoz amihez nekünk itt az alsó irodában, legalább a véleményünket, (de min. Mentorét) ki kellett volna kérnie.
Emellett volt egy másik, ötlete is (tegnap biztos volt ideje brainstormingot játszani), ami viszont abszolút blődségnek bizonyult, de legalább ezt nem csinálta meg helyből a rendszeradmin, hanem megbeszélte velünk, mert ő tudja, hogy ki miért a felelős. Kinek hol milyen véleménye számít.
Szóval az a bizonyos információcsere, irodák, emberek közti kommunikáció stb. nem működik nálunk, pedig még sokan se vagyunk ahhoz, hogy a sok bába közt elvesszen a gyerek esete álljon fent.

A. volt férje egy hétig síelni volt a jelenlegi barátnőjével, majd hazatérve, egy nappal a vagyonmegosztó válóperes tárgyalás előtt közölte, hogy a korábban megbeszélt gyerektartás összegét feltételekhez köti. A hivatalos verzió legyen a bejelentett fizetésének a 20 százaléka, azaz 15 ezer forint, s a különbözetet minden hónapban annak függvényében fizeti, hogy mennyire van megelégedve A. viselkedésével.
Természetesen közben a pasi szegény nyomorgó informatikus, aki albérletet, netet, autót és barátnőzést, síelést, nyaralást fizet papíron 70 ezer forintból és akkor látogatja a fiát amikor neki megfelel, s hisztizik, hogy ha valamiért ez akadályba ütközik (pl. ha A. elutazik anyósáékhoz, azaz a férj szüleihez).
Most tehát A. elég kaki helyzetben van, szerencse, hogy kapott valamennyi munkát a cégtől ahol utoljára dolgozott.
Sajnos egyre inkább az a véleményem, hogy annak a fasznak lépéseit már nem igazán lehet csak az új csaj befolyására fogni, mert ha valaki képes arra, hogy a gyerekével tol ki saját sértődöttsége miatt, az már saját akarat kérdése is.

Emlős webcam

Nekiálltam az újonnan megjelent Goodkind regénynek. Mostanában kevés fantasyt olvastam, és kicsit idegenkedtem ettõl is, mert az Idõ kerekével is le vagyok maradva a Káosz ura óta, ugyanis elkapott a hiábavalóság érzése, hogy semmi értelme így az egésznek, mert sose lesz vége Rand kalandjainak, mindig újabb ellenségek támadnak és a csajok viselkedésétől nyílogat a bicska a zsebemben (az írónak nem ártana néha tanulmányozni a nőket). Richarddal is ugyanez lehet a helyzet. Elnyúlik a történet és sose bírnak majd Kahlannal boldogan élni amíg meg nem halnak. De egyelőre még tetszik. Robert Jordannál viszont kilátástalannak tûnik és feleslegesnek az egész csűrés csavarás. Jobban kedvelem az olyan sztorikat, amiket befejeznek, nem pedig hitegetnek, hogy majd egyszer talán vége lesz.
Egy az egyebn a mondvacsinált filmsorozatok jutnak az eszembe róla, amikkel Hollywoodban próbálnak több bőrt lehúzni egy ötletről.
De ez biztos jelen van a könyvbiznicben is.
Elvégre már Dumas is megírta a Három testőr folytatásait. És én el is olvastam anno a 6 kötetes Bargelonne vicomte-ot, amiből most már csak arra emlékszem, hogy szörnyen hosszú volt, rengeteget szenvedtek benne és végül senki nem lett hepi.