Ma a metrón tanlmányoztam a mozgólépcső mellett kiplakátolt hirdetéseket és rájöttem valamire. Nevezetesen, hogy a tv2 és az RTL Klub tulajdonképp egy és ugyanaz a cég. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az a tény, hogy az Activity és a Fábri Show egymás mellett lévő plakátjának a színvilága ugyanaz.

Érzem, kezdődik… látásom homályosul megyek felhajtok egy gyógyszert, hátha sikerül valamennyit orvosolni a dolgon

Nem szoktam, inkább ha úgy jön ki, Burger Kingezek. Mert a régi klassz gyorskajás helyket, a New York Bagels-t meg a Wendy’st felszámolták.
Viszont most itten van ez a Nescafe bögrés reggeli őrület. Kitaláltam, hogy szerzek egyet, eldicsekszem itt benn vele aztán fejét veszem annak, aki ezek után használni fogja. Gyűjtögetem a pontokat, már csak 1 hiányozna, gondoltam azt elintézem, erre közölték velem, hogy egy helyen kellett volna összegyűjteni mind az ötöt. De hát ezt nem mondták a többi 4 helyen, hanem simán lyukasztottak s a felhívásban sincs benn, még apró betűkkel se, a játékszelvényen se sehol.
Mondjuk elképzelhető, hogy piros betűkkel szerepel valahol a piros papíron.

Megjött végre az ehavi. Nagyon belassultak így január elején a postások. Gyors átlapozás, van egy hosszú beszámoló a Gangs of NY forgatásáról (stylish fotók), interjú persze Leonardoval (hisz ráadásként még Spielberggel meg Hankssel is forgatott), a 100as alap DVD kollekció, Eminem, M. Belucci, interjú David Cronenberggel és Brekivel a békával 😀 És pozitív kritika a tavaly Pesten forgatott I Spy-ról, persze főleg Owen Wilson érdeme 😀
Karácsony környékén sikerült kifognom egy Eminem napot az MTVn. Komolyan modnom, egyre jobban tetszik a fickó meg a zenéje.
De most megyek haza és olvasok.

Most mondta SZS, hogy Főnéni is osztotta a véleményemet arról, hogy érdemes minél több mindent megrendeltetni a IT szakembereinkkel (most szépen hívom őket és kedves is leszek hozzájuk, a jutalom reményében), mert hátha ránk is szánnak némi pénzt. Szóval leadva a laptop, TFT monitor kérelem (talán még az extra CD író is V-nek, aki így talán utána már nem fogja az én gépemet csesztetni), valamint a fincsi szoftverek. Malomozás és várás következik. Majd beszámoló eredményről.

Kedves Bika!
Munkahelyeden szóbeszéd, intrika örvényeibe keveredhetsz, vagy félreértések zűrzavara vehet körül. A legjobb, ha nem mélyedsz el ezekben, és nem fokozod még jobban a káoszt. S ez nem is olyan könnyű, mert szándékodon kívül, egy elejtett megjegyzéseddel is vihart kavarhatsz. De mindennél fontosabb, hogy szándékaid tiszták legyenek.

Január elején párommal megállapítottuk, hogy rendes fizetésből nehéz megélni, meg ha már úgyis teli van néha a hócsukám s esetleg a baby kérdés is aktuálissá válik pár év múlva, akkor nincs más hátra: vállalkozzunk.
A kedvessel kitaláltunk valamit, ő kidolgozott egy klassz menetrendet, persze beleütköztünk a tőke kérdésébe, illetve annak kezdő mivoltába, és hiányába. Pár éve milyen jól mutatott a dollárban lévő tartalékunk.
Hahhahha …
Na meg az iskola kérdés se elhanyagolható.
Úgyhogy tegnap este megegyeztünk, most még nyárig elhalasztjuk a dolgot, érleljük az ötletet, piacot kutatunk, spórolunk és helyette inkább veszünk majd egy új számítógépet 😀

Az Otthon, véres otthonról (azt hiszem, ezt a nevet kapta a magyar keresztslgben a Grosse Pointe Blank) két dolog jut midndig az eszembe:
1. John Cusacknál coolabb bérgyilkost nem tudtak összehozni azóta se filmvásznon
2. Az ember saját érettségi találkozója (erről sokkal hosszabban és részletesebben lehet írni, és gondolkozni)
Úgyhogy miután mindezt leírtam, el is ment tőle a kedvem, s inkább nézem tovább a filmet.

Valamikor december elején egy nemzetközi blogringen találtam rá egy lányra, aki ír létére éppen Pesten telepedett le a férjével. Nekiálltam olvasni, mert mindig is érdekelt, hogy a külföldiek, aki önszántukból, vagy valami kényszerből itt ragadtak nálunk, tulajdonképp hogy érzik itt magukat. De őszintén, nem arra kíváncsian, amit udvariasságból mondanak egy ilyen faggatózásra. Gondoltam, hogy érdekes ovlasmány lesz.
Kiderült azonban, hogy rosszkor kezdtem bele az egészbe. A lánynak ugyanis tönkrement a házassága és most hétvégén visszautazott Birminghambe, retur jegy nélkül.
Ezzel a Kányádi Sándor verssel búcsúzott a havas Budapesttől:

vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de időt-jelző mint arcunkon a ránc

vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad

Kányádi Sándor: Viseletes szókkal

Nahát nahát, hiszen a britek csináltak már filmet a Focilázból, méghozzá Mr. Darcyval, személyesen. És ezt most kell megtudni? Ha valakinek netalán megvan valami formátumban, vagy tud az elérhetőségéról, nyugodtan írjon.

Ma megdícsérem magamat. Reggel torna, aztán jöttem be és mostanáig, leszámítva a párommal elköltött gyors ebédet, húztam az igát. De talán most estig nyugi lesz. Olvasgatok, netezgetek.
hmm mindjárt itt is van az első emberke, aki Mancs Cikkenek köszönhetően már blogol is.

Kedvesem kizárólag azért akart volna nálunk Szilveszterezni, mert anyu olyankor mindig csinál kocsonyát, és eddig ez az egy étel van, amit a saját szülője főzéstudománya elé helyezett. Nekem persze semmi kifogásom anyukám főztje ellen, sőt anyósjelölté is nagyon ízlik, de nem csinálok helyezéseket.
Szó ami szó, a kocsonyázás anno elmaradt.
Viszont most szombaton feljött anyu Pestre, és már előre mondta, hogy csinál kocsonyát és magával hozza, merthogy megígérte nekünk.
De lebeszéltük, mondtuk, inkább főzze meg itten.
Amit meg is tett. Unokánál aludt, rá vigyázott, közben meg kocsonyát főzött, amit tegnap este mi is megkóstoltunk.
Sőt, Dóri is, mert annyira tetszett neki a kocsonya szó, amit emlegettünk, aztán nekiállt szajkózni, hogy beültette magát az etetőszékébe, és megkóstolta. Ízlett neki. A legjobb az volt, amikor az első falat kicsúszott a szájából és a kocsonya az állán ragadt. Próbálta a nyelvével lepiszkálni, nyújtogatta, nyújtogatta, de nem ért le neki odáig. Míg ő elmélyülten, koncentrálva dugdosta a nyelvét mi jobbra balra dőltünk a nevetéstől.
Aztán meg egész este vedelte az innivalót a sós kocsonyára.
Akocsonya egyébként nagyon finom volt.

Gyorsan megírtam a gyűlés jegyzőkönyvét, de közben meg Főnéni lelépett, hát még várhatok a visszajelzéssel. Persze nem akarok sokáig, inkább mennék haza.
Egyébként a fizetésemelés általános dolog, a cég kompenzációja, többnyire mindenki egyenlően kapott. Persze megint itt van pl. a Mentorom, aki megdöbbentően keveset, míg SZS megdöbbentően sokat, szerintem az elmúlt pár hónap alapján legalábbis nem megérdemelten.
De ez már megint az, amire A. azt mondta ne morogjak. Mivel szinte én vagyok az egyetlen aki tudok erről, telefonon se kotyoghattam ki a páromnak, de majd ha hazamegyek levezetem rajta a felesleges energymet.

Főnéni ma jött dolgozni (eddig holidayen volt), és megkért, hogy délután menjek a nagygyűlésre és igyekezzek alaposan mindent lejegyzetelni, merthogy a jövő évi költségvetésről lesz szó.
Most gyorsan még oda is adott egy szigorúan bizalmas anyagot, hogy fénymásoljam le, mondván, ez az ajánlat a fizetési kérelmekre. Hmmm. Persze hogy megnéztem magamét. Hááááát. Nem lenne rossz.
Úgyhogy most szurkolok, hogy megszavazzák.

Azt hiszem, az első rész kicsit jobban elvarázsolt mint ez, mert minden új volt és lélegzetállító, most meg ezeket ugye elvárta az ember.De nem panaszkodom, szintén profi munka volt, és bárki bármit is hoz fel, hogy így úgy megváltoztatták Tolkien művét igazán belátható, hogy egy ilyen volumenű mű filmreviteléhez kompromisszumokat kellett kötni, és nem rosszakat kötöttek.
A skizofrén Gollam-Szmeagol beszélgetés egyszerűen szenzációs volt (nekem a film csúcspontaj). Ahol pedig a törpe hölgyekről volt szó, helyből Terry Pratchett és az Őrség! Őrség! ugrott be 😀 Párom szerint az enteknek az volt a hibájuk, hogy jobban emlékeztettek emberekre, mint fákra.
Majd megyünk A.-val és megnézzük angolul is.

Most olvastam a Velveten, hogy a túl szűk csípőnadrág nem hasznos az egészségemre. Meg az idegeimre se.
Nekem van egy nem túl szűk csípőnadrágom, karácsonyra kaptam az anyukámtól (láccik nem követem a divatot, kicsit későn jelent meg e típus a gardróbomba, és csak azé mer meleg), felvettem. És állandóan lecsúszott, úgy éreztem, hogy builder’s bottommal mászkálok. Teljes idegroncsként értem haza.
Na ebből le lehetett vonni sokféle következtetést (nincs csípőm, ami megtartsa, vagy éppen van és az a gond, vagy a pocakom van útba, esetleg minden, vagy csak a hülye rugalmas sztreccs a sok stb.) Mindenesetre itt befejeződött a kapcsolatom a csípőnacival. Esetleg odaadom a hugomnak. Majd meglátom. De legalább az egészségemet óvom 😀

Holnap megyünk ugye LOTR-et nézni, matinéra, azaz délelőtt. Ma elmentem hogy jegyet vegyek és sikerült 2 db jegyet 300 forintért vennem. S mivel a csaj a pénztárban annyira mísz volt, nem szóltam neki, hogy egy ezressel többet adott vissza, hanem felmarkoltam a visszajárót, jegyeket és Gyűrűk ura kártyát, s eljöttem.
Valamint sikerült jó könyveket kivennem a könyvtárból és az egyik antikváriumban is megtaláltam a rég keresett Egy antikvárius visszaemlékezései című könyvet. És még fodrászhoz is eljutottam végre.

Jah, mivel blogolni tegnap nem tudtam, dolgoztam egy csomót. Meg másokat olvastam. És a MancsiPancsit is. Magunkró, a nőbloggerekről.