Tegnap a freeweben karbantartottak, ezért nem írtam egy bötűt se. Illetve csak offline. De most megosztom:
Szállingózik a hó. Kis pelyhekben, amikor jöttem be, torna után, azaz féltíz magasságában még nem tudtam eldönteni, hogy a szél fújja le a kis szemeket a tetőkről, vagy éppen tényleg rendesen esik. Tegnap este szikrázott a környékünk, mintha apró csillámokat szórt volna szét valaki és jóval világosabb volt nyolckor mint más normál napokon.
Jó volt bent ülni a melegben és kinézni az erkélyen át, szinte vidékies hangulatom volt a csendben, a kopasz fák alatt a hótakarót nem törte meg még a léptek nyoma se, s autók is alig jártak.

Daniel Day-Lewis resists the temptation to twirl his handlebar moustache, but his superb impersonation of Robert De Niro (once set to play the Butcher) is sociopathic, show-stealing Grand Guignol, as he ruthlessly wields cleavers, knives and power with disturbing expertise. A xenophobic monologue he delivers seated by Vallon’s bed, draped in a bloody Stars and Stripes, is absolutely hair-raising. Forrás

Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel többé a telefont, ha belső hívás érkezik. Van egy csaj, aki átlag 2 percenként telefonál, részletesen elmagyarázva, hogy mi lenne a dolgom. Mintha nem tudnám. Közben meg percenként nézi az adatbázisunkat a neten és nehezen érti meg, hogy vannak dolgok, amiket feldolgozni számítástechnikailag rövidebb ideig tart, mint fizikailag helyre pakolni.
Meg ott van a másik eset, akik nyáron ránk lőcsöltek egy csomó, számukra felesleges dolgot, hogy foglalkozzunk ezentúl velük mi. Hát megtettük. Beleöltünk x munkaórát, anyagot, pénzt stb. Most meg szeretnék visszakérni egy részét, hogy elajándékozzák őket.
Akkor meg még nem számítom a kollegák részéről az év ezen szakaszában hirtelen felmerülő inkompetenciát, mert még ők is szoktak ilyenkor hülyeségekkel zaklatni, ha pedig én kérek tőlük valamit (és az elmúlt három évben ugyanazt az emilt szoktam a használati utasításokkal elküldeni nekik ilyentájt, hogy miben könnyíthetnének a helyzetemen és a sajátjukon) azt képtelenek megjegyezni.
Jó lenne kimenni sétálni a hóba, mert az úgy érzem, jót tenne, de 5ig nem mozdulhatok.

Tegnap megkaptuk a levelet, hogy lehetőleg a jövő hét elejéig írjuk meg a kívánságlistánkat az infósoknak, hogy milyen hardver meg softver dolgokat szeretnénk.
Kedves tanácsát megfogadva hosszú és alapos listát fogok írni, mert ha nem írok akkor tuti nem kapunk semmit, így meg legalább megvan az esélye, hogy igen. Van egy csomó minden, amit meg is tudok okolni, hogy miért akarok. Vagyis miért lenne jó a részlegünknek. pl. egy laptop, egy TFT monitor, HTML szerkesztő, Photoshop stb.
Aki még tud segíthet.

Akár ez is lehetne:James Bond never has to put up with this sort of shit.
Kimerészkedem…

In the year 2003 Uma Thurman will Kill Bill

Mamacash is alátámasztotta a kedves elméletét, hogy ha szerelmi, magánéleti, párdolgokkal kapcsolatos gixer van az ember életében, esetleg szexhiánnyal küzd és azt megírja a blogjában, mindjárt többen kezdik el olvasni. De szerinte ha leírnám azt, hogy mi és hogyan folyik az ágyunkban (vagyis nemcsak ott) azzal is lehetne olvasókat csábítani.
Persze kevesebbet fájna az ember feje, ha a statisztikákat leszedné, ám hiúak vagyunk, hisz lám az én blogom is magánban indult, aztán nem bírtam magammal és közkinccsé tettem.
Ráadásul miután leszedtem a statisztikákat, újat tettem fel 😀 De lehet hogy ezt is leveszem mer már nem vagyok benn a top 10ben.
Ja azt azonban még mindig nem tudom, a keresoszavakat azt ki hogy számlálja. (pl. Zeus)

Miért van az, hogy az emberek jobban örülnek az első hónak? Amikor először esik november második felében vagy decemberben akkor mindenki extra hepi, bezzeg most… Pedig ez az igazi hóesés. Nekem nagyon tetszett. Reggel, tornán voltak akik a hatos óra után öltözködve még nem is tudták, hogy mi a helyzet, s hogy akár egész nap sűrűn hullhat.
A Roosevelt téren átgyalogolva kedélyesen meghallgattam egy lányt, aki sápítozott, hogy ő szereti a havat, de nem itt, hanem mondjuk az Alpokban, vagy éppen Svájcban. Egyébként is, miért tol így ki velünk a mindenható.
Jót mosolyogtam rajta.
Egyetlen fenntartásom van. Nevezetesen, hogy bármerre is mentem, mindig szemből esett a hó, s mivel ilyenkor nem szemüvegezek, hanem kontaktlencsézek, természetesen alig tudom felemelni a fejem és bámulni.
A Duna part, amennyit a 2es villamosból láttam, gyönyörű volt.
Más mindenki duzzoghat, én csak vigyorgok 😀

Hát ez haláli.
Persze vannak más infok is.
Az viszont tuti, hogy most megint nem fogok egy darabig szelvényt venni. De azért jó móka volt szelvényeket feladni. Büszke vagyok, hogy sose álltam sorba.
Nu megyek haza és főzök spenótot. Cica recept alapján 😀

Azt hiszem, mára kidolgoztam magamat. Elfaradtam. Sebaj, holnap már kevesebb lesz a munka. Mindenesetre jó az új rendszer, mert ami eddig félévente 2 napi fizikai és favágó pécés munkámba került, azt ma fél nap alatt elintéztem.
Remélem a héten megjön az Empire is, mert úgy láttam, hogy hatalmas Gangs of New York Special van benne. Persze Leonardoval a címlapon, ami negatív, de hát ismert, hogy szívem csücske Daniel nem éppen az interjúiról híres. De úgyse azé szeretjük.

Na jó, aki már beleőrült, hogy mi a fenét is akarok ezzel a versikével, annak szolgálok most magyarázattal.
Az óvodában tanultuk, ki voltak vágva az alakok és egymás alá téve, s így egy igazi fenyő formát kaptunk. Ez alapján kellett elmondanunk ezt a versikét, ami nem volt persze egyszerű.
Aztán az egészet elfelejtettem. Később főiskolásként kerestem a verset, de sehol se találtam, s csak annyira emlékeztem, hogy egy csíz a csupasz körtefán.
Aztán amikor Angliában tanulgattam a gyerekekkel karácsonyi dalokat, akkor került elő a Twelve days of Christmas. Amit Jayne-nel mindig úgy énekeltünk, hogy And a partridge on a pear tree AHA! Utalva kedvenc Alan Patridge (aka Steve Coogan) műsorunkra (Knowing me knowing you AHA! with Alan Patridge ).
Egyébként az angoloknál karácsony tizenkettedik napja után, (Vízkereszt, azaz Twelfth Night) lehet leszerelni a fenyőfákat.
Na és most végre, sikerült szert tennem a versre, a Nöklapjából. Angol népköltés, Karácsonyi mondóka címmel.

Karácsony tizenkettedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Tizenkét ugrabugra úr,
Tizenegy táncos, tarka úrnő ,
Tíz tekergő kéménysepő ,
Kilenc kötényes kisleány,
Nyolc nyúl a vadász oldalán,
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Reggelente évek óta nem eszek semmit. Csak lenyomok egy nescafét, jó sok tejjel, hosszan. Próbáltam enni, de a korai evésektől csak hányingerem lesz. Valamikor vagy három éve a kedves elkezdte hétvégi reggeleken ágyba hozni nekem a Kvt, cserébe, hogy én többnyire reggelit készítettem neki, míg a víz a KVmhoz felforrt.
Na már most a továbbfejlesztett változatával lepett meg karácsony után, tejszínhabbal dúsítva és fahéjjal megszórva nagy pohár kávét kaptam ágyba. Szóval lehet irigykedni. Ráadásul mostanában, hogy két hete nem dolgoztam, tornáztam, keltem korán ő igazából nem kapott tőlem reggelit.
Ilyen rendes, önzetlen a pasim, amellett, hogy blogmocit ír, még kényeztet is. De nagyon.

Karácsonyra, mivel már egy csomószor gondoltam/tunk rá, megvettem páromnak a könyvet. A véleményünk nagyjából egyforma volt. Nevezetesen, hogy sajnálatra méltónak találtuk a nőt.
Azóta olvasgattam más kritikákat róla és interjút vele, meghallgattuk Cica férjének véleményét (mint francia irodalmárét), de még mindig ott tartok, hogy egyszerűen nem értem meg. Persze, lehet azt mondani, hogy fiatal volt, meg lázadott (főleg ami gruppen partikat illeti), de nem tűnt fel, hogy megszerezte volna ezzel az önbecsülését, hogy önállóságra tett volna szert, hogy ne adj isten, élvezte volna az egészet. Na és ott vannak az ellentmondásai, amikor kijelenti, hogy ezt vagy azt nem csinálja soha aztán leír egy jelenetet, hogy mégis.
Teljesen tárgyilagos volt, sose mondta, hogy szeretkezett. Mivel igazából nem ismerem a munkásságát, amit persze dícsérnek mindenhol, ebből a művéből őszinte de nem szimpatikus képet festett magáról.
Cica elsők közt kérte el a könyvet, hogy aztán alig 50 oldal után letegye.
S szerintem egyikünk se tartozik a prűd kategóriába (főleg a kedves nem)

Azért az nyilvánvalóvá vált később, hogy a másodikai szar hangulat a melegfrontnak volt betudható, ami rendesen lenyomott engem.
Tegnap ugyanis már annyira friss voltam, hogy reggel elmentem tornászni, aztán shoppingolni, kihasználva hogy még van pénzem valamint hogy árleszállítások vannak. Azért persze túlzásokba nem estem, csupán két darab blúzzal (vagyis az egyik egy farmering) lettem gazdagabb.
Nagyon büszke is voltam magamra, föleg mert nem éreztem az izomlázat, délután még könyvtárba is elmentem, aztán estére teljesen leengedtem.
Ma reggelre viszont mindenem (az izmaim illetve azok helye) sajgott, mert így jár aki hanyagolja a testmozgást, ahogy azt én tettem decemberben. De most majd megint visszaszoktatom magam.

Karácsony tizenegyedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Tizenegy táncos, tarka úrnő,
Tíz tekergő kéményseprő,
Kilenc kötényes kisleány,
Nyolc nyúl a vadász oldalán,
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Ma reggel abszolút nem volt kedvem semmit csinálni. Inkább délig ágyban maradtam és olvastam. Néha borzongva kinéztem a nyálkás időbe és inkább visszatemetkestem a könyvembe.
Kész szerencse, hogy csak hétfőn fogok dolgozni, rendesen (ha nem számítom a szombati ügyeletet). Így legalább még az újévi elhatározásokhoz tartozó cselekedeteket is elhalaszthatom hatodikáig, azon a címen, hogy igazából csak akkor fog kezdődni az év, a munka. Majd akkor fogom csinálni azt is amit elterveztem. Addig nyugodtan lóghatok.

Egyébként Jason Epstein könyve teljesen korrekt volt. Tetszett. A könyvkiadás mint olyan mindig érdekelt, szörnyen irigyeltem azokat az embereket, akiknek megadatott, hogy a megjelenés előtt olvashassanak el jelentős műveket, netán felfedezzenek fontos szerzőket. Amekkora az amcsiknál a könyvpiac ez teljességgel elképzelehtő. Na és Epstein aki az ötvenes években kezdte a pályafutását, találkozott rengeteg ilyennel, nem is beszélve arról, hogy a New York Review of Booksot, elindította.
Na és persze érdekes elképzelései vannak a jövő könyvkiadását és lehetőségeit illetően is.
Itthon biztos másképp folyik a könyvkiadás biznic (ami most februárig úgyis pang, nem lesznek új könyvek nagy bánatomra, mert ki fognak nézni a könyvesboltokból, ha bemegyek ácsingózom és nem veszek semmit) belülről. Érdekes lenne olvasni arról is, a miheztartás végett.

Karácsony kilencedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Kilenc kötényes kisleány,
Nyolc nyúl a vadász oldalán,
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Nyolc nyúl a vadász oldalán,
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Hét hattyú, tolla tiszta hó,
Hat tyúkanyó,
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.