Természetesen tévéztem is az ünnepek alatt. A legjobb a Viasat3on a napi két Al Bundy volt, valamint végre megnézhettem az Éjfél a jó és a rossz kertjébent.
Hugommal megbeszéltük, hogy könyvben azért jobb volt, de hát nehéz igazán azt az atmoszférát, karaktereket visszaadni, Savannah-t úgy bemutatni, ahogy John Berendt tette írásban. Azért a szereposztás kitűnő volt (John Cusack, Kevin Spacey) és észre se lehetett venni, hogy Eastwood rendezte.
Itthon elő kellett vennem újra a regényt, mert én más befejezésre emlékeztem, de kiderült hogy nem bizony, aki a filmben meghalt az meghalt a könyvben is.
Megbeszéltük még, hogy micsoda kitolás a horvát gyerekekkel szemben, ahol az egész estés rajzfilmet (a Bűvös kardot) feliratozva adják.
Viszont mennyire jót tett a jugo tévé az angol tudásomnak anno, csak most már más néven futnak ezek az adók, de a feliratozás maradt továbbra is, igaz most már ők is adnak dél amerikai szappanoperákat, szintén feliratozva.

Huhh tényleg kéne? Még nincs itt az ideje. Különben se szoktam, az újévi fogadalmakat meg sose tartom be, max. egy hétig.
Mint apu, aki évente megfogadja valamiért, hogy leszokik a dohányzásról. Mert újévi fogadalom. Betöltötte az 50et. Vagy mert a kislánya férjhez ment, illetve unokája született, de kb. 7 éve csinálja és nem szokik le róla.
Legviccesebb, hogy ő nagyon sokáig nem is dohányzott. Anyu bezzeg ahogy elkerült otthonról, 18 évesen nekiállt. Aztán magas vérnyomás miatt kezdett leszokni róla. Csak a napi kávék mellé szívott el 1t 1t. Apu pedig ekkor kezdett rá.
Anyu szerint, hogy ót idegesítse, apu meg azt mondja, anyu elől szívja a cigiket. Így aztán megvan az állandó konfliktusforrás. Kinek a cigije, miért nem dobja ki az utolsó szál elszívása után a dobozt apu, miért nem gondoskodik magáról elég cigivel a nyaralás alatt stb.
Volt egy év, amikor gyereknapra mind a hárman 2-2 doboz cigit kaptunk a szüleinktől. 😀

Én aránylag későn, fősuli végén gyújtottam rá először rendszeresen (azaz vettem magamnak egy doboz cigit és nem lejmoltam többé), s az államvizsgánkat úgy ünnepeltük, hogy vettünk egy doboz mentholos St. Moritzt a barátnőmmel és kiültünk Szegeden a Virágba, capuccinóztunk és gyümölcsös sütit ettünk meg pöfékeltük a marha elegánsnak tartott bagót.

Mi úgy szoktunk le két éve, hogy egy októberi este elalvás előtt azt mondtuk, talán nem kéne már. Én másnap nem is gyújtottam rá, a párom még igen, mert azt mondta, muszáj, hisz zárthelyit ír, és utána le kell vezetni az idegességet.
Aztán én utána januárban még párszor elcsábultam, (amíg el nem fogyott az otthoni megmaradt féldoboz cigi).
Ja, hogy a számadásról akartam írni? Hmmm majd máskor 😀

Csak hogy el ne feledjem:
Karácsony ötödik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Öt szélkakaska,
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsonykor mindig előkerülnek az előző évek sztorijai.

Például az, amikor két éve hárman voltunk nők otthon, mert apu ügyeletes volt, csak hazahozta a bevásárlásból a cuccokat, a fenyőfát – amit szerencsére Jenőbácsi (csak így egybeírva van értelme a nevének) belefaragott már a tartójába -, valamint a vacsorára való halat. A kisebb hugom, anyósánál töltötte a napot, akkor még Dórinak híre hamva se volt, igazából a sógorommal az volt az első közös karácsonyuk férjként és feleségként. Maradtam tehát anyuval és a nagyobb hugommal meg az előkészületekkel.
Feldíszítettük a fát, míg anyu a vacsorát készítette.
Épp neki akart állni az újságpapírba csomagolt halnak, amikor az megmozdult. Pedig apu úgy hozta, hogy már nem él. Nah persze hármunk közül két doktor volt, de ők nem voltak hajlandók megölni a halat, (pikantériája a dolognak, hogy anyu pathológus) hát rám hárult az a nemes feladat, hogy kalapáccsal jobblétre szenderítsem. Miután elvetettük az ötletet, hogy nagybátyámat hívjuk el, vagy a szomszédot. Szóval finom kis kalapácsütésekkel próbáltam könnyíteni mindenki szenvedésén. Tovább tartott persze, mintha egy nagyot csaptam volna. De azért finom volt.

Idei sztori, hogy apu megint dolgozós volt, de már egy hete kivágták a hegyen a fenyőfát, amit Jenőbácsi persze belefaragott a tartóba és elhozta.
Viszont Dóri miatt csak lenthagyta a lépcsőházba, s csak miután a kislány távozott a másik nagyszülőkhöz, akkor hoztuk fel a hugommal a hatalmas fát, ami nem volt összekötve. Alig bírtuk felcipelni az emeletre. Úgy érzetük magunkat, mint a Karácsonyi vakációban, amikor Chevy Chase levágja a fát összetartó madzagot és a kipattanő ágak betöltik az egész nappalit, falhoz lapítva a családtagokat. Ami persze nem maradt meg egyenesen a tartóban, eldőlögetett, ferde is volt. Bemásztam alá, a földön hasalva tartottam, míg anyu meg a hugom beigazgatták, hogy melyik legyen az eleje. Természetesen egyszer rámdőlt és betemetett, csupán a két lábam lógott ki alóla.
Most először ki is kellett kötni a fát. Az alsó szomszédoktól kértük a damilt, merthogy ott a férfi nagy horgász. Persze neki a pincéből kellett előkeresnie a damilt, addig pedig tarthattam a fát alulról. A hugom szerint nem szégyen, hogy ki van kötve a fa, a barátnőjééknél minden évben ki kell kötni a fát, ráadaásul az minden évben fel is dől.
Na a fa még állt amikor eljöttem otthonról. Igazán nem hiszem, hogy két oldalról duplán erősített damilon sok minden kifogna.

Karácsony negyedik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Négy nyafka macska,
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Három verébzenész,
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
Köszönt és minden jót kíván
Két gerle és
Egy csíz a csupasz körtefán.

Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves Olvasómnak (ahh ezt tök jól esett leírni)

Azt hiszem, Karácsonykor és környékén offline fogok blogolni. Talán még előszedem én is valamelyik füzetemet, legalább használom őket valamire.
Mert hogy van belőlük nem is egy, az írószerboltokban gyakran elhagy a józan eszem és nem bírok ellenállni tollaknak meg füzeteknek.
Otthon a számítógép mellett lévő tolltartóban rengeteg fajta színes zselés toll van. De amikor kéket akar az ember, csak lila akad a kezében.
Nézem az It happened one nightot. Ma már nem csinálnak ilyen filmeket 😀 Wow kihirdették a Golden Globera jelölteket. Nincs magyar film, a külföldiek közt, viszont Hajrá Daniel 😀

Holnap nagytakarítás, fenyőállítás, ajándékozás (merthogy kedden anyósjelölték nálunk Karácsonyoznak, én meg otthon)este pedig a Kárhozat útja. Már régóta fenjük rá a fongunkat. Ha a párom nem dolgozna, ma kéne moziba mennünk, biztos nem lesznek sokan, mert mindenki a finálét nézi 😀

Természetesen a fodrászhoz nem jutottam el, ugyanis mire tegnap felhívtam őket, közölték, hogy Anettnak már nincs erre a hétre (péntek délutánra) időpontja.
Nem mintha már másfél hónapja nem szólt volna a csaj, amikor összefutottunk a metrón, hogy 23tól nem fog dolgozni, majd csak az új évben. Én mondtam is, hogy jó persze mjad Karácsony előtt jelentkezem. És tényleg az eszemben volt még hétfőn, hogy heti programba felvegyem a hajvágást is. De nem jött össze. Későn kapcsoltam

Hmm fincsi, V. hozott rumot, úgyhogy most rumos teát szopogatok, amit állítólag ők Grognak hívnak. Ezt is szeretjük 😀

Nah készen vagyok a Karácsonyi bevásárlásokkal. Mármint ajándékügyileg. Kiadottakat beszereztem, kitaláltam újakat, stb.

Hülye MÁV meg, tegye oda az új menetrendjét ahol nem süt a nap. Micsoda dolog, hogy a reggeli ICt törölték és már csak heti 1x jár. Őrület.
Most azért nincs kedvem a 7es vonathoz hajnalban kimenni, hogy tuti legyen ülőhelyem. Valahányszor a reggeli ICt választottam mindig tele volt. És ugye nem kell órákat regélni a sima gyorsvonatok meg Intercityk közti különbségekről. Hát ha 1x a MÁV se hajlandó a szolgáltatásainak a minőségét, mennyiségét akkor sose fognak ők se kilábalni a kátyúból.

Nah holnap délelőtt még utolsó kísérleteket fogok tenni a Karácsonyi bevásárlások befejezésére. Mondtam a kedvesnek, hogy én megveszem az ajándékot a szüleinek, csak beszéljék meg Cicával, mi legyen az, és elintézem holnap délelőtt.
Ez most nem éppen közérdekű hirdetmény is volt, illetékes elvtársnő telefonáljon, ha mi elfelednénk 😀
Most indulok, könyvtárazok, biztos kevesebben lesznek mint az üzletekben. Be kell szereznem a karácsonyi olvasmányokat a páromnak addig is míg nem leszünk együtt, hogy ne unatkozzon.
Jah és fel kell hívni a fodrászomat is hogy holnap még fogadjon egy vágás szárításra.
Pénteken pedig még egy éjszakai műszak vár reám. Jah és a sütiket mindenki túlélte, persze plusz dekákról kilókról nincs még adat.

Sütik nagy sikert arattak és elfogytak. A forraltbor mellett isteni kísérőnek bizonyultak 🙂

Őrület, hogy lehetnek ennyire gagyi emberek, akik aszongyák, hogy a Két Torony filmnek direkt adták ezt a címet, ami már igazán szemtelenség a WTC miatt, már a hate speech kategóriába tartozik.

Hahó, Tolkien? Valaki? vannak otthon?

A mozgólépcsőn pakolásztam a táskámba, mert tegnap végre megtaláltam és magammal cipeltem az esernyőmet. Persze nem húztam fel, mert élveztem a havazást, de valahogy rossz helyre csúszott a tatyóba, ezért aztán birizgálta a lábamat, amikor lépés közben nekiútődött.
Nagy kotorászás, kirántom az ernyőt, áthelyezem, erre kipotyog a fésűm is, nagyot csattanva, szalto mortaleval landolt a mozgólépcsőn. Zavartan felvettem.
Persze ez még mindig jobb helyzet, mert valamikor 1x régen, a pénztárcámmal sikerült egy rég elfeledett tampont kirántanom.

Tegnap este hazafelé teljesen elvarázsolt a havas környékünk. Világos volt, szikrázott a hótakaró, és csend. Eszembe jutott, hogy tényleg ezért is érdemes lenne megvenni a lakást, mert a tél, a havazás itt tényleg az, még egész tartósan.
Nyáron meg zöldellő fű és fák és van akkora park, hogy a kutyaszar se feltünő.
Hogy pingvines meg rénszarvasos szobrok vannak, az meg már igazán nem számít.