Megírta ugye a párom, hogy lehessen ám hozzászólni a beírásaimhoz. Na eddig mindösszesen kb 2 érkezett, abból is Ego Barbie produkált valami olyan sortörést, hogy sikerült -2es számmal ellátott hibaüzenetet megjelentetnie a gratulációk helyett (persze mink azért kódból elolvastuk, örültünk is neki, de hát más nem tudta)
Azóta is feltűnően 0 számú comment van hozzámfűzve. Párom szerint valamivel fel kéne dobni a blogomat. Meggyőződése, hogy sikeres lennék, ha írnék a szexről vagy pasigondokról. Ha nem tudok ilyet, majd ő szépen produkál nekem válságot a kapcsolatomban 😀 Csakis azért, hogy a statisztikáimat meg a kommentemet felturbózza. Önzetlenül.
Azt akarja, hogy megdícsérjék a kommentjét 😀

Most hallottam éppen a rádióban valamelyik férfilap reklámját, benne a Mitől lett szexszimbólum Pamela Anderson szörnyen kecsegetőnek hangzó témát. Na erre aztán marha nehéz válaszolni, hahó, fiúk, a plasztikai sebészet miatt 😀 ajak, mell száj, ja és futkosás a Baywatchban (erről mindig eszembe jut, hogy a Jóbarátokban Chandler Joey után kezdte el nézni a Vízi mentőket, miután új lakótársa éppen nézte ahogy szaladnak a fürdőruhás csajok a tévében és elvarázsolva leült mellé.)

Nem azt mondom, hogy néha nem ijedek meg a fríweb belassulásától, de nekem a kezdetektől problémám volt a Blogspottal, nemcsak így félévvel később mint Adronak.
Mivel azonban még nem csinálok semmi nagyon komoly dolgot a weben és pízem sincs rá, hát nem fizetek elő a banner nélküli, nagyobb tárhelyes, kevesebb baszogatás szolgáltatásokra.

Hetente párszor benézek a Deák téri könyvesboltba, csak hogy végigcsorgassam a nyálamat az új könyveken. Mentális jegyzéket készítek,(főleg hónap vége felé), hogy mi az amit meg kell venni, mi az amit először majd inkább a könyvtárból szerzek előbb kóstolgatásra be, aztán döntöm el, érdemes e kiadni rá a pénzt. Vannak persze kötetek, amikért szó nélkül lepekrálom amit kell, első látásra.
Az a könyv, amin tegnap felröhögtem, hangosan, nem ezek közé tartozik.
Természetesen most éppen a Barátok köztből kiírt színeszek állnak bosszút és valami szaftos kis könyvben számolnak be arról, hogy dehogy csak hollywoodban van szereposztó dívány és orgia a forgatáson, de bizony az RTLklub kulisszái megett is.
Ellenségek közt vagy valami hasonló a címe és a két Hoffer gyereket anno játszó színész van az elején.
Hát nekik is meg kell élniük valamiből, s mivel most már úgyis a tv2re mennek (hova máshova), megrugdalhajták az RTLt, de ez még talán az RTLnek is jól jön.

Gyorsan össze kell állítanunk a karácsonyi kívánságlistát. Mert hátha valakinek, ötlet híján még eszébe jut, hogy mobiltelefont vegyen, azon a címen, hogy nekünk nincs és ránkférne.

A múltkor láttam offline blogolót a metrón. Mindez persze Juppie Barbie ról meg az ő pálmafás füzetéről jutott eszembe.
Felszállt egy pasi, mellém ült le, előkapott egy jegyzetfüzetet, vagyis egy kisméretű, de meglehetősen vastag, keményfedelű vonalas irka volt. Amilyent magam is választanék, ha még mindig naplót és nem blogot írnék. Manusz előveszi, kinyitja. Aztán hirtelen valamit veszettül el kezd keresni a zsebében. Még fel is áll.
Fél percen belül meg is találja, az órája volt az. Gyorsan beleírja a noteszbe, hogy 20 18 meg még két sort (ezek már olvashatatlanok – és én, hogy a matektanárom szavajárását használjam, aki úgy szoktatott minket szép írásra, hogy közölte, márpedig ő nem patikus, hogy mindenféle macsakakaparást kisilabizáljon) és becsukja, elteszi a füzetet. Szóval csak lefirkantott valamit, emlékeztetőül, ami ott azonnal eszébe jutott. Persze lehet, hogy nem naplójegyzet volt, mert lehetett költő, író is az illető, akinek hirtelen valami frappáns jutott az eszébe.

Ha közlekedési eszközön látok naplózót (és vonaton, főiskolásként, amikor a félországot beutaztam ha hazatévedtem, s rendszerint Pestig voltak csoporttársak, de innentől a Dunántúlra már nem, jómagam is kipróbáltam) a 9 és fél hét jut eszembe, a könyv, nem a film (az nem hagyott nagy nyomot bennem, talán nem is láttam egyben az egészet), ott írta a főszereplő narrátor, hogy a metróban írogat, kimondottan élvezi, ha körülötte bele bele olvasgatnak, illetve irigykedve, kíváncsian nézik, vajon mi mondanivalója lehet, hogy annyit tud írni.

Rengeteg füzetet írtam tele magam is, mert általános iskolásként kezdtem az irogatást. Azt hiszem, úgy hatodikban, amikoris hetente más fiúba voltam beleesve (bocsánat akkor még mindegyikbe szerelmes is voltam).
Egyszer kaptam egy gyönyörűszép, vastag, zöld, finoman aranyozott vászonborítású igazi naplónak való kínai füzetet. Alig vártam, hogy az éppen aktuális snassz határidőnaplós kötetemet teleírjam és elkezdhessem a szép újat. Na ez megtörtént.
De nem mertem bele írni (egyszer a helyettesítő matektanár megjegyezte, iszonyú macskakaparásom van, anyu viszont, amikor elnézegette, hogy az angol érettségi tételeimet dolgozgatom ki, aszonta szépen írok, bár lehet hogy csak azért gondolja így, mert nem érti amit körmölök). Még mindig megvan, alig egyötödében van megörökítve pár hét, ugyanis a csodaszép füzetbe annyira vigyázva próbáltam meg írni, hogy csak ritkán szedtem össze magam. Inkább előkaptam aztán egy kockás spirálfüzetet és ottan folytattam.
Milyen jó, hogy a blognál nem lépnek fel a szépírási problémák.

Hmm hétfőn mindig rengeteg mondanivalója van a blogtársadalomnak, s mivel én tegnap lemaradtam, van is mit pótolnom. A délutánom azzt hiszem olvasásból fog állni, valamint otthon nekikezdtünk Dórika honlapjának, helyet kell találnom, esetleg a képeket feltölteni, aztán pedig hajrá, előbb utóbb büszkélkedhet vele a hugom

Közel három éve kapott a párom egy Phillips hajvágót, merthogy ritkán járt el fodrászhoz, egyébként is a rövid, egyszerű frizurák híve ezért aztán jó megoldásnak tűnt a dolog. Természetesen én vagyok az, aki megnyírja.
Lassan belejövök. Persze a legszörnyűbb hajvágásomat a húgom esküvőjén követtem el.

Mivel én korábban utaztam haza, hogy segítsek az előkészületekben, nem volt már időnk Pesten fodrászkodni. Ezért aztán a kedves hozta a gépet. A családom, ismerve milyen kétbalkezes vagyok, igyekezett lebeszélni minket a dologról, pedig addigra már vagy 2x is levágtam a párom haját és még mindig életben volt. Tesóim felemlegették, azt a babát, aminek a derékig érő frizurájából fülét verdesőt csináltam, merthogy nem sikerült egyformára kihozni, pedig csak igazítani kellett volna rajta.
Na persze erre bemakacsoltam magam, elvonultunk a fürdőszobába és nekiestem a kedves hajának. Persze hogy idegesebb voltam a szokásosnál és persze hogy sikerült egy kopasz lyukat rittyentenem a fejibe, a jobb füle mögött. El voltam keseredve, a családom persze jött az ugye megmontammal, kedvesem vígasztalt, mert tényleg nem ő a vőlegény, felőle aztán mindegy, hogy néz ki, stb.
Aztán a nagyobbik húgom akkori pasija találta ki, hogy majd ha rákérdeznek a vendégek, azt kell mondani, hogy a páromnak fejtífusza van, és Lobo terjeszti, kell hozzátenni.
Szerencsére az esküvői képeken csak 1x látszik a lyuk, mert szemből normálisan nézett ki a frizura.

Azóta eltelt időben egyre jobban megy a hajvágás, persze még mindig nem tökéletes. Raktárosmackónk, aki fiatalon, az ötvenes években fodrásztanonc is volt (eléggé Gedeon bácsis az öreg stackman) rendszerint tanácsokat ad, megígérte, hogy ha 1x bevisszük neki a gépet ő majd megmutatja hogyan tudok menetet vágni a frizurába, de ez még nem jött össze.
Azért mindig van új a nap alatt. Ma például megtudtam, hogy fordítva tartva a borotvát is tudok vágni vele, s így nem áll fenn a veszélye annak, hogy magasan körbenyírom a kedves fülét.
Legjobban persze a nyarakat szeretem, mert olyankor a nullás géppel nagyon könnyedén boldogulok.

Igazából nincsenek. Az biztos, hogy mivel anyósjelölték itt tartózkodnak, a holnapi ebédet mi rendezzük. A többi nyitott, attó függően mennyi kedvük, idejük stb lesz még bármi másra is.
Jó lenne végre a régóta ígérgetett honlapot megcsinálni Dórikának. Esetleg nekidurálom magam. Meg aztán ott van a recept adatbázis is. Mindenfélével lehet foglalkozni, lényeg hogy ne gondoljak arra, hétfőn lesz a temetés.

Ma délelőtt, zsebemben a hóvégi 2500Fttal, tegnap megnéztem, még a számlámon is volt 1166 pénz, meg a biztonsági tartalékban magamhoz vett rezsitartalékkal indultam el.
Kedvesemmel közöltem, hogy a hétvégén bármit is csinálunk, az az ő zsebére fog menni.
S csupa olyan dolgot akartam csinálni, ami pénzbe kerül. Beadni a kabátomat a tisztítóba, CDket kivenni a könyvtárból, ebédelni.
Aztán persze elcsábultam, vettem lottószelvényt (kettőt) és gyöngyvirág illatú gyertyákat is, mert tavaly az ízlett a legjobban a páromnak.
Így aztán ki kellett vennem a maradék 1000 forintomat is a számláról, a bizonylatot megpillantva viszont kellemes meglepetésként ért, hogy már megkaptuk a fizetést, ráadásul a 13. havival együtt.
S mivel éppen antikváriumok között álltam, hát rögtön bementem mindegyikbe, (a Nemzeti Múzeummal szemben nyílt egy új is) s vettem könyveket is.

A párhuzamos utcában is nyílik egy menő étterem. Ezt onnan lehet már most tudni, hogy a székek láthatólag extra dizájnosak viszont roppant kényelmetlenek. Ja és nem csináltak a bejárat mellett helyet az étlapnak. Ide ne térjen be aki nem tudja megfizetni, aki meg igen, azt úgyse érdeklik az árak.

Ha én híres ember lennék, megírtam volna egy csomó könyvet, amit rengetegen szeretnek és lenne egy rajongó táborom, akik elkezdenének önszántukból Hómpédzset csinálni nekem, irogatni hozzám, csupán azt elvárva, hogy nézzek be a fan page-re, esetleg válaszoljak 1-2 kérésre, hát megtenném.
Megengedhetem magamnak, hogy válogassak megyek e író olvasó találkozóra, elvonuljak a világtól ha akarom, de évente 1-2 regényt kiadjak, hát megteszem.
Igazából semmibe se kerül és hát mégiscsak ezek az emberek, akik megveszik a könyveimet azok, akik megélhetésemet biztosítják. Miért ne.

Ismerek olyan írót, aki ezt megteszi, pedig elvileg minden 4. percben valaki megveszi az egyik könyvét, s bizony minden reggel fordít rá gondot, hogy a Fanok előzőnap feltett őrült kérdéseire válaszoljon. Nekem is válaszolt!

Na és ha van néhány nyilvános fórum, ahol bizony nem csak a rajongók szólnak az írásaimról, akkor ugyan már, szólásszabadság van. Nem tetszhet mindig mindenkinek amit, ahogy írok.
Persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon vagyunk. Itt nem így mennek a dolgok.
Itt belerúgunk idős költőkbe, Nobel díjas írókba, és az egy termékeny, és sikeres íróból élő Kiadó fenyegethet perrel valakit, mert az általa indított topikban (amit az illető 1.5 éve már nem gondoz, mint topikgazda, mert éli az IRLt) meg mertek kockáztatni kritikus mmegjegyzéseket az írónőre, stílusára.
A legviccesebb az egészben persze az, hogy írónőnk pontosan az ilyen magatartás mellőzésére tanított könyveiben.
Ez most tényleg az a kategória, hogy a művész elvonul elefántcsonttornyába, mindent megengedhet magának és a pórnéptől elzárkózzon. Komolyan, ezért csalódok sorra a regényeiben. Lehet hogy most már tényleg feladom?

Közlemény: Suematra frissített, s bár ez a blogringen pl nem láccik mindenkinek érdemes elolvasni. Asszem tökre nem csoda hogy a csajbloggerek etalonja ő.

Tegnap nagyot alakítottam a mozizásnál. Úgy volt, hogy A.-val majd a mozi előtt találkozunk, merhogy ő tornázik én odaérek előbb, vegyek jegyet. Rendben, azért a Westendbe érve felhívtam, hogy minden okés-e útban van-e már a filmszínház felé.
Persze, most szállok le a metróról, de éhes vagyok, veszek valamit a Csirkefogónál, találkozzunk ott.
Oké, megveszem a jegyet, elindulok a Westend kajahelye felé, lenézek a mozgólépcsőről. Höö itt nincsen csirkefgó mondom magamnak, de eszembe jut, hogy a Kaiser mellett van egy csibés, vettünk már ott szendvicst, amikor A. pocakos volt. Van még negyed óra a film kezdetéig, nézem meg a mozijegyen, merhogy már hetek óta meg kéne javítani az órámat. Rohanás a Kaiser felé. Hiába, teli az aluljáró, A. viszont sehol. Lecsapok egy kártyás telefonra megint, felhívom.
Hogy hol vagyok? Hát itt ülök, tudod ott hátul, ahol a kínai kaja is van
Rohanás vissza a Westendbe, de kihagyom az aluljárót, inkább a Váci úton loholok, legalább kapok egy kis levegőt az arcomba. Tényleg hátul van egy Csirkefogó. Mindenesetre A. jót röhögött rajtam.
Szerencsére a reklámok miatt nem maradtunk le semmiről.

Persze megint az emeletről kellett levadásznom a bögrémet, úgyhogy nagyon úgy tűnik, elhamarkodtam a kijelentést, miszerint használt a feliratom. Elkiabáltam tegnap.

Tegnapi mozi egész nézhető volt. Még sose láttam Jackie Chan filmet, úgyhogy jót szórakoztam, legjobban azonban az tetszett, hogy a Dreamworksnél egyetlen színész van aki őrült orvosokat alakít. Ugyanis az itteni Dr. Simmons (vagy mi vót a neve) volt a szemész a Minority Reportban is (egyébként erősen emlékeztet Ted Dansonra, csak magasabb a homloka)

Anno EMke és KoKo irodájába egy üvegajtón keresztül lehetett bejutni, amelyet csak bentről, felőlük lehetett nyitni, illetve annak volt kulcsa hozzá, aki az ajtó megett dolgozott. Mi több pórnép, ha arra akartunk menni, akkor bekopogtunk, integettünk, vagy elkértük a portáról a kulcsot, aláírtuk hogy felvettük, stb.

Ha szerencsénk volt, akkor ott voltak benn a csajok és beengedtek. EMke íróasztala esett közelebb az ajtóhoz, de mindig el bírta játszani, hogy nem veszi észre az embert, illetve olyan lassan fejezte be amit éppen csinált, hogy KoKo megelőzte és bár távolabb últ odaért és beengedett.
Most hogy nincs EMke, helyét GyéVé foglalta el.
Az előbb jártam feléjük. Bekopogtam, GyéVé szép lassan hátrafordult, hogy beengedjen, de KoKo, a kismama megelőzte. Szóval nemcsak EMke munkahelyét, de munkastílusát is átvette az utód.:D

Mingyá vége a munkaidőmnek és megyek megmoziztatom A.t, aki szerdánként kimenős, ilyenkor anyukája vigyáz a törpicsekre. Elmegyek megnézem vele a Szmokingert, bár nem szeretem Jackie Chant, de ő igen, és úgyis az a lényeg, hogy kiszabadul otthonról és együtt lehetünk. Ha rossz a film, majd végigdumáljuk

Úgy látom, hogy most éppen mindenkinek beszartak a dolgai.
Confu Zeusnál ki van írva, hogy nem megy a mysql, ahogy elnézem Suematra is éppen stílust vált.

Amelett, hogy utálom ha a bögréimet, poharaimat elhasználják, szó nélkül (bár erre mostanában, hogy EMke veszélyeztetten otthon van, és legalább 3 gyermeket szeretne zsinórban, valószínuleg nem fogok panaszkodni, mer ő volt az akinek mindig a másé kellett), van még egy meglehetosen kekec dolgom.
Méghozzá ha az én PCmre töltögetnek le pakolnak fel olyan programokat, amik 1. illegálisak (illegálisat csak én tehetek a saját gépemre), 2. elszarják a már meglévő beállításokat.
Teljesen tudom, hogy V. csinálja ezeket, mer nálam van a CDíró, tehát az én gépemre töltöget, ott néha ki is próbálja a mindenféle cseh szoftvereket amik aztán úgy bépülnek a windóz alá, hogy csak lesek amikor elszáll pl. a Media playerem. Mer most éppen ezzel van a gond.
Rengeteg levelet írtam mindig az összes kedves kollegának címezve, hogy ne legyen 1 emberre kihegyezve a dolog (na meg persze éljen a kerüljük a konfliktusokat alapbeállítottságom), és beleértve az össze közös gépet is, ahova nem szabad új betűtípust, mp3 playert stb. letölteni, mer bezavarja a szoftverünket. De úgy láccik ez nem működik, mer nem veszi észre magát, sem azt, hogy valahányszor újból rácuppan a gépemre újra kell töltögetnie a korábban már installált programjait.
Ki fogok tenni a gépemre is egy feliratot, mint a munkahelyi konyhába (ami kb. annyi, hogy
Állítsuk meg az emigrációt ebből a szekrényből, hozzuk vissza az elvitt evőeszközöket, poharakat tányérokat!, Csók, Lobo és még rajzoltam is hozzá, de bevált, bár volt aki úgy gondolta, naív vagyok, ha így akarom nevelni a kollegákat), hogy Ne bazirgáld a szetapomat!.
Főleg azért is utálom, ha V. partizánkodik a gépemen, mer kénytelen vagyok arra gondolni, hogy lám lám az ő PCjét sose lehet normálisan lezárni (reggel mindig azzal fogadja a windoz hogy szalajt egy ScanDisket), és míg az enyém kb 3 éve okésan megy, neki az elmúlt 2 évben, amióta itt van legalább 4x kellett format C:zni (na jó, ez nem mindig az ő hibája, gyakran a komputereseink gondolják azt, hogy ez az egyedüli üdvözítő és lehető legkevesebb fáradtsággal járó megoldás).
Szóval én nem akarom ezt a jövőt

Most éppen szörnyű helyzetben vagyunk, ugyanis kénytelenek leszünk Őszibarackos Voila-t iszogatni, mert Mini Morrist lehet vele nyerni. (Kapcsolatom a Minivel továbbra is egyoldalú rajongás, de úgyis a reménytelen szerelem a legszebb)
Tényleg hatalmas áldozat. Mindenesetre próbáltuk az összes többi Voilát de eddig csak a barackos jött be. Jól lehűtve. Nyamm, bár azt hiszem baracklikórrel és sima száraz pezsgővel is össze lehet hozni ezt az ízt.

Azt hiszem a legszinglibb szingli film-témát a legjobban feldolgozó sztori még mindig a When Harry met Sally. Pedig mennyivel megelőzte a korát, hiszen 1989 ben készült 😀