Úgy látom, hogy Myreille ötletével nincs egyedül.
De itt még használt zoknikat, harisnyákat is lehet venni, méghozzá hasznlátan. 😀

Megvan a második nap. Otthon sikerült konvertálgatnom, lehet commentezni live. Kaptam jótanácsot a karakter kódolás miatt, Mivel Unicode UTF-8 szerintünk a jövő, ezért ebben írok. A legtöbb brozernél be lehet állítani, hogy automatikusan ismerje fel a karakterkészletet.
Akinél ez mégse működik, azaz hottentotta feliratokat olvas elmésségeim helyett, az állítsa át a Kódolást (Encoding az én IE-mnél) Auto-selectre. És többé nem lesz problémája az olvasással.
Szolgálati közleményünket olvashatták.

A délelőtti izgalom után délutáni pihi következik, Dórikával spékelve.
Holnap pedig hozok egy újabb verziót a blogmocihoz, úgyhogy megint lehet majd izgulni. Gondolom az izgalom kedves olvasóinkban is a tetőfokára hág. Azért remélem senki nem fog rosszat álmodni. Ha mégis, annak csak és kizárólag a későn elfogyasztott vacsora lehet az oka.

Azt álmodtam, hogy férjhez mentem. Vagyis az esküvőm volt. A legjobb az egészben, hogy nem én szerveztem, nem is tudtam róla, egyszer csak kaptam aputól egy meghívót, hogy jelenjek meg a Saját és Párom kézfogóján. Tök szép bordó keretes meghívó volt, kalligráfiával.
Hófehér kosztümöt viseltem. Kívülről láttam magamat. A vendégek közül csak volt kollegáimra emlékszem, akik meg sorra azzal jelentek meg, hogy válófélben vannak.
A szertartás eléggé érdekes volt, mert a szokásos vers ének gitár dalolás helyett színdarabot játszottak méghozzá híres szinészek (Robin Williams kis barna bajusszal volt a detektív) arról, hogy Páromnak ellopták a jegygyűrűjét.
Azt hiszem ez valami olyat jelenthet hogy én igazán nem bízok az egész esküvő bizniszben. Jobb ötleteket is várok.

Reggeli üzeneteim amit a blogringen is jeleztem, elvesztek. Már 2 órája tesztelük. Vannak hibák. Nem is kevés. De azért nem adtuk fel.
Holnapra pedig még jobb lesz minden.

Nagyon izgalmas ez az egész, sokkal könnyebb postolni, nem csodálom, hogy Graphomania annyit ír, lehet hogy én is rengeteget fogok ezentúl frissíteni beeeeee 😛
Jah ami meg a designt illeti, úgy tűnik tegnap éjjel egy régi verziót pakoltunk össze, szóval holnapra még lesz néhány válotzás, az én életem viszont könnyebb lett, hála a Xiarynak (XML alapú napló, azaz diary, Kedvesem találmánya, aki nagy spanyolviasz feltaláló, de ezért szeretjük)

Most már azonban mennem kell dolgozni is.

A szükséges, méghozzá azért, mert tesztelünk. Egyébként teljesen meg vagyok elégedve a Kedvessel azért is, mert voltunk bizony szombaton farmert vásárolni. Szerencsére persze az első boltban a második nadrág rögtön megfelelt, így nem kellett csak másfél órát utazással és SPARral együtt is eltöltenünk az Árkádban. A blogért meg különben is megkapta tegnap este a jutalmát.

Megkezdődhet az offline blogolás is. Hatalmas taps, és köszönet illeti Kedvesemet, akinek hála most már van saját blogmotorom, amivel akár itthon is tudok postolni, illetve van saját blogadmin oldalam.

Annyira menő vagyok már, hogy csak na 🙂

Ez az egész Karácsonyi hangulat onnan jött, hogy tegnap elmentem vásárolni. Gondoltam, ha mást nem legalább ötletet szerzek arra nézvést, hogy mi van a piacon, kinek mit kell lehet érdemes stb vásárolni. Nagy reményeket fûztem ahhoz, hogy elmegyek a svédekhez és a karácsonyi bazárjukból vásárolok olyan gömböket, amiket tavaly is vettem a fenyõnkre, meg kis szalmafigurákat, mert tök jól nézett ki a kis minimalista fa, na meg szalagokat és csomagolópapírt, meg illatos gyertyákat. Hát nem nagyon volt szerencsém. Természetesen az és olyan, amit akartam nem volt. Csak lila gömbök, meg nagy gyertyák és piros szalagok. Szóval idén se fogok adventi koszorút csinálni (de ez sejthetõ volt, bár én még mindig minden évben reménykedem). Viszont ruhát vettem magamnak, nadrágot és pizsamát. Ez utóbbira nem volt nagy szükségem, de beleszerettem. Közben pedig rájöttem arra, hogy nem az igazi egyedül vásárolni. Legutóbb a hugommal voltam blúzt venni a diplomaosztóra, és rájöttem mennyivel kényelmesebb úgy menni, ha van valaki az emberrel. Mert tegnap, a kövektezõket játszottam el. Összeszedtem egy csomó ruhát, hogy egy fordulóra minden engem érdeklõ cuccot felpróbáljak. Táska, kabát, ruha cipõ le. Próba. Hmm ez nagy, az kicsi, amaz meg hülyén áll. Cipő, ruha, kabát, táska fel, függöny elhúz, ruhák lead, újabb adag összeválogat, nagyobban, kisebben, más színben. Vissza az öltözõbe, táska, kabát, ruha, cipõ le. Próba. Na már volt ami stimmelt, de még nem az igazi. . Cipõ, ruha, kabát, táska fel, függöny elhúz, ruhák …Na ezt spórolja meg az ember, ha van vele egy másik olyan ember, akit ki lehet küldeni, hogy ugyanebbõl a színbõl de másik méretet, vagy éppen ugyanebbõl a méretbõl de másik színt hozzon, vagy az a másik csak megjelenik és bedug egy olyan ruhát, amire korábban nem is gondoltál volna, pedig tényleg milyen jó. Igazából nagyon ritkán jártam így bevásárolgatni bárkivel is. Eleinte nem engedhette meg magának az ember, aztán meg nem volt kivel (pedig elhatároztam, hogy 1x elmegyek és a Bloomingdale’sben felpróbálok egy sor estélyiruhát, mer onnan nem nézik ki az embert:D) , hímnemûvel meg ezt nem lehet eljátszani, õ csak olyan helyre hajlandó elmenni vásárolni, ahol már tudja, mit fog venni, melyik méretet, stb. Nadrágot azért 1x hajlandó felpróbálni, de nem szabad erõltetni azt se. Hetek óta akarunk új farmert venni neki. Mi volt a mai kifogás? Ilyen esõs nyálkás nyirkos idõben nincs kedve farmert venni. 😀
Tegnap kidobtam a tavalyi csokis kekszeket, 1 évig hermetikusan záródó fémdobozban nem lett semmi bajuk. Sajnos kicsit odaégettem õket tavaly, ezért nem volt sikerük. Na de majd idén D

Nekiálltam Karácsonyi zenéket keresni. Otthon van egy õsrégi Csendes Éj lemezünk, ami rendkívül recseg, de mindig az szól gyertyagyújtáskor. Mivel nincsen otthon CD ezért elhatároztam, hogy kazettákat fogok gyártani. Mert 24en egész nap valami zene kell hogy szóljon. Ha a VH-1 szól, akkor anyu fakanalat, krémet eldobva rohan be a szobába, “Ez a kedvenc számom” felkiáltással és 1000szer is végignézi a Wham! Last Christmas-ét. Ha viszont kazettát teszünk a magnóba, azt kint a konyhában is hallgathatja és nem fog beleszólni a karácsonyfadíszítésbe. Bár ezt úgyse tudja megállni 😀
Egyelõre egy Sinatra Christmas albumot sikerült beszereznem.

Párommal fel vagyunk háborodva, hogy van egy csomó vetélkedõ, játék stb. Amibõl ki vagyunk rekesztve, merhogy nincs mobiltelefonunk és nem tudunk SMSt küldeni. Hátrányos megkülönböztetésben van részünk. Fujj und fujj

Elképesztõ azért mit meg nem eszik az ember. Itt vannak ezek a valóságshowk, ahol a kiesett játékosokat véres kardként, hatalmas szelebritiként hordozzák körbe. De ezt nyugaton kiatalálták, még az Empire is tudósított olyan filmpremierrõl, ahol a színészek, rendezük stb. között ott volt Alex a Brig Brotherbõl (Persz a UK változatból). Komolyan, lassan a nõi lapok lesznek az utolsók, ahol nem foglalkoznak azzal, hogy kinek miért megy tönkre a családja a Bratyó házakban. Hogy ez most Cosmosznobizmusból vagy copyright jogok miatt van így, azt nem tudom, de nem is érdekel. Nekem ez egyszerûen azt jelenti, hogy az emberek mindenhol ugyanolyanok, a média ugyanúgy tud hatni mindenkire mindenhol. Ezeket a fogásokat kipróbálták az USAban, bevált, aztán átvették a britek, németek, csehek, lengyelek magyarok, oroszok és biztos hogy Taiwanon is van BB. (ha nincs, majd Susie Clueless megmondja) Biztos, hogy jobban idegesít ez így, hogy nincs tévénk, mintha lenne, mert akkor nézném 😀

Nah én is belépek az álmokat leírók sorába. Az én álmaim nem fantasztikusak, nincsenek mély értelmük, többnyire tudom milyen napi eseményhez kötni. Most éppen Suematra olvasása volt az oka. Igazából amióta kint van Londonba, a beszámolóitól folyamatos nosztalgiahangulatban vagyok. Az éjszakai betetõzése ennek az volt, hogy íme iksz év után kint jártam és felkerestem a családot, akiknél két évet töltöttek. A gyerekek persze alig emlékeztek rám, bezzeg én rájuk, meg a barátaikra igen. Hosszasan beszélgettünk arról ami történt velünk Jayne-nel, sokkal jobban állnak már anyagilag, a vidékrõl Londonba költöztek, sõt még egy nyaralót is vettek a tengerparton. De nemcsak õk, hanem a kedvenc szomszédok is velük jöttek lakni a fõvárosba, s este átjöttek vacsorázni, s finom portóit hoztak, s újbol folyt a francia bor és pezsgõ, s persze a Cointreau, pedig Jayne férje már nem a franciáknak dolgozik ahogy anno tette (Remy Martin forvever:), hanem söröket forgalmaz.
Hmm lehet, hogy összeszedem magam és írok nekik. Bár eddig is mindig én voltam, aki igyekezett tartani a kapcsolatot. De hát hiába én csak egy kis alkalmazott voltam anno, bármennyire is igyekeztünk másképp viselkedni.

Susie Cluelessnél olvastam akciójáról, az állatkereskedõkkel és elgondolkoztam a magam hozzáállásáról a témához. Én nem vagyok állatbarát, pontosabban szerintem pont azzal óvom meg az állatokat, hogy egyet se veszek magamhoz (ugyanezt a technikát folytatom a növényekkel is, amelyek menthetetlenül halálra vannak ítélve a közelemben). A városi állattartással szemben (fõleg ami a kutyát macskát illeti) megvannak az elképzeléseim, sose tartanék legalább kert nélkül pl. egy kutyát. Éppen ezért az állatkereskedõknél is szörnyûbbnek tartom a Nyugati aluljáróban árult négylábuakat és a körülményeiket. Ha ott vannak a rendõrök, eltûnnek, de azonnal megjelennek az árusok, amint tiszta a levegõ. A ketrecben tartott parányi macskák, magukat összepisilõ gombócok, amik nem biztos hogy megérik, hogy kutyák legyenek. Elszonyorító

Wow, tegnap megint belhé volt a biliben délután. Teljesen jó, hogy most én mindenbõl kimaradok, nem körülöttem nyaldosnak a hullámok. EMke terhes ugye, errol már volt szó. Meg hogy veszélyeztetett. Hát nem lehete számítani rá, hogy meddig marad otthon, a munkáját át kell ugye venni. Köcsög kitalálta a megoldást. Mke részlegén még 1 kollegano van, szinte hasonló beosztásban egyenrangúként. Evidesn, vegye át o a munkát. Csakhogy Koko ezt elutasította (ahh remélem majd emlékezni fogok, kinek milyen nevet adtam késobbiekben is :D), mint kiderült azért, mert szintén babát vár, korábban viszont már volt egy vetélése, ezért aztán még nem óhajtott szólni, csak a teljes bizonyosság után. Mivel a Köcsög azonban közölte vele, hogy itt olyan nincs, hogy valamit nem vállal el, ezért kénytelen volt Boss néninek is megmondani hezitálása okát. Köcsög erre újabb ütemtervet, emberek csoportosítását dolgozott, ki és végképp megkeserítette mindenkinek az életét. Senki se örül annak, ahova és amiért kerül, na és ahogyan. Merthogy a kicsit, akik nyár óta dolgoznak itt, és kedvezo helyekre, feltételekkel lettek ölvéve, kénytelenek szó nélkül beleegyezni a kényszeru átállásba, amit ráadásul Köcsög a maga finom, fonöknek termett modorával közölt is velük. Ezt meg kell csinálnod, mert ezt én találtam ki, nincs apelláta Tegnap délután pedig a Fonéni rendezett ordibálást, méghozzá a raktárosunkkal, akihez mindig mindenki eljár és elsírja a bánatát. Mert o, a maga vezetoi tapasztalatával, nyugdíjasként, mindenféle érdeken felül állva hallgat meg mindenkit, s ha nem is tud mindig jó tanácsokat osztogatni, azért legalább azt elmondja, hogy pl. Lobo, maga csak ne veszítse el a csüggedését. Na és raktárosmackóval azért kezdett el a Boss ordibálni, mert o közölte, hogy bizony mindent tud és csak olyan helyen lehet szart keverni, ahol van is 😀 Mert Fonéni meg van gyozodve, hogy az egész szarkavarás Köcsög és SZS közötti hatalmi villongások miatt van. Ami tök igaz, csakhogy o teremtette meg a helyzetet. Kinevezte oket két jobbkezének, de ha Köcsög követ el hibát, akkor azért SZS is tarthatja a hátát, míg fordítva ez nincs így. Köcsög, pedig, mint most is látszik, hogy lefelé tapos, felfelé meg nyal. Most vihar utáni csend, feszült levego. És én meg halál nyugis vagyok, mert semmi közöm az egészhez 😀

V. visszajött Prágából és igen, újból hozott nekem egy üveg Becherovkát. Amióta itt dolgozik (asszem 2 éve most már), és az elsõ staff meetingen, amin jelen volt, elõvarázsolta a mélyhûtõbõl a zöld üveget és én elvesztem 😀
Boss néni amikor gratulált, hogy megszereztem a diplomát egy doboz Mozart kuglit meg egy üveg Becherovkát adott. De már csak 1-1 adag van belõle, (egy kupica nekem, egy a páromnak), úgyhogy jókor jött az utánpótlás.
Az az igazság, hogy nem nagyon szoktunk töményet inni, ezért aztán nincs is otthon. Ha belegondolok persze borra meg pezsgõre is elmegy annyi, amennyiért egy üveg normális piát lehet venni, de egyszerre mindig sajnálom kiadni értük a pénzt. Így ha beszerzem, akkor ritkán de olcsóbban 😀 Különben is a nagy kedvencem a Cointreau még mindig sokba kerül. Legutóbb olyan 8000Ft körül láttam valamelyik áruházban.
Ebéd után vagyok, és nemsokára bevetem a hétfõi röviddélutánomat, s megyek Dórikázni. Ezért aztán lazán beszélhetek piáról.

Mamacash jutott ma reggel eszembe, mert azt mondták, Budapest az egyik legpatkánymentesebb fõváros. Végülis igaz lehet, elvégre a metróban itt sose láttam patkányt, bezzeg külföldön!
Persze Mamacash biztos más véleményen van, de gondolom õt éppen senki nem kérdezte ebben az ügyben.

Mit is mondjak, erre most szükségem volt:

I’m The Original Cadbury’s Dairy Milk!

Take the ‘What Cadbury’s Chocolate Are You?’ Test

Még mindig én vagyok az oka annak, hogy nincsen kész ám a blogmotorom. Ugyanis tegnap este szórakozottan ücsörögve a gépünk elõtt, miután befejzetem a WOG pályámat, nem akartam újba kezdeni, viszont nézegettem az Accesst. És akkor kitaláltam, hogy miért is ne valósítsam meg a régóta dédelgetett ötletemet, a receptadatbázisomat. Mert megszállottan gyûjtögetek recepteket, fixa ideám, hogy egyszer majd a háziasszonyok gyöngye leszek, bár egyelõre ugyan vannak izgalmasabb kajáim (Cica férje múltkor teljesen önzetlenül megdícsért a szüleimnek, közölve, hogy nálunk jókat lehet enni), azért még nem nagy a repertoárom. Legszívesebben sütnék, de ismerem magunkat, nemesszü De van alapszakácskönyvem (F. Nagy Angéla), meg rendszeresen veszek magazinokat, egy évig én is gyûjtögettem és lefûztem Laci bácsi mesterkonyháját (azért a mostani kiadásba, ami már A4es méretû, már nem ugrasztanak bele), sõt anno amíg volt, kiloptam Frank Julit a munkahelyi Magyar Hírlapból, majd miután átköltözött, a Népszabadságból. Tegnap este viszont a párom is kihívásnak tekintette, hogy adatbázist csináljunk, ezért aztán elmélyedtünk az Access és a relációk vizsgálatába. Persze most se blogmotor, se receptadatbázis nincs 🙂 Ezért még mindig csak a régi jó dezign van. S HTMLezgetek.