Tegnap vetettem egy pillantást a Story magazin címlapjára, és elgondolkoztam azon, hogy Stahl Judit már hányszor ment férjhez, s most, hogy a tévében egyelőre pihenőlistán van, de azért valami hírverés kell neki, mert nem elég a Nőklapjában futó sorozata, nehogy elfeledje ot a jónép, mert az tévénéző bizony hálátlan. Ezek után vele álmodtam. Álmomban tévéműsorban szerepelt Stahl Judit, ahol a friss házasságáról faggatták, de a riport nem vezetett sehova, ugyanis a csajról kiderült hogy matt részeg. Összeomlott és bőgött. Hirtelen vágás, hogy igen, pár hónappal ezelőtt nézett így ki, de azóta bizony összeszedte magát és újra a régi. Még alkoholelvonókúrán is járt. Szóval a nem tévénézés visszavágott álom formájában.
Az viszont már kész szerencse, hogy nem álmodtam a Penthouse címlapjával, ami kinagyítva állandóan szembenéz velem az újságos oldaláról. Brrrr. Magyarázhatnak akármit is, ezek után ki hisz abban, hogy Fanny nem valami becsvágyas hátsószándékából ment hozzá Faludyhoz. De erről nem is akarok írni, mert még gondolni is rossz rá. BRRRR

Tegnap megtudtam, hogy tényleg nem fenyegetés, de esetleg jön a BSA a céghez és lesznek ellenőrzések. Úgyhogy le kellett takarítanom mindenféle illegális cuccot a gépemről. Mivel a blog motorom még mindig nincs kész, valamint a bloggerrel továbbra se vagyok beszélő viszonyban, kénytelen vagyok a Dreamweaveremet használni. Remélem nem pakol felesleges kódokat bele, mer akko meg marad a Worldpad, mer még mindig jobb mint a semmi. Megérdeklődöm hogy pontosan mikor is várhatók az irgum burgum bácsik, és ahogy leléptek visszapakolom a régi jól bevált cuccost.

A nyolcvanas évek közepén nagyon sok pénznek tűnt az a 70 forint, ezért aztán rengetegszer visszatettem a könyvesboltban a Halkirályno és a kommandót. Aztán kölcsönbe kaptam egy osztálytársamtól, vagyis az apukájától kunyiztam el. Majd A Halál zsoldjábant nyúltam le a nagybátyámtól. De lehet, hogy fordítva volt. A lenyúlás viszont tuti, máig nem adtam vissza neki, szerintem nem is emlékszik, hogy neki valaha volt valami ilyenje. Nem is igyekszem emlékeztetni rá.
Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkor estem szerelembe Fable-lel. Sőt, jómagam is írogattam erősen rá hasonlító stílusban regényeket (bár sose lettek többek elbeszélésnél illetve sose lettek befejezve). Szóval minden regényének a Kommandó kivételével megvan az első kiadása (itt szeretnék köszönetet mondani titkos szponzoromnak, a nagybátyámnak) Az elmúlt néhány évben azonban, bár rendszeresen még mindig megveszem és olvasom, kezdett apadni a rajongásom. Talán a Tűzvarázzsal kezdődött a dolog, akkor még azért mert nem bírtam megemészteni, hogy a 30as évei közepén, ne adj isten a végén járó csaj két hét alatt újra atomjó nő lett attól, hogy lelátogatott az edzőterembe. Míg a Kriplikommandót bármikor újra tudom olvasni, a Vészbejáratot elég volt 1x. A Tündértánc fantasy része teljesen mesésre sikeredett, méltó folytatása az Álomhajszának, de a filmforgatástól a kezdetektől felállt a szőr a hátamon. Persze mindenki változik, ő is. Már nem ír úgy és olyat, mint először. Még mindig megvan a stílusa, amit szeretek, csak néha túlspirázza, és olyankor erőltetettnek érzem a nyelvi virtualitását.
Számos problémám látszik körvonalazódni a legújabb Fable mű, az Ezüstegér kapcsán is, bár mégcsak alig a felinél tartok, így igazából nagy véleménnyel nem lehetek a regényről, de…
Lehet hogy már csak nosztalgikus ragaszkodás miatt veszem, olvasom őt. De mindig azt várom, mint az elején tizenéves fejjel, hogy elvarázsol és ad valami újat, megfog mint kevesen tették. Még nem tudom a magyarázatot. De kitartok.

Tegnap nagy megbeszélés volt, arról, hogy mi történjék a mi részlegünkön. Jelen volt SZS (mint külsős megfigyelő, és főnéni helyettes, mer egyébként sok köze nincs a részlegünkhöz), Köcsög, Főnéni, Mentorom. Ma megkaptuk a Köcsög által összeállított tervet. Vagyis a tervet megbeszélték ők együtt. Köcsög csak egy szép kis doksit írt róla. Na áttanulmányoztam. Hát egyelőre nem tűnik úgy hogy rendszeradminisztrátori teendőimre való tekintettel levenne bárki is bármit a vállamról. Sőt. Jön egy új srác, akit a szárnyaim alá kell venni, betanítani, ellenőrizni a munkáját.
Azért végigolvasgattam a doksit, mert arra is kíváncsi voltam, hogy Köcsögnek mi lesz a feladata. Na a neve csak a doksi elején szerepel, mint felelősnek. Aztán semmi más feladata nincs. Pedig még főnéni magára is kiosztott dolgokat. Kevesen vagyunk, páran halálra dolgozzuk magunkat, de ő valahogy mindig meg tudja úszni. Már figyeltem a technikáját. De nem értem. Nekem nem jött még össze.
Ott ül mítingeken, nagyon ritkán van kiváló ötlete, memókat viszont kiválóan ír, meg titkárnői teendoket ellát és valahogy úgy lesz vége a megbeszélésnek, hogy ő nem kap semmi plusz munkát. És még mindig nem tudom igazán mi a dolga. Jah és mennyivel többet is keres, mint én! Megfejthetetlen.

Legutóbb mikor otthon jártam sokmindenféle nosztalgikus okból feltúrtam a fiókomat, mert emberkéknek ígérgettem régi cikkeket, írásokat, újságokat, konyveket fényképeket stb. (amiket a fiókom rejteget) Megtaláltam egy régi talán Kazinczy versenyen felolvasott novellát is. Aminek rögtön megörültem, mert kábé két éve ígértem valakinek. De soha nem találtam meg egyetlen Singer novelláskötetben sem, és a neten is hiába kerestem a teljes szöveget. Mivel még írógéppel volt bepötyögve, doksit készítettem belőle, s mert úgyis éppen aktuális, hát megosztásra is elkészítettem. Aki szépet akar ovlasni, az itt megteheti.

Persze nem lettem kitagadva. A nagymamám az a fajta, aki makacs és születésemkor elhatározta, hogy márpedig én leszek a kedvenc unokája. Ugyan rajtam kívül van még neki négy és néha bizony kiestem a pixisbol és hát az ő állapota is sokat változott, azért én még mindig maradtam neki a legelső unoka. Ebben soha senkinek nem sikerült leköröznie. Úgyhogy tudomást se vett az elmúlt időszakról. Pedig …

Most pedig kiszólunk a közönséghez:

Ha valaki rendszeres olvasóm és úgy érzi, hogy hagytam elvarratlan szálakat olyan eseményekrol, amelyek folytatása esetleg magyarázatra szorult, nyugodtan szóljon. Mert én ugye magamnak írom ide a dolgokat és saját szememben egész értelmesnek és olvashatónak tűnik, meg úgyis tudom késobb is visszaolvasva, hogy kiről és miről meg miért volt szó. De hátha van aki nem (merthogy nem ismer, nem tud a napi IRL körúlményeimről) Bár szerintem elég egyértelmű, hogy anyósjelölt választási sikereiről azért nem írtam, mert nem voltak. (na egy szál elvarrva)

Ma végre lezártam az egyetemet, megkaptam a betétlapomat, kijavítva, a szakdolgozatom másodpéldányát és az indexemet. Kész, vége, most megint nem tanulok. Hiányzik. Igazából annyira akartam ezt, amikor elkezdődött, és aztán elég nagy csalódást okozott, mert a várthoz képest kevesebbet kellett tenni, de azért akadtak klassz emberek, előasások, témák. Most megint pangok. Mivel elvileg kicsit más beosztásba kéne kerülnöm hamarosan, ezért aztán nekiállok és utánanézek akad e valahol valami ilyenre felkészítő hely. Ha igen, akkor a Boss néni támogat. Na és miért ne tanulmányiszerződgessek megint, elvégre csak a szabadnapok miatt kaptam baszogatást, merthogy nekem milyen sok járt. Ami nem igaz, de azért ennyit még 1x dalolva kibírok, főleg, ha kapok valami újabb papírt érte, amit akár hasznosítani is lehet. De főleg pízre beváltani.

A hétvége előreláthatólag családi körben fog eltelni. Anyuék jönnek fel, hogy lelátogassuk a nagyapám sírját. Jelenés lesz a nagymamánál és a nagybátyámnál is. Az előbbitől tartok, mert az elmúlt egy évben nagyon rossz unoka voltam. Erről nem is akarok írni, meg gondolni se rá, mert nincs mentség. Holnap kiderül, kitagadnak e.
Vasárnap pedig valószínűleg a nagybátyámékhoz megyünk ebédelni. Ott aztán lesz minden, finom kaja és pia, ami így hó végén extra spórolást jelent. Anyuék is hoznak befőtteket és még mindig van a múlt péntek éjszakai TESCOs bevásárlásból.

Tegnap megint moziba mentünk, úgy látszik, hogy ez egy ilyen hét volt, hogy egy csomó mindent megnéztünk. Most a Tűz birodalma volt soron. Nah azért azt el kell ismerni, hogy a Van Zant alakító Matthew McConaughey az előre várthoz képest nemcsak az izmait mutogatta, bár azokból is növesztett egy adagot magának, de abszolút hihetően játszotta az őrület határán egyensúlyozó megszállott katonát. Komolyan, még a szeme is vérben forgott. De a sárkányokat, legalábbis a nagy látványukat, meg London leégetését, ami oly szép volt a plakáton, na azt kispórolták. És logikai buktatók is tömegivel voltak. De azért látni kellett.

Nah a Velvet bekerült a HVG top 5 női szájtja közé 😀

Ebédre találtam a kajás fiókomban (a sarki CBAban mindig veszek az akciós zacskóslevesekből kínai tésztákból, kekszekbol) egy Carbonara szószos tésztát, ami ugyan szeptember 30án elhagyta a szavatosságát (csak addig volt nála megőrzésen) de azért ehető volt, főleg hogy feljavítottam a kolleganőm által hátrahagyott fűszerekből.
A főzésnek az egyik legtitokzatosabb dolga számomra a rántás. Ez most onnan jutott eszembe, hogy tegnap megint babfőzelék kísérletet hajtottam végre. Sajnos nincs teljesen kezdő szakácskönyvem, de szerintem nekem az se segítene, mert még sehol se olvastam, hogy kell kinéznie a rántásnak amikor az olaj meg a liszt zsemlésre pirul. Milyen legyen az álllaga? Aztán meg ellentmondó hírek vannak arról is, hogy utána hogyan tudom süríteni a cuccost… Mert az még sose igazán sikerült. Egyedül a Cica féle parajkrémmel boldogulok, mert ahhoz ő talált ki valami egyszerűsített rántásmódszert, amitől a fagyasztott spenótból tényleg szinte villámgyorsan lehet főzeléket rettyinteni.

Tegnap elmentünk moziba és megnéztük a Bourne rejtélyt. A film sztárja persze nem Matt Damon volt, hanem a MINI. Ráadásul a régi, szóval ha a régi félig lerobbant kis autócska ilyenekre képes (téli út Svájcból Párizsig meg se kottyan, nem is beszélve egy haláli autósüldözésről) mit tudhat az új. Szóval továbbra is a Number 1 autó.
Egyébként a film meglepően jó volt. Igaz a párom, akinek nemrég nyomtam a kezébe a regényt, hogy olvassa el, mert jó vastag és elég izgalmas ahhoz, hogy metrózás közben lekösse, felhánytorgatta, hogy a regényben több csavar volt. De hát amikor az eredeti íródott, meg a tévéfilm volt akkor még javában a világ legizgalmasabb alakja Carlos volt, a Sakál, de ez mára már nem igazán aktuális, ezért másra gyúrtak rá. Különben Matt Damon azért jobb volt mint a Chamberlain, bár karatézni nem tanulhatott meg nagyon, de marha ügyes vágásokkal bizonyították és szinte hihetővé tették, hogy igen ő aztán egy hiper szuper pasek (két hét alatt felépült 2 hátlövésből, szóval nem sámli a srác).
Jah és összehasonlítva a TriplaXszel, na ennek a filmnek legalább volt sztorija. Semmi nagy bumm, hihetetlen akciók (rohadtul untam a lavinás jelenetet). Azt hiszem, ennyi volt az akciófilmekböl már megint egy időre. Sajnos mivel én elsősorban a mainstream filmeket nézegetem, nem soxor akad az ember olyan gyöngyszemre mint a Tennenbaum.

A. azt mondta, 23kor mentek be és 35kor már a bíróságon kívül voltak. Végülis az elmúlt egy év volt a lehetetlenül nehéz neki. Azok után ez a mai alkalom már csak a lezárás volt és megkönnyebbülés.

A mai nap jóhírét szeretném megköszönni EgoBarbienak. Azt hittem, Nick Parkék megint egész estés filmen dolgoznak, de kész szerencse, hogy kis kedvenceimet nem felejtették el. Bébisintér koromban ismerkedtem meg a két jóbaráttal, és persze teljesen oda voltam értük (meg Angus Deaytonért, de ezt már kihevertem :D)
És a család születésnapomra a Tescóból Wallace és Gromitos tortát rendelt.
A búcsú ajándékom pedig, ez az óra volt, amire még mindig ébredek 😀
Azt hiszem, este megnézem a Csibefutamot 😀

Elmentem ma délelőtt, hogy végre magamhoz vegyem a diplomám hiányzó részét, a betétlapot. Persze KEDDen nincs félfogadás és az még véletlenül se jut a TOn senkinek eszébe, hogy a szerda helyett, amikor is egésznap lenne nyitva az iroda, legalább egy fél napot kinevezzenek. Szóval pénteken újra próbálkozhatom.
Ma éppen ebédnél mondta a kollegám, hogy egy pszichiáter ismerőse azt tudja ajánlani a legegyszerűbb lelki nyavajákra, hogy fusson az ember. Mert az sokkal megnyugtatóbb bárminél. De ezt csak barátoknak mondja, mert különben haragudnának rá a kollegák, hogy elveszi a pénzt tőlük, mert ha a lelki betegek futni járnak, akkor nem az ő zsebübke adják a froncsikat. Erre olvasom Myreillenél, hogy péntek este futott, szintén valami megnyugtató jelleggel, szóval az egész nem egy hülyeség. Tavasszal elkapott a vágy, hogy én is, én is, én is, nekem is kéne futni. De egyedül nem megy. Úgyhogy maradt a torna. A múlt heti rosszaságot ma pótoltam és lehet hogy holnap reggel is meglepem magam. Mert jólesett. Ilyenkor mindig rájövök, hogy nem szabad kihagyni. Sajnos a legtöbb társaság akiket ismerek, az a Margit szigeten fut, ami nekem azért messzi van. Bezzeg a Népliget, az csak 2 metrómegálló, az jól jönne. Cicáék a férjével oda járnak futkosni, de hát ők annyira lehetetlen időpontokban, hogy ahhoz még véletlenül se lehet igazodni. Mind1, most úgyis hideg van, meg jön a tél, marad a tornaterem. Talán majd tavasszal újra elkap a vágy, s talán akkor pénzem is lesz egy futócipore, s akkor lehet hogy belevágok.

Most van A. válópere.

Hétfőre pedig szabadnapot vettem ki, úgyhogy ha úgy vesszük, laza lesz a hét, mert kedd után még a szerda is ünnep. Aztán utána meg november 1 miatt lesz hosszú a 7vége.
Igazából semmi bajom az osszel. Sőt, kedvelem, főleg ha nincs eső. Jobban mint a tavaszt vagy a nyarat.

Az egyetlen szörnyűség már megint a légkondi.

Most éppen a mindenképp 30 fok van az irodában dolog megy. Bejön az ember, levetkőzik pólóra de még akkor is meleg van. Persze még így is vannak kollegák, akik nyakig felöltözve, de legalábbis három pullóverrel ücsörögnek a gépük előtt. Már gondolkodtunk azon, hogy megfenyegetjük a gondnokot, hogy bezárjuk a szaunába (ami az irodánk) hogy végre megértse mi is a problémánk, mert úgy tűnik, a szóból nem bírja leszűrni a lényeget, azaz hogy melegünk van.
Ezen a szombat vasárnapon pedig csak annyi a cél, hogy ne zabáljam halálra magam. Anyósjelölt hibája, hogy jól főz. Aztán majd rendesebb leszek a jövő héten és elmegyek rendszeresebben tornázni is.

Én se megyek szavazni, ugyanis holnap hajnalban utazom a páromékhoz. Teljesen kifogtuk egymást, az ország két abszolút legtávolabbi pontján lakik a családunk, így nem túl sűrűen látjuk hol az ő szüleit, hol az enyimeket. Most éppen egész sokszor találkoztunk anyuékkal, meg jövő hétvégén is fogunk, ezért aztán megyek és jelenlétemmel támogatom az ő szavazásukat.
Főleg azért, mert anyósjelölt helyi képviselőnek indul. Nyolc évvel ezelőtt egyszer már megválatsztották, abban a szezonban egész sokat kijárt a környékének (utak betonozása, buszmegállók stb. és a rendes havi fizetésén kívül, ami az akkori recesszióban jól jött neki, egy fityinget se tett zsebre) erre négy évvel ezelőtt azok, akiken sokat segített, nem választották meg újra. Aki helyette volt a városi tanácsban a körzetükért meg se mozdult. Viszont rendesen megnőtt a zsebe. Anyósjelölt nem adja fel.
Nyáron megírtuk neki a szórólapját, csináltunk plakátot. Felajánlottam, hogy bejelentem magamat hozzájuk, akkor lesz plusz egy szavazata. Kedvesem persze azt mondta az anyjának, hogy ha zsebretesz végre valamit, akkor rá szavaz, de hát anyósjelölt olyan becsületes, hogy amikor korábban indult, még akkor se szavazott saját magára 1x se.
Szóval most legalább izgalmas lesz, van akiért lehet izgulni, hogy sikerüljön neki valami. És ha bekerül a testületbe az ő körzetében végre befejezik a csatornázást.

November közepén nagy bemutatót tartunk. Most éppen jókislány vagyok és az egyik büszkeség, akinek munkája fontos és prezentálni is tudok.
Amikor még tanárnak tanultam rájöttem, hogy jól tudok előadni. Szerencsére a vizsgatanításom is amolyan előadós dolog volt, gyerekek, kollegák tátott szájjal figyeltek. Később hallottam, amint a kissrácok szóról szóra azt felelték egy másik pedagógus jelöltnek, amit én adtam le nekik, persze hízott a májam, meg attól is, hogy a gyakvezem utána mindig velem példálózott, pedig előtte nemigen szívlelt. De egyéb pedagógia affinitásom persze nem volt, gyerekeket nevelni, számon kérni, konzekvensnek lenni, türelemmel rendelkezni stb. El is menekültem rendesen erről a területről. Mivel előadásokat, bemutatókat rendszeresen kell tartanom itt is, ezzel nincs gondom. Kollegák ültek be hozzám azon a címen, hogy húúúú neked milyen jó a szöveged stb.
Mikor megbeszéltük, hogy ki mirol tartson bemutatót, a főnéni aszonta, hogy Köcsögnek valami olyant kell kitalálni, ami normálisan előadható, látványos, mer stílusa nincs hozzá, mivel azonban ő maga ugye az egyik jobbkeze a bossnak (SZS a másik) hát szerepelnie kell. Kitaláltunk neki olyasmit ami magától is működne, eladná magát és a novemberi bemutatóknak ez a célja, hogy megmutassuk a cégnek meg a külsősöknek, hogy kevesen vagyunk ugyan, de szörnyen szakképzettek és csodákat bírunk művelni.
A kedves szerint ez nem jó így, mert ezzel csak arról győzzük meg a felső vezetést, hogy ugyan már, belénk nem kell több pénzt fektetni, mert így is elvagyunk, minden egyéb segítség nélkül. Így nem kapunk több fizetést, jobb gépeket, nagyobb irodákat, több embert stb.

Minden reggel amikor bejövök erős késztetést érzek, hogy írjak. Ha éppen tömeg van a metróban, és még annyi helyem sincs, hogy kinyissam a könyvemet, akkor fogalmazom magamban, hogy miről is kéne szólnia ennek a bejegyzésnek. De most nem jutott semmi az eszembe. Vagyis megtaláltam a Tűz birodalmának képeslapját a zsebemben, amit tegnap szereztem a kávézóból. Hallottam, olvastam róla, hogy nem egy nagy durranás, de a plakátja mindenképpen ütős. És még ha alig szerepel is benne sárkány hanem inkább Matthew McConaughey villogtatja az izmait, akkor is megnézem. Mert a sárkányok elgyengíto hatással vannak az emberre.
Jah egyébként a múltkori álmodásról annyit, Confu Zeus megnyugtatására, hogy rendszerint ha valami nagyon foglalkoztat, akkor valamilyen átvitt értelemben megjelenik az álmomban. Mivel a blog mostanában rendszeresen szerepel a fejemben, viszont valószínűleg nem igazán akart a tudatalattim a képernyőn megjelenő sorokkal foglalkozni, inkább csavart tett bele 🙂

Eastpark 😀

Ma kellőképpen sokkoltam a jónépet, ugyanis összeszedtem magam és szoknyát vettem fel. SZS meg is jegyezte, nem bír lépést tartani velem, merhogy tegnap még szakadt tornacipőben voltam, ma meg rövidszoknya, harisnya, ahogy kell. Szerényen mondtam, hogy lám, én a végletek embere vagyok. Tessék aztán értékelni eztet. Egyébként van sokkal prózaibb magyarázata is a dolgoknak, vagyishogy végre fel akartam már venni az új cipőmet és gondoltam, egy szoknya mellett jobban érvényesül, mint nadrággal. És valóban. Bár a cipőmre senki nem tett megjegyzést, mert el voltak foglalva azzal, hogy mennyire csinos vagyok.
Reggel elmentem a FSZEK egyik fiókkönyvtárába, ahova még Pestre kerülésemkor iratkoztam be, s közel másfél éve vittem el az utolsó két könyvet, amit csak most vittem vissza. Lustaság, a város másik fele, stb. De aztán írtak már az otthoni címemre is. Úgyhogy ma, kihasználva a megbocsátás napját visszavittem, kiiratkoztam és a könyvtáros előttem tépte össze a kis tasakomba összegyűlt rengeteg papírt, visszajött levelet (az előző pesti címemről), hogy szerencsém van, ma nem kell semmit se kifizetnem, se az 1000 forintot késedelemre, se a postaköltséget. Szóval működött a dolog 😀