Vasaltam ám tegnap, méghozzá két és fél órán keresztül, de hát így jár, aki lusta és halogat, úgyhogy nem panaszkodhatom. Sőt helyreigazítást is kell tennem, mert rájöttem (ráébresztettek), hogy anyósjelölt zoknikat NEM vasal. De gatyákat akkor is! Na.
Azt hiszem talán szombatra virradóra álmodtam, hogy utaztam a buszon, egy barátnőmmel beszélgettem, meséltem neki, hogy mik is történtek velem mostanában, mik várhatóak az elkövetkező napon stb. Erre mögülem egy fickó megszólalt, hogy “Ugye te a Lobo Tómia vagy?”. Ledöbbentem, kölcsönösen bemutatkoztunk, és kiderült, hogy ő meg Confu Zeus. Bizony, méghozzá bőrdzsekiben és rövidnadrágban volt és egyáltalán nem hasonlított Rogán Antalra 🙂
Most pedig megyek és a délután többi részében Dórikázni fogok.

Vasárnap megnéztük a Tennenbaum a háziátok címu filmet. Kaptunk hozzá ingyen üdítőt is a Kossuthban, valami Schweppes Waikikit. Szörnyű volt. Mármint az üdítő, a film viszont üdítő 😀 Nem az a fergeteges komédia, de vannak benne ütős jelenetek és az egésznek a stílusa az eszméletlen. A ruhák, a Gypsy taxik, a technikai herkentyűk. Owen Wilson tehetséges, egyetlen bajom vele, hogy mindig úgy érzem, erőltetett ahogy beszél. De elvileg tényleg ilyen.

Tegnap felütötte otthon a fejét a Nagy Pizsamaválság. Rendszerint ugye addig pakolom a vasalatlan cuccokat, amíg van hova, azaz van hely. Aztán amikor már nincs, vagy éppen vendégeket várunk és kell frissen vasalt ágynemű, akkor nekiállok vasalni. Persze anyósjelölt mindig rendesen mosás után azonnal vasal is, még a zoknikat és alsógatyákat is. Na erről azért sikerült leszoktatnom a kedvest, de a pizsamák és boxeralsók esetében nem sikerült csatát nyerni. Szerencsére nem az utóbbiakat részesíti előnyben öltözködések alkalmával, ezért aztán ebből nincs olyan sok.
Na tegnap este fél tizenkettőkor derült ki, hogy páromnak kimostam az összes pizsamáját, s a hosszúujjúak bizony nyár eleje óta a vasalatlan fiók legalján hevernek. Úgyhogy előkaptam a vasalót és éjfélkor vasaltam. Valószínűleg holnap is azt fogok rendezni, monstre vasalást, megerőltetem magam és még a pólókat is kisimítom, elpakolom, cél az üres fiók. Ami nem rossz, mert akkor utána megint lesz vagy három hét, amíg nem kell vasalót a kezembe venni.
Vajon miért van az, hogy a vasalás tipikusan női munka? A legtöbb férfi ha segít is valamit a háztartásban, a vasalást messzire elkerüli. Pedig például Forma 1 nézése közben idális elfoglaltság lenne.

Sikerült, fennt virítok a Blogringen.

Nekiálltam életem elso Brett Easton Ellis könyvének. Az Americai Psychóról látatlanban tettem le, mondván tuti nem az én gyomromnak való. A hétvégén belenéztem a filmbe is volt az HBOn, és tudom, olvastam azt is, hogy kegyetlenségben elbújhat az eredeti mellett, azért nem győzött meg, hogy el kell olvasni. Mindenesetre a Glamoramára vadászva találtam rá a Vonzás szabályaira, s mivel hipp hopp itt lesz a film is, gondoltam megint megelőzöm magam és elolvasom.
Úgyis most fejeztem be egy kedves kis limonádét, aminek a sztorija jó volt, de az írócsaj stílusa nem igazán. Pedig elvileg maga is újságíró, sőt ugyanabban a témában amelyről írt. Az egyetlen amit bírtam, hogy végre azért igazi brit szófordulatokkal találkoztam.
Tornán is van két Right Said Fried szám (rajtuk még énekelve is érzodik hogy angolok), és eszembe jutott, hogy az amerikaiak nem mondják azt hogy “mate” pedig milyan jópofa 😀

A múltkor ugye szó volt arról, hogy nem szabad elfelednem, hogy beszámoljak a helyi szemüveg akcióról. Na tavasszal nekiálltak felmérni, hogy mennyire felelnek meg a helyi munkakörülmények az általánosan elfogadottaknak, meg a mindenféle szabványoknak. Monitorok kozül persze van nem egy itt az irodában is, ami több éves, eléggé kiégett stb. (Az enyém most lesz 2 éves, de lehet hogy követelni fogok egy 17″t, mert nem látom teljes szépségében Confuzeus blogját). Nah az akció az volt, hogy egy hétig itt volt egy szemész, aki vizsgálatokat csinált valamint 10000forintig az ingyen lencse mellé lehetett keretet választani, szintén a cég kontójára. Ha ennél többet akart az ember, akkor ráfizetett. Na persze ez pont akkoriban volt, amikor én otthon görnyedtem a szakdolgozatom felett és be se akartam tenni ide a lábamat. Így aztán lemaradtam az ingyen szemüvegről.
Nyár közepére megérkeztek a keretek, és hirtelen mindenki szemüveget kezdett el hordani, olyanok is, akiknek eddig nem volt, feltették, ha leültek a monitoruk elé mert ugye lehetett műanyag lencsét, csak a védőréteggel befújva is kérni. Ezeken az emberken (elosorban Köcsög és SZS) jókat lehet röhögni, nem tudták, micsináljanak. Ha a képernyő felé fordulnak, felteszik, ha el, akkor leveszik stb. Én, mint akinek több év szemüveg és kontaktlencse tapasztalat van a háta megett mindezen hatalmasakat vigyorogtam.
És még eszembe jutott egy régi Britney Spears mélyinterjú az MTVn, amikor a csajjal biztos közölték, hogy intelligensnek kell kinéznie, erre nyakig be volt gombolkozva, haja befonva és szemüveg volt az orrán. De ez minden Hollywoodi filmben is megfigyelhető, ha a dögös ügyvédnő éppen peres irat fölé hajol, vagy könyvtárba ül, akkor feltétlenül szemüveg van rajta. Mert akkor ő most intelligens és nem csak szép, de okos is. Mintha valami szerepjátékos artifact lenne a szemüveg, ha felveszik, +2 IQ. Mostanában a nyári szünet után megint mindenkit elővett a szemüveg dolog és a nyári kihagyás után újból hordják. Kemény munka folyik kérem itten, intelligens emberekkel 😀
A cég meg persze olcsóbban megúszta, hogy mindezt kifizette, s nem kellett mindenkinek, aki sokat néz monitort újabb s jobb képernyőt venni, csak lefújatni egy lencsét 😀

OK, elismerem, én vagyok a hülye, én nem találom, meg értem azt hogy hogy kéne jelentkeznem a blogringbe. Amióta arra várok, hogy a Blog lapon megjelenjek, azóta rájöttem, hogy a blogring még jobb lenne. De nem tudom mit tegyek, hova jelezzem, hogy publikálok. Ha van eltévelyedett olvasóm és tud segíteni, megdobhat egy méllel. Előre is thanksz.

Adro azt írta a múltkor, hogy úgyis kitalálta, idősebb vagyok nála, csak kíváncsi volt megírom e public. Hát komolyan meg akartam, de pont múlt szerdán, amikor időm lett volna rá, a Tagboard nem működött. Eléggé szomorúvá tett már a Blogspot is, hogy lenyelte a templatemet és nem is igyekeztek május óta javítani a dolgon, meg most ez a TagBoard is szarakodott. A legtöbb nyugati helyen a minimális free szolgáltatások azért vannak, vontam le a nagy konklúziót, hogy utána belássa az ember: érdemes azt a pár dolcsit kifizetni azért, hogy mennyiségileg és minőségileg picivel többet kapjanak, és a pénztárcájuknak mindez meg se kottyan. Sőt. A szolgáltatóknak, programozóknak pedig, ha már kitaláltak valamit, mint a Blogspot is és páran fizetnek érte az már bőven megéri. Így mi, csórók meg lemaradunk a jóról. Vége a nagy free világnak.
Itthon meg ilyennel nem foglalkoznak a szolgáltatók. Nálunk még a mobil telefon jóval fontosabb mint az internet.
Na most jönne jól az az orosz tudás, mert elvileg keletebbre tőlünk még mindig nagyon sok minden van freen és nagy mennyiségekben.

Kicsit összeszedtem magam, körbenéztem erre arra, olvasgattam, dolgoztam, de most már tényleg eljött az ideje annak is, hogy blogot írjak. Voila.
Csak hogy erősítsem a hajvágás fonalat, természetesen voltam fodrásznál, a diplomaosztás előtt. Jóóóóóó rövid lett. Igazi nyári frizura, de mivel most újra akarok rendszeresen tornára járni (mer a múlt héten nagyon leengedtem), elengedhetetlen a zuhanyzás, szárítás miatt. Párom nemes egyszeruséggel csak Kopasznak hív, pedig még mindig nem olyan rövid a dolog, hiszen lazán el tudom feküdni. És sajnos a zselétol, habtól meg lakktól kicsit irtózom. Nem bírom megszokni ha betonfrizurám van (azaz 300 km/hr sebességu szélben is tartja a formáját, nem beszélve a londoni esőről :D). Jah és újra bevörösítettem. Mivel nekem csak a nap bírja előcsalogatni a gesztenyebarna hajam rézszínű csillogását, s mivel ebből mostanában nem sok van, ráadásul az irodában még az se ér nagyon, hát tettem róla és rezesedtem.
Mamacashnek megírtam, hogy bizony én olvasok női magazinokat. Persze nem mindig, meg nem mindent. Mostanában Konyha magazint veszek rendszeresen. Teljesen nekem, a félig kezdőnek íródott. Bár megállapítottam, hogy mint a legtöbb magazinban, itt is kezdenek fogyni a receptek. Pedig nekem az kell, minél több recept, ami mellett ott áll a Könnyű vagy Nagyon könnyű felirat, de mégis teljesen profinak tűnnék ha elkészülök velük. De a női magazinokkal az van, hogy bizonyos körökben tényleg ciki olvasni őket. Mert ha kezedbe veszel egy Cosmot, akkor mingyá Cosmo lány leszel, ami nem egy pozitív jelző. Pedig én ha akarnék se lehetnék, se a munkám, se a kerületem (tömegem), se a pénztárcám mérete, se a hajam színe nem stimmel hozzá. Ja egyébként ezzel a pénztárcás dologgal tudnak a női magazinok legjobban felhúzni, hogy Estee Lauder alatt nincs jó márka. Akkor is maradok a Constance Carrol púderemnél, mer az még legalább 100 évig elég lesz, amilyen sűrűn használom. A márkásak úgyis megromlanának 3 éven belül. Ez meg legalább tuti marad a szokásos 😀
Jah és tök jó rinyablogot írni. Kedves naplómba is legtöbbször siránkoztam. Kiírom magamból ami bánt, akire mérges vagyok, sokkal jobb mint elfojtani, és mivel konfliktuskerülő, s végletekig alkalmazkodó vagyok, ez még használ is.
Egyébként most jó passzban vagyok. Elintéztem egy csomó mindent itt a munkahelyen, villogtam a tudasommal, meg bizonyítgattam, hogy lám lám ha van idom akkor tökre tudok foglalkozni értelmes dolgokkal, amik építő jellegűek.
Jah holnap megint továbbképzés lesz. De szerencsére csak délelőtt.
Reggel még el kell menni tornászni is.

Hétvége eltelt, fárasztó volt, mert későn feküdtem, korán keltem majd minden nap. Sikerült bosszúból kikészítenem a családot, amikor a jelőloshow miatt nem nézhettem a Jóbarátokat, hát minden szart megkérdeztem tőlük, lévén, hogy TV híján ugye nem nézem a BBt.

Zajlik nagyban a kiosztó, egész korrekt, nincsenek sokan, se diplomára várók, se családtagok. Rövid lesz, gondoltuk, sőt hallottuk, hogy a következő adagot meg 4től zavarják le, szóval tutira vettük, hogy el tudjuk majd foglalni nem sokkal 3 után a lefoglalt asztalunkat. Dóri is egész jól viselkedik, alig hallani a hangját, néha anyáz, mert a hugom kameráz engem.
Kimegyek, átveszem a diplomát, nem esek hasra, nem botlok meg, aláírom az átvételi elismervényt is. Roppant praktikus, hogy miután átveszem, alá is kell írni, hogy tényleg. Ez egy ilyen gyakorlatias hely. Kinyitom a könyvecskét, hogy megnézzem, mi is van írva a betétlapomra. Hát nem az ami kéne. Nem a szakirányomat írták rá, hanem még egyszer megismételték a szakomat rajta. Teljesen felhúzom magam. Közben kiderül, hogy a csoportunkból még két embernek mást írtak fel szakiránynak, nekik csak összekeverték a szakirányneveket. Annyira dühöngök rajta, hogy sak jó 5 perc után veszem észre, hogy Jéééé nekem másmilyen a diploma borítása, sőt a felirat is vörös és nem fekete. Fenébe, vörös diplomás lettem 😀
Le lett filmezve az is, hogy utána megyünk a tanulmányis csajnak reklamálni, aki ígéri, hogy egy hét múlva orvosolják a hibát és magunkévá tehetjük a jó betétlapot.

Tisztára olyan vagyok, mint Kázmér anyukája. Paragép

Ps. Meglógtunk a fejtágtóról.

A helszínen lejegyezve
Már megint úgy lett megszervezve, hogy először is NEM teljesen ránk van szabva. Aztán meg az anyag, amin gyakorolni kéne, azt NEM válogatta össze a Köcsög, aki az egésznek a szervezője. Szerintem nem mondta el, hogy mit tudunk már és mik lennének az igények. Kész szerencse, hogy az előadó rugalmas, nagytudású, alkalmazkodó.
10.15 Angyalka kolleganő szorgalmasan jegyzetel. Nekem máris fáj a fejem, mellettem V. is beleborult a kezébe.
10.35 Mivel mellettem állandóan kinyílik az ajtó, magunkra zártam. Nincs menekvés.
Közben megpróbálok egy munkahelyi problémára felvázolni megoldásokat.
10.45 Köcsög vigyorog felém a terem másik sarkából Remélem nem velem akar cinkoskodni.
11.00 Nehogy valaki elkérje a jegyzeteimet, mert lebukok
SZS ha annyira meg akarja ezt tanulni, akkor miért nem figyel? Folyamatosan klimpírozik a számítógépén. Menjen valami másik helyiségbe, irányítsa át a telefont és kész.
11.05 Ne felejtsem el leírni a blogomba ami itt a szemüvegekkel és a monitorokkal történt.
SZÜNET
11.30ig progit installálgattam az egyik kollegának, meg a gépét takarítgattam.
12.00 EBÉD

Mire vége az egésznek, s begépelem, kezdődik a délutáni menet. Hip Hip Hurra.

Tegnap tönkrevágtam a céges gépet, aztán meg pont lefagyott amikor beleírtam hosszas elmefuttatásomat az informatikusainkról. Vagy lehet, hogy előtte történt? És pont azért sikerült minden olyan balféken tegnap a pcvel, mert az infosokat igyekeztem leszúrni? De legallábbis gondoltam rá. Úgyhogy olvasgattam, telefonálgattam, aztán meg minden progit újra kellett installálgatnom és a végén, elment a kedvem a blog írástól, ráadásul még olvasni se tudtam, mert lehalt a blogspot, illetve embereknek mint pl. Adro rossz kedve volt, stb. Ez se az én napom felkiáltással hazamentem és jó éjfélig WOGoztam

Mai program, tíztől fejtágítás, progi szerint négyig tart. Aztán rohan haza, bevásárol, takarít, főz, este jönnek anyuék.
Holnap fodrász és diplomaosztás.
Pénteken fejtágítás folyatódik, délután utazás haza. Hétvége Családi kör, Dóri szülinap. Talán sikerül elmenekülnöm és meglátogatni a barátosnémat. Vagy nem. De legalább HBOn kódolatlan 7vége lesz, s mivel Párom most nem jön hozzánk (pénteken 10ig dolgozik, nincs kedve szombaton korán kelni és a fél napot átutazni, valamint a másik felet vasárnap, ráadásul nálunk sose tudja kialudni magát, de legalább megígérte, hogy készrefejleszti a blog motoromat), ezért aztán a TVs szobában alhatok és hajnalig behozhatom a lemaradásokat. Bár biztos valami szörnyűség lesz a HBOn is. Mindenesetre 1 dolgot már szeretnék végre látni a TVben.

Igen, a “Ketchup Song”-ot. 😀

Azt álmodtam, hogy végre felkerültem a Bloglapra. De hiába írtam ám meg, hogy én biza nőiblogger vagyok, bekerültem a Csak úgy bloggerek közé. Ehhez képest persze még nem vagyok sehol se, úgyhogy nem kell izgulni.

Nos igen, levettem a gombot, már nem powerel engem a Blogspot, ugyanis harmadik hete nem bírja a szerverén elérni, meg frissíteni a blogomat, hát most már csalásnak se használom (eddig a HTMLek copy-pastelésével szórakoztam, meg backup is volt, ha netán felelőtlenül nyomnék egy delete gombot). Adios Blogspot, felnőttem 😀

Rájöttem, hogy nem jó, ha hétfő délutánonként dolgozom. Persze klassz volt, hogy csak 2re kellett bejönni, hogy reggel két órán át lustálkodhattam az ágyban, de mire bejöttem egy halom cucc várt az íróasztalomon. Még a kedvenc blogjaimat se tudtam elolvasgatni, pedig hétfőnként mindig ír mindenki. Ha hétfő délután bejövök már csak azért se lustálkodhatok, mert mindenki már reggel kilustálkodta magát, megitta a kávéját, elsírta a bánatát a 7végéjéről, már az ebéden, sőt az ebéd utáni lustaságon és KVn is túl van és kettőkor pontosan a legszorgalmasabban dolgozik. Kinéznének, ha beállítanék és cak úgy szörfölgetnék bele a világba.

De jövő héttől a péntek lesz az esti műszakom, ami meg azért jobb, mert ha akkor bejövök 2kor, akkor nem kell semmit csinálni, mert ki dolgozik már pénteken 2kor. Nálunk ugyan nincs az az általános szabály, hogy pénteken a munkaidő az ebéddel véget ér, de azért minden sokkal lazább, mint a hét többi napján.

Ma délelőtt elmentem meglátogatni A.t és a pici fiát. A legnagyobb hír, amivel fogadott az volt, hogy reggel amikor a kórházban volt, találkozott valakivel. De top secret és hogy nem tudhatok róla. De azért persze megmondta, hogy ki az, aki babát vár, de még vagy másfél hónapig nem akarja bejelenteni senkinek. Innentől kezdve meg már én nem bírtam magammal, hogy bizony nekem is el kéne valakinek mesélni a nagy hírt. De tudtam, hogy csakis a Kedvesem lehet az, neki mondhatom el egyedül a Nagy Hírt, ő viszont estig nem lesz elérhető (tudom, tudom, bezzeg ha lenne mobilunk már rég elSMSezhettem volna neki, de ez még mindig nem ok arra, hogy vegyünk :D)

Szerencsére a párom aztán megjelent és végre megkönnyebbülhettem. Még mondják, hogy a nők nem bírnak titkot tartani. Na most már tényleg nem fogom senkinek elmesélni, de kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz, mert érdekes ez a fejlemény.

Megnéztük az Egy fiúrólt. Nem csalódtam benne. Sőt, a párom (javasoltam neki a Rufus nevet is, ala Dogma Igazából hosszú Rufus, de most hideg van :D) akinek alapból kifogásai vannak Hugh Grant ellen kénytelen volt elismerni, hogy nagyot alakított. Jobbat talán nem is lehetett volna találni erre a szerepre. Persze majdnem biztos vagyok, hogyha a Pop csajokat is az angolok csinálták volna meg, abban is ő szerepelt volna. Igaz, akkor Jack Blacket ki kellett volna hagynunk (na és az a Cusack fiút is mindig élmény nézegetni), de ott is megállta volna a helyét, bár akkor a szokásos riadt angol nyuszi külsejét kellett volna csak hoznia. Itt azonban végre más volt. Meg a kisrác is igazi angol tinédzser volt. Ráadásul szerencsére feliratos volt és még az is kiderült, hogy HG nem is olyan rossz énekes.
Azt hiszem, be kell gyűjtenem a Nick Hornby életművet, mert jól esne újraolvasgatni őket, és majdnem tuti, ha beállítok a könyvtárba, akkor most egy darab sincs bent belőle. Ilyenkor mindig büszke vagyok magamra, hogy a divatnál jóval korábban olvastam a regényeit. Még Bridget Jonesba is akkor futottam bele, amikor nem mindenki azt olvasott a metrón. Volt egy idő, amikor tuti láttam vagy 1 Harry Pottert, vagy 1 BJt a napi 2x-i metrózásom alkalmával.
Jelenlegi nonfiction periódusomban most éppen Rosalind Miles: Az idő leányai : a nők világtörténelme c. kötetet olvasom. És néha elmesélek belőle dolgokat a páromnak, aki hevesen tiltakozik. Nem vagyok én feminista, az biztos, viszont végre érdekelt volna már egy ilyen könyv és akkor most már legalább tudom, hogy mik azok a pontok a történelemben, amelyeket a feministák támadnak, és hogy mi az ami felháborítja őket. Ma reggel éppen a genitális csonkításoknál tartottam és le kellett tennem a kötetet, kicsit élénken tudtam elképzelni amit a fiatal lányokkal tettek. brrrrr.

Kedvenc háborgótémám a munkahelyi bögré(i)m. Vettem már néhányat ide be, volt, hogy felirogattam rá a nevemet, volt hogy direkt olyat használtam, amin az én nevem szerepel, s mivel belőlem, ha jól tudom csupán egy van az egész cégben, s nemcsak nálunk, eléggé egyértelmű, hogy kié. De vannak emberek, akik nem foglalkoznak mások tulajdonával, nem veszik észre, hogy ő(k) még 1etlen villát nem hoztak be a céges konyhába, de ha meglátnak egy új bögrét, azt elviszik. Ez történt amikor A. megjelent újra átmeneti munkatársként, mert otthon megőrült volna, hozta a maga kis bögreszét. Ami eltűnt másnapra. Rögtön tudtuk, kinél van, aki elviszi aztán mivel elfelejti visszahozni, fehalmozza az irodájában. Ment neki a levél, hogy:

Légy szíves, majd alkalom adtan a “ez itt a reklám helye” bögrémet hozd vissza! Nem tudhattad, hogy nem közös bögre, hiszen meg csak 2 hete került be a többi közé de nem szeretem, ha más is használja. Ez olyan, mintha közös törölközőt használnánk…

Ez volt tavasszal. De a helyzet nem javult. Ma reggel nem találtam a bögrémet. Majd én is azt fogom csinálni, amit az egyik csaj, aki a következőket írta ki meglehetősen keresetlenül a bögréjére:

Akkor még egyszer: Kérlek ne használd a kanalamat és a bögrémet. Inkább szólj, és hozok Neked másikat

Ez talán hatna. De lehet, hogy nem. EMke az a fajta munkatárs, aki nem köszön meg semmit, nem figyel oda senkire magán kívül.
Ugyanakkor igaz az is, hogy én kerülöm a konfrontációkat, mer sokkal jobb dühöngeni csendben a sarokban.

Tegnap este megint megnéztük a Dogmát. Adhatnék én is rá egy felfelé mutató ujjat, a’la Pumpkin. Kevin Smith filmjei közül csak a Mallratst nem láttam, valahogy nem figyeltem és elmaradt, pedig miután egy barátom barátja anno ajánlotta a Clerkst és elmentünk megnézni egy fekete fehér névtelen amcsi filmet, na azóta lehetett komálni a pasit. Most nézelődök, lehet hogy valahol valamikor majd meg lehet találni a Mallrats-t is. Csomószor fogalmam sincs, mi a neve a filmeknek magyarul, pedig valaki valahol ajánlott egy site-ot, ahol angol címmel lehet fellelni a magyarországon valaha is forgalmazott filmeket. Persze olyan mind1, mert ha valakit érdekel a film, akkor úgyis tudja miként hívták eredetileg.