Tegnapi Dóri látogatásról úgy jöttem el, hogy a kis vacak odabújt hozzám, megölelt búcsúzóul és közölte, hogy “Sze”.
Mikor otthon elmeséltem, meg is jegyezte a párom, hogy elhomályosult a látásom, s talán bizony akarok én is egyet? Hát ha ekkorát lehetne kapni készen, akkor persze 😀
Utána a hugommal elugrottunk vettünk blúzt a diplomaosztómra. Elkotyogta, hogy anyu nagy ünnepelést akar kanyarítani nekem. Jajjj.

Miért is ne folytatódjon a diplomaosztó körüli mizéria. Mert az úgy heppy.
Nem elég a kötelezo jellegű továbbképzés, Dóri szülinapja, családot nem lehet lebeszélni, hogy feljöjjön és megnézzen, nem tudok péntekre szabit kivenni csak az esti vonattal mehetnénk haza, ráadásul még az is kiderült, hogy a párom (ajánlottam neki a Renató az olasz csődör nevet) este 10ig dolgozik aznap. Csak szeretném túlélni a jövő hete, ha lehet.
Aztán úgyis kezdodik minden előlről, mert nagy fába vágtuk a fejszénket és szervezni kell, meg előadni stb.
De, hogy a nagy klasszikus, Scarlett O’Hara mondását átköltsem, ma még nem gondolok erre, majd a jövő hónapban.

Úgy tűnik Rózsa Györgynek is elfogyhatott a pénze, vagy új kocsit akar, ahogy a kollega megjegyezte, mert ma már többszedszer hallom valamilyen autószervíz reklámját a Jó napot kívánok, Rózsa György vagyok köszöntéssel.
Párom azt mondta, nem tetszik neki, hogy Keblencnek neveztem tegnap, merthogy az olyan, mintha valami ölebre használnám. Vagy találjak ki neki másik nevet a blogban, vagy maradjak az eddig jól bevált Páromnál.
Megújult a Fabyen honlap.

Hétfőn bementem a Kreatív Hobby boltba, hogy megvegyem ezévi katalógusukat. Akkor kezdtem el oda járni, amikor tavaly A-val közölte a férje, hogy legyen már valami hobbija, van egy csomó kismama, ifjú anya, akik nem otthon malmoznak, hanem felcsicsázzák a lakást, meg kreatívkodnak, szóval elhatároztuk, hogy okés akkor mi is kreatívok leszünk, mert anélkül nem élet az élet.
Mindehhez persze hozzátartozik, hogy én általános iskola második osztálya óta, onnantól kezdve, hogy jegyeket kaptunk 4 voltam rajzból és technikából, mert volt két balkezem (vagyis még mindig megvannak). Ugyan technikából később kaptam 2x is ötöst (amikor elmélet vette át a gyakorlat helyett a dolgot és DOLGOZATOT írtunk, ami magában nevetséges de akkor ezek voltak a tantervváltozások), de rajzbol egyedül a gimi utolsó rajzévében szerepelt jeles a bizonyítványomba.
Bevásároltunk rendesen. Én festettem és dekupáltam talán egy dobozt, meg néhány fa képkeretet kentem be festékkel, aztán a hugomnak szállítgattam anyagokat az elmúlt évben. Néha elkapott a vágy, hogy tényleg milyen szép is lenne feldíszítgetni a lakást, mütyüröket készíteni, vissza nem váltható, de szép alakú Voilás üvegekre üveget festeni. De a megvalósításig sose jutottam el.
Tegnap volt végre időm végignézni az újságot. Na a legújabb katalógus nem tartalmaz a tavalyihoz képest sok újdonságot. A legérdekesebb benne azomban az ajándék volt. Egy csomag, benne két kártya a legújabb lefűzhetős, gyűjtögethetős kreatív újságból. Hozzá pedig leírás, amolyan Readers Digest stílusban (“Ön már ki lett választva arra, hogy nyerjen, mert megkapta tőlünk ezt a csomagot, de ha tovább akar menni akkor…” stílusban), hogy “Ha ön ezüstbélyeget talál, azt küldje vissza nekünk 14 napon belül és akkor nem 8, de 24 kártyából álló kezdőcsomagot kaphat 490 forintért.” Persze kb 3x kellett elolvasnom, mire megtaláltam apróbetűben illetve nem feltűnő helyen, hogy megtaláljam a fontos infókat. Hogy aztán 990 forintba kerül majd az előfizetés stb. Mondjuk azt nem tudom, hogy fogják tudni leellenőrizni, hogy én hány napon belül küldöm vissza a cuccost, mert sehol sincs dátum a vásárlásról.

Tök jó Suematra élményeit olvasni, mert nosztalgikus leszek tőle. A Fitness terembe anno nekem is külön el kellett menni oktatásra, pedig mondtam, hogy a társaim, akikkel a közös edzésre járok már voltak, meg úgyis jobban értették amit elmagyaráztak nekik de nem, nem ott kellett lennem. Engem valami nagyon jóképű pasi vezetgetett körbe, ültetett fel mindenhova hogy próbálgassam ki a herkentyűket, közben meg magyarázgatta, hogyan vegyek levegőt amikor meghúzom az evezőlapátot. Ennek megfelelően persze végig hallgattam mint a kuka, zavarban voltam és leperkáltam az X fontot a bevezetőért.

Természetesen tovább tartott a megbeszélés, ahogy lenni szokott. Mindenesetre kedélyes és jókedvű volt. De nem is itt tartottam az előbb.
Amikor háromnegyed tíz felé elindultam, alaposan fel kellett öltöznöm. Nem akartam a nemrég vett vadiúj őszi cipőmet rögtön a mai esőnek kitenni, ezért aztán előszedtem a bakancsomat, merthogy az úgyis jobban vízálló. Na meg persze átkoztam magam azért is, mert tegnap mégse vettem széldzsekit. Szóval engem is elővett a Bridget Jones effektus (Belle-nek különben is könnyebb dolga volt, mert csak a fehér blúzát meg kötényruháját kellett viselnie). Sose vagyok felkészülve ruhailag az éppen ránktörő természeti katasztrófákra. Aztán leakasztottam az ernyőmet és nekivágtam. A metrókocsik csurom vizesek voltak, ugyanis Kőbánya és a Határ út között bőven becsapott a víz, ezért volt az, hogy mire én felszálltam, még mindig volt egy csomó vizes ülőhely. A Deák téren aztán már olyan mértékben ömlött a víz, állt a forgalom mindenfelé, hogy én már le is tettem arról, belátogassak a bankomba. Amíg bejöttem a farmerom ígyis ugyis elázott, még szerencse, hogy most már beüzemeltem a hősugárzót ami ontja a meleget a lábamra. És a pulcsimat is meg tudom melegíteni. Fene, mennyi ruha.
Most látom azt is, hogy a blogspoton maintenance van. Vajon ez azt jelenti, hogy lehet majd rajta editálni végre a templétemet? Persze már nem akarok visszamenni oda, és ha minden jól megy, akkor a hétvége után leszedhetem a powered by Blogger képet is.

Igen, a mintha dézsából öntenék a teljesen helyes kifejezés erre a reggelre.
Ma ugye csak 11re kellett volna jönnöm, beterveztem, hogy reggeli mosás után bankba megyek meg postára és időben bekocogok a 11kor kezdődő megbeszélésre. Reggel kiélveztem, hogy most én maradhattam tovább az ágyban, míg a Keblencemnek fel kellett kelnie.
Aztán a gép munkája alatt kicsit WOGoztam (biztos, hogy nemcsak az az oka, hogy a HMMIV nem lopta be magát annyira a szívembe, hogy az otthoni gép enyhén lassabban kezeli a grafikáját), majd teregetés és irány a belváros.
Ezzel kezdetét vette a kaland.

Állítólag a Bridget Jones második részében George Clooney lesz az a színész, aki magát alakítja, elvéggre Colin Firth már Mark Darcyt játsza. Legalábbis ez szerepelt, az IMDB mai hírei közt. Csak azt nem tudom, hogy Clooneyval milyen részletet érdemes vissza-vissza nézni a videón. Azt hiszem, hogy ő nem ugrált levetett inggel semmilyen patakba. Sőt, semmi félmeztelenkedés nem jutott eszembe Georgeról, csak a félrehajtott feje, meg a mosolya ahogy Hathaway nővérre nézett. Persze lehet hogy Bridget arról fogja kérdezni, hogy mennyi mesterséges tömítés volt a Batman bőrruhája alatt 😀

A hétvégi Népszabadságban olvastam egy cikket, amelyben a megdöbbentő az utolsó mondatok voltak. A nagyszülők elutasították az unokájukat, nem veszik magukhoz, a szerencsétlen gyereknek, aki 9 évesen megszökött otthonról és amikor megtalálták kérte, hogy vigyék inkább nevelőotthonba, ők nem adják meg az esélyt, hogy eseetleg más legyen mint a szülei, másképp nőjön fel, lásson mást is, érezzen mást is. Pedig megtehetnék.
Én nem ítélkezhetem persze felettük, nekem nincs gyerekem, unokám. Ha valaha is lesz, szeretném ugyanazt mutatni, adni nekik, mint nekem a szüleim. Mert úgy kereken lehet látni a világot, mert nagy tanulmányok és hozzáértés nélkül is tudom,, tapasztaltam, hogy ez fontos.

Ez volt a nyálas rész 😀

kolleganő éppen most közölte, hogy olyan Karácsonyi hangulata van. Esik az eső, délután 3kor félhomály van és illatos teákat iszogatunk. Ez utóbbit azért, mivel a dolgozók fele a nátha és influenza különböző fázisában leledzik. Én még tartom magam, de ki tudja meddig. Bár rendszerint akkor szoktam elkapni az influenzát, amikor mindenki más már régen kilábalt belőle. Valószínűleg a maradék bacilusok maradnak nekem.

Tegnap hazafelé beugrottunk a postára, hogy felvegyük a csomagunkat. Természetesen hiába írta rá a kézbesítő, hogy a három utcával odébb levő postán este nyolcig megkapjuk, ott aztán kiderült, hogy az irányítószámunk miatt egészen máshova tartozunk. Na ez mondjuk érdekes, mert eddig az összes utánvétes küldeményt (útlevél, nyakkendő, fehér ing, befőtt) itt vehettük át. Sebaj, mondta a postás, a 3as villamossal hipp hopp oda lehet érni a Szent László téri postához. Na persze a 3as villamos késett. Köbánya központjában leszállva először nem találtuk a póstát, aztán megláttam, hogy van aluljáró, ahol ki lehet szabadulni a járdaszigetről. Alig indultam lefeleé az aluljáróba, közöltem kedvessel, hogy Na ez az a sötét alagút, amin keresztül én nem fogok menni és feljöttem. Tipikusan az a látvány volt, amit az ember ha a moziban találkozik vele tudja, hogy utána valami szörnyűség fog történni (vagy csak periférián élő koldusok támolyognak elő a sötétből, direkt a néző megijesztésére). Akkor rohanjunk át a soksávos úton. Első körben megtaláltuk ahol VOLT a posta. Az óra ketyeg. Találkoztunk egy párral, akiktől megkérdeztük, hol a Posta. Megmutatták, hogy a túloldalon. Újabb ralli a soksávos úton. Aztán futva megkerültünk egy hatalmas gödröt, mert persze csak a másik oldalról volt bejárás a postára, ahol éppen 1 perccel 8 előtt a biztonsági őr be akarta zárni az ajtót. De ltáva hogy futottunk, hogy lihegtünk, hogy kétségbe voltunk esve (mert akkor ma kellett volna korábban kelni és postára menni,, tömegbe sorban állni stb.) és beengedett. Megkaptuk a csomagot, hazamehettünk. Hálásak voltunk. Éljen.

Nah a Velvet miatt megint nekiálltam női lapokat nézegetni. Rég jártam a Nőklapjánál, havonta 1x szoktam megfejteni az összes rejtvényüket, hátha kapok valamit, de eddig még nem volt szerencsém. Mindenesetre most éppen sikerült kibogarásznom, hogy Gesztenyefa vagyok, valami ír fa horoszpók alapján.

Született diplomata. Sajátos igazságérzete van. Nagy idealisták születtek ebben a jegyben. A szükségben mindenét képes odaadni, annak ellenére, hogy a birtoklás nagy jelentőségű a számára. Takarékos, sőt olykor szinte fösvény. Önmagával szemben nagy igényeket támaszt. Minden jegy közül a leghűségesebb. Sőt, a legszenvedélyesebb is. Ehhez azonban teljesen biztosnak kell lennie abban, hogy a másik is szereti. Könnyen megsértődik, és ilyenkor elvonul. Ezért nem talál egykönnyen megfelelő partnert magának. Ha szeret, csak egyszer igazán. Ha már egyszer választott, szép otthont, népes családot akar maga körül. Féltékenysége határtalan, dühe ugyanúgy. Ahhoz, hogy hivatásában sikeres legyen, békés, kiegyensúlyozott otthoni körülményekre van szüksége.

Megfigyeltem, bármely jellemzést is kapom, bárhol tuti van benne legalább egy jellemvonás, amiben tényleg magamra ismerek. Szóval nem lehet elmenni mellettük. De biztos ezt is akarják. Elvégre én is bedőlök nekik. Pedig azért már ismerem magamat annyira, hogy nagy meglepetéseket NE okozzanak ezek a dolgok. Csupán 1x lepődtem meg, amikor az jött ki, hogy Rachel vagyok a Jóbarátokból 😛 Igazán hízelgő, de hát a súlycsoportomról nem kérdeztek, és hát mert akkor nem tudtak volna kihez társítani.

Na szóval megjött a boríték…
Dobpergés, kinyitottam.
És 5.1% fizetésemelést kaptam. Hurrá. Akkkor most tartok ott ahol tavaly ilyenkor, vagyis inkább szeptember 11 előtt. Merugye USD alapú fizetésnek ez az átka. Istenem a régi szép idők, amikor 280 Forint volt még hónap végén is a dollcsi. Na azok elmúltak.
Tudom, hálátlan vagyok, meg nekem semmi se elég. DE. Három évvel ezelőtt a Főnéni azt mondta, hogy nem tehet engem magasabb pozícióba és több pénzet se adhat nekem, mert nincs csak főiskolai végzettségem. Szerezzem meg az egyetemit. Megtettem. Fizették, volt szerződésem meg ilyen. Közben nem mehettem el akkor szabadságra, amikor akartam, merthogy nekem könnyű, én járok iskolába. Vannak ígéretek, hogy megkapom majd a jelenlegi rendszeradminisztrátor állását. De nem hiszem, hogy a fizetését is 🙁
És akkor tényleg örökre lőttek a Bulgráiai nyaralásnak.

Jajj nem is írtam a legújabb fejleményt a diplomaosztóval kapcsolatban. Mikor van a következő kötelező jellegű továbbképzés? Természetesen október 2,3,4. És ebből mely napokon van az, amin nekem KÖTELEZő ott lennem, Természetesen október 3-4, amikoris szabit akartam kivenni, hogy diplomával a zsebben hazamenjek Dórit ünnepelni. Mer az élet nem az egyszerűségéről híres.

Tudom ám, hogy mi a baja az Indexbitchnek © She. Hát hogy a Kiskegyedből meg a Hölgyvilágból szedi a cikkeit. Pedig elég lenne elolvasniuk az Indexes csajok hozzászólásait néhány témához (ha már egyszer az ő istállójukból szárnybontogat a Velvet) és sokkal többet érnének az általuk ajánlgatottak feldolgozásával.

Tegnap hazafele úgy éreztem, hogy leesett a koffein a cukor és a szomj szintem, hát gondoltam, ezt orvosolni kell. Vettem egy kólát, de bármennyire is kívántam és szükségem volt rá, nem bírtam meginni a hülye promóciós üvege miatt. Undorító volt. Pedig próbálkoztam, becsuktam a szememet is. De csak nem jött össze a dolog, valalhányszor kiniytottam a szemem, megpillantottam azt a fényes szürkeséget, úgy éreztem, alumínium flaska ér a számhoz, szinte éreztem a szörnyű szagát Hazaértem és kitöltöttem pohárba az egészet. Megnéztem a hátulját, hogy október 31-ig tart az akció. Meg amíg még utána is marad a boltokban ebből a kiszerelésből Brrrrrr Ha addig nagyon muszáj lesz kólát innom, veszek nagyobb üveget. Vagy át fogok térni a Pepsire, az lesz a vége. Végülis, nem mindig Jacko meg Britney reklámozta, anno Marty McFly is mindig Pepsit rendelt a filmekben.

Felvidítottam magam azzal, hogy megtudtam, pont a kedvenc Disney hősömre hasonlítok (na jó a szemem zöld, de Nem csaltam, azt írtam be, mégis Belle jött ki 🙂

Megvolt a nagy meeting kettőtől. A nagy dolgok. Van egy törzsgárda tagunk, aki már 10 évet lehúzott az intézmény kötelékében. Kapott papírt meg borítékot. Gratula. A mentorom, aki a legtöbbet tud közülünk, aki 89ben (félve bevallotta) még őszintén sírt OV beszédein, és OV volt élete egyik legnagyobb csalódása. De ennyit a politikáról, csupán Gt akartam jellemezni ezzel. Örülünk neki.
Aztán jött persze a beszámoló arról, hogy ki és miért kapta úgy a fizetését ahogy.
A cég átlagosan 5%ot adott mindenkinek fejenként, ehhez képest kellett a főnököknek kiosztaniuk a cuccost. Idén volt 3 ember, akik, mivel a legnagyobb részt vették ki az új rendszer beindításában, kaptak magasabbat. Ilyen volt SZS, Köcsög és a rendszeradminisztrátorunk (egyébként a főnéni után egyébként is nekik a legnagyobb a fizetésük). Még voltak 3an, akik a munkájukat jól végezték az elmúlt évben, illetve az ő fizetésük elmaradt a többiekétől (3ból egyikük tavaly is a legnagyobb plusz %ot kapta, persze igaz, neki kell a legtöbbet elviselnie a főnéni szörnyűségeit). Mink a mardék, majd megtudjuk a borítékból, de mindenki 4% felett kapott, de 5% alatt.
Volt kaja, pia, fincsi vörösbor, aztán Ljöttem. Még nem láttam a borítékom.

Nah igazán ez az érdekes cikk. Jamie Lee Curtis megmutatta, hogy ő már nem mai csirke és ha nincsenek szakemberek nem néz ki jobban, mint bármely más középkorú nó.
Bravó.
Anita Roddicot pedig imádjuk, elvégre kitalálta a Body Shopot. És még mindig várom, hogy megjelenjenek Magyarországon is. Addig azért kitart a barackos parfümöm 😀 Ha valaki ajándékozni akar, Fuzzy Peach a jelszó.

P.S. Persze mire kisiránkoztam magam, a Freeweb megjavult 😀

Teljesen rámjár a rúd. A bloggerem hétfő óta nem működik, ma reggel pedig a freeweb nem akarja beengedni az ftpmet.
Talán haza kéne mennem és inkább aludni.
AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Éjszaka felébredtem álmomból. Ez még hagyján bár tudjuk, új ágy miatt ilyen nem nagyon fordult mostanában elő, tehát azért említésre méltó a dolog. De a legfélelmetetsebb, hogy álmomban őrjöngtem.
Az történt, hogy én zártam a bazárt a munkahelyen, azaz 10ig kellett maradnom. De valahogy belefeledkeztem a blogolvasásba ( 😀 ), így mindent sokkal később fejeztem be, szinte a legvégső pillanatban, kapkodva. Miután az utolsó kuncsaftot is sikerült kipaterolni, kiderült, hogy még maradtak elrejtve kollegák az irodákban. Na őket még nehezebb volt kitenni. Aztán néhányan még vissza is jöttek hogy kuncsorogjanak ezért azért, de én közöltem, hogy bocs, de most már valóban vége a nyitvatartásnak. Erre megjelent a főnéni és felülbírált, visszaengedett néhány renitens személyt. Már kezdett 11 felé járni az idő. Tudtam, hogy a metrók ilyenkor már alig közlekednek. Telefonáltam páromnak, aki éppen nekilátott sütni a vacsit, amivel várt és szintén nem volt boldog, hogy kések. És ekkor mint végső csapás találtam még egy utolsó kuncsasftot valamelyik sarokban, amikor le akartam oltani a villanyt. Volt képe és még segítséget is akart kérni. Na erre elkezdtem könyveket földhözcsapkodni, tombolni és kiabálni. Brrrrrr