Azt hiszem nem csak én nem akartam két ünnep között státuszra vinni a gyerekemet. Rengetegen voltak, pedig direkt a rendelési idő utolsó harmadára mentünk, hogy ne kelljen sokat várni. De közben helyettesítés is volt, meg a bénábbik védőnő, akit láthatólag mindig inkább kiküldtek a rendelőből, mert csak láb alatt van és nem igazán mozdítja elő az ügymenetet. Azért nem panaszkodok, mert egy óra alatt azért végeztünk és ebben benne volta az oda-vissza út is. Azért ahhoz képest, hogy fél éves státuszon voltunk, nem sok kérdés hangzott el, azt mondták, majd a védőnőnk ha meglátogat kikérdez. De a fő kérdést, amire tegnap az apja szerint is edzett Zsebi, azt feltették: fordul-e a gyerek. S mondhattam, igen, hasról hátra és már kétharmadáig a másik is megy 🙂
Amúgy most csak 1 centit nőtt és 50 grammot fogyott, de ez betudjuk az egy hetes antibiotikum kúrának.

Babszem tegnap azt mondta, hogy A Levente nem ismeri annyira az amerikai mozdonyokat, de én bölcsességemmel segítek neki megismerni őket.
Amúgy meg jelenleg az apjával felváltva játszanak a telefonomon autóversenyest. Arra hajtanak (pontosabban a gyerek hajtja az apát), hogy meg tudják venni a zöld versenyautót. Ma reggel Babszem arról értekezett, hogy azt álmodta, meg tudta venni és ment vele három kört.
Ez persze valószínűleg nem igazi álom volt, bár mostanában elég reálisakat szokott álmodni. Alig két hete például azt, hogy az egyik óvónénije le akarta vágni az orrát. Utána napokig azzal kellett nyugtatni, hogy megvédjük a nóziját.

Megszakítjuk adásunkat: ma délután a játszószőnyegen volt 1 fordulás, hasról hátra.

Szeretném feljegyezni, hogy Babszem mennyire jól viselkedett tegnap, olyan igazi okos báty volt. Az embernek céges vacsorája volt, ahol ugyan nem akart túl sok időt tölteni, de a kiszolgálást valami csigabajnok csapat végezte, úgyhogy telefonált, nem ér haza fürdésre semmiképp, esetleg altatásra igen. Megbeszéltem Babszemmel, hogy akkor vacsora, aztán gyors zuhanyzás lesz, majd amíg elaltatom Zsebit játszhat még a szobájában. Nagyon rendesen vacsorázott, vetkőzött, fürdött és fel se vette, hogy közben az öccse meg ordít. Mert tegnap valamiért Szemenagynak nem jött be a zuhanyozó emberek látványa (tegnapelőtt meg végig nevetgélt amikor én tusoltam), de a szobában meg sem lehetett hagyni, mert ott is sírt, úgyhogy kitelepítettem őt is a fürdőbe amíg a nagyot tisztítottam. Aztán Babszem csendben játszott én meg elaltattam a kisebbet. Úgyhogy mire az ember hazaért Zsebi már mélyen aludt, s én már másodszor olvastam az ágyban Kacsa Jolán történetét.

Na jó, Zsebi még mindig nem hajlandó megfordulni hasról hátra, de már kacag. Két napja este nevetett fel hangosan először amikor az apja a hasát csiklandozta és puszilgatta. Utána én is kipróbáltam, nekem is működött, de aztán tegnap találtam egy másik lehetőséget a megnevettetésére, hagyjuk ezt meg apának. Én a nyakát szoktam puszilgatni, miközben csiklandozom és jöhet a nevetgélés.

Babszemnek már vannak tervei Zsebivel kapcsolatban. Eddig kettő fő téma van:

1. Láthatólag az öcsit is érdeklik a vonatok. Szívesen nézegeti őket, úgyhogy kezd aktuálissá válni a mizéria :

– Ha Szemenagy egy éves lesz, veszek neki a soroksári Tescóban vonatos készletet, hogy ne az enyémet rágja meg.

2. Nyáron vettünk egy egyszerű kamerát, hogy az embernek is legyen bent a cégnél, mert úgy napközben is tudtak Babszemmel beszélni – szerinte ugyanis a skype csak kamerával működik jól. Egy estét itthon volt a kamera, Babszem szerette volna lenyúlni,mert az új és neki mindig mindenből az újabb kell. Azóta van ez a mantra:

– Mikor hétéves leszek, akkor majd Szemenaggyal elmegyünk a számítógép boltba és veszünk egy új kamerát. Szürkét. Ezt meg kell engednetek.

Mivel még mindig nem tiszta, mi lehet a gond, 1 hétig antibiotikumot kell szednie Szemenagynak, aztán újból vizeletnézés. Mivel amúgy jól van, a nyűgösséget leszámítva, ami most még bőven a frontok és a teljesen felborult heti programnak is betudhatjuk (azaz nincs láz, eszik, fejlődik stb.), szuszpenziót kaptunk. Az első adagot már ma este be is vette Zsebi, simán, úgyhogy most itt tartunk.

Végül úgy szerveztük az életünket, hogy reggel elmentünk a vérvételre. Nálunk mindenképp éhgyomorra kérték, hogy menjünk, s végül úgy döntöttem, hogy azért hajnalban megetetem Zsebit, 4 óra körül szokott felkelni, aztán a reggelijét fogom valami teával vagy vízzel helyettesíteni. De mindenképp viszek magammal tápszert is, meg szoptatásra is készülök, hogy amint leveszik a vért, gondoskodhassam a picurról.

Természetesen a fiatalember ma 5 után ébredt csak hajnalban, aztán meg fél 8-körül keltettem, felszereltem rá a zacsit a vizelethez, felöltöztettem, jó kedve volt és elmentünk a rendelőintézetbe. Ahol nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem kellett várni, azonnal tőlünk vettek vért. Ami nem volt egyszerű, de a nénik megnyugtattak, hogy jó, ha a pici sír, mert attól is dagadnak az erek. Persze kevés és nehéz fejés volt, de levették a vért, Zsebi hős volt, hamarosan már mosolygott is. Aztán még több mint egy órát vártunk a pisire. Mert a zacsi csak nem akart telni. De aztán az is megtörtént, miután kicsit teázott, majd szoptattam és be is aludt a csemete. Úgyhogy tízre már itthon is voltunk és ma végre napközben is aludt 2 órát egyfolytában. Mert megérdemelte a kis hős.

Nos az eredmények azért annyira nem fényesek. Ugyanis délután már lehetett is menni értük és az ember, aki reggel elvitt minket és csak a pisit nem várta meg mert mennie kellett dolgozni, munkából hazafelé felvette őket. Persze még csak a neten okosodtunk belőle, de úgy tűnik, nem is a vérszegénység az, ami gondot okozhat, hanem bizony az a fertőzés, amire a doktornő gyanakodott, az valós lehet most már. De majd holnap többet tudunk, a tennivalókról is miután átadjuk a szakembernek a leleteket.

Zsebit mostanában, A Toy Story hasonló nevű karaktere után Szemenagynak hívjuk. Illusztráció:

Ahhoz képest, hogy Zsebi mennyire belerántott fejlődésének elején és behozta mindenféle méretbeli lemaradásait, meg már vagy két és fél hónaposan oldalra fordult, azóta eléggé elkényelmesedett. Még mindig jól elvan a hátán, repülőzik és már ügyesen forgat dolgokat, mindent bevisz a szájába, de a világért meg nem fordulna. Se hasról hátra, se hátról hasra. A fenekét már egész jól felnyomja hasról és oldalra billenti, hátról még mindig forog oldalra, meg ha oldalra leteszem a hátára, de ennyi. A brake az megy neki. Hasán, hátán egyaránt tud már nem csak az óramutató állásával megegyező irányba, de ellentétesen is pörögni, továbbá függőlegesen előre tud araszolni ha hason van. Csak a tengelye körül, csak az nem akar menni.
Persze mindig van, aki jön azzal, hogy az ő lánya 6 hónapos koráig feküdt mint a nagyalföld és ha ha megkérdezzük anyut, ő is azt mondja, ilyen voltam. Majdnem előbb beszéltem, mint mozogtam, szóval tudom, nyugi, majd felpörög, ha akar.
Most szerintem úgyis a 3. fogát növeszti. Vámpír.

A múlt héten csütörtökön Zsebivel bementünk a munkahelyemre, villogni a fiatalemberrel. Persze taxival, mert a belvárosban parkolni képtelenség, BKV-val közlekedni meg sokáig tartana, kb. mire odaérnénk jöhetnénk is vissza. A fiatalember jól viselkedett, vigyorgott, ahogy kellett, úgy 1 órát voltunk ott – sajnos főnéni épp nővérét látogatja meg, vele nem találkoztunk de kb. mindenki mással igen. Úgyhogy fényeztem magunkat.
Ma is voltunk benn a városban, vonattal. Kiadókba mentem könyvekért, aztán kicsit sétálgattam az ismerős környéken, most már majdnem mindenhol, karácsonyi vásár van, a bazilika előtt is és éppen a bódékat építették az Arany János utcai metrónál is. Nem úgy van, hogy itt a válság és keveset vásárolnak az emberek?

Babszem a születésnapjára ugye megkapta a kívánt mozdonyokat. Meg már be vannak tárazva a karácsonyi ajándékok is. Minden mozdonyhoz csomagolni szoktak katalógust, hogy mi kapható még a készletből. Innen szokott válogatni. A születésnapot követően, miután kijátszotta magát az új mozdonyokkal, elmélyülten tanulmányozta a képeket. Aztán kijött hozzánk a konyhába (ebéd/vacsora hasonló után ücsörögtünk még az asztal mellett) és elkezdte mutogatni, hogy melyik fűtőházat szeretné még, mert annak valahogy más a teteje mint a mostaninak. Felhívtuk rá a figyelmét, hogy van már 3 fűtőháza is, nem hisszük, hogy újabb kéne. Erre se esett kétségbe:

– Rendben, akkor megkérem Zsebit. Tőle kaptam a nagy fűtőházat ajándékba, biztos tud ilyet is ajándékozni.

Közben persze eltelt az idő és mindenféle paránk alább hagyott. Zsebinek van 2 foga, jöttek a frontok, szombaton nem viselte jól, hogy már megint itthon volt az egész család, szinte alig aludt napközben. Vasárnap már kicsit helyrerázódott, este még plázázni is voltunk, mert Babszemnek téli cipőt és nadrágot is kellett venni. Meg átvettem az új szemüvegemet. Hogy az még mindig mindenféle akcióval milyen drága mulatság. Ja és elkezdtük a hozzátáplálást, kapott almalevet Zsebi kétszer. Persze, kiköpte, de nem ordított hogy ez nem ízlik ilyet soha többé nem kér. Ma pihentettem, holnap újból aztán megkínálom narancslével.

A hétvége többi része, plusz még a mai délelőtt is meg kb. a konyhában telt el. Most éppen ott vagyunk, hogy egyikünk se rendel kaját, az ember fehérje szerű diétát csinál, én meg kis finomítással követem, szóval ő is visz magával ebédet meg én is azt eszem amit készítünk. Mivel a múlt héten esténként főzőcskéztünk, most előre elkészítettük a kaják nagyját, hogy hétköznap ne kelljen csak melegíteni, vagy minimális kiegészítésekkel kihúzni a hét végéig.

Hosszabb beszámoló és képek majd holnap. Addig is amiért a mai nap fontos:

A fogeljövetel után hétfőn még volt láza Zsebinek, aztán minden rendben ment. Majd szerda este és csütörtökön is úgy éreztem, hogy a szokásosnál melegebb a kis teste, hőmérőzés és megint csak 37,7 illetve tegnap 38 volt a hőfoka, az éjszaka pedig nagyon nyugtalan. Úgyhogy mára kihívtam a doktornőt, aki egy füst alatt megvizsgálta Babszemet is. Őt ugyanis azért tartottuk itthon, mert tegnap este elkezdte fújni az orrát, nála pedig ez elvezethet ugye fülgyulladásig is, s mivel annyira készül a vasárnapra, nem akartuk, hogy az oviban még tovább romoljon az állapota. Mert bár már tud orrot fújni, de itthon azért odafigyelek rá, hogy azt rendesen csinálja.

Babszemnél igen, kezdődő náthás megbetegedés, orrcsepp, mellkaskrém aztán majd meglátjuk. Zsebinél semmi különöset nem talált a doktornő, csak megjegyezte, hogy nagyon sápadt, aztán adott beutalót, ha nem múlik ez a láz a hétvégén, akkor vizelettel menjünk laborba, mert lehet, hogy húgyúti fertőzése van, amit jobb korán elkapni és mielőbb kezelni. Elmagyarázta, hogyan gyűjtsünk vizelet, meg hogy feltétlen telefonáljunk mielőtt arra kerül a sor, hogy elmegyünk a kórházba meg ha megvan az eredmény, amit elvileg hétvégén is 20 perc alatt megmondanak. Miután elment és összejött, hogy egyszerre aludtak a srácok előkaptam az internetet és utánanéztem a dolognak (gyakori betegség, többnyire a fiúkra jellemzől, antibiotikummal kezelhető, nehéz kisbabáknál rájönni mert nincs egyértelmű tünetegyüttese stb.). S persze már kezdem belelátni, hogy lehet a felsírások akkor vannak, amikor pisilnie kell stb.

Szóval most még egy napot kivárunk, meg szerzünk vizeletgyűjtő zacsit, mert az a közeli gyógyszertárban nem volt, aztán meglátjuk…

Azoknak, akik nincsenek annyira képben a bloghelyzetet illetően (helló család!) a múlt hét végén elszállt a freeblog egyik vinyója, rajta két és fél havi bejegyzéssel. Köztük ezekkel itt. De sikerült visszaállítani őket, csak a kommenteket kell majd valahogy egyesével visszaszerkesztenem. Mindenesetre leszűrtem a tanulságot, gyakrabban mentek egyelőre, aztán majd meglátjuk, hátha elköltözöm innen is.

Amúgy meg a fogzás kicsit jobban megviselte Zsebit, még hétfőn is lázas volt kicsit. De azóta jól van, nagyon vidám, ökle állandóan a szájában és ha visszatérne ahhoz, hogy éjszaka csak 1x ébred fel, akkor már igen elégedett lennék vele.

Csütörtökön feljött a nagyi, mert arra készültünk, hogy pénteken Babszemmel fogorvoshoz megyünk, most kivételesen délelőtt és nem délután, úgyhogy meg lett beszélve, aznap nem megy oviba. Míg mi erre-arra járunk, addig meg nagyi vigyáz a kisebbre. A fogorvos bácsinál gyors tömés volt, minden okés, már csak ellenőrzésre kell járni, legközelebb majd februárba megyünk hát, úgyhogy egy időre ez letudva.

Zsebi egész héten elég nyűgösen viselkedett, éjszaka is többször felébredt, sokat kellett mellre tenni is, már kezdtük azt gyanítani, hogy kevés a tej, már kezdtük megtervezni, hogy esténként elalvás előtt fog azt is kapni, hátha úgy visszatér minden a régi kerékvágásba. Aztán a biztonság kedvéért még vettem pénteken egy Dentinoxot is, hátha nem a pocakja, hanem a foga az, ami kínozza szegénykét, mert mintha kicsit erősödne az ínye, meg sokat tartja a szájában az öklét. Péntek este hőemelkedése volt a kicsinek, kapott kúpot, úgyhogy határozottan jól aludt (leszámítva, hogy úgy gondolta 6 órakor már ideje lenne felkelni, engem mindenesetre ébren tartott a dumájával, de aztán fél 8-tól közel 10-ig aludt még egyet). S bizony reggel megláttam a kis csipkéket az ínye felett. Úgyhogy megérkezett az első fog, a jobb alsó.

Most már egész heti viselkedése értelmesnek tűnik:) S azóta Zsebi kedve is sokkal jobb, hogy megérkezett az első tejfoga.

Amennyire nem sikerült annak idején létrehozni a Babszem, hordozókendő meg én triumvirátust, annál jobban sikerültek a dolgok most Zsebivel. Igaz, be kellett látnom, hogy nekem a kendőzés túl elvont, a kengurukban nem bízom s végül a mei-tai mellett döntöttem. S amióta Mirwen adott pár tippet még a feltételhez és megnyugtatott, hogy még neki se mindig bírják a felkötést szó nélkül a gyerekei, pedig ők veteránok tényleg jobban mennek a dolgok.
Babszemért már nem babakocsival megyek az oviba, s igen még boltba is kényelmesebb így. S mostanában Zsebi már nem mindig alussza végig az utakat, hanem nagy szemekkel nézelődik. Nagyon cuki. Itt egy kép, mobillal, az ovi öltözőjéből:

Ma villamosoztunk is, amit a nagy babakocsival nem tudtunk volna, elmentünk a Sugárba átvenni a könyveimet, beugrottunk az IKEA-ba is, pár karácsonyi dekorációt venni, meg tésztaszaggató formákat. Ráadásul mindezt ingyen, mert egyik villamoson se voltak jók a jegylyukasztók márpedig gyerekkel nem fogok fel-alá mászkálni, mire találok egy használhatót.