Névnapozós 7vége

Szombat estére már csak hármasban maradtunk és az új legókból építgettünk, mert Babszem most már kinőtt a Duplóból. Igaz persze először kicsit csalódott volt, hogy tőlünk NEM vonatot kapott. De elmagyaráztuk neki, hogy elég sok vonatot kapott már és ugye most van a havonta 1 vonat policy, meg egyébként is szereti a Legót, úgyhogy néha kicsit más játékot is játszhat. Amúgy szokott mostanában aranyos sztorikat eljátszani magában. Főleg a törpökkel, majd tegnap este Tréfi és Törperős főszereplésével eljátszott egy saját maga által kitalált Sam a tűzoltó mesét és kiszabadították Sziamiaut a virágtoronyból.

Hétvége viszonylag nyugisan telt amúgy, kihasználtuk a jó időt és sétáltunk, bringáztunk sokat, meg pihentünk, meg volt persze buszozás-villamosozás-vonatozás is. Na meg vadat csináltunk vasárnap ebédre és azt kell mondanom, hogy várakozásommal ellentétben nagyon jól sikerült mind a sült mind a ragu. Csak elfogyott a borókabogyónk, pedig majdnem minden vadhúsos recepthez az kell.

Continue Reading

Névnapot

Megint elérkezett hát, a népünnep, azaz Kázmér nap. Bár ez inkább ma rám lett volna jellemző, mert Babszem reggel már vonatokat kapott és izgatottan várta, hogy vajon a második adag nagyszülő mivel fog ebédre beállítani:

 

Continue Reading

Mozi + sorozat

Visszanézve a mindenfelé vezetett listáimat, kiderült, hogy októberben voltunk utoljára moziban, az Expendables-t néztük meg. Úgy gondoltam, amikor múlt hét végére kiderült, hogy Babszem még otthon lesz és valaki vigyázni fog rá, megpróbálom és játszok a Filmklubban jegyekért a Rango-ra. A dolog bejött, úgyhogy tegnap este moziban voltunk. Gyereknek jeleztük, hogy későn érünk haza, de azért autóval mentünk a MOMparkba, mert még élénken emlékeztünk arra, hogy amikor B.E. időkben (Babszem Előtt) sűrűbben nyertünk jegyeket közel egy-másfél órát is utaztunk BKVval hazafelé.

Kellemesen meglepett, hogy amikor be kellett mondani a nevet, amivel a jegyet nyertünk a lány, aki a listát kezelte rám mosolygott, hogy Nahát te írod az olvasónaplót? Azt rendszeresen olvasom. Tiszta celebnek éreztem magam. A film, ami rajzfilm, de igazán nem kisgyerekeknek való a sok filmes utalás és felnőtt poén miatt egész szórakoztató volt brilliáns ötletekkel, bár a végére az embernek valahogy mégis maradtak kétségei, hogy most jó volt vagy sem?

Otthon meg sorozatot nézünk. Egész véletlenül találtam meg, hogy Terry Goodkind az Igazság kardja könyveiből sorozat készült. Én kb. az első 3 részt olvastam a könyvekből, aztán feladtam, mert beleesett a végtelen folyam kategóriába. Az ember nehezebben mond le ilyenekről, talán még tavalyelőtt is vettem neki ki folytatásokat a könyvtárból, de most már ő se szorgalmazza. Mindenesetre két évadnyi sorozat elkészült belőle és még csak az első felénél tartunk. Nekem legjobban a főszereplő csaj tetszik, a Kahlant játszó Bridget Regan tetszik. Nem csoda, hogy a legdögösebb fantasy szereplőnek választották, sokan szeretnék, ha ő játszaná Wonder Womant is. Hozzá képest Richard kicsit meh.

Continue Reading

Indul a mandula

Természetesen, amint leírtam, hogy nem, nem érzem a mozgást valójában, másnap este, pont az UH előtti este a szokásos rituálém során (villanyoltás, lefekvés, hassimi) belendült Pampalini. S azóta is, főleg esténként – bár most reggeli tornát tartott – rendszeresen visszatér, s ezzel megnyugtatóan jelzi, hogy hahó itt vagyok.

Annak idején azt mondtam Babszemnél, hogy olyan, mintha egy hableány úszkálna a hasamban. Hát most nem ez a helyzet, inkább konkrétan azt érzem, mintha valaki forgolászna, pörögne a pocakomban. Valószínűleg ez is történik. Lehet a tapasztalat teszi a különbség észlelését, mindenesetre a végtagokat még mindig nem tudom megkülönböztetni.

Continue Reading

Visszaesés

Csütörtök-pénteken ismét itthon voltam Babszemmel aki lázasan ébredt, aztán megint folyt az orra, meg a torka is begyulladt. Pénteken elmentünk doktornőhöz, már a fülére is ráment, úgyhogy azonnal kaptuk az antibiotikumot. Szerencsére most nem volt magas láz, csak éppen enni nem nagyon akart, de ez a torka állapotából érthető is volt. Azért szombat reggel mindenkinek (telefonon, skype-on) elpanaszolta, hogy hiába az orrcsepp, az antibiotikum és a mézes tea, neki még mindig fáj a füle. Így aztán lemaradtunk a hétvégére tervezett családi találkozóról. Ugyanis a síszünetet a svéd rokonok, húgom és Adri itt töltik és pénteken érkeztek, úgy volt, hogy szombaton megyünk velük és a többi unokatestvérrel bábszínházba, aztán Délegyházára pizsamapartyzni. Utólag nézve a képeket a lányok biztos jól szórakoztak, lehet a shoppingolást annyira nem élvezte volna Babszem.

Most már jól van, de holnap visszaviszem a doktornőhöz, hogy megmondja, meddig szedje még az antibiotikumot és megnézze, mennyire javult a füle. Amit most már nem fájlal és már láza sincs, meg a torka is rendbe jött, ismét evett gyümölcsöket tízóraira.

Continue Reading

Király!

Végül Babszem a farsangot egész jól viselte. Az óvónéni mondta, hogy napközben felengedett, felvette a szerkóját és teljes öltözetben elment fényképezkedni is.  Úgyhogy meg lett örökítve Bob, a mester. Én odaértem a farsang táncos részére, a Kolompos együttes műsorára, de ott meg Babszem már nem akart maradni, úgyhogy eljöttünk. S onnantól kezdve, hogy kiléptünk a tornateremből amíg este el nem aludt be nem állt a szája. Pedig még nagy kört is tettünk a környéken: voltunk a Skálában gumicsizmákat próbálni, a pékségben kenyérlángost enni és 9-es Volvo busszal mentünk haza is. Este még az is szóba került, hogy kisfiú lesz a testvére. Ő továbbra is inkább lányt szeretne. Előtártuk a névválasztásunkat is neki: Edvárd. Ő azt javasolta, legyen  Spekili a kistestvér.

Continue Reading

Nem jelmezes

Mi vagyunk a kakukktojás család, gyermekünk ugyanis nemcsak hogy nem várta a farsangot, de be se akart öltözni, aztán meg bemenni se az oviba. Az előző két bölcsis farsangot úgy-ahogy elviselte, de már akkor se repesett különösebben. Ráadásul tavaly kiderült, hogy én nem vagyok az a kézügyességgel megáldott szülő aki egy éjszaka alatt király jelmezt rittyent csemetéjének. Mint mondjuk Bartos Erika az Anna, Peti és Gergő sorozatban. Úgyhogy nagyon jól kitaláltam, hogy Babszem idén Bob, a mester lesz. Mert ahhoz csak farmer, kockás ing kell, sisak és öv a szerszámokkal. Ruha adott, az legalább egész napos viseletnek is kényelmes, játékboltból meg a kiegészítők beszerezhetők. Csakhogy a gyerek tegnap este nagyon szomorú volt, nem akart farsangolni. Pedig beszélgettünk róla és még Anna meg Peti vonatkozó kalandjait is elolvastuk.

Reggel negyed órát tartott, hogy bemenjen a csoportszobába, ahol már majdnem mindenki jelmezben volt. Egy kisfiú nem volt beöltözve, de ihletet kapott és benti készletből nyuszifül sapkát vett magára. Hát Babszemet semmi se igazán vigasztalta meg, sőt megijedt az egyik Zorrótól. Csak ingben és framerben ment be, a maradék készletet odaadtam az óvónéninek, hogy hátha meggondolja magát. Kicsit sajnáltam azért. Lehet, ha a múlt héten nem beteg és ott van a farsang-előkészítő foglalkozásokon kicsit másképp alakulnak a dolgok. De elképzelhető, hogy a nap folyamán felenged. Szerencsére a barátai nem voltak túlöltöztetve, Zalán Bud Spencer volt, ami annyit tett, hogy szakállat festettek neki, mert az alkata megvan hozzá, igaz a haja szőke. Csabi Batman jelmeze meg fekete melegítő + fekete Batman jelvényes póló. Meg most hogy visszanéztem az első bölcsis képet, ott látszik a háttérben Gergő cowboy felszerelésben, akárcsak ma reggel.

Continue Reading

A Nagy Visszatérés

Pénteken felkészülten mentem a 10 órás UH-ra: kaja, pia, könyv, papírzsebkendők a WC-hez stb. Mert amikor 3 hete bejelentkeztem, már azt mondták, hogy nincs hely de azért beírnak 10-re készüljek fel, hogy sokat kell várni, mert rengeteg a kismama stb. Ehhez képest 10 óra 23-kor már jöttem is ki a kórházból. De azért az asszisztens szerint már most kérjek időpontot majd a 8-10 hét múlva esedékes újabb UH-ra. Amúgy minden rendben van Pampalinivel, de most megint kisebbnek mérték, mint eddig és immár július 13-ra vagyunk belőve. Szóval július 8-13 között most már minden nap volt.
Korai végzés után mindent el tudtam intézni és időben kiértem a Népligetbe is, ahova megérkezett Babszem anyuval. Nagy élmény volt a buszozás, meg örült, hogy hazaérhetett, a vonataihoz, pályáihoz. Délután meg bementünk az apjáért is a munkahelyére, úgyhogy ott is kalandozhatott egy sort az irodákban. A hétvége nagy szülőszeretetben telt el, persze aludt köztünk, voltunk buszozni, biciklizni és ma este még wellness fürdőztünk is:

Continue Reading

Még mindig nem

Anno Babszemet is valamikor a 22-23 hét tájékán kezdtem el érezni, hogy mozog, szerintem most se lesz másként. Bár elvárt dolog, hogy második terhesség alkalmával a rutinosabb kismama már hamarabb meg tudja különböztetni, mikor korog a gyomra és mikor érzi a lepkemozgását a babának. De ugye ez nem is olyan nagy gond, mert akkor meg azon izgulnék hogy most meg miért nem mozog? Holnap úgyis megyek UH-ra az AFP utánira, úgyhogy majd jól megnézzük, mi újság a fiatalemberrel.

Azért, hogy Pampalini ne érezze úgy, hogy megfosztom valamitől, neki is csináltam egy tickert. Már csak azért is, hogy tudjam, mikor hogy állok, mert most valahogy minden alkalommal utána kell számolnom.

pregnancy calendar

Continue Reading

Beteg

Az antibiotikum szedése után Babszem rohamos javulásnak indult. Pénteken délután még egy olyan megahisztit is levágott, hogy csak lestem. Elindult anyuékkal sétálni, meg boltba, de már a lépcsőház előtt kijelentette, hogy csak akkor megy, ha a papa itthon marad. Úgyhogy visszajött a lakásba és folytatta a hisztit. Először azért, hogy ne menjen el a mama meg a papa együtt, hanem csak ő a mamával. Aztán meg azért, mert rájött, hogy közben ő itt maradt és már nem mehet sehova. Negyed órányi ordítás, sírás után hivatalosan is gyógyultnak neveztem.

Jómagam nem vagyok még jó bőrben. Amitől leginkább féltem, a láz ugye 1 nap alatt elmúlt, viszont a torokfájás és az undok köhögés maradt. Hiába iszogatom literszám a mézes teákat, szedtem a köptetőt nem sokat segített. Úgyhogy áttértem a lándzsás útifű szirupra. Babszemet Kanizsán hagytuk, hogy még egy hétig erősödjön én meg elmentem dokihoz. Meghallgatott, megvizsgált, de hát semmi rendellenesség nincs, csupán a terhességem miatt semmi ütőset nem szedhetek, ezért tovább tart a felépülés. Tehát a héten még nem dolgozom, hanem pihenek, iszom a teát meg homeopata szirupra térek át.

Continue Reading

Helyzetünk

Szerda reggel majdnem lekéstük a doktornőt, aki 12-ig rendelt. Babszem viszont csak háromnegyed 11-kor ébredt. De még odaértünk és sajnos kiderült, hogy bizony a fülére ment már a dolog, bár a tüdeje már tiszta volt. Úgyhogy kapott antibiotikumot amit be is adtunk neki, mert fájlalta is a fülét. Azóta nincs láza, 11 órát aludt és ma már mindennek ellentmond.

Nekem fáj még a torkom, nagyon köhögök, de miután tegnap hajnali 4 óra óta fent voltam én is aludtam vagy 10 órát. Azért még mindig inkább csak fekszek és olvasok.

Continue Reading

3:1 a betegség javára

Csütörtök délután Babszemért a nagyi ment, ő hozta haza az oviból. Terv szerint szombaton családlátogatóba mentünk volna vele, pénteken meg szabadnapot kaptak volna. Csakhogy már csütörtök este lázas volt a gyerek és pénteken nagyon durván ment fel neki, 2x is hűtő fürdőztettük. Úgyhogy Babszemmel kettesben maradtam otthon szombaton, míg a többiek elmentek megnézni, hogy él a párom családjának diplomataként megöregedett tagja.

Vasárnap is még volt láza a gyereknek, sőt már én is kezdtem elég gyengén lenni. Sőt, mire anyósjelölt hazaért Tiszavasváriba, neki is fájt a torka – ami aztán hétfő reggelre 37,8-os lázba csúcsosodott ki. Vasárnap éjjel még hűtő fürdőztettem is magam, mert másállapotban leginkább gyógyszert nem ajánlanak lázcsillapításra. Ma tehát Babszemmel itthon betegeskedtünk. A párom bement szólni az óvodába, hogy a gyerek a héten biztos nem megy, kiderült ő volt reggel a 6., aki bejelentette, hogy beteg a csemete. Úgyhogy tuti biztos, az oviból hozta haza Babszem a vírust. Ma este azért elmentünk a doktornénihez is (már értem, miért nem szokta ajánlani a hétfőt, csak kivételes esetekben, mert rengetegen voltak). A gyerek kapott köptetőt, orrcseppet, torokfertőtlenítőt, csillapítsuk a lázat, ami most már el kéne, hogy múljon, ha mégse, akkor szerdán szeretne minket újra látni.

A terv szerint holnap még itthon maradunk kettesben Babszemmel, aztán szerdán levitetjük magunkat Kanizsára és anyu majd jó megápol bennünket. Valamint, ahogy Cica is jelezte, alkalmunk lesz még másokat is megfertőzni.

Continue Reading

It’s raining men

Mint kiderült, rajtam és a leendő keresztanyán kívül senki se várta, számított rá, hogy másodszor is ugyanúgy rosszul csinálunk valamit. De úgy látszik, a családi és népi babonáknál erősebb hatása van a munkahelyem “márpedig itt minden dolgozó fiút szül” hagyományának. A kézhez kapott papíron ugyanis, túl azon, hogy nincs kromoszóma rendellenesesség a következő állt:

“A magzat kariotipusa: 46,XY – azaz férfi”

Még van 5 hónapunk, hogy nevet találjunk neki.

Continue Reading

Wellness

Hétvégén újra készítettünk egy adag krémet és kimaradt belőle úgy 20ml jojoba olaj. Elhatároztam hát, hogy vasárnap délután megáztatom benne habtestemet. Ami amúgy is kezd száradni, főleg a hasamnál. Délután a húgom konferenciáról Stockholmba tartva villámlátogatást tett nálunk, kivittük a repülőtérre, mire hazaértünk jó hideg volt, úgyhogy teljesen jó ötletnek tűnt, hogy felmelegedjek. Illatos olajat is csepegtettem a kádba, kivittem a könyvemet magammal, ahogy kell.

Aztán megjelent Babszem. Roppantul érdekelte, hogy mit csinálok és kijelentette, ő is szeretne megfürödni még délután ugyanolyan zöldes-illatos vízben mint én. Próbáltam magyarázni, hogy ez most az én wellness fürdőm és szeretnék kicsit magamban pihizni, de nem nagyon vette a lapot. Ott maradt velem és szóval tartott. Végül úgy gondoltam, egye fene, jöjjön be velem, úgyis megunja. Úgyhogy fürödtünk együtt. Mondtam, hogy ez most nyugis fürdés, nincs játék, pancsolás csak áztatjuk magunkat és regeneráljuk a bőrünket. Természetesen nem unta meg a dolgot, sőt végig szóval tartott és vagy 40percet fürödtünk együtt. A Wellness fürdőzés helyett ő csendes fürdőt mondott. Nem mintha, betartotta volna a csendrendeletet.

Végén 10 percet lehettem magamban, miután kiszállt. Viszont mindkettőnk bőre finom puha lett.

 

Continue Reading

A nem kérdése

Mindenkinek van valami hozzáfűzni valója ahhoz, hogy vajon milyen nemű lesz Pampalini.

Anyu ugye ragaszkodik ahhoz, hogy lány, mert ő megálmodta, hogy 4 lányunokája lesz, s ennek már csak 1 híja van. Teszvesz néni szerint azért lesz lány, mert rosszul voltam párszor az első harmadban. Azaz teljesen másképp viselkedtem, mint Babszemmel, tehát ebből következik, hogy lány lesz.

De hogy a népi babonákat folytassuk, a munkahelyemen az elmúlt 7 évben, aki teherbe esett, annak mind fia született. A családban (legalábbis a mi oldalunkon) rajtunk kívül senkinek sincs fia. Ahogy a nagybátyám is mondta (akinek szintén 3 lányunokája van), mi valamit rosszul csináltunk.

Mivel jövő csütörtökön úgyis minden kiderül, gyorsan megírom, hogy én miképp látom a dolgokat.

Először is, népi babonában nem hiszek, mert mindig vannak kivételek, soha nem lehet semmit tutira venni ezek alapján. Például pont a biopszián volt egy csaj, aki mesélte, hogy ez a második terhessége, van egy kisfia, imádott vele várandós lenni, de jelenleg sokat szenved. Az első 4 hónapban (!) szinte folyamatosan hányt. Na és persze megint fiút vár. Szóval erről ennyit.

Másodszor meg gondban vagyunk, mert egyetlen fiú nevünk volt, azt ellőttük Babszemre, viszont még mindig ott van a tuti jó lánynév felhasználatlanul. Aztán meg pont Babszem is inkább egy húgnak örülne, mert az kisebb eséllyel fogja veszélyeztetni a vonatait (ahogy ő azt képzeli, mert ugye erre is vannak ellenpéldák, garmadával). A korkülönbség amúgy is túl  nagy ahhoz, hogy együtt játszanak majd. Ha lányunk lenne, akkor milyen jó dolga volna, mert én például mindig arra vágytam, hogy legyen egy bátyám. Meg mégis milyen jó, ha vegyesek a csemeték.

Harmadszor pedig én nem vagyok egy empatikus alkat, semmilyen megérzésem nincs. A mit érzel mi lesz? Kérdésre azt szoktam válaszolni: gyerek. Fogalmam sincs.

Azt még elmondanám, hogy amennyire nem tudtam elképzelni, négy és fél éve, hogy fiús anyuka legyek, most ugyanígy vagyok a csaj kérdéssel is. Teljes ruhatárat és játékokat kell majd cserélni. Belép majd életünkbe a rózsaszín (nem áltatom magam, igen lesz neki fodros és pink cucca garmadával, valamint Barbie babája is).  Persze vehetünk pöttyös és királylányos mesekönyveket és lesz aki majd a romantikus regényeimet olvassa.

Tegnap kaptam SMS-t a genetikáról, hogy a baba kromoszómáival minden rendben. Visszafogtam magam és nem kérdeztem vissza, hogy mi a neme? Már csak egy hét és csütörtökön megtudom. Addig is lehet még a fenti dilemmákon agyalni.

De igazából én titokban még egy kisfiút szeretnék.

 

Continue Reading

Dokinál

Második gyereknek mostohább sorsa van. Már a várandósság idején is. Anno ráértem ám én naptárakat nézegetni meg fejből tudtam, melyik héten milyen vizsgálatra kell menni. Most csak úgy kb-ra emlékeztem, hogy beutaló kell AFP-re, mert persze a nagyszerű chorion biopszia azt nem váltja ki, de azért is el kellett mennem a dokihoz mert fel akartam íratni vastablettát, igazolást kérni az adókedvezményhez, és megkérdezni vajon javasolja-e idén a hini oltást. Úgyhogy holnap gyorsan vérvételre kell mennem, különben lemaradok az AFP-ről mert azt csak a 16. héten lehet levenni én meg ugye 15 és fél vagyok jelenleg.

A biopszia eredménye amúgy jövő csütörtökön várható, s fullosan kiderül Pampalini neme.

 

Continue Reading

Szépüljön ön is természetes anyagokkal

Folyamatosan keressük, kutatjuk, hogy lehetne minél kevesebb kemikáliát magunkra téve megoldani a kozmetikázást. Tavaly például karácsonyra az ember egy sheavaj-kakaóvaj-jojobaolaj mixből készített krémmel lepte meg a családot (enyhén narancsos illattal). Mindenki kapott egy 100ml-t belőle, de mivel nagy tételben rendeltünk alapanyagokat (Németországból, Afrikából fair trade, kilós, literes kiszerelés), még pár adagot ki fogunk tudni hozni belőle. Ráadásul hosszú ideje ez az első krém, amit Babszem is elvisel. Sőt kéri, hogy kenjük be vele. Seavajkérmnek nevezi.

Aztán jött a hajfesték. Pont szerencsére az érettségi találkozóm előtt festettem be utoljára a hajamat, utána meg ugye jött a nagy felfedezés, s bár ma már nem tiltott terhesen a festés, azért ha lehet nem rossz kerülni azt. Ezt persze nem tettem meg Babszem esetében, de most úgy döntöttem, hogy lenövesztem, visszaidézem az eredeti színét, s megnézem mennyire ősz. Nagyon, főleg persze rohadt jól látható helyeken. Fodrászok közben többször mondták, mert rövid hajat vágatni azért eljártam, hogy hátul egy szál fehér sincs, ez engem nem vigasztalt, ha egyszer a halántékom és a fejem teteje körül meg ott virítanak. Aztán az ember, aki lelkes Antal Vali olvasó, megtalálta a megoldást. Természetes, növényi hajfesték a Sante-tól. Először rajta próbáltuk ki, persze az ő hajához megfelelő festékkel: barna-fekete keverék. Közepes sikerrel. Abszolút nem látszott rajta a festés, viszont nem fogta be az összes ősz haját. Ezt persze hirdetik is mindenhol, hogy nem felttlenül fogja be az őszülést.

Magamnak is vettem persze ilyen festéket, vöröset. Mivel október óta jól eltelt a 8-10 mosás amit ajánlanak, múlt hét végén Tiszavasváriban az én hajamat is bekentük vele. Macerás, meg büdös (spenót szaga van a növényi keveréknek). De befogta szépen a fejemet. Az összes ősz hajamat. S egész közel van az eredeti színemhez. Úgyhogy növényi hajfestés: Szevasz!

A kép kócos, szeles illusztráció:

Continue Reading

Beszélgessünk fontos dolgokról

Tegnap este Babszem kijelentette, hogy fürdés után szeretne velünk beszélgetni. Letelepedtünk az ágyra, s elmondta, hogy most az ő szájáról fogunk társalogni, nem a Levente ajkairól. Úgyhogy leültünk, ugyanúgy mint vasárnap este, amikor a kockadobálásról volt szó és Babszem beszélt.

Elmesélte, hogy aznap az oviban hasra esett és felsértette a száját, aztán megkérte Hajni nénit, adjon rá puszit, hogy ne fájjon.

Continue Reading

Hogyan vezesse le a dühét egy 4 éves?

Babszem elég védett életet él, a családban nem nagyon szokta őt senki se felbosszantani. Ezért aztán fogalma sincs róla, hogy vezesse le a dühét. Úgyhogy ez megint abban csúcsosodott ki, hogy csütörtökön amikor a nagyi ment érte az oviba éppen büntetésben volt. Ugyanis hozzávágott a Leventéhez egy építőkockát. Babszem szerint a Levente nem építette vele a várat, sőt rombolta azt, meg kiabáltak egymással, aztán a vége ez a tettlegesség lett. A másik kisfiúnak bedagadt a szája.

Az óvónéni azt üzente, beszélgessünk el a gyerekkel. Amit mi megtettünk, kétszer is. Ismét javasoltuk, hogy ha a Levente kezdi bosszantani inkább játsszon mással, vagy szóljon az épp jelen lévő óvónőnek, vegyen mély lélegzetet. Látható volt Babszemen, hogy hiába írjuk körbe neki mi az, hogy kezd felmenni benne a pumpa, igazából nem nagyon érti, miről van szó. Belőle valahogy ezt a reakciót csak a Levente tudja kiváltani. Azt hiszem az óvónőkkel is beszélni kell, hogy figyeljenek oda, ha azt látják ez a két gyerek épp egymás nyakának ugrik, válasszák szét őket. Mert többnyire az összes tettlegességig fajuló ügyüket meg szokta előzni az egyre hangosabbá váló kiabálás.

Continue Reading