Ma este még össze kell írni, mi az amit kedden el kell intézni ahhoz, hogy szerdán nyugodtan utazhassunk el. Bőröndöt már szereztem, igazolások (hogy nem lopom a hugom gyerekét, hanem épp hazajuttatom a szüleihez), utazási dokumentumok kinyomtatva. Útlevele mindenkinek érvényes, repülőtérre jutás már leszervezve. De még pénzt kell váltani és a gyerek kinőtte a cipőjét, szóval azt mindenképp jó lenne még venni. Valamint stockholmi időjárást nézni. Húgom szerint párás meleg van ami 20 fok! 🙂

Tegnap este felhívott a párom, hogy defektes a kocsink. Az egyik hátsó kerékben van egy szög. Én egész délelőtt jártam vele és nem vettem észre, hogy valami történt volna. Úgyhogy nem durrdefekt volt. Szerencsére normális kereket raktunk félre pótkeréknek, az ember kicserélte és szép lassan, de lement vele vasváriba, ahol majd holnap megjavítják. 

Az első hívása után teljesen odavoltam, mert fogalmam sincs, hogy hol lehet gumit csináltatni péntek este, esetleg szombaton, meg eszembe jutott az egyetlen defekt, amit átéltem. Akkor éppen elindultunk Los Angelesből Las Vegas felé. Barátnőm nem rég vette használtan a kocsiját, gumikat nem cserélt rajta, mondta, megvárja amíg lerohadnak elvégre Kaliforniában nem kell cserélgetni őket télen/nyáron.  Aztán valahol Los Angeles külsőn defektet kaptunk. Begurultunk a kisvárosba, a helyi Obi éppen zárt, de a srácok legalább segítettek kicserélni a kereket, a pótkerék viszont igazi pótkerék volt, az a vékony fajta. Még elláttak jó tanáccsal, hogy az út másik oldalán van egy éjjel-nappali gumis, aki segíthet. Az öreg lecserélte mind a négy guminkat teljesen újra, míg mi megvacsoráztunk, s mire hajnali 2-re megérkeztünk Las Vegasba legalább teljes pompájában láthattuk a várost.

Mostanában egyre többször jut eszembe Amerika, rájöttem azért, mert pont egy évtizede jártam ott. Nosztalgia 1000rel befigyel. 

Ma reggel a vonalas telefont a gyerek vette fel, tudta, hogy én leszek az és úgy szólt bele, mint a nagymama szokott: "Szia Tündike!" de még a hangszín is ugyanaz volt.

Még két nap és találkozhatok Babszemmel. Holnap még dolgozom, aztán vasárnap reggel vonatra ülök és a párom meg a fia ott fognak várni Tokajban. Legalábbis ez a terv és a vonatjegyet már megvettem. Ez a második két hét már nagyon hosszú volt és jóval nehezebben viseltem. Tegnap este még azt is mondtam az embernek, hogy bár csak holnap reggel fognak igazán találkozni a kis sráccal, de én akkor is irigylem, mert ő már ma éjszaka, ha leér Tiszavasváriba megnézheti, hogy alszik a csemete. 

Én meg másfél napot szalma leszek, ügyelek ma este és holnap is és megnézhetem azokat a filmeket amik a páromat nem érdeklik (Benjamin Button és Ausztrália pl.).

Sok indexes blog közül nekem legjobban a hogyvolt jön be. Annak idején csodálkoztam, hogy A. miért nézi lelkesen a Barátok Köztet. Mire felvilágosított, hogy csak azért, hogy utána el tudja olvasni és jókat röhögjön az index fórumán a BK Fanklub topicon. Szóval gondolom ez a sorozatok tartalmát viccesen összefoglaljuk innen jött. Legalábbis én innen eredeztetném:)

Először persze a House-nál fedeztem fel a hogyvolt.blog.hu-t, aztán meg a Gilmore lányokat olvastam, amíg írták. Persze csak olyan sorozatok tartalma érdekelt, amit én is néztem, amúgy. Amiket nem ismerek, azt minek? Aztán most rákattantam a Szomzédokra. Meg nem nézném, elég volt 1x 20 éve, mert az első pár évadot tényleg rendszeres program volt, de elolvasni a hogyvolt-ot az külön öröm: igazi nosztalgia. Tegnap még álmodtam is valamit, hogy benne voltam én is a sorozatba: ott tébláboltam Gazdagréten. Másra nem emlékszem az álomból, szerencsére.

Tegnapelőtt este Babszem kijavította a nagymamát, az egyik Boribonból félreolvasott valamit.

Ma hajnalban keltem, ugyanis taxiztam egyet. Én voltam a taxis, Cicát vittem ki a délibe, ment nyaralni Szigligetre. Úgyhogy elhoztam a kocsit, sikerült a csarnok mögött rögtön leparkolni. Első nehézség: ketten, plusz a csomagok kicsit nehezen fértek be a liftbe. Ráadásul még kölcsön kértem a bőröndjüket, mert még mindig nem döntöttem el, mibe pakoljunk jövő héten, úgyhogy majdnem a Toyota csomagtartójába se tudtunk mindent betenni. De aztán mégis. Második nehézség befordulni a Délihez úgy, hogy le is tudjak parkolni. Kicsit nagyobb kört tettem mint kellett volna a Széna tér-Fény utca felé. De aztán már majdnem minden ment, mint a karikacsapás: nem volt sor a pénztárnál, a vonat 7 18-kor indult és én 7-kor már visszafelé tartottam a vár mögött. 

Kocsit leraktam, vonattal jöttünk be, mert az ember most a Nyugatinál dolgozik és fél 9-kor elsőként főzhettem meg a kávét. Vajon meddig fog tartani ez a lendület?

Nem tudok én szépen írni arról, hogy miért és mennyire hiányzik a manó, de esténként elköszönök az üres kiságytól, mikor bezárom a szoba ajtaját. 

Ő meg közben nagyon vidáman éldegél és persze ha telefonálok nem nagyon akar velem beszélni, de ma este amikor jöttem hazafelé a buszon felhívtak, mert skype-olni akart volna csak hát anya még dolgozott, meg apa is. Már fürdés után, esti mese előtt voltak, A barátságos harapófogót fogja olvasni neki a nagymama, mondta. Teszvesz néni minden nap lelkendezik, hogy ez a gyerek egy csoda, Babszem pedig átveszi tőlük a fordulatokat, most már anyucinak hív, anya helyett. Sőt állítólag a nagypapát is szólította már családi becenevén.

Mindenki álmos. Pedig én még jól is aludtam. Az idő se segít a dolgon. Jövő hétre kitaláltam, hogy délután akarok dolgozni, dél és 6 között. Gyorsan el is vállaltam két esti ügyeletet, hogy legyen szabad délelőttjeim. Az utolsó héten a szabi előtt még belehúzok, mert szombaton is dolgozni fogok, hogy aztán majd 2 hétig lógázhassam a lábamat.

A többiek szerint a munka hőse vagyok, de mondtam, hogy most tudok az lenni, ha ismét itt lesz a gyerek, akkor nem leszek ennyire beszámítható.

Gyereket tegnap elvitték nagyszülők fürdeni a Holtágra. Babszem határozottan gyalogolt a vízben kijelentve, hogy "Kazi tud úszni" és nem nagyon akart megállni mellmagasságnál. Gondolom a nagyi meg halálra izgulta magát, mert ő nem tud, nem szeret úszni és mindig a parton izgul, akkor is, amikor mi vagyunk vízben. De legalább ez jó edzés lesz neki a tengerparti nyaraláshoz.

Kicsit megnyírták a haját is, tanult mondókákat, valamint vannak beszólásai. Még a hétvégéről:

Nagypapa a szomszédban piszkálta a kültéri egységét:

"Nagypapa szállj le a létráról, te nem tudod megszerelni a gigitévét"

Amúgy eljött a Babszem mindent tud, mindent egyedül akar csinálni korszak. Első hullám a nagyszülőkön csapódik.

Hónapok óta ülünk a porban. Egyrészt van az Október 6. utca felújítása, aztán meg a Nádor utcában építik a wellness hotelt, ami miatt veszélyeztetett lett kis irodaházunk fala, ezért azt megerősítették, minket lefalaztak, majd kénytelenek vagyunk zárva is tartani az irodák ajtaját-ablakát, mert a finom port mindenütt ott van. Pedig elvileg a mi kis kuckónk az összes utcától legalább egy 5 emeletes háznyira van, jó sok bérház közé ékelve. Ennek ellenére egyik kollega már tüdőszűrésen is volt, mert amióta poroznak ő köhög folyamatosan. Azt mondták neki, hogy drukkoljon, talán nem lesz allergiás. 

Ma délelőtt belépett hozzánk három ember. Ebből a pasi a karbantartók főnöke, meg kés ismeretlen nő. Robi közölte, munkahely körülmények egészségügyi felmérését végzik. Rögtön jött görögkórusunk és heves gesztikulálásokkal (ajtóra, ablakra, lefalazásra éppen tomboló hajókürtre mutogattunk) előadtuk problémáinkat: por, meleg, kicsi hely, köhögés. Az egyik hölgy odajött hozzám, közölte, hogy alacsonyan van a monitorom és jobb lenne talán karfás széken ülni, hogy helyes legyen a tartásom. Valami hasonló tanáccsal mind az ötünket, akik jelen voltunk elláttak. A monitormagasság, egyenes tartás és karfa volt a fő észrevételük. Aztán elmentek, mint akik jól végezték a dolgukat, még egy árva feljegyzést se készítettek, semmit nem dokumentáltak. Nem is ígértek semmit olyat, még a Robi gyerek se, hogy akkor most majd megnézik, mit tehetnek érdekünkben…

Megfulladhatunk, csak a monitorunk legyen szemmagasságban.

Valaki megette a borsót a hüvelyből:

Ma reggel megkezdte hát Babszem második két hetes turnusát vidéken. Most már nem volt neki olyan meglepő, hogy szülők nélkül marad. Sőt mondogatta is, hogy két hónapot marad (kijavítottam hétre mindig), aztán jön vissza Budapestre, utána meg megyünk Stockholmba.

Nagyiéknál nagyon jól ment az alvás a nagy ágyban, külön szobában. Ráadásul Mosó Masa mosodáját kellett olvani neki. De csak a címadó mesét a könyvből. Ugyanis még itthon a múlt héten nagyi mindig azt mondta, ha a fürdőbe kellett menni, hogy Irány a Mosó Masa mosodája, Tiszavasváriban meg kellett keresni a könyvet és elolvasni belőle a sztorit. Első este 3x. Aztán másnap délután még 2x, este ismét 3x, harmadnap már idézgetett belőle. De amíg ott voltunk csak ezt kérte, hogy olvassuk. Egyébként megnézegettem a Gőgös gúnárt is, meg ezt a kötetet is és meg kellett állapítanom, hogy egész maradandó alkotások. Semmi ideológia bennük és a 60as évektől simán kisiskolások, nagyóvodások forgathatják.

Meg 31 hónaposak is:)

Kis dolgokban a legnagyobb:

Harmadik délutánja pelenka nélkül alszik Babszem. A bilire ülésért néha azért meg kell harcolni, mert inkább kiszalad és a fűre pisil. Nagyon ügyesen kiért egyébként ma is a szobából a fűig, pedig biztattam a ház előtt lévő virágokat is meglocsolhatja… Szóval lehet, hamar szobatiszta lesz, csak inkább a szabadban intézné el, mint zárt helyen.

Nagydolog még nem megy.

*Breaking Bili News

Ma délelőtt lejöttünk Tiszavasváriba, a másik nagyszülőkhöz, ahol aztán a következő két hétre fog maradni a gyerek. Reggel elmentem tankolni: a helyi Lukoilt először próbáltam ki, nem volt segítőkész benzinkutas, mindent egyedül csináltam, még szélvédőt is mostam, mögöttem kicsit ideges is volt a kínai család, akik a Transitjukkal vártak. Aztán Zöld kártyát csináltattam az autószerelőnél, aki a parkolónkat is üzemelteti. A héten nagyon jól jött, hogy zárt helyen állunk, ugyanis az ember hétfő este leengedve hagyta az anyósülés melletti ablakot én meg csak szerdán mentem a kocsiért legközelebb, de hála az őrzött parkolónak, semmi baj nem lett belőle. 

Pont 10-kor indultunk tehát az Alföldre, s negyed 1-kor érkeztünk, csak a Hungárián volt dugó, az M3-as 25. kméterénél útépítés meg egy helyszínelés a 74-nél,  de jó tempóban negyed 1-kor már ide is értünk. Mondjuk az is szerencsés volt, hogy mivel a héten teszvesz néni vigyázott a gyerekre, volt aki szórakoztatta őt az úton Halász Judit mellett (egy csomó dalt tud már kívülről Babszem, igaz ritkán énekel, inkább versként adja elő pl. a Sehallselát Dömötör nagyon megy neki)

Megérkezve a csemete rögtön lement a kertbe, szemrevételezte a termést, egy marék zöldborsóval és sóskával tért vissza. Aztán mivel mindig van valami amit otthon hagyok, most a szivacsot amit azért vinni szoktunk az utazóágyba, a kisszobában, a neki vett nagy ágyban feküdt le pihenni délután. Reméljük, este is menni fog a dolog. Meg úgy általában az elkövetkező két hétben, amikor majd itt fog nyaralni. 

Tegnap tűnt fel igazán, hogy Babszem már gyakran nem E3-ban hivatkozik magára. Nem azt mondta, hogy anya bekapta Kazi ujját, hanem hogy anya bekapta az ujjamat.

Megvan a Goldenblog Kulturális kategória győzteseinek a listája. A top 10, akiknek ezúton is gratulálok:

1. http://szleng.blog.hu/
2. http://laudator.blog.hu/
3. http://rapnyelv.freeblog.hu/
4. http://mitolvas.blog.hu/
5. http://www.designpumpa.blog.hu
6. http://szinhaz.blog.hu
7. http://artistamuvek.blogspot.com
8. http://kultblog.hu
9. http://theatre.freeblog.hu
10. http://www.gyermekszoba.blog.hu

Amihez közöm szokott lenni, az a 4. lett a mitolvas.blog.hu. Olyan szépeket írtak róla, ezentúl majd kicsit jobban igyekszem oda is posztolni.

Mondjuk sajnálom, hogy igazán olvasónaplós blog nem került bele, de úgy látszik túl szubjektív a dolog, meg hát könyvkritikában, véleményben nagyot nem lehet alkotni, ami kiemelkedő lenne, mert ez mégis csak annyiból áll, hogy elolvasom, megírom a véleményem.

*Reblog az RT (retweet) nyomán

Annak idején úgy gondoltam, nekem feltétlenül szükségem van egy Ipodra. De rájöttem, hogy még egy olcsó MP3 lejátszó is kár belém, mert nem vagyok egy nagy zenefan, elég nekem a rádió hallgatás is és a RadioCafe meg most már az MR2 egészen jól megoldja a zenei szinten tartásomat. Sőt, kicsit sikerült beleszeretnem a Vad Fruttik muzsikájába is.

Nem használtam ki különösebben az előző telefonomat és kicsit nagyzás most az E51 is, mert szintén csak rádió/zene/hangoskönyv hallgatásra használom. Most azonban van egy kütyü, ami érdekel, s ami jobban fekszik és ki is használnám. Az e-book olvasó.

Persze tudom én is ellene voltam és máig nem nagyon megy a képernyőről való olvasás. Az E51-gyel is próbálkoztam, olvasni egy regényt, de nekem az a méret kicsi. Viszont a manapság forgalomban lévő e-book olvasók igen meggyőzőek: méretre, funkcióra, használhatóságra. Persze a nyomtatott könyv elől nem sok teret hódítanának, főleg amíg itthon nincs rendes e-book kiadás, viszont ami angolszászoknál van az azért durva. Ráadásul megoldódna a postai szállítás gondja is, hiszen pénzért bárhonnan letölthetem a köteteket. Mondjuk ez az elképzelésem, hogy ha lenne egy e-book olvasóm, azon angol nyelvű könyveket olvasnék, hordoznám BKVra, utazáshoz, esetleg fotelben, ne adj isten ágyban is forgatnám. Mert például lefekvéskor is tudnék simán szemüveg nélkül olvasni, hála a zoom funkcióknak.

Szóval most bele vagyok szeretve az ötletbe, hogy nekem mégiscsak legyen e-book olvasóm. Praktikus és szakmai orkokból is (lássuk mit csinál az ellenség:). Úgyhogy amióta a Kindle megjelent érdeklődve figyelem a lehetőségeket, a kritikákat. Tudom, hogy nem olcsó mulatság a dolog, de egyelőre úgy érzem, megérné. Máris van egy csomó regényem, amiket nem olvasok el, mert a gépemen vannak meg, viszont egy könyv méretű olvasóval szemben nem igazán lennének fenntartásaim.  Csak itt is el kell köteleznie magát az embernek. Most éppen azért a Sony Reader tetszik leginkább, bár tudom nem az a legolcsóbb… Mondjuk nem mostanában lesz rá pénzem, persze szponzorálhatna valaki, akkor aztán tesztelném agyba-főbe, mondjuk kedvezményes kivásárlási lehetőséggel persze:)