Gyerek bármit megeszik, most már panírral együtt a húst is. Szépen is eszik, ráadásul ha olyanja van, egész nap folyamatosan zabál. Múlt héten hétfőn evett tortát, kedden 2x is, szerdán is azt reggelizett még. Édesszájú, az tuti.

Kívülről tudja a Thomas nagykönyvét. Felolvasott belőle az unokatestvéreinek is. Bár az Adri megjegyezte, amikor Babszem mesélt elalváskor, hogy ő az egész történetből csak a dinoszaurusz szót értette. Pedig most már sokkal szebben beszél, mint amikor elment nyaralni. Anyu szerint azért, mert már nem folyik az orra, szerintünk meg azért, mert kénytelen megértetni magát.

Az elalvás bárkivel gond nélkül megy, kivéve a szüleit:) Nekünk csinál műsort, nem akar elaludni stb.

Mindent megért, ha elmagyarázzák neki. Például, hogy ha megmondják előre, ki fogja várni amikor felébred, kivel fog lefeküdni, utazni stb. akkor ha megtörténik nem akad ki, hanem természetesnek veszi, hogy az történik, amiről előre szóltak neki. 

Tollasozás címén egyik kezében a labdával, másikban az ütővel elvan, esetleg a vadalmafákat csépeli, ahogy megmutatták neki az unokatestvérek.

Köszön.

Lezajlott hát Babszem első két és fél hetes nyaralása szülők nélkül. Mit ne mondjak, a gyerek láthatólag élvezte. Szerintem még azt is, hogy naponta minimum 3x összeveszett az Esztikével. Elképesztő volt nézni, hogy mennyire fel tudják magukat húzni apróságokon, úgy hogy a végén egyik, másik esetleg mindkét gyerek bőg. Pedig csak annyi kéne, hogy valamelyikük belátóbb legyen és engedjen. De nincsenek abban az életkorban, hogy ezt megtegyék, úgyhogy néha robbant a bomba.

Pénteken otthonról dolgoztam, hogy ne kelljen utazgatnom mielőtt felveszem a kocsit, bepakolok és elindulok a Balaton irányába. Rájöttem, hogy egész produktív vagyok én és a VPN, mert nincs trécselés, kávészünet, ebédszünet, egyéb nem tárgyhoz tartozó problémák. Délután meg pont elállt az eső, sikerült minden dugót kikerülnöm és fél 6kor már lenn voltam Balatonszerényben. 

Nagy örömmel futott elém a gyerek, bár azt hiszem az egy kicsit feszélyezte, hogy közben az egész család figyelte a reakcióját: mit szól anyához. Ami később abban merült ki, hogy egész este rajtam lógott, ölelgetett, mondogatta a sziákat. Megbeszéltük és elfogadta, hogy miután már nagyfiú és két hete nem cicizett, most se fog kapni, amit láthatólag el is fogadott. Úgy aludt el, ahogy a mamáék szoktatták: mese könyvből, aztán fejből, majd betettem a kiságyába és reggelig aludt mint a bunda.

Szombaton egész jó időnk volt, délelőtt gyerekekkel elmentünk a nyalókaboltba (helyi ABC), ahol apu bevásárolt, a fiatalság meg nyalókát kapott és még olyan szerencsénk is volt, hogy 3x váltott  a lámpa pirosról fehérre a vasúti átjárónál. Úgyhogy Babszemnek máris jó napja volt. Délután amíg aludt tudtunk napozni, aztán még a Balaton is volt annyira meleg, hogy fürödhettünk. Estefelé pedig mentünk Babszem apja elé. A gyerek nagyon be volt sózva, szerencsére semmit se kellett várnunk, amint odaértünk a megállóhoz a busz is megérkezett (az ember szombaton is dolgozott ugyanis). Este persze tovább tartott az elalvás, mert Babszem teljesen meggrészegült attól, hogy mindkét szülője itt van. Még a cicivel is próbálkozott, de leszereltük. Úgyhogy elmondhatom, 31 hónapos koráig szoptattam a gyereket.

Vasárnap nagybátyáméknál voltunk ebédre hivatalosak, László napot ült a család. Gulyás leves és töki pompos volt a menü. Amitől nagyon tartottunk, hogy a kutyájuk rosszul fog viselkedni és halálra ijesztegeti a gyerekeket, nem jött be. Babszem is megbarátkozott idővel Roxyval, a két nagyobb lány sokat játszott a néhetjuhásszal, egyedül Esztike volt riadt, valahányszor ránézett az eb.

Sajnos a buli közben elkezdett esni az eső ami estig nem állt el, úgyhogy beszorultunk a nyaralóba, de szerencsére egész hamar eljött a lefekvés ideje. Ami megint hosszan tartott, mert Babszem meg volt győződve arról, ha lehunyja a szemét, mi eltűnünk hirtelen. De aztán az apja meggyőzte, hogy csak lefürdünk és megyünk majd vissza a szobába, s mire elkészültünk tényleg aludt is, mint a bunda.

Eltettem a  fürdőruháinkat. Ma megyek a Balatonra, hétvégére, együtt lesz az egész család.

S végre Babszem.

Ma délután csajnap volt, A-val moziztunk, megnéztük a Nász-ajánlatot. Pontosan jó film volt, amire számítottunk, s amit tuti, a pasik nagyon utálnának. Sandra Bullcok hozta a szokásos formáját, bár róla kicsit nehéz elhinni a keménykezű, jéghegy szerepét, de az olvadás rész már sokkal jobban sikerült. De azért amellett, hogy mi csajok valahogy bírjuk Sandrát és a filmjeit a Nászajánlat másik pozitívuma Ryan Reynolds volt. Aki hagyta a nagyobb sztárt érvényesülni, ugyanakkor szépen megmutogatta előnyös oldalát, meg a felsőtestét. Mindey egy szörnyen erőltetett jelenetben történt ugyan, mert ki vetkőzik úgy, hogy inkább az Ipodját pakolgatja, meg a zsinórral trükközik, mielőtt zuhanyozni menne, de nem veszi ki a zenét a füléből, de a látvány kárpótolt.

Eddig túl nyálsanak tartottam, bár a Wolverine-hez is gyúrt és Babszem is apának nézte, de most határozottan változott a véleményem. Úgyis odavoltam, hogy a mostani sztárok közül nincs senki, aki meg tudná dobogtatni a véremet, mert akik eddig tetszettek (Daniel Day Lewis, Hugh Jackman, Brad Pitt, Owen Wilson, Keanu Reeves, George Clooney stb.) már erőst elhagyták a 40t is az utánpótlás meg nekem nem igazán jött be eddig. 

Nem mintha labdába rúghatnék, mert elég illusztris a kulturális blogok listája, amelyek a jó kis nyereményekért indulnak, de az Olvasónapló is ott van közöttük.

Ennek örülök. Úgyhogy kiteszem a bannerüket a kulturális blogomra 🙂

Most már két napja Babszemmel álmodok. Azt hiszem kezd tényleg nagyon hiányozni. Tegnapelőtt tettem ki a szennyesbe az ágyneműjét de előtte jól megszagolgattam.

Na jó, délután már nem volt nagy szükség a csizmámra, de azért fun volt. Mivy kolleganő megdícsérte és sajnálkozott, hogy ő nem hordhat gumicsizmát, mert abban nem éri el a BKV kapaszkodóit. Szóval ő igazából kényszerből kezdett el magassarkút viselni, mert anélkül túl alacsony a normális közlekedéshez.

Épp az előbb beszéltem Babszemmel Skype-on. Mondjuk sokat nem mondott, de folyamatosan a képernyőt simogatta meg engem:

Péntek este elmentünk Mirwenékhez társasozni. Megcsodáltuk a még egészen élénk  kereken 4 hónapos Zsófia hercegnőt, aki vacsorája után komolyan és hosszan mesélt, láthatólag nem utált ki minket, mert megzavartuk az esti szeánszát.  Vittük az Alhambrát, természetesen bár először játszott, Eb nyert, de én rögtön kitaláltam, hogy azért, mert valahol mégiscsak ez a végzettsége. Aztán persze mi lányok ragaszkodtunk a nagy kedvenchez, a Puerto Ricohoz, ahol aztán szépen átengedtük az elsőséget a férfiaknak, holtversenyben én meg szokás szerint mindkét játékban vesztettem. De nem is ezért tartok ki, hanem a feeling miatt. Meg egyébként is, jó társasozni. Meg is beszéltük, hogy júliusban majd újrázunk, ha megint Babszemtelenek leszünk.

Szombaton én ügyeltem, a párom meg átszerelte otthon a gépparkot, bár még mindig rengeteg kábelünk van, azért egy-egy hosszabbító kikapcsolásával tudunk áramtalanítani. Este pedig elmentünk moziba. Már nagyon rég nem voltunk csúcsidőben a Westend Palacában. Jó sokat kellett sorbaállni, a terem tele volt és sikerült kifogni, hogy a mögöttünk ülők minden poénon, ami elég alpári volt, hatalmasakat nyihogjanak. Amúgy nekem bejött a Másnaposok, mert a témája és a férfiszereplők ellenére nem találtam túl durvának. Simán lejött belőle a lényeg: a pasik amit tudnak, elszúrnak. Az embernek viszont nem tetszett a film.

Mára elterveztük a nagytakarítást, szaunázást és a hűtőszekrény kiszabadítását a tálaló fogságából. Aztán délben felálltunk a számítógépek mellől, rendeltünk egy pizzát meg levest. A takarítás elmaradt, viszont a wellnesst és a tálaló odébb rakását megcselekedtük. De végülis apák napja volt, meg kellett ünnepelni. S hihetetlenül jólesett semmit se csinálni egész nap, csak punnyadni.

Mentorom mondta anno, amikor beszéltem neki a nyári tervekről, hogy nem is az a kérdés, hogy Babszem fogja-e bírni nélkülünk, hanem, hogy én fogom e bírni nélküle. Mert ahogy ő nem volt még távol tőlem teljes 24 órákat, úgy én se.

Szó se róla, van a könnyebb oldala a dolognak. Nem kell sietni haza munka után, mostanában eljárok megint tornászni is, s mivel az ember is sokat dolgozik, mert közelednek a határidőik, akár két órát is ugrándozhatok a fitneszben. Aztán meg elmehettünk mozizni, tegnap este társasozni voltunk, otthon kicsit elengedjük magunkat pakolásilag és a kajákat is lazán oldjuk meg. Szóval valahol pihentető. De legtöbbször meg miről beszélgetünk? Természetesen felidézzük, hogy mit csinálna ebben a helyzetben Babszem. 

Nem is tudom, hogy érdemes-e hófordulózni, hiszen nem tudom, konkrétan mit is csinál most a kisfiam. Persze majd beszélek velük, megkérdezem, hogy telt a napjuk. Többnyire nagyon jól, amúgy. Nagyokat alszik, sokat eszik, gyakorolja a pelenka nélküli létet, sétál, most már játszik az unokatestvérekkel és fürdik a Balatonban. Persze gondolom ma éppen nem, amilyen idő van, de a mamáék biztos kitalálnak neki valamit. Még egy hetet marad hát és élvezheti az igazi nyaralást, szülők nélkül.

Majd jövő hét végén találkozunk és akkor jól meg fogok lepődni azon, hogy mennyit nőtt és milyen okos is.

Tegnap óta már nem egyedüli unokaként boldogítja Babszem anyuékat. Megérkeztek húgom lányai is. Úgyhogy rögtön volt némi villongás Esztivel. Amúgy meg anyu szerint igazi vásott kis utcagyerek lett a csemete. Balaton parton sétálás és a motorozás nagyon megy neki.

Közben szerdán még Kanizsán is voltak, ugyanis a zalai jégeső rendesen elverte a szüleim kiskertjét, s elmentek damage controllra. Babszem is segített földről meggyet szedni, de igazán örült annak is, hogy kicsit számítógép közelébe kerülhetett (sajnos éppen Tescoban voltam amikor felhívtak, hogy még fél órát skype közelben lesznek, tudnánk beszélni). Visszaúton pedig a gyerek más Sávolynál mondta, hogy "Kazi balatonszagot érez". 

Szóval a sok aggódás után kiderült, hogy ez a nyaralás igazán bejövős a csemetének.

Hétfőn volt nagy fürdés a Balatonban. Először persze Babszem nem akart belemenni, aztán meg kijönni alig akart a vízből.

Aztán délután még kaptam egy telefont, hogy sikerült kakilni a bilibe! Mert eddig a pisilés ment, de a nagydolog még nem.

Kedden nem volt túl jó idő, de a mamáék elvitték az edericsi Safari parkba. A telefonban kacagva ismételgette, hogy safari park, mert az olyan viccesen hangzik. Volt ugrálóvárban is, ahol rengeteget pattogott, mert egyedül volt benne. Délután, mikor nem esett az eső volt motorosverseny az utcában lakó többi kisgyerekkel, Babszem volt a leggyorsabb.

Pénteken délután, mivel a vártnál egy órával később tudtunk elindulni, ugyanis a párom tovább dolgozott, én meg amíg vártam rá olvastam és rádiót hallgattam, kitaláltam egy jó kis menekülőútvonalat, hogy kikerüljük az M7-n egymásba csúszott autókat. Úgyhogy fél óra alatt Zuglóból kijutottunk Érdre (az M0n szépen eljöttünk a másik oldalt álló sor mellett), s fél 9-kor már Balatonszerényben voltunk. Gyerek nagyon örült. Az apjának. Egész lefekvésig szinte le se szállt róla, aztán altatásnál már én is labdába rúghattam. Úgy látszik, rám jobban meg volt sértődve.

Szombaton többször voltunk a parton, de még csak lábat lógattunk a vízbe és csónakokba kellett beülni, végignézni a vitorlásokat, botokat keresni, kavicsot dobálni a Balatonba. Amúgy Babszemnek több Balaton létezik. Van az egyik Balaton az utca végén, másik Balaton a csónakkikötő, megint más a strandon látható stb. Próbáltuk magyarázni, hogy ez egy és ugyanaz a tó, de ő kitartott amellett, hogy ez a Balaton meg az a Balaton.

Balatonszerény másik nagy élménye, a vasút. Pontosabban az állomás és az egyik gyalogos átkelő melletti lámpa. Mert meg kell várni, hogy jön a vonat és megnézni, hogy átvált a fehér égő a piros kettős lámpára. A sorompó az állomásnál csak bónusz. Babszem a bolt mellett képes várni akár fél órát is, hogy jöjjön egy vonat és átélhesse a nagy izgalmat, amikor vált a lámpa. S persze valahányszor elmegy egy vonat elmeséli, hogy most már pirosan világít az állomáson a jelző.

Szombat délután párszor megkaptuk a hisztit is. Felesleges dolgokon vitatkoztunk, Babszem néha beszaladt a házba, becsapta a szoba ajtót, rávetette magát az ágyra és kicsit ordított. Így utólag vicces az egész, akkor azonban nem kicsit frusztrált minket.

Vasárnap azonban már végig mintagyerek volt, délután a fürdés mondjuk nem sikerült úgy, mint vártuk, inkább csak a csónakban ücsörgött, még ki is esett belőle, lebukott a vízbe, szóval megmártózás volt, de igazi pancsolás nem. Remélem a héten ez is jobban fog sikerülni. Mivel anyuék hétvégén magunkra hagytak, vasárnap annak is örülhetett, hogy a mamáék visszajöttek, s bár eleinte akart velünk jönni Budapestre, miután a papa megígérte neki, hogy beülhet az Astrába előre amíg beállnak az utcáról, már alig várta, hogy elmenjünk és végre autózhasson. Este is egész sokat beszélt velem telefonon, mikor lejelentkeztünk, hogy szerencsésen megérkeztünk. 

Innentől jön a kemény két hét, mert csak jövő pénteken fogunk leutazni hozzá. Közben persze lesz sok vonat, lehet fürdeni és még az unokatestvérek meg a svéd rokonok is megérkeznek majd.