Nagyon nem akartam bemenni a kórházba, húztam is az időt az indulás előtt, amíg csak lehetett. Mert nem igazán erre számítottam, hiszen így kimarad az, hogy éjszaka fájásokra ébredek, nézegetem az órát, hogy is állok, esetleg elfolyik a magzatvíz, felébresztem a páromat, együtt töketlenkedünk aztán bemegyünk az ügyeletre. Nem mintha ennél konkrétabb elképzeléseim lettek volna a szülésről, csak a nagy átlagot vettem alapul, hogy így szokott történni, miért éppen velem lenne másként. Meg aztán nem is akartam előre parázni, félni a fájásoktól, hogy fogom majd bírni, mi lesz stb. De azért otthonról akartam menni a nagy kalandra, nem úgy, hogy előtte napokig megfigyelnek a kórházban. Utolsó reményem még az ebédre elfogyasztott chilis bab volt, hátha köszönhetően annak majd beindul valami. De aztán nem halogathattam tovább, fél négy körül elindultunk a kórházba. A pár hete összekészített kórházi pakkot kiegészítettem hát néhány könyvvel, számítva arra, hogy majd jó sok időm lesz még, hiszen Babszem ráérős fajta, ezt már bemutatta, akár november 13 akár 18 volt az igazi nagy nap.
A betegfelvétel után, ahol megvizsgáltak, NSTre tettek, vérnyomást mértek, nézték, hogy áll a méhszáj stb. a nőgyógyászaton helyeztek el, egy három ágyas szobában, az ablak mellett kaptam ágyat. Egy szobatársnőm volt, hétfőn hazakészülő császáros kismama meg a babája, aki az előző heti babyboom miatt (14 kismamára tervezett újszülött osztályra 21 friss baba-mama jutott) csak itt kapott helyet. Az ágy egyébként iszonyú volt, a hagyományos fehér rácsos, az eredeti vasrácsot ami már nagyon meghajolt egy deszkával próbálták kiegyenesíteni, és ezt egy 2 centi vastag matraccal még meg is fejelték. Ezek után persze az éjszaka nem telt valami kellemesen, sehogy se volt jó a fekvés, a szobában rettenetesen meleg volt, néha sírt a kisbaba, vagy ha meg aludt az anyukája is horkolt (ez, megfigyeltem kismamabetegség, sajnos én is még mindig szenvedek tőle, vagyis inkább mindenki más a környezetemben). Ráadásul a késői bejelentkezéssel még a vacsorát is lekéstem, bár a szobatárs felajánlotta a kiporciózott zsemlét meg joghurtot, mert hogy neki a családja hagyott ott egy csomó kaját, de nem kértem, inkább majszolgattam a magammal hozott kekszeket. Na meg 10-kor még egy NST-re beültettek, de még mindig semmi se volt.
Valamikor hajnali 3 felé jót bőgtem a mosdónkban, mert még egy ilyen éjszakát (születésem óta nem feküdtem benn kórházban) nem volt kedvem eltölteni, s igyekeztem rábeszélni Babszemet is a rendes viselkedésre.

Először még köszönjük a jókívánságokat is, mindenkinek.

Visszaveszem a szót. Első nap, vagyis délután itthon. Egész jó volt a délután, környezetismerkedés, majd hatalmas alvás. Most éppen készülünk a böjtre, úgyhogy kihasználom, hogy a zsarnok úgyis alszik én is beájulok. Pedig vezettem offline kórházi naplót, vanpár tanulságos sztorim, meg az erősebb idegzetűeknek a szülésről is írni fogok, bibí. Mivel a babán kívül mással nem kell foglalkoznom egyelőre, talán lesz időm begépelni ide is. Éljen a párom, aki olyan renddel és tisztasággal várt, mint amit én soha se tudtam produkálni, valamint itt van anyu is, aki meg az étkeztetésemről fog gondoskodni.

Úgy néz ki, Lobóék holnap jönnek haza, de kaptam még egy bejegyzésre engedélyt, amit egy kis tapasztalat megosztásra használok föl.

Az előkészítés nagyon fontos, főleg a szülésnél, és az első pár napban.
– tessék minden alkalmat megragadni: terhes torna, masszás, szülés előkészítés, kórház látogatás, előadások, kismama ismerősők, minden ami segíthet
– ami másnak nem jött be, nem kellett, az nektek még kellhet! Legyen meg minden, és inkább ne kelljen használni, mint az első napon pl bimbóvédőd ne legyen, és emiatt ne tudj szoptatni.
– a szüléshez menjen be valaki, nem fontos a kispapa, sem az anyuka, de valaki legyen ott, aki segít – ne olyan legyen, aki csak jajon, és a szülésznő kiküldi, hogy mert ezzel a viselkedéssel nem segít -. Császár esetén kispapa ajánlott, mert neki azonnal odaadják, és nem hátrány ha ő foghatja az első pár órában.
* és kár lenne ezt kihagyni 🙂
– a nagymamák tanácsát meg kell hallgatni, majd el kell felejteni. Kedvencem volt a szülőszoba előtti leendő nagymama: jaj igazad van ne is menj be – asszonyka bent vajúdik – nem tudsz semmit sem segíteni és nem is szép látvány. Ólmot neki…
– tessék kérdezni, utánna menni. Mindent elmondanak, megmutatnak, segítenek, de neked is kell valamit tenni érte. Mind a szülésznők, orvos, mind a csecsemő gondozók nagyon segítőkészek, de mivel itt rólad meg a gyerekről van szó, ne várd a sült galambot, menj be és kérdezd hogy mutassák, nézzék, szerintük stb.
– az őssejt levételt nézd végig, ugyan amikor kérdezed nagyon határozottan tudjak, amikor odakerülnek, akkor jönnek gondok – persz előtte kötelezően te is olvasd el amit adnak hozzá, hogy tudd, hogy ne tegyék a hűtőbe -.
– külön pénz nélkül is meg lehet szülni, és nem kell a liftes néninek is borítékot adni. Ettől még lehet fogadni orvost, aki csak veled fog foglalkozni, vasárnap is bejön, és karácsonykor, de ezt meg kell fizetni. Ugynígy szülésznőt is lehet, neki is jár egy kis plusz pénz. Ha császározol akkor az orvos kicsit megnyutatóbb, ha rendes szülés akkor a szülésznővel többre mégy. De ugye ezt előre nem tudod 🙂 /igazán akkor van gond, ha még 6-an vajúdnak, akkor tényleg nagyon jó tud lenni a saját szülésznő/
– informálódj, és amikor a legjobb csecsemő gondozó van, csavarj ki belőle mindent 🙂 Ezúton is köszönjük Ildikónak, isten áldja meg érte.
– szülés utánra is kell valaki, kispapák előnyben. A szoptatás a mamának és a gyereknek is óriási megpróbáltatás, nagyon el kell a segítség. No meg a papírt is el kell intézni – tovább tartott az út a hivatalokba, mint amennyit ott ültem, összesen ~70 percet ültem és olvastam, és ennyi idő alatt mindent elintéztem -. Kell a segítség mikor hazamennek, de ha bent minden összejött közösen, akkor otthonra már csak a háztartásba kell segítség, erre jók a nagyszülők 🙂 – ekkore érdemes szerintem az 5 napot kivenni – .

és egy utolsó: ne vakuzzuk szembe a gyereket 🙂 vegyünk egy jó gépet, jó obit, tanuljunk kicsit fotózni, ne mobillal készüljön az elsőszülöttről az első kép… szánalmas

És ne csak szöveg legyen, itt a legfrissebb képek:
Nehéz az élet:

Így pocolok:

Ki a fodrásza?

Egy kis reggeli lusti:

U.i.: hétfőn nem akartam megírni, pedig így nagyon jól jött ki, de megjött a Hattori is. 5 napon belül, japánból – ebből 2 nap hétvége volt -. Péntek reggel mégi Seki -ben volt, hétfőn este a kezemben. Helló magyar posta!! És mindezt 1400Ft -ért, ezt hívják szolgáltatásnak.
Eddig aszittem jó késeim vannak, de amint ezzel vágtam, megértettem hogy azok csak élesek, ezt hívják késnek. Brutális a különbség, tavasszal jön a második, az egy Hiromoto lesz.

2006 november 20-án, 16:12 perckor megszületett Kázmér. 53 cm és 3520g -al, ahogy a képeken is látszik:

Akkor most orvosi javaslatra beköltözöm a kórházba, hogy jól megfigyelhessenek. Nem mondom, hogy így képezeltem, ezért aztán csalódott vagyok, de azzal igyekszem győzködni magam, hogy jó kezekben leszek. Azért tegnap este bosszúból megittuk a születésnapi alkoholmentes pezsgőt. Felpakoltam persze könyvekkel, meg jegyzetfüzettel, nem akarom, hogy a laptop miatt főjön a fejem. Úgyhogy mostantól nem lesz frissítés:) A párom azt ígérte, majd beírja, ha történik valami, na meg akinek tudom mondjuk az SMS elérhetőségét, azt értesítem is.

Elolvastam Jools Oliver könyvét a terhességéről és a gyerekeivel töltött első évéről. Nos, nem voltam elájulva tőle, az biztos, viszont kiderült, hogy a híres emberek se sokban különböznek tőlünk, ugyanolyan paráik és hibáik vannak mint bárkinek, sőt talán rosszabb stílusban írnak, mint akármelyik kismamablogger. Csak persze az én nevemmel nem lehetne több millió példányt eladni egy könyvből.

Tessék, ha ma született volna Babszem, akkor egy napot mondhatna magáénak Owen Wilsonnal (na meg még néhány más emberrel, de lássuk be, engem ez jobban érdekel).

Megvannak az alapanyagok, hogy egy jó kis chilis babot csináljunk, de a párom lebeszélt arról, hogy ma estére. Inkább holnap ebédre. Ha megérem. Mert ugyan jól aludtam (leszámítva a begörcsölt vádlit és hogy azt álmodtam, elfolyt a magzatvizem, de felébredve konstatáltam, hogy a bugyim, lepedőm száraz), voltunk vásárolni, sétáltunk és elmentem NSTre is, itt már úgy tűnt, valami történik a méhemmel, összehúzódást mutatott, függetlenül attól, hogy érzem-e vagy sem. A gép kirajzolt egy nagyobb eltérést ami nem Babszem volt, pedig egészen aktívan viselkedett a vizsgálat során. Sőt most még kivételesen a szívhangját is sikerült állandóra megtalálni, nem nekem kellett utána mászkálnom az érzékelővel. Mindenesetre ha semmi nem történik holnap ebéd után beköltözöm a kórházba, mert innen már megfigyelés alatt akarnak tartani. Ez az, amihez nincs kedvem. Bár még egyrészt jól kipihenhetném magam, olvasgathatnék egész nap, másrészt meg ott lennének körülöttem a szakemberek,ha bármi is történik. De azért szívesebben lennék itthon és ücsörögnék a net előtt, feküdnék a saját ágyamban, sétálgatnék a környéken.

Játék, amellyel lehet a klaviatúra pötyögést gyorsítani. Csupán be kell írni az ellenfél szavait, s kilövöd őket. Még a könnyű pálya is nagyon be tud vadulni. Word Shoot

Az éjszakáim mindig simán telnek. Sőt mostanában egyre jobban alszom, s csupán a nap folyamán elfogyasztott folyadékmennyiségtől függ, hogy 1-2-3-4 alkalommal keresem fel a pisildét. Ami most, hogy kiköltöztünk a nagyszobába egész közel van, félálomban történik az egész és gyorsan vissza is alszom utána. De azért most már minden nap van 3-4 telefon, hogy vagyok, osztódtam-e már. Tegnap például a gyógytornász csaj hívott fel, mielőtt a kismama tornát tartotta volna, gondolom, hogy be tudjon számolni a többieknek is, mi velem a helyzet. Hát még mindig semmi. Pedig reggel mondtam Babszemnek, hogy lehetne a mai a születésnapja, holott én utálom a páratlan napokat, de ennyi engedményt adhatok. Most fogom magam és sétálok egy nagyot, BKV, könyvtár, lépcsőzés, hátha használ:)

R.I.P. VHS, 30. Hol vannak a régi szép idők.

Tegnap Láthatatlan Unokatesóm hívta össze a pesten fellelhető rokonságot, gyerekestül egy kis összeröffenésre. Mivel épp keresztanyám is itt volt családlátogatáson egyik kanizsai unokájával a végeredmény 6 és fél gyerek volt. Babszem, mint fél gyerek viselkedett a legjobban, de legalábbis nem szaladgált, kiabált, játszott stb., s ugyan az unokatestvérek hangjára nagyon felélénkült (gyerekkörnyezetben mindig jobban pörög), de ezt csak én érzékeltem. Viszont továbbra is igaz, hogy minél több a gyerek egy helyen, annál kevesebb gond van velük. Dóri meg a két nála közel 1 évvel idősebb fiú bujócskáztak, veszekedés se volt, a kisebbekre meg mindig odafigyelt valaki. Végül rábeszéltek a fürdetős vödörre, úgyhogy azzal felpakolva jöttem haza.
Odafelé SZS*-vel találkoztam, akki gratulált a pocakhoz, megkérdezte, mikorra várom, mondtam, hogy elvileg hétfőn kellett volna szülnöm, elképedt, hogy ahhoz képest nem is nagy a hasam. Most megint irány a kórház és NST. Csak megnyugtatásként jelentkeztem be:)

*Blogom kezdetén az egyik főnököm volt, akivel sok harcot vívtam ugyan, de azért kijöttünk egymással

Még egy ismeretlen, ám blogoló sorstársnőnek született meg a kisfia, pedig ő elvileg 1 héttel utánam várta. Komolyan, most már csak én malmozok itt.

Azt mondtam anno, hogy nem fogom túlzásba vinni az információ gyűjtést, csak a lényegre szorítkozom, de persze nem tudtam betartani a fogadalmamat, mert könyvek terén nem én lennék az, aki vagyok. Úgyhogy most így a terhesség végén, napokra a szüléstől a következő köteteket fogyasztottam el, vásároltam, kaptam meg vagy kölcsönöztem ki a könyvtárból.
Saját könyvek:
Kisbabám naplója születésnapomra kaptam a hugaimtól, egyelőre még nem írtam bele semmit, remélem később tényleg vezetni fogom. Nagyon szép és még nem láttam senkinél se lelkiismeretesen írt és kitöltött kötetet a hasonló fajtából.
Elizabeth Fenwick: Kismamák nagykönyve Ez a könyv már 5 éve bejött a hugomnál és úgy döntöttem, mindenképp meg kell szerezni, s meg is kaptam szintén születésnapomra. Kézikönyv, sok képpel, hasznos tanáccsal és a gyerek 3 éves koráig kihasználható. Ráadásul az összes unokahugom imádta nézegetni a képeket a sok kisbabával.
Jean Piaget-Barabel Inhelder: Gyermeklélektan Egy klasszikus tudományos megközelítésben. Még nem néztem bele, kicsit későbbre tartogatom. Kölcsön kapott kötetek:
Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? Még el is olvastam, nem csak lapozgattam, sőt a párom is és talán néhány ötletet meg fogunk szívlelni belőle.
Dr. Rákóczi István: Gyermeket várunk igazi ismeretterjesztő, klasszikus orvosi kötet, száraz lényegretörő stílussal de rengeteg korrekt információval. Eleinte nagyon hagyatkoztam arra, amit írt, a terhesség elején innen szedtem a paráimat:)
Konczné Bakos Éva: Baba született : válasz a kismamák mindennapos gondjaira Védőnők által írott könyv, nem szép és csillogó, s igazából születés utántól hasznos, a nagyobbik hugomtól kölcsönben, tájékozódásképp.
Babamasszázs érintés, gyengédség, melegség Unokatesómnál kuncsorogtam le a polcról, de majd csak szülés utánra.
Könyvtárból:
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek Első nem annyira gyakorlati, mint gyereknevelési könyv. Azóta egy másikat is elkezdtem olvasni, de meguntam és félretettem.
Dr. Carol Cooper: Ezernyi kérdés, ezernyi válasz csecsemőkről, kisgyerekekről mostanában ezt olvasgatom, lapozgatom, mert legalább annyira jó, mint a Kimsamák nagykönyve. Korrekt és alapos, ráadásul én szeretem a Dorling Kingsley könyveit a sok képpel. Előjegyeztem néhány antikváriumban, hátha sikerül megkaparintanom.
A baba első 18 hónapja Az előbbi kötethez képest jóval soványabb, s mivel ugyanabban a kategóriában elmarad tőle, viszem is vissza hamarosan.
Peter Walker: Babamasszázs kezdőknek Ez a babamasszázs dolog nagyon érdekel, remélem majd tudom alkalmazni. S nekem mindig bejött a minél több írott információ behabzsolása.
Pamela Rhatigan: Nyugodt baba Az új könyvek közt volt kitéve a könyvtárban, kicsit több minden van benne mint csak masszázs, ráadásul könnyű kötet, szerintem viszem majd a kórházba, hogy ott lapozgassam.
Tracy hogg, Melinda Blau: A suttogó titkai I. Nos ez ugye most a sláger kötet, Dr. Spock után (amit én most direkt messzire kerültem, de tényleg), ezt viszont, ha már egyszer bent volt, kihozatm. Van aki esküszik rá, van aki nagyon leszólja. Sajnos véleményt még nem tudok mondani, mert 2 hete csak áll a polcomon.

Egyelőre ennyi volt, amibe benéztem, belelapoztam, elolvastam vagy érdemesnek ítéltem, hogy még itt legyen nálam mert úgy vélem talán később hasznát fogom venni.

Volt valami eredménye annak is, hogy a múltkor kiborultam az SZTKban, mert ma már telefonon is tudták, kiről van szó, s nem kellett semmit se várnom, csak bemenni, kopogni és megkaptam a táppénzes papíromat soron kívül. Sőt, már elő volt készítve, s az asszisztens sok sikert kívánt újból, meg hogy legyünk ügyesek.

Ugyebár már többször is bejött a szombat reggeli rádiós nyereményjegy, még utoljára próbálkoztam egyszer, hogy megnézzük Az ember gyermekét. Bejött, tegnap hát ott ültünk a moziban, közben néha görcsösen kapaszkodtam a székbe, a párom néha rám szólt, ennyire ne izguljak, és egyszerűen még utána is képtelen voltam kiverni a fejemből a filmet, sőt néhány motívuma éjszaka is velem maradt. A film alapjául a krimiíróként nálunk is ismert P.D. James* hasonló könyve szolgált. 2027-ben az emberiség már 18 éve meddő, Anglia határai lezárva, a bevándorlókat menekülttáborokba kényszerítik, és az állam öngyilkossági készletetet reklámoz. A főszereplőt, Theot felkeresi volt barátnője, aki még mindig politikai aktivista, míg a férfi kiábrándult hivatalnokként dolgozik, s megkéri, segítsen eljuttatni egy terhes menekültet a Human Projekt-hez, akiknél biztonságban megszülheti gyermekét. A férfi pénzért elvállalja a dolgot, s később azt veszi észre, hogy a forradalmárok és rendőrök között a lány már csak rá számíthat. Sötét jövőkép, kiderül, hogy nincs nagy különbség forradalmár és kormány között az erőszak pedig semmire se megoldás, hanem csak hülyeség. Azt hiszem a legjobban az kavarja fel a nézőt, hogy ez annyira igaz is lehet. Nincsenek trükkök, minden nagyon szürke, a rendező kíméletlenül őszinte világképet ad, a színészek meg, főleg Clive Owen és a hippi Michael Caine kiválóak. Tuti, hogy a film benne lesz az éves toplistámban, s most bizony még az ember is egyetért velem.

*P.D. James ráadásul nő, amit sokáig nem is tudtam.

Na ma a dokibácsi kijelentette, nem úgy néz ki, hogy az elkövetkező 1-2 napban szülni fogok (nem igazán jelentősek a jóslófájásaim, a méhszáj zárt, a méhlepény is tartja magát stb.). Mondtam én, hogy tudom, ha hivatalosan mereven ragaszkodunk a 28 napos ciklushoz ami nekem sose volt akkor lenne ma a nagy nap. De én renitens voltam mindig, ráadásul szinte 1 nap eltéréssel tudjuk mikor fogant a Babszem, szóval én még mindig szombatra szavazok. Ennek ellenére azt mondta, hogy csütörtök NST, aztán ha utána semmi akkor szombaton is és ha még vasárnap is egyben vagyok akkor biza beköltözhetem a kórházba, mert szoros megfigyelést akarnak napokig. Úgyhogy megint beszéltem egyet Babszemmel, elmeséltem neki a menetrendet, hogy holnap az apjának fontos napja lesz, szerdán délután teadélutánozok unokatestvéreimmel, hugommal meg az összes gyerekükkel, a csütörtöki NSTn még tehetünk egy kórházlátogatást, de aztán mondjuk péntek-szombat magasságában (esetleg vasárnap délelőtt) már nyugodtan nekiindulhat a világnak.

Nagyjából megcsináltuk, amit terveztünk a hétvégén, legalábbis kikapcsolódás és pihenés tekintetében. Igen, a folyosó előttünk még mindig nehezen járható, mert a régi íróasztal darabjai meg a festéshez-mázoláshoz-gletteléshez használt cuccok ott vannak, de már a szemeteket, kiselejtezett ruhákat, szelektív hulladékokat eltüntettük. Szombat este ugye volt játék és raclette party, tegnap pedig eljutottunk moziba is. Nekem bejött A Tégla, mondjuk én sose láttam az eredeti filmeket, tehát nincs összehasonlítási alapom. De majd bepótolom. Olyan volt a film, mint amire számítottam, intelligens modern rabló-pandúr történet, kiváló színészekkel, s igen, Leo is egyre jobb lesz. Tök fura, hogy még mindig mint fiatal suhancként gondol rá meg Matt Damonra és Mark Whalbergre is az ember, pedig mindegyik elmúlt már 30. Na és persze Jack Nicholson, akiről igazán nehéz rosszat mondani, talán csak annyit, hogy bár kitűnően lett visszaadva az őrület határán való imbolygás azért még egy kis mélységet lehetett volna írni a karakterébe. A film legalább kárpótolt a másik kettőért amit megnéztünk még a napokban, az R.V. pocsék, a Pénz beszélnek meg se füle se farka nincs, s hiába jók a színészek, ha egyszer a történetnek nincs semmi értelme, tetőpontja, tanulsága stb. akkor azért minden hiába.

Majdnem sikerült a lehetetlen, hogy nyerjek a Puerto Ricoban, de aztán a legnagyobb meglepetésünkre 3-as győzelem született. Ebsikkel az előkelő második helyen, mi többiek pedig (Mirwen, az ember meg én) az utolsó előttiek lettünk. Meg is jegyeztem, ez még mindig nem igaszságos, hogy a lányokat nem hagyják nyerni, mert legalább egy fiúnak oda kell pofátlankodnia a dobogóra. Pedig még azt is felajánlottuk, hogy iszapbirkózással döntjük el az aranyérem sorsát.