Azt hiszem, innentől kezdve már kicsit uncsi lesz a dolog az olvasóknak, mert bejelentkezem, hogy még mindig egyben, hogy még mindig várakozó állásponton vagyunk, esetleg pár eseménnyel spékeljük a napokat. Ma még társasozás, holnap talán egy Tégla, hétfő estére is van nyereményjegyem moziba. meg a szokásos vizsgálat, minden nap séta (ma pl. levittük a szelektív hulladékot és üvegvisszaváltottunk), málnalevél tea stb.

Szóval itt tartunk, még egy hét. S tegnap este valami fantasztikus pörgés-forgást mutatott be:

Úgylátszik, az hogy a hugom még ha más típusú orvos is itt aludt, meg már túl van egy szülésen és feltétlenül akart velünk jönni a kórházba ha bármi is van, lenyugtatta mindenki kedélyeit. Vacsoráztunk egy jót, néztünk Gilmore girlst, Babszem előadta szokásos esti műsorát, megkerestük a dokimat a wiwen és tényleg, eddig fel se tűnt mennyire hasonlít apai nagyapámra (meg apura is), aztán lefeküdtünk. S ugyan a megnövekedett málnalevél tea mennyisége miatt is 4x voltam wécén éjszaka, de mindig simán vissza is aludtam. Sőt még a szülésről is álmodtam, ami gyors volt, szinte fájdalommentes, viszont azonnal elvitték tőlem a gyerek, meg se mutatták, úgyhogy később amikor megmosdatva megkaptam kicsit kételkedtem, vajon tényleg az enyim-e. Viszont már újszülöttként roppant okos volt és szinte artikuláltan beszélt hozzám.

Tegnap este megállapítottuk a párommal, hogy bizony kezd eltorzulni, felpuffadni az arcom. Annak idején a kisebbik hugom napokkal a szülés előtt kezdett így kinézni. Szóval úgy döntöttünk, ez már tuti a visszaszámlálás. Ma koradélután beállított a nagyobbik hugom, aki a szomszédos utcába jött konferenciázni és nálunk fog aludni. Amikor meglátott két dolgot mondott:
1. Nincs is olyan nagy hasad
2. Hogy el van torzulva az arcod. Neki, mint mondja aznap reggel nézett így ki a feje, amikor szült. Úgyhogy a délután egy részét azzal töltöttem, hogy figyeltem a testemet, akkor most van valami, vagy nincs valami. Igen, elkezdtem a kismamaparát, hogy jajj felismerem-e majd a tüneteket, nem fogok-e elkésni (a sógorom épp a hétvégén nyugtatott meg, hogy a szülőszobáról nem lehet lemaradni, de legalábbis nagyon nehéz). Érdekes mód magától a szüléstől még mindig nem tartok, ott majd alakul ahogy alakul, fáj amennyire fáj stb. csak az izgat, hogy odaérjek. Megbeszéltem ugyan Babszemmel, hogy nem szeretném, ha az éjszaka közepén döntene úgy, hogy kíváncsi a világra, mert jó lenne még egyet aludni a nagy találkozó előtt, s mivel eddig is tartotta magát a kéréseimhez, reménykedem.

Tegnap este elmentünk moziba megnézni a Crankot, ami valóban alig másfél óráig pörgött, viszont nagyon sokat levont értékéből a közönség. Sikerült kifogni a leghangosabban és legundorítóbban röhögő pasit, aki mellettem állandóan felvihogott, ha mondjuk kivillant Jason Statham hátsója, s ez egy 10 perces jelenet alatt kb. 105-ször fordult elő. Hazafelé meg persze kaptuk az ideges telefont anyósjelölttől, hogy hol vagyunk, csak nem szülünk?

Kicsit pakolgattam, meg csináltam pár fotót, hogy is néznek ki a nagy dolgok, amikre az elmúlt hónapokban gyűjtöttünk, s amik a hétvégéken készültek. Az új asztal, még üresen:

Itt látszik az iparosmunka:

Berendezkedve:

A gyereksarok, ami még díszítésre szorul:

Ma hajnalban keltem, mert az utolsó pillanatra halasztgatott fordrászidőpontnál persze nincs nagy válogatás. Úgyhogy 7kor már ott ültem a székben és most megint vörösebb vagyok, eltűntek a makacsul jelentkező ősz szálak és kulturáltabban néz ki a frizurám is. Egyelőre maradok a hosszú hajnál, még mindig lehet gumizni, aztán majd ha nagyon fog hullani vagy nagyon belemardos a gyerek stb. lesz időm levágatni. De a hugaim kibírták a hosszú hajat, szóval nem aggódom. Mert ha most újra rövid lesz, az életben többet meg nem növesztem. Ahogy elnézem ebből a délelőtti mászkálásból egy jó kis délutáni alvás lesz.

Mivel minden évben ezen a napon előjött eddig. Íme okulásnak a Lenin lámpácskái. Digitalizálva. Ahogy azt kell:)

Ebben a belassult tempóban napi 1 programra vagyok hitelesítve. Tegnap mégis túltettem magamon. Elmentem ugye dokihoz, a hüvelyi vizsgálatom eredménye is megérkezett, negatív lett, Babszem 3,5kg körül van, feje és hasa normális, de még mindig csak pocol, a vasárnapi kemény hason kívül semmi jele annak, hogy kikívánkozik. Ugyan egy órát kellett várnom, de még így is maradt időm arra, hogy elmenjek tornára, sőt előtte beugrottam a HésM-be, s vettem trikót meg zoknikat magamnak. Torna felé már eléggé fáradtnak éreztem magamat, gondoltam maximum csak beülök és dumálok a csajokkal, de csak egyedül voltam. Az oktató nagyon megörült nekem, végigcsináltuk az összes gyakorlatot, jót beszélgettünk és utána sokkal frissebbnek éreztem magam, mint előtte. Elbúcsúztunk egymástól, telefonszámot e-mail címeket cseréltünk, hogy majd értesíthessem, ha jön a baba. Itthon pedig egy konyhában szorgoskodó embert találtam. Isteni vacsora készült, sörös-hagymás bundában sült pulyka, fűszeres burgonyával és paradicsomsalátával. Tudnék így élni 🙂

Közben pedig reggel 8 után megszületett az egyik unokatestvérem második kislánya is (október 31 volt nekik eredetileg kijelölve). Babyboom, tényleg.

Pont tegnap olvasgattam, hogy túl a 40. héten Neohod hogy várja a kisfiát. Olyan nyugisnak tűnt az egész. Aztán hipp-hopp megszületett, még a tömör leírásból is úgy tűnik, hogy könnyen. Gratulálok. Az első baba a rendszeresen olvasott kismama blogok között, akik velem közel egy időre várták a gyermeküket.

A gyerekszoba. Ugyan a beépített szekrényben még nincsenek benn a polcok, ám mivel Babszem cuccai egyelőre bőven beférnek a komódjába, ez még nem gond. Viszont helyén van a kiságy, pelenkázó szekrény, nagy adag ruha kimosva-kivasalva, kiköltöztünk a kisszobából, az már az ő birodalma lesz. Már csak az ágyneműjét kell kimosni és az ágyba tenni. Szombaton bevásároltam az utolsó darabokat is a kórházi cucchoz, kezdő készlethez, s most hogy ott ültünk és néztük a gyerekszobát, bizony nagyon leesett nekem is, hogy most már nemcsak jönni fog, de jöhet is, mert várunk rá, mindene megvan, hogy elkezdje az életét.
Azért a mai melegfront kicsit megviccelt engem, hajnalban felébredtem, nem tudtam visszaaludni vagy másfél órát, aztán délelőtt meg nagyon fájt a fejem, kicsit nehezebben viseltem el anyósjelöltet is, Babszem pedig keményítette rendesen a hasamat is. Figyelmeztettem azonban, hogy abban egyeztünk meg, a héten még nem produkálja magát. Most már azonban nyugi van.

Ma sikerült intézkedni is, anyakönyvvezető előtt az ember kijelentette, hogy vér szerinti a gyerek és a nevét is megkaphatja, sőt alá is írtuk mindezt. Mert az én vezetéknevemmel kicsit hülyén hangzana Babszem polgári neve, hiába örült volna neki apu, hogy a fiúunoka továbbviszi a jó kis sváb nevet. Az ügyintéző tuti nagyon szép esküvőket is tarthat, olyan őszinte kék szeme volt és a hanglejtése is a házasságkötő terembe illett. Az NST még mindig szép, egyenletes, a szülésznő szerint ne higyjem, hogy ez bármit is jelent, mert lehet, hogy hazaérek, aztán fél óra múlva jöhetek vissza, mert elfolyt a magzatvíz. Megkaptuk az őssejtcsomagot is, sőt kivasaltam és elpakoltam egy adag ruhát a gyereknek. Megjöttek az ember szülei is, tesz-vesz néni végigcsodálta a dupla 0-ás zoknikat, mindegyiket kibontogatta és áradozott, hogy milyen édes, aranyos, picike, hihetetlen, hogy csak két ujja fér bele stb. Fél órát bírtam is ebből, talán mert fáradt voltam, s félálomban ücsörögtem.

Még kedden végiglapozva a kismamablogokat valakinek az oldaláról találtam rá én is* Szirkababára és szülei blogjára. Olvasgattam, pityeregtem, de inkább azért, mert az egész annyira csodás, hogy ilyen van, emberek így tesznek, éreznek és szeretnek, mindenfélében visszadaja a hitet. Főleg abban, hogy el tudom képzelni, jómagamban is lesz elég erő. A delfinmese pedig olyan, amit szóról szóra meg kell tanulni és megfogadni, mert tökéletes, mint Szirka.

*Azóta láttam, mások is rájuk találtak és linkelték őket. Sőt alig 2 órával azután, hogy elkezdtem nézegetni, még Mirwen is küldte a linket.

Tegnap este Mirwenék jöttek társasjátékozni, lehet, hogy ilyen felállásban utoljára, bár én ugye megbeszéltem Babszemmel, hogy még egy hetet mindenképp kibír, jó az albérlete. A szokásos forgatókönyv szerint a fiúk megküzdöttek az első kettő, mi meg az utolsó kettő helyért. Pedig a Puerto Rico már kezd egész jól menni nekem is (ld. a múltkorit), de úgy tűnik, abban Ebsik verhetetlen. Persze a párom elmerengett azon, nekünk mi élvezet van az egészben, ha úgyis mindig kikapunk. De nélkülünk meg nekik nem lenne sikerélményük és ismerve például az ő versenyszellemét, azt hiszem akaratlanul is, de jól csináljuk a dolgokat.
Húha szállingózik a hó.

Hetek óta szervezzük, hogy mikor is menjünk be az önkormányzathoz az apasági nyilatkozatot megtenni. Úgy emlékeztem, hogy egyedül a hét közepén nincs délelőtt ügyfélfogadás, egyébként van. Ma délelőttre hát a párom kivett egy fél napot, szép nyugisan elkészülődtünk, hogy fél 9 magasságába odaérjünk a hivatalba. Természetesen nem szerdán, hanem csütörtökönként nincs délelőtti ügyfélfogadás. Úgyhogy holnap újra próbálkozunk. A pozitívum, hogy legalább kialudtuk magunkat.

Keddi ebédnél* A. megjegyezte, hogy fronthatások alkalmával csk úgy potyognak a gyerekek, igaz, ha kibírtam, hogy tizenx fokot esett a hőmérséklet a hétvégéhez képest az elmúlt napokban, akkor azért nem kell tartanom attól, hogy Babszem most majd ki fog pottyanni. Ma visszafelé a boltból a felettünk lakó csaj is megemlítette, hogy front esetén, amiből még 1 kör várható tonnaszám születnek a babák. Úgyhogy itthon első dolgom volt berakni a mosógépbe a legkisebb méretű babaruhákat (tök jó, hogy egy körrel azért sok darabot lehet tisztítani).

*Végre összejött és Babszem megkapta az első könyvét is, Gromit’s busy day címmel 🙂

Jobb híján, meg én kíváncsi voltam rá, sőt a párom is valami gyenge pillanatában azt mondta, rendben, elmentünk megnéztük a szezon must see magyar filmjét. Az ember utálta, szerintem tényleg nem pörgősebb volt, mint a témában szokásos magyar történelmi filmek (néhol durva akciójelenetekkel, élethű sebesülésekkel spékelve), látszott a profi munka, hogy másképp készült, mint a szokásos magyar filmek. Unatkozni nem unatkoztam, az tuti, de kábé ennyi. Tegnap este pedig bepótoltuk a legutolsó Harrison Ford filmet, a Tűzfal azonban elég béna volt, sajnos. Nem tudom, fog-e még Indiana Jones valaha is ostort pengetni, de már tuti nem úgy, mint régen. Egyébként még a D-day előtt a Crankot meg szeretném nézni, egy jó kis pörgős akciófilm hiányzik nekem. Sajnos hiába érdekel nagyon a Borat is, nem merek rá elmenni, hátha a nonstop röhögés gyorsít bizonyos folyamatokon 🙂

Már csak két hét:

Ma reggel a párom megint kapott SMSt az egyik kollegájától, őt szokták értesíteni, ha valaki késik. De nem nézte meg, gondolta majd útközben, mert rohannia kell. Az ember egész időben beért és meglepődve írta, hogy notorius késő munkatársa már bent volt, mert még nem állította át az óráját. Na meg persze megkért, hogy nézzem meg a telefonját, amit itthon hagyott, hogy ki jelezte, hogy késni fog. Természetesen a fent említett notorius késő, hogy 15 perccel később ér be 😛