Ma reggel becsomagoltuk a lakást, fal mellé toltuk a bútorokat, ágyat felállítottuk, lepakoltuk a könyveket az íróasztal alá, a konyhában, fürdőszobában letisztítottuk a polcokat (milyen jó, hogy a tálalóba még nem költöztettünk be semmit, most oda lehetett dugni minden szabadon álló cuccot), majd a tegnap vásárolt zacskókkal befedtük az egészet. Csupán egy szék maradt elöl, meg a párom szendvicsét tettük be a kamrába, mert még a hűtő is védelem alá került. Aztán én bejöttem dolgozni (már csak másfél nap), az ember pedig várta a jómunkás embereket, hogy fúrjanak, faragjanak, csövezzenek és légkondizzák be a lakást. Az előbb beszéltem vele, ott vannak, nekiálltak, de persze nem árulta el, hogy milyenek a szerelvények, csak azt mondta, kíváncsi mit fogok szólni, ha hazamegyek. Most estig izgulhatok, hogy vajon ez jót, vagy rosszat jelent? Hogy a csövek nagyobbak, mint képzeltük, hogy a beltéri egységek formátlanok? Hogy majd újra kell tapétázni? Kész körömrágás lesz a nap (szerencsére nem szoktam rágni, ráadásul tövig van vágva éppen).

Ma délután leveleket fogok írogatni a partnereknek, hogy hétfőtől nem vagyok elérhető, milyen ügyben kit keressenek. Nem akarom, hogy az utódjaim hozzám hasonló cipőben találják magukat, mint amikor két éve Köcsög lelépett, de fenntartotta magának a levelek továbbításának jogát, csak hogy velem kitoljon. A távozása óta érkezett kollegák éppen mostanában kérdezgették, hogy milyen volt vele dolgozni, mert már sok rosszat hallottak és tényleg vissza fog jönni jövő ősszel? Mi lesz akkor velük? Hogy fogják kibírni. Megnyugtattam őket, túl lehet élni.

Nah végre megértem azt is, hogy szó nélkül mindenki előre engedett a laborban, mert már erőst látszik a kismama voltom. Azért még mindig aggódva kérdeztem tegnap a páromtól, hogy szerinted elég nagy a hasam? Elfér benne a Babszem? De ő megnyugtatott: Nyugi látszik, hogy dagadt vagy. A laboros hölgy is rám mosolygott miközben a vénámat kereste, Akkor maga mindjárt szülni fog!. Ijedtem válaszoltam, hogy nem eszik olyan forrón a kását, még van egy hónapom, de mondta, hogy igen, a 8. hónapban jönnek utoljára vérvételre a kismamák, aztán már nem látja őket. Az asszisztens is elbúcsúzott tőlem tegnap, jó szülést kívánt, hátha már nem találkozunk többet, mert ezentúl inkább a kórházban fogok találkozni a dokival. Ezekhez a visszaszámlálásra utaló jelekhez képest nem álmondtam semmi aggasztót az éjjel, sőt jót aludtam, miután végre megnéztük az újonnan beszerzett X3 DVDt.

Ma délután dokinál jártam. Babszem persze megint viháncolt amíg vártam, aztán meg jól eldugta a szívét amikor meg kelett volna hallgatni, de azért a dokibácsi ügyes, megtalálta a kis dobogást,szóval jó magzati szívhangot kaptam a papíromra. Most már közeledik a vég, jövő héttől hetente kell UHra meg NSTre járni, a méhszáj még mindig szépen zárva. Kicsit felvágtam a váróban, nagy lazán elővettem Libby Purves: Hogyan NE legyünk tökéletes anyák? című könyvét. Csak azért most jutottam hozzá, pedig már hetek óta megkaptam a húgomtól, mert eddig a párom olvasta.

A párom családjából hozta magával a kések szeretetét, ami mostanában úgy tűnik, kicsit mániává fajult nála. Apósjelölt állandóan csinálgatott bicskákat magának, néha a pengére, néha a nyelekre fordított nagyobb figyelmet, éppen kedvétől függően. Már anyu is hagyatkozik a páromra, ha valamit szelni kell azt rá bízza, főleg, ha mondjuk vendégség van és hidegtálat kell csinálni. Az ember szeret szeletelni, na persze nem olyan késekkel, mint ami nálunk otthon van. Néha lesápad, amikor apu az életlen késeket kétszer végighúzza az ősöreg köszörűjén, majd kijelenti, hogy megfente azokat. Nálunk pár éve kezdődött a késparkunk kialakítása. Most úgyse tudom felsorolni, mi van már meg, de van csontozó, meg filéző kés, élesek, illetve nagyon pöpec kontyos kés, Victorinox pengével, na és az első kínai fenőkövet leváltotta egy két oldalas kő is, aminek egyik oldala jóval finomabb, a másiknál. Mostanában azzal lehet elcsábítani az embert mondjuk az Árkádba, ha megígérem, beugorhat a Késmánia boltba is, ahol miután elbeszélget a tulajjal vesz egy késes magazint. A hétvégén nagyon lelkesen 5 órát töltött késélezéssel, még tegnap este is azzal foglalkozott, a minőségi pengéinkkel most lehet borotválkozni (ezt a karján szokta kipróbálni élezés után, így van rajta néhány kopasz folt). Na és persze már levadászta a karácsonyi ajándékát is, hogy honnan rendeljük meg és mi legyen az. Egy japán konyhakés. Hattori (a Hanzo hozzá túl drága lenne:)

A hétvégén azt álmodtam, talán szombatra virradóra, hogy egy hosszú hétvége után azzal jött vissza a főnököm, hogy a pár napos unokája* meghalt. Nagyon sajnáltuk szegényt, ugyanakkor ott ücsörögtem, hallgattam amit mond ő, meg a többiek, simogattam a hasamat és arra gondoltam, hogy talán a nagy számok törvénye alapján akkor velem, meg a Babszemmel ilyen nem fog előfordulni, mert az nem lehet, hogy az ismeretségi körömben mindenkire rájárjon a rúd, meg ránk is. Leginkább ez a gondolatmenet rázott meg egyébként, ettől éreztem magam nagyon rosszul, amikor felébredtem, hogy mennyire önző vagyok.

*Boss néninek egyébként tényleg van unokája és lassan 1 éves lesz a kiskölök

Kicsit felborult az előre tervezett hétvégénk, mert úgy volt, hogy a párom céges kirándulásra megy, azaz bevállaltam az elkövetkező évek utolsó 7végi ügyeletét, azon az alapon, hogy úgyis szalma leszek. Még azt is kitaláltam, milyen DVDket fogok megnézni, amikre az ember úgyse lenne kíváncsi. De persze kiderült, hogy a kirándulás csak a következő hétvégén lesz. Azaz semmit nem tudtunk elintézni se most, se a jövő héten nem fogunk. Mert én szombaton dolgoztam, vasárnap meg elég volt a mászkálás és mozi, a délutánt egy könyvvel az ágyban töltöttem. De csütörtökön szerelik a légkondinkat. Aztán pénteken itt maradok a koszban és a dilemmával, kit hívjak segíteni a takarításhoz? Anyut, vagy anyósjelöltet? Vagy hagyjam a fenébe és csak lógassam a lábamat?

Tegnap a munka utáni Tapasozás során visszafogtam magam, s bár a védőnő miatt nálam volt a teljes Babszem portfólió nem kaptam elő és mutogattam Senoinak az ultrahangos felvételeket a koronaékszerekről meg az orráról (Mirwent már sokkoltam vele korábban:). Viszont a gyerek igazi fiatalemberhez méltóan viselkedett, udavrolt a lányoknak. Amit nem volt hajlandó megtenni a védőnőnek, azt bizony nekik igen. Azaz érintésre rugott nekik. Az apja nagyon büszke volt rá.

Önreklám:

Ma reggel a védőnőnél nem volt gond a pisiléssel, a vérnyomásommal, stb. A szívhangot is szépen hallottuk, persze Babszem éppen halál nyugiban volt, s hiába igyekezett a védőnő felébreszteni, hogy a mozgását is megnézze, nem ment. Mondtam, hogy hiú remény, hogy amikor én háton fekszem nyugiban akkor neki ugrándozni van kedve. BKV-n, ülve vagy az oldalamon, az már másik kérdés, akkor be tud izgulni rendesen, még remegő pocakot is képes produkálni. Egyébként úgy érzem, hogy jobbra fennt a mellem alatt szokott kidugni valami kemény kereket, remélem a feneket, azaz most már befelé fordulóban van. De majd jövő héten kiderül ez is.

Tegnap este hosszú idő után ismét volt könyvklub, az általam ajánlott művet beszéltük volna meg, kivételesen mindenki olvasta, ennek ellenére magáról a témáról volt a legkevesebb szó. Mert ugye rég láttuk egymást, ott voltam nagy pocakkal, valószínűleg az utolsó hasonló eseményen egy darabig (bár mondtam, ha november elejéig még választunk valamit és kiolvassuk akkor nincs minden veszve:), úgyhogy mindenféle egyébről trécseltünk, teáztunk, s tovább is maradtam, mint terveztem. De hát jó volt. Úgy látszik ez olyan csajos hét, mert ma is megyek hölgytársaságban tapasozni.

Beindult a dobozos szedd magad gombafarmunk. Immár a második fejet szedtük le. Ennek volt vagy 10cm az átmérője és 14dkg-t nyomott. Egyetlen gond, hogy szinkronizálhatnák magukat, mondjuk egyszerre teremnének, akkor jobban lehetne kihasználni az egészet:

Eddig komolyan nem húztam fel magam a politikán de most már kezd nagyon elegem lenni belőle. Este a párom rám is szólt, hogy ha ennyire idegesít, ne olvassam az indexet, kapcsoljam ki a rádiót. Kész szerencse, hogy tévénk nincs, mert már rég agyvérzést kapott volna ő is.

Múlt hét óta kint figyel a kapunk, hogy ma délelőtt 8 és 12 óra között ellenőrzik a kéményünket. A házat anno úgy építették meg, hogy használni fogja minden lakás a kéményt, aztán mire elkészült, központi fűtés lett, a kéményeket szépen befalazták. Ennek ellenére évente ellenőrzik, valaki nem bontotta-e ki suttyomban. Felkészülve arra, hogy a 8-12 közötti időpont 11.45-öt jelent, bejelentettem, hogy ma később jövök. Ehhez képest még bugyiban voltam fél 9-kor, amikor kopogott az ellenőr és bejött, két pillanat alatt felmérte, hogy tavaly óta nem bontottunk kéményt, majd kitöltötte a papírt és elment. Ezért aztán időben be is értem, azaz nem használtam el a fél nap szabimat.

Nem akartam magyarázkodni a legtöbb hozzászólást kiváltó postomhoz (na jó, a bejelentett terhesség még mindig vezet), mert az nem úrinős, de szeretnék pár dolgot tisztázni. Először is, nem hiszem el, hogy senki se csinált még hasonlót. Hogy meglátott valamit, láthatólag olyan dolgot, amit a tulajdonosa trehányul kezelt és eltette, mert neki meg mondjuk pont ilyenre fájt a foga. Életemből tökre kimaradt egyébként az áruházi, bolti lopás, soha magamtól 1 csokit nem vágtam zsebre, maximum nem mentem vissza panaszkodni a pénztárosnak, ha a kosaram alján lévő apróságot nem ütötte be a gépbe (még gimiben egyszer egy körömlakk volt a legemlékezetesebb, amivel így jártam). Másodszor pedig, hogy nem kismamaboltban loptam meg a hasonszőrű feledékeny várandós anyukát, hanem egy nagy ruhaáruházban, aminek korrekt kismamaruha részlege van, s a próbafülkék jó ideje üresen álhattak, mert nem túl népszerű időpontban voltam ott. Egyébként ha kismamaboltban teszem az szörnyű, de máshol már elnézhető? Nem érzem magam bűnözőnek és hibásnak se, az impulzív cselekedetemért, nem volt lelkiismeretfurdalásom még a sok negatív vélemény miatt se, legalább kiderült, hogy nem vagyok feddhetetlen (eddig úgyis csak a jó oldalamat mutogattam :), a könyvet pedig megtartom. Mert továbbra is ugyanazt érzem, mint akkor, hogy valaki hanyagsága helyett nálam jobb helyen lesz és megbecsültebben a kötet.
Egyébként meg bookcrossing.

Megnéztük a Szuper Ex-nőmet, és Babszem még mindig kiválóan bírja a DDSt, nem végzett semmi extra tevékenységet a film közben. Ebéd után hazafelé pedig beugrottunk a felújítás alatt álló helyi általános iskolába szavazni. Először voltam úgy választáson itt Pesten, mint helyi lakos. Komolyan is vettem a feladatomat, igyekeztem semleges maradni (már ahol tudtam), persze azért sokat nem segítettem azoknak, akiket bejelöltem. Papírforma jött be, ahogy várható volt. Nem is igazán volt izgalmas még a Klubrádió tudósítása se. Mondjuk egy ilyen helyzetben, amibe most az ellenzék került, én egészen más stratégiát nyomnék, mint azt Viktorék teszik. Elhiszem, hogy már holnap szeretnének országot igazgatni, de jobban megszívnák, mintha szépen dolgoznának most 4 évig, úgy csinálnának mint ahogy az egy igazi ellenzéknek kéne, aztán megint az ölükbe hullana egy aránylag jó állapontban lévő ország, a balhét meg simán elvinné a MaSZoP.

Tegnap délután elzarándokoltunk a lakásfelújítók kedvenc plazájába, az Obiba, hogy miután a párom megtervezte az új íróasztalt és kiszámolta, miből mennyi kell, megtudjuk, mégis mennyibe kerülne, ha mindezt ott vennénk és szabdaltatnánk fel. Mivel nem láttunk mindent, amit akartunk, ezért hazafelé beugrottunk a Praktikerbe is, az összehasonlítás végett. Itt ugyan nagyobb a választék, de általában drágább is minden. Az emeleten egy ketrecben voltak mindenféle plüss állatok, majmok, medvék és két tigris. Azért örültünk meg neki különösen, mert ugye Kázmérnak mindenképp kell egy Huba társnak, de eddig csupán csak Tigrissel találkoztam mindenhol, ő pedig Róbert Gidához, Micimackóhoz, na meg a Disneyhez tartozik. Úgyhogy Hubát kiszabadítottuk Prakti kezei közül (aki valahogy meggyalázhatta a másik kis tigrist, mert bizony a feneke annak már lyukas volt), s még vacsorázni is elvittük utána. Azóta a lakásban szabadon garázdálkodhat és Hamarosan persze be fog költözni a szekrénybe, hogy feleslegesen ne gyűjtse a port és majd visszatér ha már a társa is itt lesz.

Tegnap óta teljes a szereplőgárda:

Hat hét hit és hat:

Elegem van ebből a hétből, főleg a mai napból, remélem mingyá vége és lesz jobb is.