Ma délelőttre áramszünetet hirdettek meg a cégnél, s mivel csütörtökön amúgy is korábban szoktam lelépni a torna miatt ezért aztán bejelentettem a főnökségen, hogy nem is mennék be ma. Igazán minden klappolt, mert így el tudtam menni moziba Myreillelel, akivel egyforma könyveket cseréltünk ki. Ugyanis neki sikerült előbb megszereznie Kertész Erzsébet: Elizabeth című regényét, s nekem ajándékozta, miután elolvasta, mert én áradoztam róla neki anno. Titkos tervem volt, hogy akkor én meg felhajtom neki A szenvedélyt Jeanette Wintersontól (ami ugyan ott figyel a polcomon, de én se szívesen válnék meg tőle, ennyire vagyok önző), erre mibe futottam bele, természetesen egy eredeti csíkos Elizabethbe, úgyhogy kárpótolni tudtam, neki mostantól a rózsaszín csíkosa van meg. Az Ördög Pradát visel jobb mint a közepes könyv, amiből készült. Szerintem ha van esze a Gabo kiadónak, akkor megjelenteti újra, a filmmel harmonizáló címmel (alcímnek hagyja mondjuk meg a Főnöknőm egy boszorkányt) és fedőlappal.
Aztán beugrottam a Westendbe a CANDAba, hogy kismamaruhákat nézegessek, vettem is egy kardigánt és találtam egy könyvet az egyik próbafülkébe, amit rögtön táskámba is csaptam, ugyanis a Renegát első kiadása, ami egyrészt vagyonokat érhet, másrészt egyike azon MAGUS regényeknek, amik még tetszettek is anno. Elténferengtem a kibabaruhák felé is, megnéztem, hol kapható az a dupla 0-ás zokni, amit a múltkori előadáson ajánlgattak, hogy ha nem akarjuk, hogy a kórházban a gyerekünk kikapajra a szemét, nem árt a kezükre húzni. Csak rövid időt töltöttem azon a környéken, mert nagyon el tudtam volna érzékenyülni az aprócska rugdalózók, sapkák stb. láttán, s annak talán a pénztárcám is kárát látta volna. Csakis határozott bevásárlólistával szabad ilyen helyre mennem, már látom. Egyébként feltűnően több rózsaszín ruhácska volt, mint kék meg a többi fiúsabb színű.

Eszembe jutott, hogy tegnap mégis vettem valamit, felkészülés címen. Két darab hálóinget. Amin persze a párom jót röhögött, mert ugye azt mondták, hogy szüléshez azért nemá a vadiúj cuccunkat vegyük elő, erre én vettem két ropogósat. De védekeztem, hogy ezek a hálóingek a szülés utánra, kórházi tartózkodásra vannak. Egyébként meg persze még a szokásosakat vettem, egy könyvet és egy DVDt. Az utóbbi a Chasing Amy, ami az első randifilmünk volt. Tegnap gyorsan meg is kellett nézni.

Sokan csodálkoznak, hogy az utolsó hónapig ki akarok tartani, csupán a végső 4 hetet tölteném otthon. De igazából a munkám nem megerőltető, még ücsörögnöm se kell egész nap, felállhatok, mászkálhatok kedvemre. Ehhez és a lakásfelújításhoz képest még igazából semmit se vettünk Babszemnek. Sőt még a kórházi csomagomat se pakoltam össze, pedig elvileg már a 31. héten ajánlott. Anyósjelölt szerint babonából amíg meg nem szükletik a gyerek, semmit se szabad venni. Ez azért túlzás, mert a szülőszobáról nem fogom irányítgatni az embert, hogy most melyik bababoltba rohanjon és miért. Úgy döntöttem, majd az utolsó hónapban fogom elintézni, megvenni, megrendelni amit kell. Egyébként meg már megvannak a családi és baráti felajánlások, kiktől mit tudunk kapni. Persze a húgaim sajnos nem tudnak a legtöbb gyerekruhától megszabadulni, lévén azok kislányosak, csak a semlegeseket passzolhatják át nekünk. Babszemnek eddig két kis ruhája van, amit a volt ausztrál kolleganőtől kaptam, aki először kengurut akart küldetni a szüleivel, akik azonban lebeszélték, mert állítólag a plüss kenguruk mind-mind “Made in China”.

A lakásfelújítás utolsó nagy részéhez érkeztünk, azért vagyok ma ilyen korán már fenn, mert itt a szerelő, hogy árajánlatot adjon, mennyiért csinálná meg nekünk a légkondit. Most felmér és rajzolgat kint a konyhában a párommal, aki persze erre is már hónapok óta készült, tehát keresztkérdéseket tud feltenni a muksónak, megvannak a saját elképzelései, szóval nem egyszerű csőbe húzni. Tegnap este még polcokat szereltünk, meg a fürdőszobaszekrényt fejeztük be, még egy ajtó és néhány fiókelőlap hiányzik ahhoz, hogy a konyha-fürdő kombó kész legyen. Szóval alakulunk. Épp tegnapelőtt, mikor lehalt volna a blog alól a freeweb olvasgattam 2004 nyaráról, mikor megszereztük a lakást, meg beköltöztünk. A régi szép idők. Ráadásul úgy döntöttem, akkoriban egész jókat írogattam, néha ha beleolvasok az elmúlt 4 év termésébe meglepem magam is.

Nem elég, hogy arról volt szó mostanában, szőröslábú énekeseket keresnek Hobbitnak a Gyűrűk Ura musical-hez*, most került Bostonban színpadra a Pop, csajok, satöbbi zenés-táncos változata is. Mi jöhet még? Közönséges bűnözők, Hetedik, Harcosok klubja, Amerikai Psycho?

*El is gondolkoztam rajta, hogy vajon a 3 kötetes könyvből (plusz a függelékek) hogy fognak zanzásítani? Mit hagynak ki? Milyen számok lesznek, miről fognak szólni a dalok?

Tegnap egész nap nem tudtam postolni, mert valami karbantartás folyt a freeweben. De lehet, hogy csak az én oldalamon, mert voltak simán elérhető részek is. Nem tudom, mit tartottak rendben. M
A hétvégén elkészült a fürdőszobaszekrény is, most már csak be kell pakolni, csakúgy, mint a tálalónkba. Az ilyet nagyon tudom halogatni. De azért az ablakmosást, amit a múltkor anyósjelölt nem tudott megcsinálni a lebetegedése miatt, azt befejeztem. Persze az én ablakmosásom nem olyan alapos mint az övé, de ki lehet látni, meg csillog is, nekem megteszi. Vasárnap volt születésnap, hisz Dóri a jövő héten lesz 5 éves, de a vidéki rokonok (alias családom), csak most tudtak feljönni, ezért előrehoztuk az ünneplést. Sajnos anyu hiába rendelt békás tortát, az nem lett olyan szép, mint a múltkori, ráadásul az út is megviselte Kanizsától Délegyházáig. A béka egyébként inkább nézett ki polipnak, és kétséges volt a nemi hovatartozása is. Azok a vörös ajkak inkább nőre hajaztak. Mindenesetre azért legalább finomnak finom volt.

Épp ma reggel vigyorogtunk a párommal, hogy igazán Kőbányai törzslakos lehet a képviselőjelöltünk Wygocki Rikárd névvel, említettem, hogy van Csicsay Claudius Iván is a listán. Most meg tessék itt a hír, hogy elütötték Rikárdot, aki valóban lengyel származású.

Az ember lebukott az egyik munkatársnál, mert panaszkodott neki, hogy kicsit másnapos, hiszen megivott tegnap esti társasozáshoz három sört meg fél üveg pezsgőt, mert Mirwen vezetett, Eb nem a pezsgős fazon én meg nem ihattam csak egy pohárral. A srác rákérdezett, hogy csak nem a trónörökös az oka, hogy az asszony nem alkoholizál? S mivel tagadni nem tagad, úgy döntött, hogy után aztán már a többiek elé is állhat és bejelentetheti, hogy novemberben apa lesz. Úgy tűnik, első körben a név ellen van a legtöbb kifogás.

Tegnap felelőtlenül említettem a páromnak, hogy Mirwen éppen fényképezőgépvételen töri a fejét. Erre persze rászabadult a bolgra és elárasztotta mindenféle jótanáccsal. Még Mentorom is emlegeti, hogy amikor megvettük az első gépünket, előtte vagy fél évet nézelődött, mire megtalálta az igazit, aztán onnan ugye nem volt megállás a 350Dig, meg a most már 3 darabos objektívparkig (meg állvány, lámpák stb.), ami tovább fog fejlődni előbb utóbb. Egy másik kisegítő munkatársunk még mindig azon derül, hogy amikor egyszer kérdezte meg a páromat, milyen fényképezőgépet ajánl, akkor 3 órás kiselőadást tartott neki a különböző típusokról, szempontokról stb. Eléggé életveszélyes három napi hideg élelem nélkül hasonló kérdést feltenni neki. Viszont azért én is megkaptam a magamét, hogy minek olvasok blogokat, ha olyan dolgokra nem hívom fel a figyelmét, mint például az olcsó óriásmonitor, holott az nagyon jól jönne nekünk is. Mennyire megérné használtan is, hisz mi is főleg filmnézésre használnánk. Jóval nagyobb lenne a képernyőnk. Ráadásul “Hét collal nagyobb, mint a mostani monitorunk – mondta nekem este, de nem igazán értettem mi ebben a nagy cucc – pont annyival nagyobb, mint amekkora a farkam”. Na erre már magam előtt láttam a különbséget.

Tegnap délután fogta magát a hálózatunk és úgy ahogy van, teljes egészében lerohadt. A segítek asztal eleinte ugye azt mondta, hogy fél óra. Aztán egy óra múlva az ügyeletessel beszélve azt közölte, hogy hát még mindig nem tudják, de nem is meri megkérdezni az ideges rendszergazdákat, akik bevették magukat a szerverszobába. Azt javasolja, hogy csak próbálkozzunk néha felkapcsolódni az internetre, aztán lehet, hogy sikerülni fog. Az egyik ügyfél kérdezte, hogy az ilyen események milyen gyakorisággal fordulnak elő? Esetleg hetente? Mondam, hogy ne izguljon, ez csak a szokásos szeptemberi program, később rendeződik a helyzet. Végülis 5-re megoldódott minden, de már vége lett a munkaidőmnek.

Hehhe most találtam, mindenképp nagyon ide illik. Mintha Robin Williams feltámadt volna, remélem nem ennyi a legjobb az egészből, mindenesetre jópofa vígjátéknak tűnik az Év embere, ahol egy Steve Colbert/Jon Stewart stílusú komikus indul az elnökválasztáson és mit ad Isten, meg is nyeri.

Reggel jövök be a gyárba, köszönök a biztonsági őröknek, ismerősök vannak, ők már nem kérik a belépőmet. Az egyikük mosolyogva utánam szólt:
– Hogy van a Babusz?
Először fogalmam se volt, kire gondolhat, ki az a Babusz, néztem ostobán, aztán rájöttem, hogy a hasam albérlőjére. Megköszöntem érdeklődését, mondtam, kösz jól, s mivel megkérdezte aztán, hogy és én hogy vagyok, arra is pozitívan válaszoltam. De ezt a Babusz kifejezést még sehol se hallottam és meg kell hagyni, nem is tetszik.

Ilyen övezet ez itt. Nem folyunk bele semmibe. El is megyek inkább megnézem az unokahúgaimat a délután. Addig is pedig közkívánatra:

Tegnapi előadás címe a “A szoptatás és az újszülött gondozása” volt, védőnő meg csecsemőgondozó tartotta, a gyerekorvos nem tudott eljönni. Most kevesebb apuka volt jelen, mint az előző alkalommal. Ráadásul ismerve már a terepet, hogy ennyi kismamának csupán az ebédlő 2 női WCje áll rendelkezésére nagyon leleményesen az előadás előtt mentem el pisilni (ó igen ritkán bírok ki 1 óránál többet mosdólátogatás nélkül, Babszem előszeretettel ücsörög a hólyagomon). A védőnő veterán harcos volt (fejből tudta, a kiskönyv hányadik oldalán a lap melyik részén kell bizonyos vizsgálat eredményének szerepelnie), jó sztorikkal, néha ellentomndásba került a csecsemőssel, néha meg teljesen belezavarodtak dolgokba, s nem sikerült igazán tisztázni azokat. Igaz, ezek inkább a papírmunkáról szóltak, mint hogy hány naposnak kell lennie az apasági nyilatkozatnak, a házassági anyakönyvi kivonatnak meg hogy hol és hogyan lehet a TB kártyát kiváltani. Távozóban pedig kaptunk szoptatós újságot meg homeopátiás segédanyagokat. Két hét múlva újra kezdődnek az előadások, de azokra már nem fogok menni, mert a terhesség alatti életmódról szólnak majd eleinte, meg a vizsgálatokról.

Nagyon izgalmas fél órás áramkimaradásunk volt. Egyik pillanatról a másikra, persze sötétbe borult minden. Mivel ma úgyis korábban akartam lelépni (megint előadásra megyek), még meg is örültem neki, hogy még hamarabb elindulhatok. Aztán amikor mindenkinek bejelentettem, meg jöttem felvenni a cipőmet persze visszajött az áram. Na de most már tényleg idő van, nem akarom lekésni a szoptatásról és csecsemőgondozásról szóló műsort.

Múlt héten a párom otthon volt, csinosítgatta a lakást. Hét közepén megérkezett mellé anyósjelölt is, hogy segítsten neki, meg nekem is (ablakmosás, vasalás terén). Azért az ember megállapította, hogy velem jobban tud együtt dolgozni, mint az anyjával. Vasárnap reggel aztán Tesz-vesz néni arra ébredt, hogy megy a hasa, rossz a gyomra, szóval egész nap az ágyat nyomta. Megpróbáltuk rábeszélni, hogy ilyen állapotba ne utazzon haza, de nem lehetett, ő mindenképp menni akart. Mert közben teljesen feleslegesnek érezte magát, meg azon rágódott, hogy most a terhünkre van és nem tud segíteni, ezért például a konyhaablakok nem lettek lemosva, pedig a párom olyan szépen lefestette őkte. Nem lehetett meggyőzni, úgyhogy néhány zacskóval felszerelve elment a busszal, szerencsésen hazaért és nem hányt össze semmit. Mivel estére már láza is lett, felvetettük, talán mégse valamit rosszul evett, hanem elkapott egy vírust, úgyhogy szerintem egész éjszaka azért nem aludt, mert aggódott, hogy akkor meg biztos mi is elkaptuk tőle. De egyelőre nem vagyunk betegek.

Nem mondhatnám, hogy mostanában nyugodtan alszok. Pedig én még szerencsésnek mondhatom magam, mert sose voltam a hasonalvó típus, mindig is oldalt feküdtem, szóval a megnövekvő has nem igazán jelentett megrázkódtatást számomra. Mondjuk módosítani kellett az oldalfekvéses technikán is, ugyanis félig azért a hasamon szoktam feküdni, de most már nem lehet, mert Babszem mozgolódik, ha szűkítem a helyét. Ráadásul inkább bírja a jobb oldalon fekvést, mint a balost, de néha muszáj átfordulnom, mert a karom elzsibbad. A fordulásaimra felébredek, természetesen, aztán kicsit kivárok, hogy vajon Babszemnek mennyirekényelmes a helyzet, utána tudok elaludni. Mindezek tetejében még horkolok is. Amire néha felébredek. Néha a párom ébred fel, s ha emiatt nem tud elaludni, addig bökdös, vagy simogat, amíg meg nem fordulok, vagy fel nem ébredek és el nem csöndesedek. Jah és persze legalább egyszer wécére is ki kell mennem. Innentől kezdve lőttek a nyugodt éjszakáknak, mert ez csak rosszabb lesz, tudom. Mert ugye később egy jó darabig az etetések miatt nem fogok aludni, meg valószínűleg azon aggódom majd, vajon jól alszik-e a gyerek.

A minap végignéztem az origó összeállítását, hogy mikor mi várható a mozikban még idén. Természetesen azok a filmek, amikre igazán kíváncsi lennék csak november-decemberben jönnek be. Felvetettem a páromnak, hogyha Babszem tartja az ütemtervet (november 18), akkor még pont láthatjuk a bemutató napján, azaz 16-án a Clerks IIt, ha már a Kamera által homályosanról és életem első olyan James Bondjáról ami tényleg érdekel mindenképp lemaradok december elején. De az ember szerint 8-9 hét múlva nem az fog foglalkoztatni, hogy lemaradok valami filmről.
Egyébként meg nem értem, ha a Devil wears Pradat már kiadták itthon is könyvben A főnöknőm egy boszorkány címmel, akkor miért nem az a mozifilm magyar címe is, miért pont most fordítanak le valamit egy az egyben a forgalmazók (Az ördög Pradát visel címmel lehet majd nézni a mozikban)?

S mint minden évben, így ősz kezdetén erősen fenyeget minket az informatikai rendszer összeomlása. Ez egyelőre a hálózati lassúságban figyelhető meg, valamint abban, hogy megint van egy csomó új emberke a segítek asztalnál, akiknek halvány lila gőzük sincs a rendszerünkről, meg a működéséről. Ráadásul most már nagyon le tudnak bukni, ha gond van, ugyanis levelet kapunk ha elfeledkeznek a mentésről, vagy valamit rosszul csinálnak. Aztán lehet velük levelezgetni, hogy irgum-burgum mi a gond? (mert telefonon sose érhetők el)