Hétfőn pedig megejtettük az újabb UH-t. Babszem még mindig fiú, s mivel a múltkor azon aggódott a doktornő, hogy nem látta a bal kezét, hát a gyerek most az arcát nem volt hajlandó mutogatni, viszont előszeretettel pakolászta a fizimiskája elé a kezeit, meg a lábait. Aztán persze sikerült olyan felvételt is készíteni róla, ahol kidugja a nyelvét. Viszont most már annyira nagyfejű, hogy alig fért be egy képbe a teljes arca 🙂 Most már felfedeztünk rajta családi vonásokat is. Az orra még mindig kicsi és krumpli, mint az enyim, a szája viszont tiszta apja, aki tegnap morzézott vele, s bizony a Babszem reagált rá. Meg kell tanulni a jeleket, hogy ne csak az S.O.S-t tudjuk bepötyögni neki.

Szombaton reggel még utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy hát hétfőig nem leszünk, a virágokat meg kéne öntözni. Ezzel a cselekedetünkkel azonnal izgalmasabbá tettük az érjük el a vonatot derbyt. Végül 3 perccel indulás előtt már fent is voltunk rajta.
Baltonszerénybe beköszöntött az ősz, a lugasban évek óta nem volt ennyi szőlő, ami ráadásul még finom is volt. Nem tudom, mennyit hagynak majd a madarak, mindenesetre egész hétvégén hallottuk a seregélyriogató lövéseket a közeli szőlősgazdáknak hála. Mintha ostrom alatt lett volna a falu. A sok szunyog miatt, akik nyáron lepték el a környéket a pókok mindent behálóztak. Nem csak nálunk, de az utcákon, balcsiparton is. Még éjszakai fotózást is megejtettünk, Adri például kétségbeesve kereste a Holdat, (forgolódott, hogy “Semmilyen Holdat nem látok“) nem győztük nyugtatni, hogy a Hold nem vész el. S valóban, kiderült, hogy onnan ahol ő állt bizony fák kitakarták a nagy sajtot. Ugyan estére lehűlt a levegő (kimondottan hideg volt), de napközben a napsütésnek hála lehetett azért D vitamint is gyűjteni (persze azért óvataosan, én csak pólóban), sőt a párom még a Balatonban is megfürdött. Rajta kívül persze senki se volt a vízben. Szóval azért idén is sikerült eljutni a Balatonra, ezt is kipipálhattuk.

Mivel én már csak fél lábbal vagyok itt, a heti nagy forradalom és szabadságharc alatt, ami Tikka meg a többiek között lefolyt meccset illeti inkább külsős megfigyelőként voltam jelen. Mert ha beleszólok lehurrognak, hogy nem én fogom eltűrni azt, ami itt folyik, nem nekem kell megküzdenem majd a jövő héttől áramló ügyfélcsordával. Szóval csak 1-2 megjegyzéssel igyekeztem hozzájárulni a dologhoz. Részben szóvá tettem Tikkának, hogy nem jól kommunikálta le a dolgokat a többiekkel, valamint hogy szóljon a Boss néninek is róla. Na ez utóbbit nem tette meg, tehát ma amikor Főnéni elolvasta az összefoglaló ímélt behívott, hogy magyarázzam már el neki, mi a helyzet. Mert ha őt nem kérdezik meg valamiről és megy a susmus, az már régen rossz. Úgyhogy a tegnapi szülinapja után ma jól bedurrant fejjel kezdi a napot.

Az olyan emberektől kéne elvenni az internetet, akik a következőket képesek bepötyögni a keresőbe, aztán meg gondolom csodálkoznak, ha az én blogom jön fel.

hogyan lehet távolról bekapcsolni a számítógépet
horror filmek amiket most játszanak a moziba
Hogy van angolul, hogy vetkőzz
hajnövesztés de mivel?
hogyan kell honlapot csináni?
hány centi magas orlando bloom

Már nem fogok rádióban szerepelni. Viszont pénteken felvettük persze az ismétlést, és nem autentikus, hanem hiteles női hangom van. Egyébként kirohantam a szobából, amikor megszólaltam, aztán lassan visszaóvakodtam, igyekeztem úgy figyelni, mintha egy idegent hallagtnék. S meg kellett állapítanom, hogy a hangom erősen emlékeztet a Hajniéra, aki itt dolgozik nálunk. Még gimiben határoztam el, hogy úgy fogom megtanulni a biológiát, hogy előbb felolvasom magnóra, aztán majd sokszor visszahallgatom, akkor talán valami megmarad bennem az állat és növényvilág fejlődéséből (földrajzból se voltam képes soha a sok földtörténeti kort megjegyezni). Olvasás hangosan mindig jól ment, általánosban rendszeresen jártam Kazinczy versenyekre. Aztán a visszahallgatás az kriminális volt. Az ember nem úgy hallja saját magát, mint más. S amikor ezzel szembesültem, erős sokkot kaptam. Háromszor próbáltam meg visszahallgatni úgy a biológiát, hogy a tartalomra figyeljek, ne a körítésre, de nem ment, úgyhogy a kazettát letöröltem, és maradt a hagyományos módszer a tanulásra.

Függetlenül attól, hogy mi mindent olvas, hall az ember lánya, tegnap elmentünk a kórház szüléselőkészítő tanfolyamának egyik előadására is, amelynek Alternatív szülési lehetőségek osztályunkon. A partner szerepe szülés alatt volt a címe. Egy doki meg egy szülésznő tartották az előadást, aztán lehetett kérdezgetni, kötetlenül, s azt hiszem azért nagy plénum előtt nem mindenki érdeklődik szívesen a kényesebb témákról, azt inkább személyesen beszéli meg dokival meg szülésznővel, eléggé nyíltan volt szó a beöntéstől kezdve a gátmetszésen át a Teena betétig mindenről. Hasznos volt, két hét múlva meg a szoptatás és csecsemőgondozás lesz a téma, azon még ott a helyem. Utána előröl kezdik az egészet, s mmire újbol eljutnának eddig, én már anyuka leszek. Nagy meglepetésemre sokan voltak az előadáson, szerintem csomóan nálam szorgalmasabbak, főleg párosan jött mindenki, s a jelenlevők nagy része első babáját várta, ráadásul majd mindenkiről lerítt, hogy nem csak 8 osztályt végzett.

Ma Ultrahangon voltam, hivataloson, ahol is jól megmérték a gyereket, majd 32 hetesre mondták a méretei miatt. Szó se róla, nem kis darab, viszont mindene megvan, rendben is. Először kicsit megijedtem erre a 32 hétre, mert az 2 vel több, mint amit én számolok, s azt jelenti ennyivel kevesebb időnk van vissza, amíg találkozunk. A teendők viszont nem csökkentek. De aztán utánaszámoltam, a 32 hét matematikailag is lehetetlen. Babszem nagyon belehúzott a növekedésbe, úgy tűnik, ezek szerint majd szép nagy gyerek lesz, mindkettőnk családjából ezt örökli, ami fiúnak mondjuk nem hátrány.

A hétvége az ablakok körüli utolsó simításokkal telt. Ezeket nem én végeztem, hanem a párom, inkább csak segédkeztem, meg a végén takarítgattam kicsit. De most már kintről meg bentről is minden úgy néz ki, mintha vadiúj lenne az egész szerelvény (lefestett keretek, alaposan megmosott redőnyök stb.). Már csak a párkányok felszerelése és az ablakmosás van hátra, mert az üvegeken még mindig rajta van a gyártó papírja meg az, hogy melyik a külső oldal. Persze szombaton Obiban is voltunk megint. Meg kellett állapítanom, hogy ez az embernek pont olyan, mint nekem a könyvesbolt, még akkor is, ha nem tervezi, valami plusszt biztos vesz. Legutóbb, mikor egyedül ment el listával, kábé kétszer annyi egyéb dologgal tért haza, mint ami az előzetes tervben szerepelt. Most például lámpaállványokat vettünk, pedig azokra igazán nincs szükség a lakásfelújításnál. Viszont tudunk műtermi világosságot csinálni a szobákban is. Na jó, végülis én is vettem poharakat és terítőt, ami nem szerepelt a mostani bevásárlólistánkon.
A moziünnepet bebuktuk, mert naívul azt gondoltam, hogy a Lurdy házban az Egy gésa emlékirataira senki se lesz kíváncsi. Tévedtem, a kedvezményes jeggyel bárki bármire beült. Ahogy hallgattam, hogy mennyien voltak ez alatt a 4 nap alatt moziban, nem értem, miért nem olcsóbbak a mozijegyek, nem igaz, hogy nem lenne úgy is nyereséges a dolog.

Tegnapelőtt nagyon fáradt voltam, Babszem se volt valami aktív, ellenben tegnap szinte egész nap szórakoztatta magát, meg engem is. Ugyan csütörtökre virradóra nem aludtunk valami fényesen, napközben aránylag jól voltam, még a torna is jól esett, de hazaérve úgy éreztem magam mint egy jól fejlett káposzta. Az agyam felmonta a szolgálatot, egyszerű mondatokat nem bírtam összerakni, olyan szavak nem jutottak eszembe, mint felhő meg körömcsipesz. Attól tartottam, a pizzásokkal se tudok majd rendesen beszélni. Kaja után jobban lettem, persze és végre istenit aludtam. Babszem azonban végig nagyon vígan, s meglepően határozottan kalimpált bennem. Ma a hugomnak mondtam a tegnapi agyblokkot, s mesélte, hogy az egyik barátnője annak idején esküdött rá, hogy amikor terhes volt, a gyerek szívta el az agyát, mert hasonló problémái neki is akadtak. Úgy döntöttem ez a magyarázat jobban tetszik, mint a kezdődő agytumor.

Ezt meg még ma reggel találtam. Állat:

Már csak két és fél hónap van vissza.

Az ehavi Empire azt ünnepli, hogy éppen 25 éve tűnt fel a vásznon egy bizonyos kalapos-ostoros régészprofesszor, s felkutatta a Frigyládát. Az alkalom apropójára rengeteg interjúval, sokoldalas összeállítással és különleges infókkal készültek. Persze én is hozzátenném a magam részét, hogy is láttam először az első Indiana Jones kalandot. Nálunk ugye nem 1981-ben mutatták be a filmet, hanem valamikor 1986 elején, farsang időszakában. Erre a filmnézés körülményei miatt emlékszem erősen.
Ekkor már elég nagy voltam ahhoz, hogy saját zsebpénzből menjek arra a filmre amire akarok (anno a Birodalom visszavágra nem engedtek el, hiába példálóztam, hogy már az összes osztálytársam látta, a szüleimet más gyereke sose érdekelte), ráadásul rám merték bízni nálam 3 évvel fiatalabb Láthatatlan Unokatesómat is, akire komoly hatással voltam könyvek és filmek terén (később ő hatott rám a fantasyval). Alig vártam, hogy Han Solót újra a vásznon lássam, mert ugye az ember lánya a Birodalom visszavág alatt kiábrándul Luke Skywalkerből, ráadásul a filmet pár évvel korábban már kinéztem az ORF Trailer című filmajánló műsorában (ott lehetett nyálat csorgatni péntek esténként a kockafejű Frankot nézve, hogy nyugaton bezzeg milyen klassz mozik vannak a filmszínházakban, a szar német szinkron ellenére is), aztán amikor végre hozzánk is megérkezett egész sokat reklámozták filmajánlókban a magyar tévén is, sőt Réz András is halállelkes volt a rádióban, szóval már csak meg kellett várni, hogy a néhány kópia közül a pesti körök után végre Kanizsára is eljusson egy. Az se érdekelt, hogy pont egybe esett a felsősök farsangi báljával, nekem ezt látnom kellett.
Úgyhogy szombat délután megnéztem a jelmezes felvonulást, ettem fánkot meg az elmaradhatatlan békát aztán irány a mozi, ahol Láthatatlan Unokatesómmal találkoztam. Persze kis zsebpénzűek révén csak az 5. sorba vettem jegyet már jó előre és bizony nem hiába, voltam előrelátó, mert teltház volt. Aztán csak belelapultunk a székbe, faltuk a képeket, a betűket és el voltunk ámulva mert ilyet még nem láttunk.
Kábán jöttünk ki a moziból és tudtam, hogy ezt nekem még látnom kell. Indiana Jones sokkal elérhetőbb, emberközelibb, valós hős volt, mint bárki a messzi messzi galaxisból. A következő héten újra megnéztem. Innentől kezdve pedig Harrison Ford és Steven Spielberg pedig simán bekerültek az all-time favourite filmesek közé.
Aztán visszaértem a farsangra a tombolára meg hatalmasat táncoltam, tomboltam és még a másik suliból is ott volt az a srác, akire később gimiben úgy tekintettem mint nagy szerelmemre (plátói volt, naná).
A legjobb farsang, a legjobb film, naná, hogy örök élmény maradt. Nem is értem, miért nem szerepel ebbe a listámban.

Elkezdtem egy gyönyörű hosszú bejegyzést, aztán elkezdett zavarni a sok-sok tab és becsuktam párat. Persze azt is, amiben éppen az életművemet írtam. Úgyhogy most újra kell az egészet szerkeszteni, de most már nem bízok semmit a véletlenre és a kétbalkezemre, Wordbe írom előbb, majd copy-paste. Mindenesetre tegnap beizzítottam a gombáimat és kiderült autentikus női hangom van.

Az ablakosok végül fél ötkor jöttek és a mester csak 9-kor ment haza. A lényeg kész van. De mi még szépíteni akarunk pár dolgon, hogy most aztán már az életbe ne kelljen nekünk többet hozzá nyúlni. A mester egyébként jó volt, nem az a becsaplak, lenyúllak, szar munkát végzek típus. Oké, nem a legprofibb, néhány dolgát megkritizálta a párom, de nem is kopaszott meg, sőt lelkiismeretesen felajánlott néhány extrát. Este a szomszédokkal is beszélgettem a dologról, lehet, hogy lesz még munkája a házban, ha mondjuk az Évának megmutatom, mit is végzett nálunk. Tegnapelőtt este a párom csinált egy naptárat, beleírva, hogy mikor érünk rá, mikor megy ő is szabira és mik azok a feladatok, amiket el kell végeznünk a lakásba, mikor érdemes megrendelni az asztalosnál a dolgokat, mit kell még venni stb. Dolgos szeptemberünk lesz. Ja és ma már nem szabad elfeledkeznem a gombáimról se. Be kell indítani őket, ha azt akarom, hogy teremjenek.

Persze most már negyven perce itt kéne lenni az ablakosoknak, hogy befejezzék a munkát. Én annyira siettem haza, hogy bevásárlásnál elfelejtettem WC papírt venni. Persze takarékosan kibírjuk holnapig.

A Wiwen bejelölt általános iskolai osztályfőnököm. Eddig az idősebb generációból Régi Barátnőm apukája volt az első, aki fenn volt a wiw-en, de nem csoda, ő mindig is az elsők közt próbált ki minden technikai újdonságot (video, DVD, számítógép, szerintem internetük nekik volt először a kanizsai kertvárosban). Aztán meg persze anyu volt munkatársa, aki meg a kórházban először használt számítógépet, a tévé és rádiószerelős ismerős volt felesége, mert neki meg a lánya internetezik már vagy 6 éves kora óta (mostanában én is MSNezek a 10 éves unokatestvéremmel). Szóval nem mindenhol van meg a generációs különbség.