sem vagyok. Most már tuti, nem vagyok az, bár belelapoztam a kiadványba vasárnap. Az Index kommentárja alapján meg végig kellett vennem, hogy mi minden hiányzik az életemből ahhoz, hogy az legyek. Mindenesetre jóhír Confu Zeusnak, hogy alteregója benne van, sőt vonzódik a body buildinghez.

A múlt héten Dórinak vissza kellett mennie kontrollra, ahol aztán megállapították, hogy minden okés, ha semmi gond, legközelebb csak egy év múlva kell újra megjelennie. Másnapra belázasodott, harmadnapra kiütések lepték el a száját, szombaton már annyira fájt neki, hogy nem volt hajlandó inni meg enni, ezért a szülők bevitték a kórházba, hogy infúzióval előzzék meg a kiszáradást. Közben persze itt volt anyu hosszúhétvégézni az unokájával, a szülők is idegesek voltak rendesen össze is vesztek párszor. A kislány meg most tényleg nagyon beteg, szenved szegény, na meg örökölte a makacsságot a szülőktől és mindenkinek minden ételre hasonló dolgot kivert a kezéből, pedig még olyan, korábban tabunak számító dolgokat is adogattak volna neki, mint Túrórudi, csak végre egyen.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én mennyire is gondolom komolyan a gyereket? Fel vagyok-e készülve arra, hogy a testemen kívül hordjam a szivemet? Minden egyes ilyen betegségnél én is izgulok a Dóriért, pláne a szülők. Kell nekem ekkora felelősség? Meg tudok vele ép ésszel birkózni?

Azért jó BeeJudy, mert már 8 előtt itt van és mire beérek kész a kávé. Hajnali torna után ez nagyon pozitív. Reggel mikor háromnegyed hatkor felkeltem frissnek és üdének éreztem magamat, mire megérkeztem a gyárba, már szívesne visszafeküdtem volna az ágyikóba.

Mai keresőszavam, a Statcenter szerint. Hehhehhe. Talán ha írna, aki megtalált így, szívesen forwardolom neki a napi 20plussz spamomat erről a témáról (na meg a Valiumról)

Valami átok ül rajtam. A mai nap egész sokat csetlettem, botlottam, s bár ez nem meglepő, mert normál esetben is előfordul, de egymás után ennyi bakit elkövetni még nálam is ritkaságszámba megy. Kis híján felrúgtam egy felmosóvödröt, elejtettem a kulcsokat, majdnem megégettem a kezemet kávéfőzéskor, összetörtem egy poharat, mert a bögrém kicsúszott a kezemből és ráesett. Innentől kezdve kijelenthetem, hogy nem vagyok hajlandó semmit se csinálni ma már, mert ezt még mindig lehet fokozni és messze van az este.

Biztonsági őrünk letelefonál a haverjainak a számítógépterembe:
Mondd meg az Öcsinek, hogy a chaten mindenki pasi, csak csajnak adja ki magát. Higgye el, én tapasztalatból beszélek, évekig csináltam.
Komoly, megfontolandó tanács 😀

Nah ugyan a Karib tenger előtt volt egy Revolutions trailer, de Ez… fuuuu jónak ígérkezik a vége. Szerintem úgyis direkt csinálták, hogy a Reloaded csak összekötő legyen és a vége nagyot üssön. Remélem, igazam van 😀

Mikor 1-2 alkalommal vettem a fáradtságot és utánanéztem, hogy a statcenteres keresőszavakra mégis mennyire vagyok relevánsnak osztályozva, hányadik találatként jöttem ki, meglepődve láttam, hogy egyesek mennyire ráérnek, hogy a 200. sikertelen próbálkozás után se adják fel és belémnéznek. Köszönöm a lelkesedést. Áhh, véletlenül ráakadtam, úgy tűnik, hogy Suematra elhalasztott szociológia évét mégis megkezdte idén. Éljen az internet:D

Ma fotelkúrán voltunk Redheaddel a Főnéninél. Ja meg ott volt Köcsög is. Mi le lettünk cseszve, mert valamit akartunk és végül kénytelenek voltunk visszavonulót fújni, mert főnöki támogatás nélkül nem vihettük volna keresztül a dolgot. Don Quihote tanulhatna tőlün szélmalomharc ügyben.

Beszkenneltem a cikket, megnézhető, elolvasható, letölthető az első és a második oldal is. Jó szórakozást.

Tegnap esti vacsorához elő kellett kerítenem egy lecsót, hát felmásztam a székre a konyhaszekrény tetején található üvegekhez. A múltkor anyu, amikor nálunk járt és felnézett a konyhaszekrény tetejére meg is jegyezte, hogy hűűű de renedes vagyok, mennyi mindent tettem el télire. Persze viccelt, mert nagyon jól tudja, hogy befőttjeinknek 2 forrása van, az egyik ő, a másik anyósjelölt.
Mindenesetre tegnap észrevettem, hogy lassan már csak lekvárjaink lesznek. Néhány barack és cseresznyekompót, egy üveg zöldbab és erőspaprika mellett. Jelentettem készletünk összetevőit a kedvesnek, felhozva, hogy akkor ezentúl talán lekvároskenyeret kéne ennünk, de ő azt mondta, inkább süssek süteményt és ott használjam fel.
Szegényben még mindig élénken él szerelmünk hajnala, amikor reggelente lekvároskenyérrel tömtem. Jómagam ugyanis nem reggelizek, hát semmi ilyesmim nem volt otthon, bezzeg baracklekvár, az már akkor is tömérdek. Úgyhogy az éhes férfinek vajas lekváros kenyereket kentem lelkesen, amit ő igyekezett hősiesen megenni (ld. szerelmünk hajnala). Végül aztán csak kibújt a szög a zsákból megtudtam a nagy igazságot (lekvároskenyérutálat) és elkezdtem szalámit vásárolni.
A dolog nem múlt azonban el nyomtalanul, lekvároskenyér azóta is tabu. Kivételt képez az a bizonyos vajas mazsolás zsömle anyósjelölt féle szamócalekvárral. Néha lecsúszik, még nekem is, hétvégi reggeleken.

Nah nem bírtam magammal, megvettem, elolvastam. Alig két oldal, csupán 3 bloggerinát Myreillet (persze, korai szexuálisan túlfűtött idézetével kezdenek), Zsaklin (zsaklin.blogspot.com címen, amit sose használt és ami nem is létezik) Pumpkint (persze régi címével), és Éjfél kapitányt említik. Ráadásul még mindig a blogspotot reklámozzák, pedig a freeblog megbízhatóbb, de legalább a bloglapról szólnak. Ebből leszűrhető, hogy régóta pihenhet fiókban a cikk. A pozitívuma az írásnak? Az illusztráció.

Ma reggel hallottam a Joy rádióreklámjában, hogy “Női naplók az interneten” . Szóval biztos van benne a magyar blogokról és azok íróiról. Van tippem, hogy kik lehetnek benne:D Esetleg persze a régi nagy öregekhez képest biztos felkerültek közéjük újak is, pláne olyanok akik mondjuk a blogring, freeblog körén kívül munkálkodtak. Na, lehet, hogy erőt veszek magamon, kimegyek és veszek egy Joyt, hogy megtudjam (az internetes oladluk ugyanis ma reggel nem működött)

Akkor most elárulom a megfejtést, mitől is vagyok ennyire termékeny ma. Bizony, bizony Ejtőernyős nem csücsül a hátam megett, mert ügyeletben van. Ami ugyan most fog lejárni, de még elmegy ebédelni is, úgyhogy van kb. háromnegyed óra szabad netezésem még.

Nőklapja lebukott, tavaly Szeptember 20-án találtam rá nagyszerű fás horoszpókjukra, miből kiderült, hogy Gesztenye vagyok (apu kedvenc száma jelenleg a Kicsi gesztenye, egyébként nagy TNT rajongó). Ugyanaz, ugyanazzal a képpel, szöveggel újból olvasható. Megvan a bizonyíték.
(Mire jó a blog rovatunkat olvashatták)

velem 40 év múlva? Amikor először megláttam a plakátot, csak arra bírtam gondolni, hogy remélem, nem ilyen ronda parókám. De most már mindenhol üldöznek ezzel a szlogennel, még a mailboxon is ott virít pirosan (reggel kb 10 perc telik el, hogy az összes mélcímemet ellenőrizgessem, nem akarom irányítgatni őket ide meg oda, mert akkor meg tökre elfelejtem a jelszavaimat). Mindenesetre nem akarok 40 évvel előre gondolkodni. Nem szeretek, még pár nappal, hónappal előre se. Persze néha elfog a pánik, hogy úristen, előre kellene tervezni. De elmúlik, mert amúgy Scarlett O’Harásan szívesen halogatom a dolgokat másnapra (igen, klasszikus műveltségem is kommersz). Ezért van az, hogy még mindig albérletben lakom, lassan, nagyon lassan megy a lakáskeresés, nem vagyok férjnél, nincs három gyerekem (pedig már lassan ott vagyok, hogy bőven belefért volna), hűtőszekrényem és Bulgáriában se voltam nyaralni. Hogy mi van helyette? Hát csak annyi, hogy kisebb bosszúságokat leszámítva (ld. munkahely) jól érzem magam és ez látszik is (tudjuk kinek kell ezt köszönni :D). De ha nagyon bele akarnék gondolni akár kétségbe is eshetnék. Éppen ezért ez az egész 40 év múlva dolog a frászt hozza rám. Nem kérek belőle, köszönöm. Kis rövidtávú életem van, ne erőltessenek rám mást. Nem mintha nagy hatással lenne Lobora ez az egész.

Nah ma reggelre legalább kiderült, hogy tegnap miért volt mindenki olyan nyomott. Mert az idő változott. Én rendesen kialudtam magamat, viszont nagyon elfeküdtem a nyakam. Ja, hogy ez senkit se érdekel? Nem baj, legalább a bejegyzés nem hosszú és gyorsan át lehet ugrani.

Akárhogy is nézem, zseni. Csak fel kell sorolni a Black Addert, a fekete viperát, The Vicar of Dibley A négy esküvő és egy temetést, a Notting Hillt, Robbiet a rénszarvast és persze a Bridget Jonests. Tegnap este miután lefordítottam a napi adagomat és nekiálltam, hogy megnézzem az Egy fiúrólt, beállított Cica, s maradt, míg átvettem neki egy nyelvkazettát, s inkább a Bridget Jonest kezdtük el nézni. Ma pedig kedvem támadt utánapislantani, mikor várható a következő eposz. Jön ez, ráadásul hamarosan, valamikor az ősszel, s a szereposztás bámulatos, az angolok színe java. Ha nem túl szörnyű (amit a filmográfia ismeretében kétlek), máris bérlete van a kis DVD gyűjteményemben.

Előbb utóbb írnom kell a Bee Nővérekről is. Csak az egy hosszabb sztori lenne, mindenesetre ma reggel teljesen adta magát BeeJudy, akit tegnap délután mielőtt elmentem megkértem, hogy ha valami sürgős dolog érkezne a nevemre, annak az előkészítésének reggel rögtön álljon neki. Erre amikor bejövök ma, kétségbeesve fogad, hogy nem találta, amivel dolgoznia kellett volna. Felhívtam a figyelmét, tegnap azt mondtam neki, hogy HA valami érkezik. De mivel nem érkezett, hát teljesen feleslegesen idegeskedett és túrta fel az íróasztalomat meg a környékét. Mindenesetre ebből is látszik BeeJudy alapvető tulajdonsága: Not too bright, though.