Tegnap elolvastam Myreille beszámolóját a vásárlásról Én már rég rájöttem, hogy ha nádszálkarcsúra is fogyok a mellbőségemmel akkor is gondok lesznek. Mert mondjuk a konfekció méret mellben szorít. Ha meg ott nem, akkor mindenütt másutt néz úgy ki, mint tehénen a gatya. Mert bármerre is nézek körül, a világ a kismellű, gebe nőkre van berendezkedve. A ruhák 34-38-as méretig néznek ki valahogy. Felette vagy irtórondák, vagy egy kisebb vagyonba kerülnek. Melltartók is csak kisméretben vannak szépek és lehet választékról beszélni. Nagyméretben vagy nem tartanak rendesen, vagy olyan rondák, hogy inkább meg se veszi az ember. Látom ám, hogy nagyméretre egyetlen megoldás van, a szilikon. Akkor nem kell melltartó, mert úgy megáll magától jöhet ám az orkán. Utálom, amikor az emberek azzal példálóznak, hogy bezzeg nyugaton… na de most én is azt fogom tenni, elvégre friss az élmény. Angliában ugyanis ugyanaz a ruha, nadrág, poló ami kapható volt 32-es méretben, ott volt a vállfán 56-osban is, sőt árban is ugyanannyiba került. Melltartók esetében is a 70-es AA kosártól a 110 EE-ig volt választék és szintén nem volt különbség az árakban. Szóval szerintem igenis hátrányos megkülönböztetés éri azokat a nőket, akiken van mit fogni. Ne sírjon senki, aki sovány és/vagy kicsi a melle, mert ruházkodás területén akkora előnyük van, hogy csak na.

Már rég voltam, de azért megint jön egy film, amit a főszereplője miatt kell megnézni. Merthogy John Cusack, a legcoolabb bérgyilkos játszik a mától látható Azonosságban, ami lehet, hogy nem nagy film, de emberekért minden áldozatra hajlandó vagyok. Mint amikor elmentünk megnézni a Londoni csapást is Owen Wilson miatt, és bár Jackie Chan is ott volt a vásznon, ám a film mégis elviselhető, sőt szórakoztató volt, hála Roy figurájának. Jövő héttől ha lezavarok mindent szerencsésen, akkor mindenképp filmeket kell néznem, hiszen nem láttam még a Vonzás szabályait (kíváncsi vagyok mint hoztak ki a könyvből, mert eléggé vegyesek a kritikák), Charlie angyalait (szórakozni akarok!) és a Donnie Darkot.

Nos tupaldonképpen dolgozom. 9-5ig a hivatalos dolgokat, aztán irány haza és gyúrom a fordítást, ugyanis a 7végére le akarom zárni, elküldeni A-nak és már csak a pénzemre várni. Közben a kedves HTB-vé fokozta le magát, esténként kisomfordál a konyhába, megfőzi a vacsorát, aztán szól, hogy kész és én meg mehetek ehetek aztán ülhetek vissza a gép elé és csinálhatom, amit kell. Ja és mosogat is, meg leolvasztotta múlt héten a hűtőt és felmosta a követ. Na meg nem bír aludni, mert már második hete a “digitális fényképezőgépet veszünk ha az a k…va k…szott sulinetexpressz is úgy akarja” lázában ég. Hajnalban felébredt ma is meg tegnap is, meg nyugtalanul alszik. Ha minden igaz, péntekre végre tisztázódnak a feltételek és akkor megyünk és megvesszük és a drága végre tud majd aludni.

Kicsit se jó, hogy most megint esik az eső. Mert ha esik, hűljön le a levegő frissüljön fel amit beszív az ember, ne az legyen, hogy benyomul a pára a tüdőd meg úgy érzi, hogy behorpadhat, akkor se képes normális lélegzetet venni. Mint a régi szép időkben, amikor az ember extra ultra lightos Multifiltert szívott, igaz, akkoriban ha ilyet kellett lejmolni akkor inkább a homlokunk horpadt.

Még megvan. Bár tényleg nagyon megy össze. Nem tudom az Északi parttal mi a helyzet, a délin durva. Viszont combközépig leláttam az aljára. Szóval kevés, de tiszta. Volt család, buli Martini. Ajándékozás. Dórizás. Nosztalgia. Hogy amikor nekünk is az volt a legjobb, hogy a nagymamánkkal kint voltunk és igazából nem csináltunk semmit, de mindig csokoládéra barnultunk, akkor még az utca végén kezdődött a tó, igaz később mindig inkább gyalogoltunk egy nagyot, be a Csicsergőre, ahol szűk nádba taposott úton lehetett eljutni a kis félsziget csúcsára, és onnan magában a vízben alig kellett menni ahhoz, hogy elérjük a stégeket, ahonnan lehetett ugrálni. Lila szájig. Most nagy a csend, a helyi kisbolt katasztrófa, vasárnap már ki se nyitnak, tiszta lutri, hogy mit lehet ott kapni, kevesen vannak a nyaralók is. De hát ez előfordul jobb helyeken is, a mi kis falunkról – mert valamikor még az volt – ahol anno a szüleim is a nyarakat töltötték szinte senki se hallott.

A Karib tenger kalózainak premierjén készült fotókat nézegetve nagyon úgy tűnik, hogy Michael Jacksonnak új testvére van az egykori Lois Lane személyében. Gáz!

Tegnap levágattam a hajam, jóó rövidre, nyáriasra a HQH fodrászommal (High Qualified Hairdressernek a párom nevezte őt el, merthogy most tette le az érettségit). Semmi újítás, csak rövidség, viszont megvan a tubus vörös hajfesték is, ami meg majd anyu fog a fejemre tenni a 7végén. Egyébként állítólag a Balatonon jó idő van. Mindenesetre kétséges, hogy akkor most vigyünk meleg ruhát, vagy sem.

az oka az esőnek. No most kivételesen nem kovászosuborkázunk, (kedves amúgyis a múltkori 3 nap egyfolytában koviubitól most lehet, hogy egy évig rá se bír nézni), viszont hosszú hétvégét terveztünk a Balatonnál. Családi ünnepségek miatt.
Az egyetlen jó dolog, hogy végre hordhatom az angliai útra vett széldzsekimet, amit persze ott nem tudtam kipróbálni. Mert tűzött a nap.

Ma van a szüleimnek. Mint arról már korábban (ld. 2003 április 9.) megemlékeztem, apu születésnapja 1 nappal az évforduló után van. Gyengébbek kedvéért, holnap. Nagy vidáman mondogattam, hogy bezzeg ő sose felejt. Na tegnap beszéltem a hugommal vagyis mindkettővel és mind a ketten tutira összekeverték az ünnepeket, és rámfogták, hogy miattam cserélték ki a naptárjukba a napokat, előbbre véve a szülinapot, utóbbra a fordulót – szerintem egész életükben keverni fogják:D – és amikor én kijavítom őket akkor csak arra koncentrálnak, hogy nem jól emlékeznek, mire átfirkálják gyorsan a napokat. Na de mind1, nem is ez a lényeg, hanem hogy a nagyobbik trécselt apuval tegnap reggel és kiderült, hogy kivételesen apu tényleg megfeledkezett az évfordulóról, ugyanis teljesen lefoglalta, a tegnap rárakott 24 órás vérnyomásfigyelő, ugyanis a hétvégén nagyon magas volt neki, ezért megfigyelést javasoltak.

Már hetek óta figyelem a filmplakátot, hirdetik ugye nagyban hatalmas betűkkel, hogy Brad Pitt, Catherine Zeta-Jones, Michelle Pfeiffer. És hát magyar mozikban Ezzel a szereposztással senki se fog találkozni, lévén szinkronizált. Azért ha alaposabban megnézzük ott van ám, hogy Stohl András meg Nagy-Kálóczi Eszter a magyarhangok. Remélem valahol azért foják szinkronizálva is játszani, mert a trailerek alapján egész jó.

James és Winnie szinte mindenben egyetértenek. Határozott véleményük van.
– Valami nincs rendben azokkal az emberekkel, akiknek nincs intelligens, kialakult véleményük a dolgokról – mondta Winne Jamesnek, amikor először találkoztak…
Íme néhány dolog, amiben egyetértenek: gyűlölnek mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Gyűlölnek mindenkit, aki gazdag, sikeres, és írnak róla a lapok (de különösen Donald Trumpot). Gyűlölik a divatmajmoló embereket és a divatos cuccokat (bár James most vásárolt egy Dolce és Gabbana napszemüveget). Gyűlölik a tévét, a nagy költségvetésű filmeket, a pénzszerzés kedvéért készült, rosszul megírt könyvet a New York Times bestsellerlistáján (és az embereket, akik elolvassák ezeket a könyveket), a gyorséttermeket, a fegyvereket, a republikánusokat, a neonáci ifjúsági csoportokat, a jobboldali vallásos abortuszellenes csoportokat, a modelleket (és a divatlapok szerkesztőit), a zsíros vörös húst az ugatós kistermetű kutyákat és azokat az embereket akiknek ilyen kutyájuk van.
Gyűlölik azokat, akik drogoznak. Gyűlölik azokat, akik túl sokat isznak (kivéve, ha az valamelyik barátjuk, de akkor később panaszkodnak róla másoknak) Gyűlölik a Hampton-vidéket (de azért bérelnek ott egy házat, a Shelter-szigeten, ami már nem is tartozik igazán a Hampton vidékhez, szokták mondogatni). Hisznek a szegényekben (nem ismernek senkit, aki szegény, kivéve a jamaikai dadust, de ő azért nem igazán szegény). Hisznek a fekete írókban (kettőt ismernek, és Winnie most próbál összebarátkozni egy harmadikkal, akivel egy konferenciát találkozott). Gyűlölik a zenét, különösen a Music TV-t (de Winnie néha megnézi a Hová tűntek? című műsort a VH1 zenecsatornán főleg, ha a szóban forgó művész drogfüggő vagy alkoholista lett). Úgy gondolják, a divat ostobaság (de titokban a Dewar’s reklámban szereplő emberekkel azonosítják magukat) Úgy gondolják, a tőzsde egy nagy csalás (de James azért befektet évente tízezer dollárt és minden reggel ellenőrzi a részvényeit az interneten.)…
Hisznek a női írókban (legalábbis addig, amíg a nők nem lesznek túlságosan sikeresek, vagy nem kapnak túl nagy figyelmet, vagy nem írnak olyasmiről, amit a Dieke házaspár helytelenít…
Winnie mélyen keserű és James is mélyen keserű, de erről sosem beszélnek.

Éppen most olvastam, és azt hiszem, teljesen igaz minden öncélúlag kinevezett elitre

A minap éppen arra volt jó, hogy elkezdtünk gondolkodni, mikor is vettük az ágyunkat? Hol kéne tartani a matracforgatásban? S csak fellapoztam és kiderült, hogy augusztusban, miután visszatértünk a szabiról. Most, hogy már több mint egy évnyi anyag van benne, biztos, hogy nem kapok új olvasókat, akik veszik a fáradtságot, hogy végigböngésszenek és ha érdekes neveket találnak, kikeressék ki is az, micsinált, hol bukkant már fel az elmúlt évben. Jah, hogy májusban tettem egy ígéretet, hogy mindezt összeszedem és csinálok egy oldalat a’la Suematra a magyarázatokról? Nos ez megint csak lustaságom falába ütközött. De már ilyeneket, amik munkába kerülnek, nem is ígérek. Bár most ez a blogskin váltogatás nagyon tecc, az lehet, hogy gyorsabban fog menni 😀

El kezdtem gyúrni valami frissítésre, merthogy a sok eper elfogyott. Felfedeztem a klasszikus 50-es évek beli pin-up girlöket. Nekünk még volt is francia kártyánk, amin ezek a pikáns hölgyek voltak feltüntetve. Persze a legjobb site-ot az oroszoknál találtam.

Mától újra körünkben a Köcsög, vége a szabadságának. Holnaputántól Boss néni húz el nyaralni, azaz itt maradhat ő szinte teljhatalmúként. Ugyanis anno SZSvel egyenlő jogaik voltak, de most Redheadnek nincsenek. Néhány hét nyugalom után biztos megint fogok majd dúlni fúlni miatta. Az is elképzelhető, hogy holnaptól felújúl megint a légkondi mizéria. Jah, közben annyira keveset írtam a munkámról, hogy el is felejtettem említeni, V. elköltözött körünkből, felkerült az emeleti irodába. Ott jobban kéznél lesz a Főnéninek. Mi ugyanis új kolleganőt kaptunk, amolyan beépített embert, mondhatni ejtőernyőset.

A kedves teljesen beindult, hogy veszünk a nagyszerű Sulinet express keretében egy digitális fényképezőgépet. Mert hogy neki ez még jár. Szombaton kiválasztottuk a lehetséges jelölteket, megvizsgáltuk őket, meglett a két befutó. Az egyik talán kapható, a másik biztosan az akció keretében. Alig várta, hogy ma reggel végre megnézhesse az ügyfélszolgálat telefonszámát és normális tájékoztatót kérjen szóban, mert azt ha megfeszült se talált az interneten. Erre a honlapon szereplő információs szám a kezdetek óta egy magánlakásé. Durva?

A HVG-ben jelent meg egy cikk a Szökevényvdászokról. Eddig meg voltam győződve arról, hogy ezt a foglalkozást is csak regényekben tupírozhatták fel. Mint pl. Stephanie Plum (Mazur nagyi rulez! :D) esetében, vagy filmekben, ld. Szárnyas fejvadász.

Nos tegnap este megkaptam a születésnapomhoz még járó utolsó ajándékot is A-tól, nevezetesen Az operaház fantomjára szóló jegyet. Nagyszerű szereposztást fogtunk ki, Mahó Andrea, Sasvári, Miller, Mikó, Galbenisz Tomasz, Sáfár Mónika. Jó, persze nem a legjobb helyen voltunk, a fantom páholyát nem láttuk, de igazán nem volt részem még ekkora produkcióban. A muzsikát ugye ismertük, a sztorit anno elolvastam (Láthatatlan unokatesómmal számoltuk, hogy Raoul hányszor fakad sírva Gaston Leroux “gothic” regényében, de aztán kb. a hatodik alkalommal feladtuk), az ORF napi kívánságműsorában hetente legalább 1x kérték a főzenét Sarah Brightmannel, és még a némafilmet is láttam. Régóta esedékes volt végre megnézni is a darabot, s nem csalódtam. Hazafelé még mindig a dalokat dúdolgattam. Még egyszer köszönöm A-nak!

Úgy voltam vele, hogy az elsőt még megvettem. Elolvastam a többit is, de egyre inkább erőltetettnek, hatásvadásznak stb. éreztem. Nem hiszem, hogy kimagasló. Csak népszerű. Vannak benne jó részek, ötletes, de többezer jó gyerekregény van, magyarul is. Egyik kolleginával megbeszéltük, hogy ez az 5. kötet nagyon olyannak tűnik, amelyiket csupán a mindenféle nyomásnak engedve írt meg J.K. Rowling, s beletett sok mindent, amitől szülőknek, gyerekeknek felállhat a haja, csupán azért, hogy ne követeljék tőle a követekzőt és sürgessék a 6. rész miatt. Mindenesetre van kéznél angolul 2 kiadás is (egyébként kivételesen az amerikai borítója jobb mint az angol), de nem vonz a dolog. Megvárom, míg megjelenik magyarul, aztán kölcsönkérem és elolvasom.

Na tegnap aztán fogtam magam, és inkább elmentem a szerkesztőségbe, minthogy telefonálgassak. Így sikerült a két titkárnő közül a normálisabbal beszélnem, ráérek hát hétfőig és augusztus közepére kaptam a következő adagot. Mivel az előző irományaimért már megkaptam a pénzt, ami szégyenletesen kevés, inkább nem ölök bele túl nagy energiát, de legalább a nevem itt vagy ott megjelenget. Egyébként nagy valószínűséggel nem is rám volt mérges a csaj, hanem GyéVére, aki március óta nem csinálta, meg amire kérték, illetve nem küldte vissza a neki kiadott anyagot. Én amikor rákérdeztem nála, azt mondta, hogy már több levelet írt a csajnak és kész is a cikke… namármost itt van valami stikli 😀