A hosszú hétvégére Tiszavasváriba utaztunk. Nem mentünk el szerda délután/este, inkább csütörtök reggel indultunk el. Arra számítva, hogy Zsebi majd alszik egyet majd az út első felében legalább. Persze nem így történt, elég hamar megunta a banánt, végül kétszer álltunk meg az autópályán, először evett is, másodszor már csak kicsit levegőzni. De amint kiszállt az autóból jókedve kerekedett:

Aztán persze amint letértünk Hajdúnánásnál a pályáról és már csak 10 km volt vissza a célig, a gyerek bealudt. Szerencsére Babszem jól viselte az utat meg az öccsét is.

A nagyiéknál aztán volt nagy vonatozás, mert közben bővült a terepasztal, lett emelkedő váltó, mellékvágány, kanyar és persze a névnapi ajándékot is megkapta, egy tartálykocsit a készlethez. A legtöbb időt még kint a szabadban töltötték a fiúk, Babszem sokat labdázott a nagypapával, meg kicsit végzett kerti munkát is, bár hamar megunta és elég városiasan állt kezében a gereblye meg az ásó:

Zsebivel meg már a múlt héten a jóidő beköszöntével hordozóról áttértünk a babakocsira, még ismerkedés szintjén, de azért már élvezi az ilyen fajta közlekedést is. Egész más világ tárul elé.

Volt még számítógép szerelés, kis családlátogatás és hazafelé valamivel jobban telt az út, mert Zsebi legalább 40 percet aludt az elején és csak az utolsó fél órában kérte ki magának, hogy neki már elege van az utazás viszontagságaiból.

Tavalyelőtt még azt mondtuk Babszemnek, hogy havonta kaphat egy mozdonyt. De ez a tendencia valamelyik nagyobb születésnap, névnap környékén, amikor jól el lett látva ilyesmivel, kicsit leállítottuk a dolgokat. Azóta amúgy is naponta talál ki újabb mozdonyokat, amiket szeretne, ha meglennének neki. De most már nem csak Thomas és barátai vannak, hanem a modellvasút is. Vannak katalógusai, amikből válogatni szokott. S ha lehet a modellvasutas cuccok még drágábbak, mint a sodori mozdonyok. A katalógusban ott vannak az árak is, euróban. Durvák.

Úgyhogy bevezettük a zsebpénzt. Már eddig is volt pénze, egyszer vett belőle magának Anna és Peti könyvet pár éve a Könyvfesztiválon, azóta csak eltettük, amiket konkrétan ő kapott kézbe mondjuk a déditől. Először azt mondtuk, hogy minden hónap első napján kap 1000Ft-ot, hogy félre tegye és akkor nyárra meg tud venni egy mozdonyt a Piko katalógusból. Találtam neki egy még Angliából hozott Beatrix Potteres teás dobozt, az lett a kincses ládikója, ahol gyűjti a pénzt. Csakhogy miután már a kézhez kapott pénz másnapján el kezdte kérdezgetni, hogy mikor jön a következő adag. Aztán meg utána számoltunk, hogy így nagyon lassan jön össze a Herkulesre való pénz, úgyhogy kicsit változtattunk: minden héten kap pénzt, 500Ft-ot. Ettől függetlenül azért a vásárlási igényei napról napra változnak. Most már addig jutott, hogy lehet, inkább több dolgot vesz a modellekből (tehervonatok, kocsik stb.) nem egy nagy mozdonyt. S van új Thomas és barátai film is (A Dieselek napja) benne újabb mozdonyok, amiket meg lehetne venni.

Aztán meg az ember feltette a gépre először a Railroad Tycoon 3-t, majd 4-t, ahol lehet vasutat építeni meg mindig újabb mozdonyokat venni, sőt kiszínezni azokat (Babszemet még nem érdekli a gazdasági vonulata a játéknak). Úgyhogy tegnap ki lett osztva a “Te vagy a világ legaranyosabb apukája” cím.

Zsebi pedig elkezdte hallatni a hangját, mármint hangokat formálni, mint “tetetetete” meg ilyesmik. Nagyon aranyos, ahogy néha magában eldumálgat.

Természetesen hiába mondja mindenki, hogy Zsebi mennyire hasonlít Babszemre, a nagy szemeivel mintha mindenki őt látná ennyi idősen, rengeteg különbség van köztük. Mondjuk a mozgásban nincs, mindegyik fiam lusta, 8 hónaposan kitámasztva elcsücsörögnek és pörögve közlekednek. Viszont a kajában ég és föld a két csemete. Zsebit ugyanis érdekli az evés. Kezébe veszi a dolgokat. Úgy viselkedik az étellel, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva: kinézi a szájunkból és bármit hajlandó megkóstolni. Miután Babszemnél nem nagyon vált be az akkoriban menőnek tartott nézet (6 hónapos korig csak anyatej, lassan gyümölcsök, majd zöldségek, hozzátáplálás, nem elválasztás stb.), de legalábbis nem volt éppen sikeresnek mondható kezdő anyuka lelkesedése, második gyermeknél természetesen már nincsenek elvek. Ha tetszik valami neki, akkor megkapja, még a kenyérhéjat is. Megkóstolhat amit akar. Hétvégén már nyomogatott brokkolit is és mostanában azt is megfigyeltem, hogy miután első éhségét csillapítja, szívesen játszana az étellel. Ez persze naponta legalább 2 felsőt jelent. Úgyhogy be kell szerezni a műanyag ruhavédőt (hova lett Babszem Snoopys köpenye sajnos nem tudom, pedig az aranyos volt), mert a mutatványaihoz a sima előke édeskevés.

Zsebit arról is nehéz meggyőzni, hogy a banánnak a belsejét kell megenni – mostanában ugyanis töröm már neki apró falatokra, úgy adom a szájába -, de őt a banánhéj izgatja és még hisztizni is hajlandó emiatt. Úgyhogy rászoktam, hogy alaposan megmosom és ha kér, adok neki a héjából is, had rágcsálja. Előbb-utóbb megunja.

A rágás meg persze külön élmény neki, most hogy kint van már mind a 4 felső fog is. 4 hónaposan 2 fog, aztán 8. hónapban egyszerre 4 jött, s kis nyugtalanság volt csak körülötte, meg napi 2x dentinox, meg sok-sok ökölrágás és megoldódtak a dolgok.

A vonatos szerelem természetesen még mindig lángol, esetleg kicsit átalakul (például amióta nagypapa elkezdte építeni a terepasztalt, már modellvasút katalógusok a kedvenc olvasmányok), úgyhogy a Kázmér nap is kb. ebben a jegyben telt el. Babszem már régen leadta a kívánságlistáját, hogy milyen vonatokat szeretne, az egyik legkomolyabb gondot a Flying Scotsman beszerzése jelentette. Ugyanis a Repülő Skót (ami sokáig a legnagyobb és leggyorsabb mozdony volt Európában) valamikor vendégszerepelt a Thomas és barátai sorozatban is. Úgyhogy készült hozzá játék, a fa készlethez, valamikor 1999-ben limitált kiadásban persze. Tehát azóta ez kifutott és gyűjtői darab lett. Kivéve, ha az ember néha rábukkan valahol használtan, mert valami gyerek kinőtte, s bár kopott, azért még e-bayen őrült szülők vadásznak rá. Mert ugyan lehet eredeti, csomagolt változatot is venni, de horror áron ($200 + postaköltség). Végül sikerült rábeszélnem egy angol eladót, hogy ugyan csak brit szállítással reklámozta, én megvenném ha elküldi és megtette. Úgyhogy meglett a kicsit kopott, de két szerkocsis Flying Scotsman a névnapos nagy örömére. De kapott még Diesel 10-et, Thomasos mesekönyvet, Régi lassú kocsit is, na meg Tiszavasváriban várja még meglepetés a terepasztalhoz.

Amúgy ehhez képest a még most is forgalomban lévő Thomas cuccokhoz már megtaláltuk a megfelelő ellátót. Angliából szoktunk rendelni, de mindig “nagyobb” tételben, tehát ősszel együtt jött a születésnapi + karácsonyi csomag a nagyiék ajándékaival együtt, most meg hozzácsaptuk a húgom névnapi és húsvéti ajándékát is. Így már meg is éri.

Végülis már nem kell havonta járni a dokihoz, de csak ott van mérleg, illetve a múltkor felirattuk és kiváltottuk a meningococcus elleni védőoltást, amit most elmentünk beadatni. Igazából ezt be is terveztük, anno Babszem is megkapta, csak arról volt szó, ráérünk majd tavasz végén, de a múltkor jelezte a doktornő, hogy voltak megbetegedések (agyhártyagyulladás), csecsemő és kiskamasz egyaránt, ezért előbbre hozatta mindenkinél. Szerencsére nem voltak sokan, Zsebi volt a legnagyobb, 1-4 hónapos gyerekeket láttunk csak. Úgyhogy azért most megint vannak adatok: 71 cm, 7500 gramm. Ja és 4 fog jön egyszerre felül. Ebből egy már majdnem teljesen, egy félig kint van, a középső kettő meg csak duzzadt.

S mindezeket Zsebi simán csikorgatja!

Szóval mégse lehet levonni a konzekvenciát, ugyanis Zsebi Kanizsáról hazafelé Fenyvesig sírt, aztán aludt úgy Érdig onnan a Hungária körútig megint csak sírt, szóval annyira nem volt fényes a visszaút. Még szerencse, hogy közlekedésileg semmi gond nem akadt. Jó idő volt, a szél se volt annyira vészes, mint vártam és a forgalom is elmaradt a szokásostól. Amúgy azt gondolom az lehet a titok, hogy ha túl nagy a készülődés és ő már akkor is fáradt, halálosan mert vasárnap például Kanizsán alig aludt délelőtt, akkor nem jó kedvvel ül be a kocsiba és onnan már minden csak rossz lehet. De sajnos meg kell szoknia, ha egyszer a nagyszülők vidéken élnek, az ezzel jár.

Itthon volt nagy öröm apának, játékoknak, mindkét gyerek részéről, aztán ma kezdődött a hétköznap. De már tavaszodik, fura is volt világosba menni az uszodába Babszemért.

Szerda reggel lejöttem a fiúkkal Kanizsára, s Zsebi megint egy angyal volt az úton. Az Egér úton elaludt és csak Sávolynál ébredt fel, onnan meg jókedvű volt, illetve elszórakoztatta őt Babszem, szóval piros pont minden gyerekemnek jár. Ha a visszaút is ennyire lesz eseménydús, akkor le lehet vonni a következtetést.

Itt meg mindenkinek jó dolga van, szép az idő, süt a nap, lehet sétálni. Esténként pedig skype-on beszélünk apával, amit Zsebi is nagyon élvez. Azonnal jókedve lesz, hogy meglátja az apját és tegnap még dumált is neki. Ő pedig ezt látja a fiúkból:

Ma este Babszem lufival játszott, amit Zsebi nagy érdeklődéssel figyelt. S kivételesen készült is hozzá mozgókép.

Itt Babszem amíg el nem fárad lufizik:

Itt pedig Zsebi ha éppen nem a videózó apát nézi akkor a lufit figyeli:

Szombaton délelőtt kimentünk Szadára a telekre, még az utolsó hóban, de szikrázó napsütésben. A héten ugyanis hirtelen feltámadt az emberben a gyanú, hogy mi van, ha elfagyott a vízóránk, mi meg itthon csücsülünk és fogalmunk se lesz róla, hogy eláztattuk a domboldalt csak amikor megjön a vízszámla. Úgyhogy felkerekedtünk, hogy egy órácskára kinézzünk a birtokra. Láthatóan még állatok is alig háborgatták, mert csak néhány nyomot láttunk a hóban a házikó mellett.

<

Babszem élvezte a havat, előszedte a dömperét meg kis lapátot és segített a kapuból eltakarítani a felesleget, aztán meg próbált fára is mászni, de azért a téli ruhába öltözve nem ment minden olyan flottul, mint ősszel. Aztán egyszer megsértődött, mert nem csinálhatta azt, amit akart és rászóltunk, mire bebújt az egyik mogyoróbokorba.

<

Egy napos szobafogság után Zsebi is élvezte a friss levegőt.

<

Zsebinek amúgy jön a 3-4 foga is, balra felül láttam meg előbb a kis fehérséget, aztán jobbra is. Kicsit elgondolkodtunk, hogy vajon nem a középső kettőnek kéne-e jönnie, de ma már úgy tűnt, hogy azok is alakulóban vannak, csak valószínűleg kicsit lassabban kukucskálnak ki.

Babszem amúgy nagyon élvezte a pénteki Csodák Palotáját, ahol az utolsó egy órát Cica szerint Legozással töltötte. Utakat épített. Itthon pedig a karácsonyra kapott házépítőből nekiállt saját tervezést összehozni. Ugye karácsonyra kapta a Creatorból az Almafa ház készletet, ami 7-12 éveseknek szól. Még akkor elkezdte a nagyival építeni az egyik házat, amit aztán apa fejezett be egyedül. A következő két házat már együtt építettük fel, majd mindegyiket újra, akkor már úgy, hogy a vele dolgozó felnőtt főleg az elemeket válogatta, de ő pakolta őket össze. Volt, hogy rajtakaptam, amint lapozgatja csak úgy az építési utasításokat, amelyikben ugye lépésről-lépésre le vannak rajzolva mit hova kell tenni. A péntek este pedig önállóan a meglévő elemekből épített házat. A tető összerakásában segített csak az apja. Úgyhogy nagy élmény lehet egy NEM VONATOS Lego is:)

Kedden nagyi visszahozta hát Babszemet vidékről. Zsebi először nem tudta hova tenni a helyzetet, csak nézett a nagy szemeivel, aztán a nap hátralévő részében nem nagyon lehetett levakarni arcáról a mosolyt. Meg nem is nagyon akarta lehunyni a szemét, nehogy lemaradjon valamiről.

Szerdán és csütörtökön Babszem oviba ment, s bár holnap lesz a farsang, oda nem fog menni. Nálunk fordítva működik a dolog, míg a legtöbb szülő inkább beviszi a bulira a beteg gyerekét is, addig a mienk makk egészségesen se akar menni. Bár azt már kijelentette, hogy jövőre vonat lesz – legalább lesz egy évünk felkészülni rá -, de idén nagyon nem ment ez a dolog és nem is akartuk erőltetni. Még az óvónéni is emlékezett rá, mennyire félt a beöltözött csoporttársaktól és felnőttektől, s kellett neki egy fél nap, mire felmelegedett.

Úgyhogy holnap nem lesz maszkabál, viszont Cica elviszi a Csodák Palotájába, mert még Karácsonykor ezt hozta neki a Jézuska. Babszemet egyelőre az egészből az foglalkoztatja persze, hogy combinozni fognak.

Mostanában kevés volt az illusztráció, úgyhogy gyorsan két fotóval pótolom.

Fiúk játszanak:

Illetve Zsebi egyedüli gyerekként birtokba veszi a gyerekszobát. Legalábbis a padlóját:

Zsebi tehát megint élvezheti, hogy egy szem gyerek, Babszem meg hogy egyedüli unoka. Az előbbi kicsit jobban alszik napközben, mert nem kell azon számolnom, hogy addigra ébren legyen, mikor a bátyját kell hazahozni az oviból, az utóbbi meg két nagyszülő osztatlan figyelmét is élvezheti. Szinte alig lehet a skype-pal is elérni, gyorsan beszámol a napjáról, s még nem mondja, hogy hiányzunk neki. Sokat van levegőn és jól eszik meg alszik.

Mi meg sokat nem levegőzhetünk a szmogriadó miatt, ezért ma gyorsan, miután az ember lerendezte a bevásárlást, elmentem Zsebivel plázázni, mert holnap meg már elő se vehetjük a kocsinkat. Kicsit nézelődtünk, meglepően sokan voltak az Arénában és vettem zoknikat a fiúknak, meg Zsebinek egy új kis cipőt, mert az előzőt már kinőtte. Zsebi azért még mindig nagy siker volt, a pláza sztárja, mert rám kötve, hatalmas szemeivel nézelődve igazán zabálnivaló. Idegenek köszöntek ránk és eladók próbáltak olyasmit is ránk sózni amire nincs szükségünk, s közben rendesen dicsértek a fiatalembert.

Babszem ismét vidékre ment, Tiszavasváriba, mert a nagyszülők szerint csak ott van igazi tél. Reméljük igazi hideg nem lesz azért és tényleg tudnak kimenni hóra, jégre, meg hát ott van még a 4 fal között a modellvasút is. Ma délelőtt amikor a nagypapával megbeszélte a gyerek a részleteket telefonon, közölte, hogy “Nagypapa, én döntöm el, hogy mire van még szükségünk” aztán ebédig a Piko vagonokat nézegette, hogy összeállítsa, milyen csomagot is kér névnapjára. Ez a vonatozás nem egy olcsó hobbi.

Úgyhogy tegnap feljött a nagyi és ma délután busszal elmentek az Alföldre, majd jövő hét elején jönnek vissza. Babszem alig várta, hogy mehessen, s így legalább kimarad az itteni nagy hidegből meg szmogból.

Az időjárás jelentés kicsit elszámolta magát, csak szombat reggelre indult be igazán a havazás nálunk. Ami annyira nem is volt gond, mert akkor még elővettük a kocsit, elmentünk családostul bevásárolni a Tescoba, arra számolva, hogy jönnek a napok, amikor ki se dughatjuk az orrunkat. De legalábbis én meg Zsebi nem igazán. Őt annyira nem hatotta meg a hó, persze, de legalább levegőzött kicsit.

A nagyobb fiúk azonban szombat késő délután meg vasárnap is 2x elmentek szánkózni az Óhegyre és nagyon élvezték. Mondjuk vasárnap este már annyira nem, akkor kezdődött a farkasordító hideg, úgyhogy hamar hazajöttek.

Zsebivel azért -10 fok körül nem mászkálok, Babszem viszont előreláthatólag vidékre megy, hogy kiélvezhesse még a havat.

Így negyed 10 után Kőbányán még egy szem hó se esett, de elolvastam altatás alatt a Mesetél cikket az indexről. S eszembe jutott, hogy pont nemrég elevenítettem fel azt a telet Babszemnek, meg az embernek meséltem róla. Mert arra emlékeztem, hogy esett a hó, de nem volt vészes, iskolába be tudtunk menni, főút mentén laktunk, vagy legalábbis az útvonal mentén lakók rendesen letakarították a havat a járdákról. Ja meg alig 1km-re városon belül az nem kifogás, hogy kihagyjunk 1 napot is.

A harmadik vagy hányadik órára viszont kiderült, hogy a Zalaegerszegről bejáró angol tanárnőnk már nem volt ilyen szerencsés. Mi viszont igen. Szép csendben voltunk a terembe, nehogy valakinek feltűnjön, hogy nincs nálunk tanítás, s szereztünk egy lyukas órát. Közben mert éppen egy jó kilátású teremben voltunk, ami kereszteződésre nézett, abban gyönyörködtünk, hogy csúszkálnak autók, gyalogosok és ki mekkorát esik.

Ennyire emlékszem a mesetélből:) Ja, meg hogy mennyire bele voltam zúgva Hirtling Istvánba 🙂

Mielőtt kimentünk volna Délegyházára, anyuék kicsit beparáztak, hogy van valami vírusuk, mert Eszti péntekre virradóra hányt, meg hasmenése volt, de délutánra már semmi baj nem volt vele. Mivel senki máson nem mutatkozott semmi tünet, kimentünk ugye, meg haza is jöttünk. Vasárnapra virradóra apu és Adri lettek rosszul. Úgy látszik minden családból egy valaki.

Nálunk ez a hányásos-hasmenéses dolog szerencsére kimaradt, viszont Babszem benáthásodott és köhögni is kezdett. Hét első három napján azért ment oviba, mert akart menni, meg akkor van ugye úszás, kedden foci, szerdán pedig agyagozni akart. De holnap és pénteken itthon fog maradni.
Valami biztos van a délegyházi levegőben. Vagy Babszem a táncházból hozott haza valamit…

Tegnap este Zsebinek se volt túl jó éjszakája, elkezdett dugulni az orra. Nehezen aludt el, aztán fel-felébredt, végül éjfélkor odavettem a mi ágyunkra. Ami meg roppantul feldobta és még egy jó negyed órán keresztül nevetgélt és rugdalózott, aztán elaludt. Kisebb-nagyobb megszakításokkal egész jól. Napközben már kevésbé aludt és koraestére láza is lett. Amit levitt a kúp és az esti altatás elég nehézkes volt, mert addigra felélénkült. Megint volt sötétben egy negyedórás hancúr az ágyon is, pedig azért feküdtünk oda, hogy példát mutassak, miként kell elaludni. De ez nem igazán hatotta meg, simogatott és nevetgélt.

Továbbra is nehéz éjszakára készülök, most már nem kiabálok el semmit.

Babszem úgy mondja, az ő ötlete volt, hogy most már aludjanak egy szobában az öccsével. De legalábbis múlt héten felhozta a témát ő maga, mi éppen beszélgettünk róla, hogy most már össze lehetne őket éjszakára engedni. Zsebi ugyan még jobb napjain is legalább egyszer felébred, de amíg mi le nem fekszünk mindig nagyon nyugtalanul alszik. Úgyhogy vasárnap délelőtt elpakoltunk a gyerekszobában, megbeszéltük Babszemmel, ezentúl esténként el kell pakolni maga után és nagy pályát se építhet, mert a szoba kisebbik fele az öccséé lesz. Bevittük a kiságyat és délután már ott aludt Zsebi. Meg este is s határozottan jót.

Persze az első éjszaka varázsa óta, talán a hidegek miatt Zsebi többször is felébred éjszaka, de Babszem meg se mozdul rá. Napközben meg hogy újra tárva-nyitva lehet a két szoba közti ajtó sokkal nagyobb a tér. Szemenagy jókat forgolódik napközben a padlón, rendszerint le a szőnyegről, de most van akkora hely, hogy eltart neki egy darabig, mire beküzdi magát a fotel alá, na meg imádja az ajtót rugdosni. Úgyhogy végre mi is visszakaptuk a szobánkat. Este lehet villanyfénynél lenni!

Az úgy volt, hogy a húgom és Adri hazajöttek pár napra Magyarországra, mert most volt a szokásos pszichiátriai konferencia. Szerdán érkeztek, akkor anyuékkal felugrottak hozzánk, innen ment Debrecenbe a húgom, ahonnan szombaton jött vissza. Megbeszéltük, hogy szombaton kimegyünk Délegyházára, mert közben a nagyszülők ott lesznek a három lányunokával. Úgyhogy tegnap a fiúkkal felkerekedtem és kiautóztunk a tavakhoz. Az elvárásokkal ellentétben Zsebi nem viselte sokkal jobban mint múlt hét végén, pedig még Babszem is mondta, hogy most nem kellett volna sírnia, mert csak hárman vagyunk meg ő ott volt mellette.

Persze Délegyházán már élvezte a kicsi a figyelmet, a gyerekeket. Babszem meg kijelentette, hogy ő is el akar menni Kolompos koncertre a lányokkal, úgyhogy végül mivel csak 5 jegy volt, a kisebbik húgom elvitte a nagyokat Szigetszentmiklósra. A fiam persze úgy jött vissza, hogy nem is volt olyan jó, de van videó arról, milyen jól ropták Esztivel a táncházban és állítólag a koncerten még énekelt is. S bár már előre kijelentette, hogy idén nem akar a farsangra menni, most az unokatestvéreknek azt mondta, hogy igen és vonatnak fog öltözni. Itthon amikor rákérdeztünk, már pontosított, ő a jövő évi farsangra gondolt.