Zsebi nagyon élvezi, hogy egyedüli gyerek és nem kell különösebben megküzdenie senkivel se az apja figyelméért. Úgyhogy mostanában nagyon várja mindig amikor az ember hazajön és le se száll róla szinte. Amúgy még a fejlődése is meglódult, mintha minden nap szeretné valamivel elkápráztatni az apját. Már nem csak z-ülésben próbálkozik mászni, hanem térdel, rugózik, mintha mindjárt indulna. Hason fekvésből fel tudja magát nyomni ülésbe és sokat tapsol, mindig megtapsolja saját magát is. Ráadásul most nagyobbakat tudunk sétálni, úgyhogy délutánonként kimegyünk az Óhegyre is, ma sokat sikerült hintázni, s míg legutóbb annyira nem volt oda érte (lehet az ülőke nem tetszett neki), most végigvigyorogta minden percét.

Amikor két hete csütörtökön volt szülői értekezlet az oviban, Zsebi ott volt velem, meg még egy kisfiú 2 éves húga is, aki aztán jól rájárt a kölesgolyóinkra. Cserébe hozott a fiamnak ropit, de őt akkor még nem érdekelte a dolog. Következő héten az anyuka üzent, hogy a kislány bárányhimlős lett, reméli, hogy Zsebi nem kapta el a közös kölesezéstől.

Most csütörtökön Babszem egészségesen ment oviba, mesélték az apjával, hogy milyen kevesen voltak, mert bárányhimlős lett a fél csoport. Aztán péntek reggelre kiütéseket láttunk a gyereken. S bár be van oltva, de biztos ami biztos, szóltunk az oviba, hogy nem megy, meg a doktornőnek is, na meg a nagyinak, hogy jöjjön érte. Aztán persze kiderült, vaklármáztunk. Doktornő szerint csak allergiás pöttyök, vagy megcsípte valami, vagy a hét eleji uszodázásból Várgeszetesen, maradt vissza. Viszont már Babszem is be lett izzítva, meg a nagyi is, úgyhogy szombaton elutaztak Tiszavasváriba. Majd egy hét múlva megyünk utánuk Zsebivel. Aki szintén kicsit beteg, de nem bárányhimlős (igazából szerencsére a szülői óta nem járt az óvoda közelében), csak köhög, de csak nem múlik neki, úgyhogy megnézte őt is a doktornő, orrcseppet meg mellkaskrémet kapott.

Régen írtam, anyu meg is jegyezte, hogy már egy hete nincs semmi a blogomon, de igazság szerint amikor itt volt tesz-vesz néni meg Babszem se ment oviba, mert csúnyán köhögött és folyt az orra, nem nagyon gépeztem. Inkább meglógtam itthonról, ha volt rá lehetőségem. Bár a Bosszúállókat nem néztem meg (lassan az egyetlen leszek a világon ezzel a problémával), de voltam plázázni, hogy vegyek valamit magamnak, s természetesen gyerekcuccokkal tértem haza. Aztán meg szombaton jártunk kint a telken, az ember körberöhögött, hogy nem tudok kapálni. Még szerencse, hogy van hely meg idő gyakorolni. Amúgy locsoltunk és palántáztunk még, meg persze voltak pancsoló kissrácok is.

De ez mind semmi, mert tegnap születésnapom volt. A nagy, amit úgy döntöttem hogy jelzi “Az emberélet útjának felén“-t .

Az úgy volt, hogy Húsvétkor én kitaláltam, hogy biciklit fogok kérni. Semmi extrát, csak amit a Balatonon használhatok majd. A család majd megveszi, ha lehet Kanizsán, itt úgyse használnám, Zsebit még ülésben se lehet, csak Balatonszerényben cangázok majd vele fel és alá, esetleg Máriára át stb. Úgyhogy megnyugodtam, majd lesz torta meg bringa. Aztán vagy két hete az ember nagyon szervezkedett, meg titokzatoskodott aztán azt mondta, hogy május 7-én hétfőn majd elmegyünk valahova piknikezni, s csak szerdán jövünk haza. Babszemnek elárulta hova, ez volt a nagy titkuk, amit nem árultak el, de tényleg. Csak hát mondta az ember, mégis mit szólnék, ha a derült égből hazaállítana hétfőn, hogy akkor most kocsiba be, megyünk. Két kisgyerekkel erre fel kell készülni.

Úgyhogy hétfőn összepakoltunk, autóba ültünk és az esőben elindultunk ki a városból. Még az m1-en se tudtam, hová megyünk, bár az ember rajzolt térképet, amit Babszem őrzött és azt mondta, hogy ha majd letérünk, azért át kell nekem adni, mert én leszek aki útba igazít. Aztán Tatabányáig mentünk az autópályán (addig kb. Zsebi nem volt túl fényes hangulatban), majd amikor letértünk elaludt és miután kijöttünk a városból megkaptam a térképet és láttam az úti célt: Várgesztes. Valahogy ismerős volt a név, de nem tudtam hova tenni. Aztán negyed 8 felé megérkeztünk a Villaparkhoz. Mivel Zsebi aludt, az ember és Babszem mentek be az apartman kulcsért. Becsorogtunk a házikónkhoz, ahol a nappaliban rám ugrott a család:) Szüleim és a húgaim meg az unokahúgok, Meglepetés! felkiáltással vártak. Meg ki volt díszítve a terep, lufik, felirat, zászlók és mindenkin csákó. Zsebi megijedt ugyan de én meg voltam hatva. Főleg, hogy még Stockholmból is eljöttek csak erre a két napra a húgom és Adri.

Szóval két éjszakát töltöttünk egy medencés, szaunás, pezsgőfürdős házban, amit a gyerekek kihasználtak az utolsó pillanatokig, meg voltunk az élményfürdőben, napoztunk és igazán emlékezetesre sikerült a szülinap, amit nem győztem köszönni mindenkinek. Az embertől csodás egyedi ékszert is kaptam, valamint volt bicikli is.

A hosszú hétvége egészen jól sikerült, még rövid majálisozás is belefért, amióta itt lakunk, először* nem akkor értünk ki az Óhegyre, amikor már pakolták össze a vidámparkot és már csak a kutyasétáltatók voltak kint meg a szél fútta a papírszemetet.

Szombaton megérkezett nagyi, akivel aztán délután elmentünk Decathlonozni, mert Babszemnek kellett úszáshoz deszkát venni, hogy be tudja majd nekünk mutatni, mi mindent tud már. Vasárnap kint voltunk Szadán, felavattuk ugye a medencét és idei első kalandtúránk is megvolt a szokásos útvonalon. Zsebi a hordozóban aludta ki magát. Hétfőn a nagyi és Babszem elmentek Cicáékhoz süteményt sütni, én meg Zsebivel vásárolgattam, vettünk gyorsan egy pavilont, mert kiderült, hogy nem igazán van félárnyékos hely, ahova a medencét letehetjük és bár most még nem volt olyan vészes a naphelyzet, meg a fürdés is rövid ideig tartott, de azért nyáron már másképp fognak állni a dolgok. Kedden meg délelőtt kimentünk hát az Óhegyre, de nem sok időt töltöttünk ott, Zsebinek túl hangos volt az ünneplés, a sárkányvasút, a dodzsem és a hangosbemondó. Azért Babszem kicsit ugrálóvárazott meg felültek a nagyival a sárkányosra, szóval volt elég élmény. De legjobban mind a ketten azt várták, hogy délután két órára megint kiugrottunk Szadára, felállítottuk a pavilont és ők pancsolhattak. Zsebi mint valami öreg motoros, nagyon bírta a dolgot, aztán sikerült még aludnia is a hátamon, amíg locsoltam.

*Vagyis tavaly már volt úgy kint apa és fia, hogy felültek sárkányvasútra, de már az is inkább volt kora este. De én még nem:)

A hosszú hétvégén felavattuk a medencét is Szadán, a fiúk nagyon élvezték a pancsolást:

Ma reggel elmentünk Zsebivel tanácsadásra. Azt hittem majd épp beesünk negyed órával a rendelési idő vége előtt, legalább nem kell sokat várni de még beleférünk a 8-10 -ig intervallumba. Erre kiderült, hogy mivel szabadságolások vannak, a doktornőnk viszi négy órában párhuzamosan mindig az egészséges és beteg rendelést is. Úgyhogy igazából még jól is jártunk mert úgy 50 percet kellett várni, míg a Gergő anyukáék* másfél órát vártak egy torokkenetre.

Igazából a második körre mentünk a Meningococcus elleni védőoltásra, s most, hogy van ez a járvány veszély, felírattam Babszemnek is, neki már csak egyet kell beadatni, igaz, drágább lesz, mert kisebb rajta a támogatás.

Szóval a túl sok munka miatt elég kutyafuttában történt minden, röpke vizsgálat volt, receptek felírása és én azért méréseket kértem, úgyhogy Zsebiről tudható, hogy 8140 gramm és 74,5 cm. Mondjuk még 68-as ruhák rámennek és 74-es kicsit nagy, de úgy látom, a nyarat a 74-es mérettel fogjuk kihúzni.

Mozgásáról annyit, hogy most már z ülésből igyekszik feltérdelni, aztán hasalás lesz belőle. De azért ha akar, tud közlekedni a fenekén, meg kezével tologatva magát. Sokat dumál, keveset alszik napközben, s amivel nem tudok betelni, az hogy szilárdakat eszik! Babszem után nekem ez csodának számít, hogy a kölesgolyókat nagyon szépen eltünteti, kekszeket is és zsemlét, fornettit is majszolgatni tud.

*Gergő anyukának nem tudom a nevét, de a nagyobbik fia nagycsoportos az oviban, a kisebb pedig egy hónappal fiatalabb Zsebinél. De Gergő igazi vasgyúró, s bár fogakban vezetünk, ő mozgásban jár előttünk. Anyuka nevét persze nem tudom, csak a gyerekekét:)

Mindenféle hiány miatt most csak a fotók:

A hétvége kicsit másképp alakult, mint terveztük. Eredetileg feljött volna teszvesz néni, hogy majd vigyáz pénteken Zsebire én meg elmehetek Könyvfesztiválozni, aztán hétvégén kimegyünk végre Szadára, megnézzük mit lehet tenni a birtokkal, hétfőn meg reggel megint fogászatra viszem Babszemet. Csakhogy a nagyszülők benyeltek valami vírust, egyikük hányt, a másiknak a hasa ment, úgyhogy otthon maradt a nagyi lábadozni. S végül csak a fogorvost mondtam le, mert ha kicsit másképp is, de a többi programpontot véghezvittem. Sőt, volt extra is.

Pénteken elmentünk Zsebivel tehát a Könyvfesztiválra, s ugyan be nem tudtam ülni programokra, de azért meglátogattam azokat a standokat, ahol ismerősök voltak, meg kaptam és vettem könyvet is. Sőt azért kis eszmecserére le tudtam ülni a napsütésben néhány ismerős meg kolléga közé. Mondjuk mivel mostanában Zsebi napközben keveseket alszik, elég hamar elfáradt, úgyhogy utaztunk aztán haza. De a lényeg, amiért mentem azért megvolt.

Szombaton délelőtt a nagyobb fiúk elmentek egy izgalmas játékboltba, amit a párom pénteken fedezett fel és ahol használt cuccokat lehet venni, de látott H0-ás gőzmozdonyt, ami elég volt ahhoz, hogy Babszem belelkesedjen. Persze a végén sokkal jobban izgatták más dolgok a boltban, illetve hogy hazafelé gyors 7-es busszal jöttek:) Mi meg Zsebivel bevásároltunk, aztán délután meg kimentünk Szadára. A fák virágba vannak borulva, nem láttam levéltetveket és vannak már ágyások, ahol kikelt amit elvetettünk. Locsoltam egy kicsit, az ember meg kikapálta a fákat és a szőlőt, meg permetezett. Zsebi egy darabig elvolt a hordozható ágyban, aztán felkötöttem magamra, ott aludt is, Babszem pedig a nap végére látványosan unatkozott. Igaz, elég fáradt volt, mert kimaradt neki a délutáni alvás, aminek estére meg is lett az eredménye.

Szombat révén a heti 1 köztünk alvás forgott fenn, miután letettem aludni Zsebit és fürdeni mentem, az apja mesét olvasott Babszemnek. Közben azonban felriadt a kisebbik, s míg megnyugtattam, leoltottuk a villanyt, ígérve a nagyobbnak, hogy majd ha a kicsi elaludt, folytatjuk a mesét. Csakhogy Babszem 2 pillanat alatt bealudt. Még mondott valamit az apjának, aztán a következő másodpercben már húzta a lóbőrt.

Ma délutánra volt egy meghívásom az egyik kiadótól, menjek el teázni/kávézni az amerikai írónővel, akit vendégül láttak a könyvfesztiválon. Az ember bevállalta délután a srácokat arra a két és fél órára amíg elmentem és senki se panaszkodott amikor visszaértem 🙂

A kanizsai tartózkodás vége felé, amikor csak hárman voltak már az unokák, minden nap eljött az a pillanat, amikor Babszem és Eszti már nem tudtak anélkül egymás mellett lenni, hogy valamelyikük fel ne húzta volna – néha direkt is – a másikat. Egyszer amikor azon vitatkoztak, hogy melyikük tölt több időt a számítógép mellett, Babszem kifakadt: “Nagyon fel vagyok dúlva!“

Amúgy ő volt az, aki inkább számítógépezett, főleg miután a papa megmutatta neki a www.flightradar24.com oldalt, ahol nyomon követték először, hogy hova utaztak a nagybátyámék (Miami). Aztán már gépeket nézegetett a fiam és többnyire a nagy, emeletes boeing-ek érdekelték. Azonban itthon hiába tettük be neki a kedvencei közé itt még csak rá se nézett. Ez kanizsai dolog lesz, úgy látom.

Vasárnap ebéd után indultunk vissza Pestre. Zsebi egész délelőtt nem aludt, úgyhogy igazán jól bezuhant alig hagytuk el a városhatárt. Pákozdig nem is volt gond, de ott miattam kellett megállni, aztán már persze nem aludt vissza, Budaőrsnél leadtuk Esztit, aztán hazaérve igazán jó kedvük volt a fiúknak és örültek az apjuknak, meg a játékaiknak.

Kedd óta vannak együtt a kisebb unokatestvérek, csak a legidősebb, Dóri hiányzik, de neki kötelező iskola van, míg Adrinak tavaszi szünetet adtak a svédek, nem csak 2 napot, de egy hetet, Eszti oviját tatarozzák és Húsvét utánra tették a szünetet, Babszemet én kivettem egy hétre, mert most úszást úgyse mulat, Zsebi meg ráér mindenre.

A nagyok néhol jól kijönnek egymással, néha klikkesednek, veszekednek, a legkisebb többnyire élvezi, hogy köztük lehet, feltéve, ha én is elég közel vagyok hozzá, mert azt még nem szereti, ha messze megyek. Ha csak elmegyek sétálni és visszatérek már úgy fogad, mintha napok óta nem találkoztunk volna. Említettem már, hogy anyás? Ja és persze babakocsiztatni is szinte csak én tudom, mert még a papának is morog, meg nyafog egy idő után, pedig apu eddig simán órákig tudta tologatni az unokáit.

A húgomat rábeszéltem, hogy amíg itthon lesz, menjünk el megnézni az Éhezők viadalát. Mind a ketten olvastuk a trilógiát, tetszett is, s kíváncsiak voltunk, hogy sikerült a filmet megcsinálni. Nagyon jól jött, hogy pont játsszák Kanizsán is, amikor itt vagyok, ráadásul nem is rossz időpontban, mert háromnegyed öttől hétig, szóval fürdetésre, altatásra még haza is érek, gondoltam, két órát meg kibírnak a mamáék Zsebivel. Aki épp nagyon rendesen evett uzsonnát, s elaludt mielőtt elindultunk a moziba, aztán jókedvűen ébredt és nem volt semmi gond vele. A film maga meg tetszett, az olvasónaplóban írtam is róla.

Aztán péntek reggeltől már csak 3 unoka maradt, mert húgomék még visszamentek Egerszegre, hogy Adri ott is nagymamázzon, meg cicázzon, meg festés után takarítsanak, aztán vasárnap majd mennek is vissza Stockholmba.

Elmentünk Kanizsára hétfőn. Még vasárnap megbeszéltük, hogy viszem magammal Esztit is, mert náluk még zárva lesz az óvoda, úgyhogy megbeszéltük, hogy őt is visszük a mamáékhoz. Az M7 kivezetőjénél az Agip kútnál beszéltünk meg találkozót a sógorommal, pont mielőtt ráfordultunk volna Budaőrsnél a kivezetőre, szólt a telefonom. Odaadtam Babszemnek, hogy beszéljen a hívóval, azaz Eszti apukájával, hogy mindjárt a találkahelyen vagyunk. Ezt el is mondta neki, aztán arról beszélt, hogy amikor Cicáék ott laktak megmászták a hegyet. Odaérve a kijáróhoz, a parkolóban jobbra fordultam, miután kiszálltam vettem észre, hogy balra vártak már ránk, de átjött a sógor a mi oldalunkra. Monda, hogy a telefonban többször is szólt Babszemnek, hogy “Szólj anyádnak, balra forduljatok”, de a fiam csak mondta a magáét. Miután Eszti átszállt hozzánk, négyesben nekiindultunk.

Zsebi már Pestről kifelé elaludt, de aztán felébredt, amikor megálltunk és úgy Fehérvár környékén kicsit rossz kedve volt. Aztán elkezdtek neki a többiek játékokat adogatni és mire a Balatonhoz értünk elaludt, úgyhogy sikerült végülis megállás nélkül Kanizsára érni.

Kedden aztán a svéd rokonok is megérkeztek, úgyhogy négy unoka van most pár napig a mamánál.

Ma voltunk Délegyházán Húsvétozni, tojást keresni meg a húgom születésnapját is megünnepeltük. Részletek előtt csak képek a fiúkról

Babszem és a vonatok, amelyek nélkül sehova egy tapodtat se, most legalább játszhatott velük, amíg megérkeztek a lányok és a nagyszülők Kanizsáról.

Zsebi pedig csak úgy játszott:

Zsebi határozottan kezd ott tartani, hogy eléri amit akar, mert jól kifejezi magát. Mutogat, nyújtózik és derékból kidől az ember kezéből, hogy arra irányítsa a felnőttet amerre menni akar. Imád ücsörögni, arra már rájött, hogyan tudja eltolni magát hátrafelé, de előre még nem húz. Viszont elkezdett ülve megfordulni (a lábait pakolássza, meg előre hajolgat), úgyhogy már látom, hamarosan úgy fog odatolatni mindenhez, amire szüksége van. Kicsit úgy megy, mint a láb nélküli emberek, a kezét használja.

Kaja fronton meg kezd ügyesebb lenni: már nem mindig harap szilárd kajákból óriásiakat, hogy utána fulladozzon és kutatnom kelljen a szájában. Darabosabb bébiételeket (a 8 hónaposok közt van pár, amiben nincs minden rizsszem elturmixolva) is simán megeszi. Ma megismerkedett a kölesgolyókkal, amivel anno még Babszemnél is próbálkoztam, de ő csak nyalogatta és a szájába se vette, vagy ha igen, azonnal öklendezett. Zsebi azonban jól kijön a gömbökkel. Ja és ma még az én paradicsomos babomat is megkóstolta, szóval valószínűleg újra lehet a piros gyümölccsel/zöldséggel is próbálkozni nála. Mert persze a felnőttek kajáját, azt bármikor megenné.
Amúgy nagyon erősek a fogai, lefaragott velük Babszem fa hídpillérjeiből egy darabot, meg a csirkecsont szopogatás rendszerint azzal ért véget, hogy szilánkok kerültek a szájába, úgyhogy felfüggesztettük azt is.

Úgyhogy már van amiben össze lehet mérni a két gyereket, a mozgásfejlődésük majdnem hasonló, Zsebi talán kicsit később indult be, viszont kajában évekkel megelőzte a bátyját. Ami ugye a normális tempó. Viszont őt nem sikerült átszoktatni natur szoptatásra, még mindig bimbóvédőt használunk.

Pénteken volt az oviban a télbúcsúztatás meg a kisze bábú égetés, s ki volt írva, hogy várják a szülőket is az eseményre. Reggel felhívott az ember, hogy megyünk-e, ha már itt a nagyi valaki be tud ugrani 11-re, mert télen volt egy nyílt nap, amire nem tudtunk elmenni és ezt nehezményezte Babszem, mert több szülő is jelen volt. Úgyhogy megbeszéltük, ha én nem is, akkor majd a nagyi elmegy. Az utóbbi történt, bár az égetést a szél meghiúsította, viszont most az egész oviból csak a mi gyerekünkhöz ment valaki. Babszem aztán már nem is akart maradni tovább, hanem kisírta (zokogás és krokodil könnyek, persze), hogy hazajöhessen a nagyival, úgyhogy itthon is ebédelt már, meg aludt utána. Aztán délután így 4-esben mentünk el vásárolni, mert kinéztünk egy cipőt a nagyinak amit mindenképp szeretett volna felpróbálni, megvenni. Persze Babszemnek is kellett volna  venni ekkor egy lábbelit, mert ő se maradhat ki semmi jóból de végül csak egy baseball sapkát kapott.

A hétvégi rossz idő miatt (hideg és szélfújás) a kertgondozás elmaradt naná. Vagyis nem ment ki az egész család Szadára, csak az ember, de ő se tudott permetezni. Viszont így Babszem persze kétszer is elmehetett a Vasútmodell Kiállításra. Szombaton a délelőttöt a nagyival töltötte ott, vasárnap pedig még az apja is velük ment.

Ma reggel meg ovi előtt megint fogorvoshoz kellett menni, sajnos hiába a rendes fogmosás, a nem túlzásba vitt édességek, Babszem hajlamos a fogszuvasodásra. De már nagyon rutinos a dokinál, igencsak megdicsértek és az asszisztensnő emlékszik rá, hogy ő az a kisfiú, akit csak a zajok zavarnak és be kell fogni a szemét, meg a fülét, de amúgy bír mindent.

Zsebire a frontok és a 8. foga rossz hatással volt, hisztisebb volt ezekben a napokban, mint általában. Mára azonban már megjavult, nagyokat aludt és jókedvű volt. Most éppen ott tart, hogy ülve húzza magát előre és tolja hátra. Meg mindent szeretne megfogni, kipróbálni.

Szóval miután visszajött Babszem a kórházból már nem volt semmi baja. Nagyon rendesen betartotta a szabályokat, nem ugrándozott, bármennyire is fájt neki meg se közelítette az óvodai trambulint.

Szerdán jött a nagyi, hogy segítsen kicsit a tavaszi nagytakarításban, úgyhogy most már szép tisztaság van a konyhába, le lettek mosva az ablakok, volt aki ment Babszemért az oviba. Zsebi egyre biztosabban ül és ha nagyon bedühödik és nem szolgáljuk ki, akkor hajlandó elkúszogatni azért, amit kinézett magának. Igazából ha van mellette valaki, akkor eljátszik egész sokáig bizonyos dolgokkal.

Babszem amúgy mostanában Vonatosat játszik a számítógépen és Dinó expresszt néz, s bár már 2x felajánlottuk neki, hogy menjünk el a KöKi-ben lévő kiállításra, az nem érdekelte. Holnap azonban majd megy a szokásos éves Vasútmodell kiállításra a helyi művelődési házba. Már kezdi értékelni a népmeséket. Eddig a Rémusz bácsi meséit szerette, de elhoztam otthonról az egyiket a három Világszép Nádszálkisasszony kötetünkből is és bár eleinte ajánlgattam neki, hogy olvassunk abból, mindig udvariasan hárított. Aztán egy este csak úgy kinyitottam, elkezdtem neki a mesét és megtört a jég. S bár először rókás-farkasos mesét olvastunk sokszor, most már a királylányosakat kéri, nem az állatosakat.

Zsebi nem szereti, ha Babszemnek olvasok, mert olyankor nem vele foglalkozunk.

Nos, Zsebi immár több időt töltött a világban, mint bennem. Az elmúlt hónapban majdnem egyszerre ugye kijött a 4 felső fog, aztán a hét elején megjelent a hetedik is, bal alul. Elkezdett kicsit kúszni, ha olyan kedve van, de még mindig inkább forogva közlekedik, egyre szebben és biztosabban ül. Kikerültünk a hordozóból és most már sport babakocsizunk, úgyhogy új dimenziók nyílnak meg előtte. Egyre többet eszik, ő szívesen megkóstol bármit, mindenféle állagút, csak éppen a fogai miatt azonnal nagyobb darabokat harap és azzal meg még nem tud mit kezdeni. Mondjuk most már én is jobban kezelem a dolgot, mint Babszemnél, nem ijedezem, csak benyúlok a szájába és megszabadítom a feleslegtől. Amúgy meg a kezével nagyon ügyes, kicsi dolgokat is felvesz, jól használ mindent és az utánzás az nagyon megy neki. Apja egyszer mutatta, hogyan kell fütyülni, azonnal csinálta a szájtartást sőt már arra is rájött, hogy tud hangot kiadni.

Biztos csomó mindenben le van maradva a kortársaitól, de nem foglalkozom már ilyesmivel, nem hasonlítgatom senkihez, egészséges vidám kiskölyök, úgyhogy csak ez számít. Na és a képek:

Tiszavasváriban van ugye kutya, meg macska. Háziállatként tartva. A cica az utóbbi évek legjobbja (legalábbis amióta én odajárok). Ugyan Benji névre hallgat, ami eléggé nem illik hozzá, de azért jó fej. Vörös és ha kandúrozni jár akkor sovány, télen meg mindig meghízik rendesen és úgy néz ki, mint Garfield. Íme (bár ez előnyös fotó, nem látszik a hatalmas hátsója):

Még emlékszem, amikor teszvesz néniék elhozták onnan, ahova tejért járnak. Mivel majdnem mindig elmegyünk a porta mellett, s olyankor mindig beszélünk róluk, meg hogy ismét lesznek kiscicák és a macskákat mindig el tudják ajándékozni, sose kellett amúgy megszabadulni tőlük. Mivel beszéltünk róla, hogy ha majd elköltözünk kertes házba, ott lesznek egerek és kell nekünk is házimacska, akit nem bent fogunk tartani és kényeztetni, hanem igenis úgy, mint ahogy azt a nagyszülők teszik: nem mehet be a macska a házba, mert neki kint van dolga, kap enni-inni, simogatást, néha játékot, fedelet a feje fölé, cserében egér se szokott lenni a lakóterületen. Úgyhogy mondtam teszvesz néninek, hogy ha majd eljön az ideje, nyújtsa be az ismerősnél az igényünket mert tőlük szívesen vinnék macskát: ők eleve jól bánnak vele, nem túl kicsin adják tovább és eddig még senki se panaszkodott az onnan kapott állatra.

Az ember persze kinevetett, hogy már macskát tervezek, mikor még sehol sincs a házunk, de mondtam, hogy ha már ő 4-5 éve tervezi, hogy hol és hogyan fogunk lakni, akkor had kalkuláljam be én is a cicát már most. Mert ha várólista van, akkor igenis fontos.