Ugyebár minden nagyszülői nyaralás alkalmával történik valami kisebb baleset. A mostani napokat eddig szerencsésen megúsztuk. Eddig, mint mondtam. Ma délelőtt ugyanis virágnézegetés közben megcsípte Babszemet egy méhecske. Természetesen hatalmas sírás-rívás volt, nehezen hagyta magát még leápolni is, aztán teszvesz nénivel figyeltük, mennyire dagad a mutatóujj és nem lesz-e valami allergiás reakció. De nem volt. Úgy fél óra után már csak kiejteni nem szabadott Babszem előtt, hogy méhecske, mert azonnal sírni kezdett, de már mozgatta az ujját és ebédidőre meg már teljesen le is apadt az egész.
A nagymama persze jobban kétségbe volt esve, meg teljesen odavolt, hogy mi történt, plusz később még azt is mondta, hogy ő ezt megérezte, mert már tegnap gondolt rá, hogy mi van, ha a nagy locsolgatások, virágnézegetések közepette  az ő egyszem unokáját megszúrja egy méh vagy darázs. Amúgy is túlaggódja, félti a gyereket sok mindentől amitől én már nem, plusz mindenki inkább a saját kárán tanul. Pedig a párom szerint még én is eléggé paraanya vagyok.

Minek utána gyerekkorom egyik nagy élménye volt az Abba film, nem volt kérdéses, hogy a tegnap szabadnapomon, amikor moziba mentem a Mamma mia! végül lealázta a többi filmet, amit játszottak délután Nyíregyházán. Természetesen a mozi úgy 1/3-ig volt tele, ami délutáni vidéki filmszínházban azért nem rossz teljesitmény, s a nézők 98%-a volt nő. Kb 3 férfi lehetett, akik nagyon rendesek voltak a csajukkal.

Egyébként meg a filmről Isolde megírt mindent, amit érdemes. Ideális az lett volna még, ha van legalább egy Abba cd-m, amit benyomhatok hazafelé a kocsiban, de a helyi Retro rádióban csak Rapülőket játszottak, pedig bennük még bíztam. Még annyit, hogy mondtam a páromnak, ő is nyugodtan énekelhet otthon Babszemnek, mert ha Pierce Brosnan ki mert állni az ő hangjával egy ilyen filmben, akkor senkinek nincs semmi szégyellnivalója.

Az alvás már alakul, ma már negyed 7-kor kelt a csemete. Viszont most evéssztrájk van. De ezt a meleg számlájára írom. Meg inni mondjuk iszik eleget. De azért kicsit aggasztó, hogy ennyire megbomlik a rendszere, ha eljövünk a nagyszülőkhöz. S érdekes mód, valamiért Kanizsán ez nincs így… Itt meg mire megszokja a környezetét, rendesen alszik meg eszik megyünk is haza. Persze tudom, gyerek éhen még nem halt és jelzi majd, ha éhes meg akkor majd zabál is, csak jó lenne tudni mi a tuti oka ennek az ingadozásnak. Hogy kicsit nyugodtabb lehessek én is.

Ma délelőtt Babszem a nagyapjával volt kinn a kertben és kedvenc elfoglaltságát űzte: virágokat locsolt. A nagyszülők persze vettek neki egy méretben hozzá jobban passzoló öntözőkannát. S megtanulta azt is, hogy az esővízgyűjtő horóból kell merni a  vizet. Odamegy a hordóhoz, felemeli a kannát, jelezve, hogy akkor ezt most egy felnőtt legyen szíves megtölteni neki, aztán megy és eláztatja a mézvirágot, lobéliát stb. Délelőtt a nagypapa átszoktatta a garázs mellett álló hordóhoz, merthogy az volt árnyékban, ő ott állt mellette (nagypapa híresen a kényelmes megoldások híve), s valahányszor az unoka a másikhoz ment és ágaskodott, mondta neki, hogy “Inkább ebből” és Babszem egy idő után átoldalgott oda és pipiskedett addig, amíg meg nem kapta a víz adagját.
Délután én voltam öntözőkanna ügyeletben és hozzám már úgy jött a gyerek, hogy azt MONDTA, tisztán, érthetően: “Ebből”. s a diófa árnyékában álló hordó mellé ment.
Mindig is tudtam, hogy a lustaság viszi előre a világot.
Babszem továbbra se vette szájára azt, hogy anya, bár este a nagymamának mondta már, hogy “mama”, sőt valami nagymama szerűt is hümmög az elejére (nanmamma). Na de hát mit várjon az ember a gyerektől akinek az első érthető szava az volt,  hogy töltő.

Új hely, megint új alvási szokásokat kell felvennie a gyereknek. Vagy ha nem is kell, mindenesetre ezt teszi. Ugyanis tegnap is hajnali fél 6-kor kelt és ma is. Mondjuk sikerült még vagy 20 percre visszaaltatni ma reggel, de előző este meg másfél órán át tartott a fektetés. Csak játszani akart a francia ágyon, ami a szobánkban van. Nem volt tehát egy fáklyás menet. Az lehet a baja, hogy nagyon ragaszkodik a saját kis megszokott dolgaihoz és nehezen alkalmazkodik. Mondjuk nem a környezethez, mert most nagyon jól kijön a nagyszülőkkel, reggel a nagypapával kell menni motorozni, tehát már nem az van, mint legutóbb, amikor nem maradt vele kettesben, mert hozzá kötötte azt, hogy mindenki más lelépett vásárolni. Sőt simán elmehettünk szombaton moziba, tegnap pedig én voltam megnézni, milyen is az új Outlet az M3 mellett, Polgárnál.
Azt hiszem, nem én vagyok a célközönsége ezeknek az üzleteknek. Vagy legalábbis addig nem olyan érdekesek, amíg még újak, mert kevés bennük az anyag és persze pont olyasmit, amit kerestem, nem lehetett kapni (3/4-es vászonnadrágot és egy jó kis esőkabátot), na meg nem vagyok egy márkafanatikus, hogy nekem mondjuk csak Nikeban esik jól az aerobic.

Babszem öregíti magát, ma ugynis megtanította neki a nagymamája, hogy mutassa, hány éves. És 2-t mutat.

Most hívtak a laptopszervízből, hogy már nem lenne gazdaságos a gépünk javítása. Többe kerülne az alkatrész beszerzése, mint amennyi jelenleg a notebookunk piaci értéke. Azt javasolják, próbáljak meg inkább venni egy másikat, ha mindenképp szükségem van hordozható gépre. Úgyhogy be kell ütemeznünk az új asztali pc vásárlása mellé (ami már a finishben van, csak arra várunk, hogy a párom által kinézett alaplap kapható legyen itthon is), egy laptopot is.

Apósjelölt kapott egy laptopot és vett wireless rootert is, úgyhogy most aztán lehet netezni két gépen is náluk, nincs az ember helyhez kötve és még azt próbálja megoldani, hogy úgy helyezze a hardvert, hogy az udvaron is jó legyen a vétel. Legalább ott, ahol az asztal szokott állni. Egyelőre falon kívül 2 méterrel még van juice, utána nincs. De a rooter kábelében még vannak rejtett tartalékok (úgy 3 méternyi).

Mivel a fiam még mindig mormotát játszik én meg már mindent kitakarítottam, letöröltem és csak pakolni kell, úgy döntöttem addig is vasalok. Csakhogy a vasaló bemondta az unalmast. Fogta magát és egyszer csak megállt: nem melegít, nem csinál semmit. Pedig alig 4 hónapja vettem nagy lelkendezve (igaz azóta halogatom a self-clean-t de azért 4 hónapnak nem szabadna megártani neki, a másik 7 évig működött rendszeres tisztítás nélkül), s tök elégedett voltam vele.
Na mind1, most akkor a legtöbb ruhát vasalatlanul viszem, mert ugye tengerpart után mosás már több is volt, vasalás még semmi. Úgyhogy akkor meg pakolok.

Anyuék mennek Svédországba. Apu és Lobi kocsival, komppal, hogy legyen ott autójuk. Anyu a húgommal és Adrival meg repülővel. Ott maradnak 5 napot, aztán a szüleim a levegőben jönnek vissza. Apu határozottan tart a komptól, a tengeri betegségtől. Múltkor, mikor náluk voltunk, épp azt hallgattuk a rádió kabaréban, amikor Badár elmeséli Északi tengeri hajós élményét. Vigyorogtunk, na majd apu is így fog járni. Azért szervezni kellett az utazást is, mert Stockholmból Pozsonyba érkeztek július elején a svéd rokonok, s onnan is mennek vissza. Amikor szó volt arról, hogy majd anyu a húgommal elmegy oda kocsival, aztán beállnak a parkolóba, visszaúton meg majd apu vezet már. Bárki aki meghallotta ezt a lehetőséget hangosan röhögni kezdett, ismerve anyu meg a húgom tájékozódási képességeit. A húgom például hitte már Körszállónak a Teve utcai Rendőrszékházat is. Anyu meg annyira óvatos vezető, sötétben és idegen helyen nagyon annyira bizonytalanná lesz, hogy egyszer konferenciáról hazafelé este a 7-en nem mert kielőzni egy kamiont, akit aztán Siófoktól Kanizsáig követtek (még autópálya előtti időkben történt ez).
Most inkább a nagybátyáim fognak gondoskodni arról, hogy eljussanak Pozsonyba a csajok, aztán majd apuék onnan visszajöjjenek.

Most így július végére összejöttek a nyaralások. A héten inkább itthon tettünk-vettünk, mostunk, takarítottunk, BB megint szervízbe ment, ugyanis behalt a légkondi hűtője, de úgy, hogy cserélni kellett. Ma meg elvittem a pár hete sztrájkoló laptopot is szervízbe. Van egy bizonyos összeghatár, amíg megjavíttatjuk, azon túl inkább nem. Elvégre már vagy 5 éves gép, s most éppen asztalit fogunk újat rendelni, de a laptop kiváló lenne mondjuk a konyhába. Vagy odaadhatjuk Babszemnek. Utóbbi időkben úgyis ő nyúzta. Szóval készülődünk, mert holnap meg utazunk vidékre, az apai nagyszülőkhöz több mint egy hétre. Ez lesz az igazi nyaralás. Nekem mindenképpen, mert a nagyszülők, meg az új kutya alig várják Babszemet. Úgyhogy most majd biztos tudok napozni meg olvasni. Na jó, a napozásban annyira nem bízom, elnézve az elmúlt napok tendenciáit. Aztán augusztus 20. előtt még a Balatonra is kimegyünk anyuékhoz legalább egy hétre.

Ma délután jön be a folyosóról az előszobába kis motorjával, nyújtja felém a kezét. Benne egy kis narancsásrga virág. Gyökerestül. A szomszéd banya ládájából.
Persze nevettem, megköszöntem, meghatódtam, megölelgettem, aztán mondtam, hogy onnan ne szedjen ki többet és visszaástam a virágot a földbe.

A freeblog főoldalán botlottam bele egy régi filmelemzésbe és muszáj volt elmerengnem rajta. Mert velünk még általánosban majd minden nagy, főleg kommunista ünnepen moziban nézettek meg mindenféle szovjet filmet. Csupán kettőre emlékszem belőlük, az egyik a Ballada a katonáról volt, a másik meg a Hurrá nyaralunk! Az utóbbit a szigetre repülés meg a vérátömlesztéses jelenet miatt később még legalább 2x önként is megnéztem a tévében. Egyik még a rendszerváltás után volt!

Tegnap a könyvtárból kifelé jövet rápillantottam az egyik asztalra, hogy gyerekkönyv vásár van. Először csak azt figyeltem, hogy vannak lapozók, de egyik se tetszett igazán, aztán megláttam egy kupac Pom Pom meséit. Gyorsan meg is vettem belőlük hatot, darabjukat 100 pénzért, köztük az originál Szegény Gombóc Artúrt. Emlékszem tavaly karácsonyra kerestem Adrinak Pom Pomot, de mostanában nem adták ki és antikváriumban is ritkán kapni. A könyvtári kiárusításokon azonban kincsekbe futhat az ember, tényleg 100-ért szereztem a múltkor teljesen fitt állapotú Manderley ház asszonyát is. Eddig még csak a kazettákkal jártam meg, pedig hogy megörültem az Óznak meg a Micimackónak (a Gábor Miklós, Margitay Ági, Domján Edit féle, amit nagyon régóta keresek), de sajnos azok már nem voltak jók. Pedig szívesen digizném őket valahogy. A végén azt hiszem az otthoni LPkkel kell majd kezdeni valamit. Addig is Babszem még elvan Gryllus Vilmossal meg Halász Judittal.