Az úgy volt, hogy tavasszal kitaláltuk, idén nyáron fogunk majd kint aludni Szadán. Sátorban. Az egész család. Mert a ház 1nél több személyre nem igazán megfelelő már ottalvósnak, viszont teljesen jó, hogy ott a Wc a fürdő meg minden, szóval nem teljesen nomád, s micsoda nagy kaland lesz ez a gyerekeknek. Úgyhogy nagy lelkesen meg is vettük még a sátorszezon kezdetén a Decathlonban a 3 személyes könnyen felállíthatót, hogy aztán azzal játszanak kint hétvégéken a fiúk. Nyáron azonban csak nem akart összejönni, hogy kint aludjunk. Mert valami mindig közbejött. Aztán amikor a gyerekek lent voltak a Balatonon, egy augusztusi pénteken végre megtörtént a dolog. Kettesben kimentünk, felállítottuk a sátrat, este még sétáltunk is és kint aludtunk az esőben. A sátor teljesen megvédett minket a nedvességtől, a fekhely jó volt (a benti két ágy szivacsát és régi paplanokat vittünk ki), s ugyan kicsit hűvös volt, de hálózsákban nem volt ez vészes. Viszont megint felidéződött bennem, miért is utálok hálózsákban aludni, nem szeretem, ha be vagyok szorítva. Úgyhogy csak ezt tudtam negatívumként felhőzni. Reggel már sütött a nap, grillen készült kolbászt meg tükörtojást ettünk és az én álmaim is teljesültek: este egy kis bor mellett ücsörögtem a teraszon és néztem a naplementét, reggel meg gőzölgő kávéval ugyanott a napfelkeltében gyönyörködtem. Igen, ez jó lesz majd, ha végre kiköltözünk, akkor is.
Szeptember első hétvégéjére pedig beígértük a fiúknak is, hogy együtt fogunk sátrazni. Úgy tűnt, hogy jó idő lesz, nem túl hideg és esőre se számítottunk. Péntek délután én hoztam haza Zsebit, Babszemet az apja, már az előző alkalommal listáztuk, hogy mit kell majd még kivinni, úgyhogy eszerint vásároltunk előző nap és készülődtünk össze. Nagy siker volt vacsorára a grill kolbász, a csípős, legalábbis Zsebinek nagyon bejött. Ugyan amikor sötét lett, kicsit sírt, hogy mégis inkább haza akar menni, de aztán amikor bementek a sátorba és amíg én lezuhanyoztam, ők nézhettek Avatart *, megnyugodott. Vittünk egy csomó takarót, meg hosszú pizsamákat, de a végén még melegebb volt, mint augusztusban, eső is kevesebb esett és jobban aludtam én is, mert nem hálózsákoztam. Reggelire pedig újból volt grillkolbász, úgyhogy a gyerekek is nagyon jól érezték magukat. Ráadásul ugye reggeli után már felállíthattuk a trampolint és egész nap ott volt a sátor is, ahova be lehetett menni. Azt beszéltük, hogy megyünk még újra, de a mostani esőzés miatt ez nem jött össze, úgyhogy gyanús, legközelebb jövőre lesz ilyen alkalom. Addig is majd úgy elevenítjük fel, mint egy nagy kalandot, ahogy a fiúk is egyelőre beszélnek róla.
* Azért mondtam, hogy bár a feeling megvolt, mint amikor mi is jártunk gyerekkorunkban kempingezni a szüleinkkel, hogy sötét meg zseblámpa, hálózsák stb., de nekünk nem volt laptopról filmnézés este.