Igazából van ami nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük. Például elvileg úgy volt, hogy miután Zsebit és a nagyit felteszem a buszra azon a július 17-i csütörtökön, lesz majdnem egy egész gyerektelen hetünk. S mindenfélét terveztem, többek közt, hogy pénteken este dolgozom, aztán meg kimegyünk Szadára és ott fogunk aludni sátorban. Majd miután elbúcsúztam a Tiszavasváriba indulóktól, s befordultam a sarkon, hogy visszamenjek a kocsihoz gödörbe léptem, kibicsaklott a bokám, a kezemben tartott telefonom eldobtam és megsérült a fedőlapja.  A bal bokám meg szinte azonnal óriásira dagadt. De szerencsére haza tudtam vezetni, aztán borogattam, meg jegeltem, pénteken pedig nem mentem dolgozni, hanem folytattam a terápiát. Úgyhogy csak szombaton mentünk ki Szadára, akkor is én főleg az árnyékban ültem, hevertem meg olvastam…  Most már több mint két hete a dolognak, de még mindig nem teljesen százas a lábam. A telefonomat trükkösen, de tudom kezelni, viszont hamarosan azért szervizbe kell adni, ami nem lesz olcsó mulatság.

A napot, amin hiányoztam gyárból ledolgoztam a következő héten, mert gyerektelenül tovább maradtam, viszont többnyire az asztalomnál ülve végeztem minden munkát, lábamat felpolcolva, meg fáslival nyomultam és mindig hazavitettem magam a busszal, inkább átszálltam többször, s igyekeztem keveset gyalogolni. Nem lett semmi a betervezett csavargásokból, vásárlásokból, sőt még könyvtárba se tudtam visszavinni könyveket, úgyhogy késedelmi díjaim is gyűltek rendesen.

Aztán igazából már szerdán (23-án) leutaztunk Tiszavasváriba a gyerekek után, akik nagyon örültek nekünk. Elmentünk megint Miskolctapolcára, kipróbáltuk a szabadtéri medencéket is, a gyerek részleg nagyon bejött Zsebinek. De voltunk a helyi strandon is, ahol meg Babszem élvezhette a csúszdát, s miután 1x lement rajta az apjával, már tök egyedül használta. Úgy volt, hogy utána egy hetet töltünk itthon a gyerekekkel: 2 napot vigyáz rájuk a nagyi, 1-t Cica, aztán meg egyik nap én viszem be őket a munkahelyemre, utána meg az apjuk, hogy aztán augusztus 2-án kimenjünk együtt Szadára, vasárnap pedig leköltöztetem őket a Balatonra, s csak ma (kedden) jövök vissza ők pedig maradnak és kezdetét veszi az unokatestvérekkel való nyaralás. Csakhogy Zsebinek már múlt szerdán laza volt a széklete, s ez csütörtökre komoly hasmenésbe torkollt. Szóval itthon maradtam a gyerekekkel, pénteken azért Babszemet bevitte magával az apja, mert arra ő már nagyon készült, mi pedig a doktornővel randiztunk, s szerinte is elképzelhető, hogy a strandon szedett össze valamit Zsebi. Méghozzá Vasváriban, mert ott voltam én vele a legtöbbet a medencében és enyhébb tünetekkel ugyan, de nekem is ment a hasam. A hétvégi programot (Szada, utazás Balatonszerénybe) el kellett hát halasztani. Pedig idén ugye anyuéké egész augusztusban a nyaraló, a két kisebb lány unoka már ott volt velük 1-től és nagyon várták a fiúkat.

Végül azért sikerült egy B változatot összehozni: szombaton apu feljött Babszemért, az ember egyedül ment ki Szadára én pedig most hétfő-keddről áttettem csütörtök-péntekre a szabimat. Tegnap óta a nagyi vigyáz itthon Zsebire, aki egyre jobban van, ma már csak 3x volt széklete, az se laza, s visszatérőben van az étvágya is és persze alig várja, hogy menjünk a Balcsira.

Úgyhogy most így állunk: holnap megkapjuk elvileg a székletminta eredményét, hogy milyen kórokozónk volt, de valószínűleg már megúsztuk az antibiotikumozást, én letudom az ügyeletem a gyárban, csütörtökön délelőtt pedig kocsiba ülök Zsebivel és irány Balatonszerény. Hogy milyen terveim vannak a jövő hétre, arról inkább nem is írok, mert még azok se jönnének össze…