Amióta D-vel összeköltöztünk, nem volt tévénk. Egyszer TeszVesz néniék úgy gondolták, ez nem élet és kaptunk valami hordozható fekete-fehér tévét ami kb. a Junoszty modernebb változata lehetett, Rossmannban árulták (of all places!) de soha be nem kapcsoltuk és tovább is adtuk Cicáéknak amikor az övéké elromlott… Szóval már 2 évtizede éltünk szépen képernyő nélkül.

Azért a ház úgy lett tervezve, hogy majd ott bizony lesz. Méghozzá nem is kicsi, hanem jó nagy 🙂 Csomó mindent meg szerettünk volna előtte még csinálni, hogy aztán majd a nappaliba legyen kanapé meg tévé. S most őszre végül úgy jött ki, hogy itt az idő: kell az a televízió. Amit már pár éve kinéztünk, sajnos az ára csak nem ment lejjebb, úgyhogy megrendeltük.
Kalandosra sikerült a kiszállítás még november végén, mert délelőttre ígérték, de lerobbant a kocsi, aztán meg aznap mindenfelé balesetek meg dugók voltak, úgyhogy már jó sötét volt amikor megérkezett a fuvar. Ráadásul felénk első körbe jönni sötétben nem egy leányálom. Mindenesetre legalább csak én voltam otthon a gyerekekkel azon a pénteken sötétedés után, úgyhogy simán bejöttek az udvarra, meg tudtak fordulni, behozták a tévét.

Lelkesen lőttem a képeket róla, mellé állt még Zsebi is, hogy látszódjon milyen szép nagy a tévé. Sőt élő adásban kezdtük el kibontani, mert D. pont akkorra ért haza, amikor a családi Skype* volt. Aztán pofára esés jött, hogy a szép csomagolásban törött volt a képernyő. Úgyhogy szépen abbahagytuk a bontást. Másnap bejelentettük a csereigényt dokumentáltunk meg minden. Még utána hétfőn nagy lelkesen jött is a futárszolgálattól valaki, hogy elviszi, de hát kisautóval jött (nem is értem, hisz a fuvarlevélen rajta volt mekkora dobozról van szó), de persze esélytelen volt, hogy elvigye. Adott pár jótanácsot, hogy mikor kiket keressek majd szállítás/csere ügyben, meg hogy mindig még a legkisebb szerkenytűt is ki kell azonnal csomagolni futár jelenlétében mert akkor máris megoldódik a visszaszállítás, ugyanis annak leszervezése, főleg nagy tárgy esetén sokáig tarthat. S valóban az utóbbi történt, mert csak a hét végén tudták elvinni a rossz tv-t. Ami aztán visszakerült az eladó raktárába, nekik újra kellett rendelni, miután megérkezett, fuvart szervezni.

Ja és semmi se ment automatikusan. Minden lépés után vártam 1-2 napot aztán telefonálgattam és úgy tűnt, hogy mindig a telefonálásomra indultak meg a dolgok. Úgyhogy hiába rendeltem meg november közepén a tévét, nem érkezett meg még Karácsonyra se. Ugyanis pont december 22-én írta a bolt, hogy átadták a futárszolgálatnak. Próbáltam őket zargatni, de érdekes mód náluk még nem szerepelt a csomag, mint amit ki kell szállítani, úgyhogy lemondhattam a Karácsonyra lesz tévénk dologról. Meg a család is, akik nagyképernyőn akartak nálunk Netflixezni.

Nagybátyám szerint kellett volna reklamálnom, hogy tönkretették a Karácsonyunkat mert a család, főleg a gyerekek arra számított, hogy tévézhetünk de a szerencsétlenkedések miatt ez nem történt meg, úgyhogy a lelki sérüléseinket is térítsék meg.

Reménykedtem még abban, hogy a két ünnep között majd kiszállítják, de a futárcég nem volt elérhető, gondoltam kipihenik a karácsonyi hajtást. Aztán január 3-án kiderült, hogy tönkrementek. Úgyhogy itt még jó is volt, hogy nem vették át a tévémet, mert az bent maradt a bolt raktárában.

Kezdődhetett újra a telefonálás. Közben a bolt a számlázással is szerencsétlenkedett, az első befizetésemről, amiben a tévé ára mellé kifizettem a szállítást is, kaptam egy negatív számlát. Nem értettem, mondtam, hogy de hát cseréről van szó, nem akarok újra fizetni. De hogy a könyvelés így meg úgy, adjak számlaszámot, visszautalják a pénzt.

Meglett az új szállító, nála meg úgy szerepelt, hogy utánvéttel rendeltem az árut. Na ezen se tudtak már változtatni, fizessem helyben. Újabb érdeklődés, hogy ugye lehet kártyával mert kápé annyi nincs, hogy tévét vegyek belőle.

Utolsó még az volt, hogy felhívott az új szállító, hogy sérült a doboz, amit kaptak, kihozzák-e. Mondtam, hogy nyugodtan, mert korábban meg sértetlen dobozban volt hibás áru, úgyhogy úgyis a szállítók jelenlétében ki fogom csomagolni.

Végül jöttek, világosban, odataláltak, hozták a sérült dobozt (ami tök úgy nézett ki, mint amilyenbe mi is csomagoltuk a visszárunkat), kibontottuk és a tévé ép volt, sőt tudtam kártyával is fizetni.

Utána még maradt telefonálás, mert az első árat nagyon lassan utalták vissza, de legalább a végén mondhatni jól jártam, mert a szállítás díját, amit eredetileg kifizettem másodszor nem kellett, akkor csak a tévé árát vonták le.

Úgyhogy január első hétvégéje óta két évtized meg másfél hónapnyi hercehurca után (minden családi beszélgetés úgy kezdődött ezalatt, hogy na és mi hír a tévénk felől) lett egy televíziónk és élvezzük 🙂

*2020 tavasza óta este 8-kor illetve nyáron 9-kor húgaimmal és anyuval szinte minden nap beszéltünk, a kezdeti karanténok miatt ugye az utazást ki kellett hagyni, s így tartottuk a kapcsolatot és ez a szokás szépen megmaradt.