Naptárazás ismét

notebook-428293_1280Az az igazság, hogy már ősszel elkezdek nagyon izgulni, hogy akkor most majd veszek jövő évi naptárat és nézegetem a kínálatot. Mert az most már egyre szélesebb és izgalmasabb és egyre inkább kétségbe ejtő. Mert ha az ember megnézi a pinterestet vagy kreatív fórumokat, azt látja, hogy vannak ezek a roppant drága naptárak, amik csillognak és villognak, de az ügyes kezűek még a simából is tudnak szépet csinálni. Csak aztán valahogy nekem úgy tűnik, hogy ezeknek a naptáraknak a végén nincs már más funkciójuk, mint hogy szépek és dekoratívak legyenek. S a sok csillogás mellett nehéz megtalálni benne például, hogy hányra is kell orvoshoz vinni a gyereket.

Tavaly is azt írtam, hogy végüla nézelődés után mégis a szokásos Moleskine mellett döntöttem. (A cuki kóreait meg odaadtam Dórinak ajándékba, nem tudom, azóta használta-e)  Ami végülis bevált, alkalmaztam néhány dolgot, amit máshol láttam, de még mindig van pár dolog, amiben hiányt érzek. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami rendszert vinni a naptárhasználatba. S talán dokumentálom is, hogy miképp.

Continue Reading

Technikai fejlődés

Zsebi ugye nagyon sokáig elvolt azzal, hogy valakit mindig megkért, tegye be neki nézni a youtube videókat. A bátyja már 3 éves korában maga kezelte a gépet, de öcsi csak lustázott, bár egy kis kattingatással már próbálkozott. Aztán májusban, amikor Babszem lekezdett Minecraftozni, minden megváltozott. Ő is rákapott a dolog ízére, tetszett neki amit a nagyon (Zalánnal) játszottak, ott állt és nézte, majd amikor egyedül maradt az erdei iskola 4 napja alatt és én pl. nem tudtam elővarázsolni neki a creepereket és társait, elkezdett apja segítségével először játszani. innen már nem volt megállás. Tök jó házakat épít Minecraftban és kiválóan eligazodik a térképen. Youtube-on megtalálja amit nézni akar, tanki onlineban is jól kezeli a tankját és most, hogy megtaláltuk és az én gépemre feltettük újra a régi kedvenc játékomat a Heroes IV-t, azzal is ismerkedik. S mindent egyedül akar persze csinálni.

Eddig a számok se érdekelték, de most már mutogatja: egyik kezén ennyi meg a másikon annyi és megkérdi a végeredményt. Valamint a villamosok és buszok számait is tanulmányozza és néha nem rajzol, hanem ír. Bár a minap is kicsit megsértődött, mert a figurát amit rajzolt képtelen voltam bármilyen betűhöz hasonlónak nyilvánítani és így elnevezni… de a végén azért kiegyeztünk egy kis g-ben.

Continue Reading

Könyvmoly

Ma Babszem azt mondta, hogy ő könyvmoly. S tényleg már kiolvasott jó pár könyvet és legutóbb két számára teljesen ismeretlen meseregényt is (mert a nyáron még főleg olyanokat olvasott, amiket már egyszer legalább együtt végigolvastak az apjával). Ráadásul azért is igyekszik, hogy legalább heti egy könyvet elolvasson, mert azok bemutatásáért kaphat ötöst (nem mintha amúgy kevés jelese lenne). De nem csak regényeket olvas ám, hanem MiMicsodát is és olyan elképesztő memóriája van, hogy mindent megjegyez első olvasatra. A MiMicsodákat ő szokta kivenni az iskolai könyvtárukból. A kerületi könyvtárban is voltunk párszor, de ott még nem érzett rá a dolgok ízére, mindig csak 1-1 kötetet hoz el, főleg olyat amit már ismer. De azért nem panaszkodom 🙂 Szerintem még nem kéne Harry Pottert olvasnia 9 évesen. Viszont lehet, hogy elkezdem beszerezni magyarul az új illusztrált kiadásokat, mert amúgy is csak az első kötet van meg nekem valahol, s szerintem nem fog ártani belőle egy teljes garnitúra.

Continue Reading

Lukács Edvárd

És akkor szombaton késő délután elmentünk porszívót venni a Média Marktba. Ahol amíg mi nézelődtünk a fiúk játszottak, aztán meglett a kiválasztott, viszont nem volt éppen eladó, hogy lepakolja nekünk a doboztornyot, úgyhogy odébb álltunk a tévéket* is megnézni. Zsebi épp bújócskázott és másfelé futott Babszem elől, aki szólni szeretett volna neki, hogy megyünk máshova. Mivel 2 perc múlva se jött utánunk a gyerek, a párom elment a keresésére indult. Újabb 2 perc után mi is felkerekedtünk Babszemmel, amikor megszólalt persze a hangosbemondó, hogy “Lukács Edvárd várja a szüleit az információs pultnál!” Erre elkezdtünk röhögni Babszemmel, hogy na ez tuti nekünk szól és elindultunk a pult felé, de addigra az apja már összeszedte Zsebit (egyébként pont akkor ért oda, amikor bemondták a nevét).

A kis srác persze észrevette a bújócska kezdete után, hogy nem keresi Babszem, de mire visszament a porszívókhoz már nem talált minket, akkor futott össze az eladóval aki elvitte az info pulthoz. Igazából nem volt ideje senkinek se komolyan megijedni mert az egész úgy 3 perc alatt zajlott le. Mindenesetre szépen meg tudtuk ejteni az áruházban nem bújócskázunk és nem megyünk messzire, főleg úgy, hogy nem látjuk a szülőket beszélgetést.

Azóta Lukács családként hivatkozunk magunkra.

 

*Nem, még mindig nincs tévénk és egyelőre nem is lesz, de azért mindig elgyönyörködünk a 2m átmérőjű 1,8 millába kerülő LG-ben, elképzelve, hogy ezen nézzük a kedvenc filmjeinket.

Continue Reading

Státusz

Tavaly nem jutottunk el Zsebivel a 3 éves státuszra, de idén megtörtént a dolog. Péntek reggel elmentünk a védőnőhöz, akik közben már jó egy éve elköltöztek. Nem is találtunk oda elsőre, mert az új címen egy hatalmas ház van ami teljes utcahosszt elfoglal, mindenféle bejárattal, üzletekkel és én rögtön eldugott helyen kerestem őket. De kiderült, hogy főbejáratuk van tényleg szépen felújított váróteremmel meg irodákkal, vizsgálókkal.

Zsebinél amúgy minden rendben, a szemvizsgálatnál volt kicsit bizonytalan, de szerintem csak nem értette és tudta jól elmutogatni, hogy merre állnak a villák… Mert néha felismerte és jól mondta ami az alsó sorban volt, néha meg nem. Mindenesetre most már tudom, miért rövid neki az összes nadrágja. Ugyanis cipőben 115 cm-nek mérték, s míg a 104-es hosszú ujjú pólók jók neki, ugyanezen méret nadrágjai főleg bokáig érnek. Szóval ő is egy hosszú lábú gyerek. Felöltözve 18 kg, még mindig nem nehézsúly, de ezt se bánjuk 🙂

 

Continue Reading

Őszi szünet

Kicsit felemásra sikeredett, nem teljesen úgy, ahogy elképzeltük és betegség is keretezte. Október 23. hétvége után a nagyi kedden hozta fel a srácokat Pestre, Babszem már teljesen jól volt, de azért betartottuk az utasításokat és 5 napig, csütörtökig bezárólag még szedte az antibiotikumot. (Mivel közben nekem is elkezdett folyni az orrom, csatlakoztam és megettem a maradék Augmentinjét 🙂
Szerdán leutaztunk Zalakarosba, mert végül ott foglaltunk 2 éjszakára szállást a MenDanban, ami jó választásnak bizonyult: bár a csúcsidő miatt már nem kaptunk családi apartmant, csak szobát, de az elég nagy volt és amúgy se töltöttünk sok időt ott.

Mert persze a helyi élményfürdő volt a lényeg, amit a megérkezés után elkezdtünk tesztelni. A fiúk persze nagyon élvezték, főleg Zsebi volt igazán ügyes a karúszójával teljesen bátran vett részt a sodrásban is. Az ellátás jó volt, Babszem szörnyen élvezte, hogy kiszolgálhatta magát és kb. azt evett amit csak akart: Reggelire persze csak kuglófot meg lekvárokat a vacsoráknál meg a sütik domináltak, de a svédasztalozás nagyon bejött neki.

Mivel közel voltunk jeleztük is anyunak, hogy pénteken tuti odaérünk Kanizsára ebédre, mert 11-kor kellett elhagyni a szállást, de előtte még utoljára megmártóztunk a fürdőben. El is határoztuk, hogy nyáron Zalakaros strandját is kipróbáljuk, mert rendesen fel van újítva.

Szombaton tartottuk anyu születésnapját, ismét elmentünk étterembe és készült családi kép is, méghozzá selfie bottal, ugyanis a húgomnak volt, és persze ki kellett próbálni.

20151031_154605

Késő délután pedig kimentünk a temetőbe, mert húgomék már jöttek is vissza Délegyházára. Mi még vasárnapig maradtunk, a srácok így lehettek még együtt Adrival, aki az apjával 4 napra hazaugrott villámlátogatásra.

Itthon aztán hétfőn kezdődtek volna a munkás napok, de hétfő délutánra Babszem rosszul lett, épp korábban mentem érte a suliba, mert fogorvoshoz volt időpontunk, de azt lemondtam és hazajöttünk, 38,7 lett a láza. Ami aztán másnap már csak 37,4 volt és azóta semmi, valami vírust kaphatott el, doktor néni kiírta, szerda 11-ig én vigyáztam rá, azóta meg az apja. Ugyanis közben a nagyszülők is kivonódtak a forgalomból. Apu is magas lázas lett hétfő estére és a nagyi is ágynak dőlt náthával.

De most már mindenki jobban van, Zsebi pedig kitartóan jár az oviba 🙂

Continue Reading

Meglepetés

Erről azért kell írni, mert szerintem tökre példaértékű és megmutatja, hogy az internet sok mindenre jó, s idősebbek is bőven elkezdhetik a használatát.

Az úgy volt, hogy közeledett Alex, a kozmopolita unokaöcsi első születésnapja. Még a mi fiaink is be voltak sózva annyira, hogy Babszem erősködött egy nappal korábban, csütörtökön hívjuk fel a svédeket, mert ugyan csak pénteken lesz a nagy nap, de ő akkor LogisSchoolban lesz, később ér haza, s hátha addigra már aludni fog az ünnepelt. Tárcsáztuk hát Stockholm-ot, ahol apu vette fel a skype-ot. Ugyanis ő és a mama szép csöndben és titokban, meglepetésként délután 4-kor megjelentek. Előző nap még pont beszéltünk velük telefonon*, sőt akkor, amikor a húgomék meg a skype-on voltak szintén a nagyszülőkkel társalogva. Senkinek nem szóltak egy szót se, de hát úgy voltak vele, hogy eddig egyetlen unokájuk első szülinapját se mulasztották el, a legkisebbével se tesznek kivételt. Úgyhogy apu szépen az internet használatával repülőjegyeket, vonatjegyeket foglalt, térképen kinézte az útvonalat, a tömegközlekedést, mert nehezített pályán voltak, ugyanis húgomék épp a nyáron költöztek és az új lakásnak a címét ugyan tudjuk, de eddig még nem járt ott senki a hazaiak közül. Egész mostanáig.

Szóval a nagyszülők eléggé megleptek mindenkit. Szerencsére a húgomék jól vették a dolgot és befogadták őket pár napra 🙂

*Aznap egyedül azon voltam meglepődve, hogy anyu azt mondta fodrásznál volt. Gondolkoztam is rajta, hogy vajon miért? Hiszen csak akkor szokott elmenni, ha minket vár (ami az őszi szünetig nem volt esedékes), vagy valami nagy eseményre hivatalos.

Continue Reading

Hol is tartottam?

Már rá se merek nézni a dátumra, hogy mikor írtam utoljára. De nem is kell, mert úgyis az orrom alá dörgölik családtagok, hogy de hát már milyen régóta nem frissítetted a blogot. De sebaj, mert jövő héttől ugye november, ami most már tradícionálisan az a hónap, amikor sokat írok felváltva ide és az Olvasónaplóba. Meg közben persze lelkesen mindenféle nehézségeken keresztül is, de azért nyomulunk a Podcasttal. Meg a leltárral. Aminek még mindig nincs vége, de az ősz a gyárban sokkal keményebb lett, mint számítottunk rá.

Volt persze közben betegség is. Zsebi kezdte, neki a torka fájt kicsit október elején, pont amikor egy pénteken nem kellett oviba mennie, úgyhogy itt volt vele a nagyi. Vasárnap estére viszont én voltam, aki igazán belázasodott. Mikor hétfőn kijött a gyerekorvos, megnézett engem is és mindkettőnknek írt fel antibiotikumot így szerencsésen a keményebb dolgokat (nekem kezdődő tüszős mandulagyulladást talált, Zsebinek meg málnanyelvet ami skarlát előjele is lehet) így elkerültük. Úgyhogy jutott egy hét kényszerszabadság nekem. Aztán most meg, az őszi szünet kezdetével, az előző körtől 3 hét távolságra Babszem torka is belobbant, de szokásától eltérően nem volt láza, csak nagyon nem tudott nyelni szegény. Pont Tiszavasváriba mentünk le 23-án, úgyhogy végül vasárnap kihívtuk ott is a doktorbácsit, aki szintén antibiotikumot írt fel. Estére, két adag elfogyasztása után már teljesen jól volt és duplázott is: kétszer kért az ebédnél még hátra hagyott hús + káposzta kombóból.

A srácok még egy napot maradnak nagyszülőknél, aztán meg a hét második felében együtt megyünk őszi szünetezni.

Continue Reading

Szerelmi háromszögek

Tamara anyukája mondta az egyik reggel (talán hétfőn?), hogy otthon a lánya közölte, hogy Zsebihez akar feleségül menni, mert ő olyan vicces. Előző héten már Lilián anyukája is mondta, hogy “Ugye tudod, hogy Zsebi és Lili szerelmesek?”. Megbeszéltem a fiammal, ő azt mondta, hogy hát ha a Tamara feleségül akar hozzá menni, akkor rendben van, költözzön hozzánk. Majd az anyukája szerez egy másik gyereket. Illetve azóta pontosított, hogy Misike is hozzánk fog költözni, mert ő meg a legjobb barátja. Viszont Zsebi azért igazából belém szerelmes, ezt ma is többször bevallotta nekem.

Babszemnél kicsit másképp állnak a dolgok. A tavalyi “csaja” már másé. Hogyhogy? Kérdeztük tőle, mire azt válaszolta, hogy hát a Gábor azt mondta, mostantól a Bogi az ő csaja. Úgyhogy hagyta. S azóta sóhajtozik, hogy ő már túl van egy szerelmi csalódáson. Mondjuk biztattuk, hogy lehet, ebből a Bogi semmit se tud, úgyhogy talán udvarolnia kéne neki.

 

Continue Reading

Különös órák

Úgy látszik, hogy bármennyire is igyekeztünk úgy szervezni a gyerekek életét, hogy minél tovább maradjanak gyerekek, játszanak és ne járjanak állandóan különórákra, lassan a hét minden délutánjára van/lesz valamelyiküknek programja. Mondjuk legtöbb esetben azért még iskola meg óvoda időben vannak ezek, de azért előbb-utóbb nekünk is szükségünk lesz olyan családi tervezőre, ahol mindenkinek külön oszlopban vannak a héten aktuális programjai.

Babszem esetében ugye kezdődött az énekkarral, majd a focival, ami most éppen ott tart, hogy kedd-csütörtök suli után. Az énekkar szerencsére még mindig a csütörtöki iskolai játékidőben van, de marad ideje megcsinálni ott bent a háziját. Jövő héttől azonban péntekenként általa választott számítógépes suliba fog járni. Azt mondta, hogy meg akar tanulni programozni, mint az apja.

Zsebinél még ovis dolgok vannak: az úszás az ugye várható volt, egyelőre szerda délután van, jó időben meg közel van most az ovi az uszodához (konkrétan 100 m-re), úgyhogy tudják majd vinni őket és kényelmesen értük lehet menni. Aztán oviidőben lesz foci is, amire már tavaly jelezték Tibi bácsiék, hogy remélik, Zsebi járni fog (ezt a nyári táborban is nyomatékosították, merthogy olyan jól vezette a labdát 4 éves létére, mint sok nagyobb se). Még lehetett volna Judo is, de amikor Zsebi megkérdezte, hogy az mi, az apja úgy magyarázta, hogy ott a sportolók egymást ruhájuknál fogva dobálják. Erre a kisfiam másnap már úgy mondta az oviba, hogy ahol egymás pólóját kell cibálni, oda nem akar járni.

Continue Reading

Folytatódnak a hétköznapok

Lassan de biztosan kezdünk belerázódni a hétköznapokba. A héten Babszem már volt foci edzésen is, Zsebi pedig úszni. Ennek örömére az utóbbi éjszaka hányt. Úgyhogy ma itthon maradtam vele, szerencsére reggel óta semmi jelét nem adta annak, hogy több lett volna az egész kaland egy gyomorrontásnál. De még az is lehet, hogy vizet nyelt az uszodában.

A Klári néni megint kérte, mint tavaly ősszel, hogy szeretne velem suli után beszélni, Babszem azt mondta, hogy mostanában nem győzi kivárni, míg felszólítják és mások előtt bekiabálja az eredményeket (néha rosszat) és biztos erről akarnak velem beszélni. De kiderült, hogy megint csak úgy mint tavaly annyit mondtak, hogy kicsit el van varázsolva és nem mindig figyel oda arra, ami körülötte folyik. De múlt ősszel is elmúlt, talán most is el fog.

Viszont megette a brokkolit ebédre, s ennek az üzenőfüzetben is van nyoma:

brokkoli

Continue Reading

Szülők és értekezletek

Az év kezdése együtt jár a szülői értekezletekkel is. Még szerencse, hogy bár két teljesen különböző intézménybe járnak a fiúk más-más napokra tették ezt a kiemelkedő alkalmat a pedagógusok.
Az iskolában persze úgy kezdte Hajni néni, hogy ő rövid lesz. De nem volt az, mert a kijelentéseit a kéréseit azokat mindig megmagyarázta és jó sok példával, hogy minden szülő érthesse. Mindenesetre bár a kollégáim, akiknek iskolás gyerekei jóval nagyobbak riogattak, hogy a 3. osztály már nagyon nehéz, meg komoly meg sokat kell tanulni meg jajj és jujj. Ehhez képest szerencsére Babszem tanárai a Vekerdy féle elveket vallják, s követik, azaz megpróbálnak rugalmasak lenni egy központosított merev rendszerben. Úgyhogy egyelőre nem féltem a srácot, állni fogja a sarat.

Az óvodában meg végül is már 5. alkalommal ülöm végig ezt a szülőit, úgyhogy sok újat nem mondtak. Az átmeneti hely szerintem tök jó, rosszabbra számítottam, ami azonban gáz, hogy most nincs saját konyha, hanem ők is a reformozott rendszerből kapnak. Mindjárt első héten volt is késés, úgyhogy később reggeliztek, sőt egyszer ebédeltek is a gyerekek, azaz  nem tudták tartani a megszokott időbeosztást… Márpedig ez oviban, kicsiknél még azért fontos. Illetve most már, hogy meg van szabva mennyi cukrot meg kalóriát adjanak a kicsiknek nincs gyümölcsbehozatal és saját teát se lehet főzni a csoportba, mert jajj akkor megnő az ovisok cukorbevitele.

A suliban nem jelentkeztem semmire, de az ovis csoportnak megcsináltam a titkos csoportját, hogy az információk (meg a csí) jobban áramoljon. Egyébként az egyik apukánál volt az ötlet, hogy valaki mindig fényképezze le az üzenőfalat és tegye fel, mert hiába mondják, hogy azt nézegessük a szülők tuti elfelejtik, aztán meg nem hozzák be amit már 2 hete kértek tőlünk írásban.

Continue Reading

Szeptember 1

Az úgy volt, hogy én azt terveztem, Zsebi már 31-én megy majd oviba, Babszemnek meg ugye majd kedden indul a suli, ő egy napig lehet egyszem, valamelyik szülő munkahelyén (apjánál) töltheti a napot. Meglátogattam az új helyén az ovit csütörtökön még előtte, ott kiderült, ők is csak 1-jén várják a gyerekeket, úgyhogy a nagyi még maradt. Egyébként ez az átmeneti hely sokkal jobb, mint a régi ovi: nagyobb tágasabb terek, szobák, mondjuk több lépcső, meg külön ebédlő van, de esős időben is van hely bőven fedél alatt játszani, az ablakok jól záródnak és minden egész felújított (a folyosó kőkockái, na azok a hagyományos szürkék, de azt elnézzük), óvónőknek is több helyük van, kényelmesebb iroda, öltöző stb.. Az udvar nagy, csak kevés a játék. Szóval igazából ha mégse készülne el 1 év alatt a felújítása a régi épületnek (s mivel még neki se álltak, nem is bízok benne), akkor se esek kétségbe.

Szeptember 1-én nem készült első napos fotó a srácokról. Időben felkeltünk, elindultunk, a nagyi is jött velünk, hogy megnézze, hol lesz most az ovi. Babszem és az apja beértek 7.40-re a suliba, gyanítom, hogy ez lesz az éves csúcs és nem nagyon fogjuk megdönteni. De még én is 9 előtt beértem a munkahelyemre Zsebi leadása után. Neki lehet nehéz lesz, mert mint kiderült, legjobb haverja elköltözött, meg az egyik óvónéni is babát vár és már otthon van, de végül az első nap vidáman ment be és jött is haza. Állítólag csak akkor sírt, amikor ebédnél szembesült a brokkoli főzelékkel. De aztán evett fasírtot.

Babszem már aggódik pár dolog miatt, hogy kevés a füzete, hogy beér-e majd csütörtökön angolra, de náluk meg tovább csökkent a létszám, már csak 23-an vannak az osztályban, angolból pedig 4 csoportjuk lesz.

Continue Reading

Nyári hetek I.

Most már elfogyott a szabadságom (vagyis 6 nap maradt, de azt az őszi betegségekre, illetve az ismét extra hosszúnak ígérkező őszi szünetre tartalékolom), visszatértem dolgozni is. Persze rögtön azzal indítottunk, hogy tegnapi esőzés miatt a raktárunk beázott. Ami végül csak inkább takarítási gondot jelentett, mert szerencsére a nehezen mozgó raktárosunk miatt már évek óta az alsó polcokon nincs könyv, illetve egész magasan vannak azok is, szóval ott nem volt kár. Viszont az én egységemben igen, úgyhogy sok könyv elázott. Első számolásra vagy 300 darab. Ennek egy részét mondjuk amúgy is selejteztük volna, de azért vannak amiket pótolni kell. Mert hogy megszáradni rendesen nem fognak, a helyreállításuk meg drágább, mintha újra vennénk őket… Majd dönt erről a főnököm. Vagy nem, mindenesetre én most listákat gyártok arról, hogy mi mennyibe kerül, mennyire használt stb. De még az is lehet, hogy kapunk biztosítós pénzt és akkor semmi vész. A VHS kazetták meg amúgy is mentek volna a szemétbe… Szóval munka az van. A nyaralás meg jól telt.

Mialatt a srácok Tiszavasváriban voltak, sajnos meghalt a dédimama, aki jövőre lett volna 90 éves, de már évek óta egyre romlott a szellemi állapota. A testi az nem, még az utolsó időkig a kertjét például rendben tartotta. De a kezdődő kánikula idején összeomlott és már nem jött rendbe. Eleinte még tanácstalanok voltunk, hogy mi legyen a fiúkkal, de végül maradtak a nagyinál, s talán mindenkinek jobb volt így, mert teszvesz néninek erősnek kellett maradnia az unokák miatt. Úgyhogy a nyaralás mindjárt két rossz hírrel kezdődött. Először is, hogy egy nappal tovább kellett maradnom, mert új munkatárs jött, aki ugyan átmeneti segítség volt, viszont VIP és a főnök azt akarta, hogy én tanítsam be, hogy tud segíteni a raktározásban. Aztán meg ugye ott volt a temetés.

Augusztus első szombatján kimentünk Szadára elintézni a telket, én főleg kaszáltam, meg hallgattam a karaokezó bandát valamelyik közeli telken. Ez hol mulatságos, hol meg idegesítő volt. Az ember egy nappal korábban lement a fiúkhoz, úgyhogy talán ilyen még nem is volt, de egy vasárnapot teljesen egyedül voltam a lakásban. Szép kis tennivalók listát írtam, amit egész jól végre is hajtottam. Hétfőn pedig busszal utaztam le a családom után.

Tiszavasváriban

Beosztottuk, hogy minden napra legyen program. Kedden (augusztus 4), elmentünk Nyíregyházára moziba, megnéztük a Minyonokat, aztán pedig elmentünk vásárolni és mivel nálam volt a 3. osztályba kellő bevásárló lista, meg utolsó munkanapon felvettem a beiskolázási segélyt a gyárban, hát elintéztük Babszemnek az iskolai cuccok beszerzését. Úgyhogy augusztus 4: készülés az iskolára kipipálva. Este pedig volt tábortűz, rablóhús és szalonnasütés. Szerdán elmentünk Miskolc- Tapolcára, ahol most már Zsebi is nagyon élvezte a fürdést, különös tekintettel a vadvízre, ahol kifejezetten apával szeretett úszni. Csütörtökön, a legnagyobb melegben volt a temetés. Én nem mentem el a srácokkal, a feladatunk az volt, hogy a kaját várjuk a búcsúztatóra, megterítettünk meg aztán főleg a kávét főztem, a gyerekek meg az udvaron játszottak. Délután pedig, ahogy ígértük, elvittük őket a helyi strandra, ami tavaly óta is sokat bővült, s mind a két gyerek főleg csúszdázott, Babszem a nagyon, Zsebi meg a gyerekmedencében. Pénteken is a strandon voltunk, Zsebi nagyon belejött az úszásba a karúszóval, bátran bement a tanmedencébe is, ahol nem ért le a lába és egyikünktől a másikig úszott. Én pedig, be kell vallanom, ráéreztem a karaoke ízére. Nagypapának ugyanis van erősítője, mikrofonja a youtube-on pedig mindenféle karaoke videók, úgyhogy énekeltem egy csomót. S meg kellett követnem a szombaton kiröhögött bulizókat, ez a karaoke nem is olyan egyszerű műfaj. Bár a Beatles dalok elég jól mentek, arra büszke voltam 🙂

Szombaton reggel pedig felkerekedett mindenki és elmentünk Mogyoróskára, ahol a nagyi nővére tartotta az 50. házassági évfordulóját. Ami valójában az 51. volt, de a 2014-re hirdetett buli elmaradt, mert a külföldön élő legkisebb lány családjában betegség volt, úgyhogy nem tudtak hazajönni Angliából. Szóval most volt esküvő (az egyik vő lelkész, ő adta össze őket újra a görög-katolikus templomban), utána ebéd és ott volt szinte mindenki az ember családjából, az összes ág a rengeteg unokával és bár a kajától nem voltunk hasraesve, meg nagyon meleg volt, végül jól sikerült évforduló lett. Ebéd után pedig felmentünk a Regéci várhoz, aztán meg az aranylakodalmasok kertjében a gyerekek meg az apjuk a többi csemetével hatalmas vízi csatát tartottak és ellocsolták Sanyi bácsi 3 hordónyi tartalékát 🙂

vizicsata

Vasárnap egy délelőtti vízicsatát követően ebéd után jöttünk vissza Pestre, de még Szadát is útba ejtettük, betakarítottuk a terményeket: paradicsomot, szőlőt meg még volt egy kevés ringló.

 

Continue Reading

Nyári kedvencek

A csütörtöki kedvencelős postok nyári szünetet tartanak. Legalábbis ez az elegánsabb megfogalmazása annak, hogy lusta voltam az elmúlt hetekben. Hivatkozzunk mondjuk, a melegre.

Júniusban a Balatonon tartottuk meg ugye Zsebi születésnapját, utána még a gyerekek másfél hétig maradtak ott, aztán lementünk mi is utánuk.  Közben itthon végre eljutottam az Ultron korára is A.-val, meg a leltár teszthete jól sikerült és a főnéni elégedett volt a projekt tervemmel és annak felvezetésével. Persze pont azon a szombaton, amikor nagy dugó volt,  indultunk a Balatonra, mert kijött ugye a jóidő. S mivel az M0-ig egészen jól eljutottunk, bizakodóak voltunk, de ott már elkezdődött a torlódás, úgyhogy utolsó pillanatban kitértünk és M1 meg 811-en mentünk Fehérvárig. Útközben legalább láttuk a felcsúti “Itt hamarosan űrállomás épül”plakátot 🙂

AlexolvasasÉn kivettem egy hét szabit, volt sok fürdés a tóban, nagybátyáméknál jártunk László napozni, megint volt hekk meg pizza vacsora is. Zsebi nagyon bátran használta a karúszóját, próbálgatott úszni, s minden alkalommal kifelé levette és akkor anélkül jött ki a partig. Egyszer simán lement a víz alá is, mert meg akarta nézni, milyen az alja 🙂  Babszem simán ugrált továbbra is a vízben, nem fél tőle, úgyhogy egyáltalán nem értem, otthon a fürdőkádban meg miért nem szereti megmosni az arcát … A legnagyobb meleget Balatonszerényben vészeltük át és azért így nem volt nehéz. Ugyan már csak 4 unoka maradt anyuékkal, mert a lányok átmentek a másik mamájukhoz, de így is sikerült megörökíteni a 6 gyereket, hogy legyen a nagyszülőknek friss háttérképük.

Mondjuk az egyetlen rossz az volt, hogy éjszaka is meleg volt és senki se tudott igazán jól aludni. Legalábbis én nem, egész korán keltem, de a gyerekek meg igen, úgyhogy mondjuk volt egy kis idő reggelente olvasgatni is nyugiban. Ilyenkor egyedül Alex volt fent, aki nagyon tud rám vigyorogni, mert majdnem annyira szemüveges vagyok, mint az anyukája 🙂

BalatoniviharAztán július 8-án, ahogy azt az időjárás előrejelzés ígérte, jött a nagy vihar. Anyuék bementek Kanizsára, a srácokkal maradtam, ebéd utáni pihenőt még egy fürdéssel megkoronáztuk, de 3-kor már gyülekeztek a felhők, meg a hullámzás is nagyüzemben beindult. Mivel addigra a rádióban már többször elmondták, hogy katasztrófa esetére mire kell készülni, Babszem és Zsebi segítségével elpakoltunk, összeszedtünk nagyjából mindent a kertből, a fiúk még az úszócipőket is behordták a teraszon lévő kisasztal alá, a biztonság kedvéért. Előkerestem gyertyákat meg zseblámpát, de végül csak nagy szél, 10 perc sűrű eső volt csak első körben. Még egy ilyen volt, aztán reggelig csak folyamatos esőzés. Néhány kisebb faágat talán letört a szél erre-arra, de komolyabb gond felénk nem volt. Látványnak viszont szép volt a haragos Balaton.

SzadaigrillÍgy viszont egyáltalán nem fájt a szívünk (na jó, azért egy kicsit igen), hogy csütörtökön délután össze kellett pakolni és hazaköltöztetni a nyaralókat Pestre. Szombaton pedig kimentünk Szadára, jól felszerelkezve, mert a tervek szerint sátorozni készültünk. Vittünk egy csomó mindent, s a vihar után teljesen kellemes idő volt. Zsebi eleinte mondogatta, hogy nem akar kint aludni, de végül este senkinek se volt semmi kifogása az egész ellen. Sőt, ha nem lenne reggel olyan világos a sátorban, biztos tovább is aludtak volna a gyerekek. Volt trampolinozás, grillezés és vízi csata is, többször.

A július 13-ás héten kezdetét vette a napközis tábor, ahova idén Zsebi is ment. Mert ugyan hivatalosan lett volna még ovi, de kérték, hogy mivel már a költözésre pakolásznak (egy évig újítják fel az ovi-bölcsi épületét, addig ideiglenes helyen lesznek, egy éppen üresen álló iskolában), ha lehet oldjuk meg másképp. Zsebi eleinte nagyon jó ötletnek tartotta a tábort, meg mi is, mert a focisok csinálták, sporttábor, szoktak máskor is ovisok lenni, meg úgyse egyedül ment, hanem ott volt a testvére. Akiről nehéz volt aztán levakarni, mint mesélték, amit Babszem egyrészt jól tűrt és nagyon rendesen vigyázott az öccsére, de azért egy idő után zavarta, hogy ő nem tudott annyira szabadon játszani. S bár voltak más ovisok, sőt a mi ovinkból is jó páran, igaz másik csoportból, Zsebi nem talált magának játszótársat.

Most pedig az ország másik felén nyaralnak a gyerekek és két hét múlva megyünk értük. Addig is: leltár 🙂

Continue Reading

Csütörtöki kedvencek #16

bringa repulon

♥ Megkésve, de törve nem
♥ Az erdei iskola jól sikerült, Babszem sok élménnyel jött haza
♥ Zsebi már nagyon várta, hogy végre Mester MC-zhessen a bátyjával
♥ Sikerült vasárnap kimenni Szadára amikor csodajó idő volt
♥ A fiúk vízipisztoly párbajoztak
♥ Megtörtént az első LAN-party hétfőn
♥ Zsebi is elkezdett egyedül Mine Craftozni
♥ Jártam jó kis Csokoládé outletban, a választék akkora volt, hogy nem sikerült a legjobbat hazavinni
♥ Az utazásra jól felkészültem
♥ Kinéztem Babszem új bringáját
♥ A konferenciára menet minden klappolt
♥ Szerda este a hotelben közel két órán át tartott a vacsora, de legalább jó társaságom volt, egy angol/olasz csajjal beszélgettem közben
♥ Jó volt ismét ezzel a társasággal fejet tágítani
♥ Élveztem, hogy nem egyedül voltam, hanem kollégákkal, akik az irodától távol még talán kellemesebb társaság is 🙂

Continue Reading

Közbeékelve

Mindig elhatározom, hogy írok valami rendes bejegyzést is, aztán elszaladnak a napok és megint csütörtök lesz és akkor gyorsan összefoglalom egy csütörtöki kedvencben legalább ami történt.

Immár túl vagyunk a Húsvéton és még az érettségi találkozó szervezése is hatalmas léptekkel halad előre. Nagyon komoly nyomozásra is szükség volt, akadt, akire, mivel ugye orvos, a webbetegen keresztül találtam, de a legjobb, hogy lassan meglesz az a lány, aki talán csak az első találkozón volt ott, de még az se biztos… Először arra gondoltam, az anyukáján keresztül találom meg, aki ott dolgozott ahol az enyém, de már rég nyugdíjas és elköltözött másik városba, a lányához, persze. Na jó, akkor eszembe jutott, hogy volt egy ismerősünk, aki albérletben lakott nála. Na vele megütöttem a főnyereményt, ugyanis kiderült, hogy az ismerős férjének osztálytársa volt az elveszett lány férje, úgyhogy megkaptam a férj telefonszámát. Most már csak az erőt gyűjtöm, hogy telefonáljak: Szia, LT vagyok, EK a PJ felesége adta meg a telefonszámodat, úgy tudom, a nejed az SZÁ, beszélhetnék vele érettségi találkozó ügyében?

Plusz a húgomék melletti városban lakik a volt ofőnk, akiről szintén az a hír járta, hogy lement a térképről, de így legalább tudjuk, hol a postaládája.

Egyébként nagyon jellemző, hogy volt aki azt mondta, hogy alakítsunk facebook csoportot, de hát mi még az a generáció vagyunk, akik közül a 35 emberből úgy 18 van fenn és ebből kb. 6-8 az igazán aktív, úgyhogy nem igazán pálya.

A nosztalgia jegyében amúgy előkerestem régi fényképeket, úgyhogy az egyik este jól elröhögcséltünk azon, hogy micsoda frizuráink voltak, gáz ruháink és szörnyű tapétáink a 80-as években. Ráadásul a húgommal három fénykép és egy Tom Cruise plakát segítségével tudtuk bebizonyítani a szüleinknek, hogy az egyik fénykép a régi szobánkról készült, ahol jobbról voltak az íróasztalok, balról meg az ágyak.

 

 

Continue Reading

Pepitában

Miután Babszemnek az első kör antibiotikum nem annyira hozta meg a javulást, kapott másikat, s már másnaptól láztalanként üzemel, s egyre jobban van. Most már az étvágya is feljövőben, tegnap anyu rengeteg palacsintát sütött és a nagyját ő ette meg. A hétvégén azonban vasárnap reggelre zsebi aludt nagyon rosszul, többször felsírt, de nem igazán tudta megmondani, mi a gondja, végül reggelre kiderült, hogy a füle fáj. Hétfőre persze volt egy kis láza is, úgyhogy ő is elkezdhette szedni az antibiotikumot.

A két gyerek egész másképp viseli a betegségeket: Babszem a magas lázra hajlamos, Zsebi meg köhög, meg átlátszóan folyik az orra, de 38-nál szinte alig megy feljebb a hőmérséklete.

Úgyhogy a héten most mind a ketten közösségtől távol, otthon vannak, míg a múlt héten a nagyi vigyázott Babszemre (Zsebi lelkesen járt oviba), addig most anyu van velük. Jövő héten remélem már megerősödve visszatérhetnek a munkahelyeikre.

Continue Reading

Betegség

Ez most jól elkapta Babszemet, ugyanis még hétfőn is láza volt, akkor nem tudott kijönni a doktornő, csak kedden kezdhettük így el szedni az antibiotikumot. Ha vírusnak is indult már ráment az arcüregére és ott van a góc. A farsangról a suliban lemaradt, s már Zsebi is tudja, hogy ez kicsit komolyabb, mert előkereste a bátyjának a Repülő Skót nevű vonatot, mert hogy az Babszem kedvence és odaadta neki. Amikor az ember volt beteg, akkor minden nap a kezébe nyomta a fehér Porshe-t, mert az apa kedvenc autója.

Continue Reading