Igazából a cégnél szerencsére a dolgos hétköznapok véget értek. Kedden ugyan még kell egy ügyeletet adni, de az csak annyi, mint egy hétvége, ráadásul kapok érte majd egy nap szabit jövőre. Ami ugye mindig jól jön. Hisz idén is kivettem minden szabadnapomat, meg amiket +-ban kaptunk az adatbázis építésért meg a konferenciaszervezésnél. Sőt még betegszabikat is elhasználtam Babszem tavasza miatt. Ehhez képest az ősz igazán jó volt, hisz csak most volt beteg a gyerek.

Aki amúgy szerdán vonattal visszajött Tiszavasváriból, két napot volt oviba, bár a Karácsonyi ünnepségeket lekéste, azért ajándékot kapott. Hétfőn valami szünet lesz náluk, de aztán kedd-szerdán még menni fog, részben az ügyeletem miatt, részben meg azért, hogy én letudhassam az ünnepi előkészületek favágós részét (bevásárlás, takarítás), aztán jöhet a Karácsony

Végül Babszem egész jól gyógyult és bár már nem szorgalmaztuk, pénteken azt mondta, hogy szívesen elutazik szombaton a nagyival Tiszavasváriba. Úgyhogy ez meg is történt. Délután 4-kor buszra tettük őket én meg elmentem könyves délutánra.
Először a könyvklubunkba mentem, ami már jó rég jött össze utoljára, nem is nagyon beszélgettünk a feladott regényről (ami a Manderley ház asszonya volt), hanem mindenféle másról. Gyerekekről, írókról, blogokról, internet szolgáltatókról stb.
Aztán visszafelé még be kellett ugrani a gyárba, mert ott hagytam egy könyvet, amit a következő programra kellett vinnem. A Jászai Mari téren pont belefutottam a csillogó villamosba. Ami azonban csak 2 megállót vitt, mert lerobbant és le kellett szállni róla. Viszont igaz, hogy kívülről néz ki jól ez a jármű, belülről nem egy élmény.
Végül Moly.hu szülinapi bulin voltam, finom volt a szatmári szilvás torta.
Vasárnap nyugi napot tartottunk, elmentünk megnézni a Babák című filmet, előtte ebédeltünk a törököknél, amit hétfőn mind a ketten megéreztünk.
Babszem meg közben tudott 3x is szánkózni, de holnap már jön vissza. Én ma nem dolgoztam és nagyjából letudtam a karácsonyi bevásárlásokat.

Babszem nem volt különösen elragadtatva a céges Mikulásunktól. Miután megkapta a csomagját (nem akart verset mondani és énekelni se) a műsoron se akart maradni. De azt azért megjegyezte, hogy a télapó azt mondta, ne egye meg egyszerre az ajándékát, s nem is tette. Sőt otthon próbálta rásózni valamelyikünkre a csokimikulását. Hazafelé viszont sokáig tartott az út, mert sültkrumplizni akart még a Burger Kingben, aztán meg nem jött 151-es Volvo, de miután a 3. Ikarusz jött felszálltam vele rá, ő persze megsértődött és befogott füllel ült végig az úton.

Igazából ma várta jobban az ovis Mikulást, az ünnepséggel, mert arra többen készültek. Reggel lehetett is csinosan menni, s Emese a kínai kislány meg is jegyezte:
– Szép vagy Kazi.
– Tudom. – jött a válasz.

Természetesen már rég kitaláltuk, hogy pénteken elutazunk anyuékhoz. Szépen fel is készültünk, már rég megvettük a matricát, teletankoltunk, a múlt szerdán az ember el is vitte a kocsit gumit, olajat cseréltetni s még szépen meg is lett tisztítva BB. Úgyhogy péntek délutánra útra készek voltunk. Babszem összeválogatta a mozdonyait amiket vinni akart a mamához és persze az időjárás is készült. Havas esőt ígért minden előrejelzés. Annyiban szerencsénk volt, hogy nem jártak sokan az autópályán, a várost is sikerült 25 perc alatt elhagyni. Végül a havas eső a Völgyhíd után ért el minket, aztán már havazott mire Kanizsa határába értünk. Ahol meg baleseti helyszínelésbe futottunk,a pénteki két gázolásból az egyikbe. Szerencsére matrica birtokában vissza tudtunk még menni az autópályára és Nyugat felől közelítettük meg anyuékat. Ez csak Babszemet zavarta össze, kb 5x kellett elmagyarázni, hogy már mindjárt ott vagyunk csak nem tudunk a szokásos úton bejutni a mamáékhoz.

Aztán mire megérkeztünk, már javában esett az idei első hó. Az ember pedig lement és a telefonommal levideózta:

Másnap délelőttre pedig a belső udvaron, ahova délutánig nem süt a nap maradt annyi, hogy Babszem is élvezze az első hót és megdobálhasson minket.

Évek óta az egyetlen gasztroblog, amit rendszeresen olvasok, sőt hasznosítottam már ott olvasottakat is, Kicsi vúé. Azt hiszem azzal fogott meg, hogy anno ő is azzal küszködött, hogy olyan kajákat készítsen amit a lánya, aki amúgy 2 hónappal idősebb Babszemnél is megegyen. Úgyhogy amikor jelezte, hogy szerepelni fog a Kuktanoda műsorán, ráadásul adventi készülődéssel, rárepültem a témára. Úgyhogy tegnap megismerkedtem egyik hősnőmmel:) S még sütiket is sütöttünk.

Jó kis este volt, ráadásul most már tudom, hogy a chai nem egy ördöngösség, s ha szerzek kardamomot akkor simán otthon is megcsinálhatom. Sőt stollent is lehet egyszerűen készíteni. Végülis két és fél óra alatt összehoztuk a 4 sütit, szóval nem egy nagy ördöngösség az adventi süteménykészítés. Más kérdés, hogy itthon nincs keletje – mármint a fiúk nem eszik.

A Kuktanoda meg micsoda jó ötlet és kiváló a megvalósítása is, ráadásul Elza, az agytröszt és mozgatórugója a dolognak nagyon lelkes, láthatólag szerelemből csinálja.

A szombati születésnapi bulit a szokásos helyen ünnepeltük. Legalábbis ahol a másodikat meg a harmadikat is. Még mindig nem csináltunk igazi gyerek zsúrt, hanem a család volt ott, legalábbis a Magyarországon tartózkodó része. A külföldiek meg lélekben illetve elküldték az ajándékaikat. Nem csak Babszemnek, de az ott tartózkodó Esztinek és Dórinak is. Előbbinek egy Hanna Montana parókát, amit az ünnepelt is felpróbált. Aki amúgy már eleve egy zacskó tőlünk és a nagyszülőktől kapott Lego vonattal érkezett az étterembe. Aztán még kapott pár dolgot anyuéktól is, amivel jól eljátszott lenn a földön. A tulaj azt mondta, kapunk 10% kedvezményt, mert Babszem szépen feltörölte a padlót.

Volt két torta is, hála a nagyszülőknek, a szokásos tiramisu (made by anyu) meg egy vonatos is, amihez ugyan elküldtük a fényképet, hogy Gordon legyen, mert mégis a kedvenc mozdony, plusz 4-es a száma, de sajnos nem olyanra sikerült. Ezt persze Babszem azonnal észre is vette és a gyerekekre jellemző keresetlenül őszinte módján közölte, hogy neki nem kell vonatos torta és enni se fog belőle.

S most megint van egy csomó új vonatos kiegészítőnk, vonatunk, úgyhogy pár napig van mivel játszania a gyereknek. Igaz, már most tervezi, hogy miket kér karácsonyra. Milyen vonatokat.

Az ünnepelt, amint éppen az új Katy Perry videó válogatójára készül:

Szóval 4 éve ezen a napon ekkor látta meg a fiam a műtő világítását. Bár most már évről évre kevesebb kép készül róla, azért még mindig van 4500. Nem is volt túl nehéz kiválasztani belőle azt a 100-t amiből a szokásos album és slide show készült.

Mióta legutóbb megvettük Babszemnek a szerszámát, amivel 2 napig elszórakozott, ha DM-be megyünk elcsavarog a sminkes pultokhoz és további festőkészletet keres. Úgyhogy a héten előkerestem a régi, már használatra nem javasolt, ráadásul divatból rég kiment, félig beszáradt stb. sminkes cuccaimat (szempilla spirál, rúzs, kontúrceruza, szemceruza stb.) és a rendelkezésére bocsátottam.

Eleinte úgy tűnt, hogy miután készen kap egy csomó dolgot egyáltalán nem vonzza az egész. Aztán tegnap este mégis nekiállt az egyik rúzzsal kiszínezni Gordont. Majd amikor nem figyeltünk oda, fél pillanat alatt a következőt kanyarította a tükörre:

Mivel amúgy nem egy lelkesen és előszeretettel rajzolgató fajta, nem kiabáltuk le a fejét, csak megbeszéltük vele, hogy mégis inkább csak a vonatokon élje ki a festést. De azért megmarad még hétvégéig a rajz, mert a nagyszülőknek is szeretné megmutatni.

Már csak 4t kell aludnia Babszemnek a születésnapjáig, ráadásul tegnap kiderült, hogy az elkövetkező két hét az oviban is mozgalmas lesz.

Befejeződött a vonatos projekt, úgyhogy már nem lehet bűntetlenül halomra bevinni a járgányokat a csoportba. Viszont hétfőn délután azzal fogadott Hajni néni, hogy elméletileg benne lennénk-e, hogy elmenjenek lovakat nézni egyik délelőtt. Mondtam neki, hogy Babszem nem lelkesedik a négylábúakért (nagymamája nagy bánatára, mert ha nem így lenne, már rég megvettek volna neki egy pónit), szóval nem tudom mennyire érdekelné. Ó, mondta az óvónéni, hát pedig nagyon izgatott volt és ugyanúgy ugrándozott, hogy menni akar mint a többiek. Persze ez lehetett tömegpszichózis is. Úgyhogy aláírtam, had menjen. De ez tegnap még csak szerveződőben volt, elég érdeklődő kellett hozzá, mára azonban ez is megtörtént, szóval csütörtökön lólátogatóba mennek az ovisok.

A másik program már tegnap is fix volt, be is kellett rá fizetni a pénzt: Bábszínház jövő héten. Kirándulásokra csütörtök délelőttönként kerül sor és persze busszal mennek, amit a csoportpénzből fizet az ovi, csak a belépőket állják a szülők.

Természetesen sose úgy képzeltük, hogy most már örökre a X. kerületben másfél szobában maradunk. Az embernek már régóta határozott elképzelései vannak, már nézelődtünk helyiség ügyben is, voltunk Construmán és most újabb szakaszhoz érkeztünk a hétvégén. Miután a párom már 2 éve folyamatosan bújja a netet és a szakirodalmat passzív ház ügyben, már van háztervünk is (Google Scetchupban:), sőt próbálkoztunk személyesen is eljutni megnézni egy ilyen épületet, de ez nem jött össze a nyáron. Most viszont igen.

A hétvégén ugyanis elmentünk Passzívház nézőbe. Most voltak ugyanis nyílt napok és mi kb. 2 hete foglaltuk le a helyünket a buszban (persze attól függően, hogy Ikarus buszt biztosítanak vagy sem jeleztük, hogy 1 vagy 3 személy fog részt venni a kiránduláson, mert Babszem nem száll fel Ikarusra). 10-kor indultunk a Cora parkolójából. A busz tele volt, úgyhogy Babszem az apja ölében ült. Először Fótligetre mentünk, ahol minősített passzív házat néztünk meg a Futrinka utcában. Fótliget olyan lakópark, amilyen az amerikai középosztálynak van, szóval tiszta Született feleségek és kb. minden második autó Volvo:) Aztán a híres pilisszentlászlói házat néztük meg (ugye ők készítették azt a bizonyos Fészekrakók filmet, amit mindenki, aki a témával foglalkozik ismer.) Ide elég sokáig tartott az út, mert a szentendrei skanzen Márton napi mulatságára tartók rendesen belassították a forgalmat. Már sötétben értünk aztán Isaszegre, hogy az ottani passzívházat nézzük meg.

A kirándulás célja az volt, hogy ugye megmutassa a hitetlenkedőknek, hogy bizony működik ez a konstrukció. Emberek élnek benne, elégedettek vele, nem kell bele kandalló, de lehet szellőztetni is, s valóban olcsó a rezsi. Viszont azt is meg kell érteni, hogy nem olcsó az építése. Végül is nem minősített passzívházzal is sok mindent lehet spórolni a ház energiaigényén jó szigeteléssel, nyílászárókkal és gépészettel. De pénz kell hozzá. Sokan ilyen kérdéseket tettek fel, hogy mégis mi mennyibe kerül. Vezetőnk, aki amúgy a bemutatott házak mindegyikét kivitelezte, ezt nem is hallgatta el.

Minket persze nem rettentettek el:) Mert mindezt sejtettük eddig is, de jó volt megnézni, hogy mégis mi hogyan működik, és kapni pár ötletet. Babszem pedig igazán jól viselkedett. Az első háznál volt egy kislány, akivel rohangászott az udvaron, Pilisszentlászlón (ami szerinte nem létezik, mert Szent László csak a tér lehet) a szomszédban csavargott egy kislánnyal, valamint szerencsére mindenhova a zsebembe vittem Gordont, szóval bárhol eljátszhatta az árokba csúszási nagyjelenetet, végül pedig a sötét buszban Ice Age 3-t néztünk vele Isaszeg külsőn, míg a többiekre vártunk.

A kirándulás elleni kifogásunk az volt, hogy rosszul volt szervezve és 4 óra helyett majdnem 7kor ért véget. Fótliget után kellett volna Isaszegre menni, aztán Pilisszentlászlóra, aki akart volna.

Valószínűleg tényleg okos értelmes a gyerekem, ugyanis bár kedden még, miután hétfőn a lelkére beszéltünk egyszer belökte Leventét a bokorba, utána már nem volt probléma. Megdicsérte Hajni néni is meg én is láttam jelét, hogy bár nagyon vissza kellett fognia magát egyszer öltözés közben, hogy ne szóljon vissza Leventének, amikor az rákiabált valami fura nevet, csendben maradt. Úgyhogy eléggé körbeajnároztuk érte.

Amit még mindig nem nagyon csinál az oviban, az a kézügyesség dolgok: nem szeret rajzolni, festeni, gyurmázni, nyomdázni. Pedig a héten sok ilyesmit csináltak és mindig végignézem, de nem nagyon szokottt kint lenni a hóemberrel felcímkézett mű a folyosón a hirdetőtáblákon.

Szombaton tehát a fiúk óvónőkkel egyéb gyerekkel és szüleikkel együtt elmentek a Vasúttörténeti Parkba. Vonattal mentek és jöttek, megnézték a mozdonyokat, Babszem megint egész sok időt töltött a terepasztaloknál, felmászott minden fülkébe ahova csak lehetett és most kétszer is, egyedül kipróbálta a kerti vasutat.

Miután hétfőn visszajöttünk vidékről, Babszem kicsit dagonyázott a Hupikék törpikékben és kijelentette, hogy szeretne enni emeletes áfonyakrémtortát, amilyent Hami is sütött valamelyik filmben. Jó, mondtam a héten alkothatunk. Van még itthon vörös áfonya a fagyasztóban, keresünk receptet hozzá. A rendes áfonyával már megjártuk, anno csalódás volt neki, hogy a törpök piros bogyója, ami áfonya névre hallgat igazából kék. Abból valami szósz lett hús mellé a tavasszal.

Úgyhogy kedden kerestem receptet, megvettem a hozzávalókat, ami még kellett, szerdán pedig tortát készítettünk. Végül sajttorta és túrótorta keverékét csináltam, de kicsit csalódott voltam, mert a sütés nem úgy alakult ahogy vártam. Amúgy a süti szerintem egész jó lett, nem túl édes, az áfonyától inkább savanykás. Babszem lelkesen törte össze a kekszet, ami a tortaalap volt, mérte ki a hozzávalókat. Aztán a sütést már hosszadalmasnak tartotta. Végül ő pakolta a díszítést a tortára.

Persze aztán a torta nem volt siker, mert a vörös áfonya meg savanykás. Babszem csak a túrót eszegette meg. Úgyhogy legközelebb megbeszéltük, erdei gyümölcsökből csinálunk sütit.

Így neveljük a gyereket, hogy ne higgyen el mindent, amit a tévében lát. Amúgy még szerencse, hogy legalább nem Hami áfonyás makkmeglepetését akarta volna megcsináltatni velem.

Na és igen, ahhoz képest, hogy év elején azt mondtam, sütök valamit minden héten, az egész vállalkozás eléggé hamvába holt, miután akárcsak ezzel a tortával, főleg a munkatársaim laktak jól. Mert a fiúknak itthon nem nagyon ízlett amiket csináltam.

Ja és még a sütés-főzés folyománya: ma az IKEA-ban voltunk kis sodrófát venni, mert Babszem a főzésnél panaszkodott, hogy a nagyot nehezen tudta használni.

Az olvasónaplóra megírtam a Kindle 3 tapasztalataimat.

Az óvodában novemberben elkezdődött a projektes “oktatás”. Erről annyit mondtak év elején az óvónők, hogy mindig lesz valami fő téma amit körbe járnak, többnyire egy hónap alatt. Ezzel kapcsolatban lesznek foglalkozások, készítenek dolgokat, beszélgetnek, játszanak, szóval az ismereteiket növelik. Eleinte úgy tervezik, mondták a szülőin, hogy majd olyasmiről lesz szó, ami érdekli a gyerekeket, nem akarnak semmit rájuk erőltetni. Szóval az első projekt rögtön mi lett?

Vonatok, vasút.

Úgyhogy ma reggel Babszem, bár nem készültünk, mert tegnap azután tehették ki a feliratot, hogy ott jártunk, épp vitt magával egy Lego Gordont, nem kellett kint hagynia az öltözőben, hanem játszhatott vele egész nap. Holnap könyvet viszünk, szombaton pedig mennek kirándulni a csoporttal a Vasúttörténeti Parkba. Mondtam, hogy ha akar az apjával elmehet. Nekem tökéletes alibim van: dolgozom 🙂

Minden héten megfogadom, hogy de most már aztán tényleg rendesen rovom ide fel a dolgokat. S ez kb. szerdáig még működni is szokott. Aztán elfogy az ihlet, a téma.

Hét végén szokásostól eltérően nem Nagykanizsára mentünk és temetőztünk, hanem Tiszavasváriban töltöttük a három napot. Meglátogattuk biza a Jobbik fővárosát, a tejjel-vajjal folyó Kánaánt.. Ahol éppen új hagyományt teremtettek: keresztet állítottak megesküdtek rá stb. Ahogy azt hagyományosan ősmagyarok csinálták.

Amúgy sokkal visszafogottabb temetőzés van arra, mint nálunk. Nincsenek sokan kint, legtöbben nem is este mennek, kevés a gyertya meg a mécses. Pedig a város 3 helyén is vannak elszórva a család tagjai: a régi református, régi katolikus meg a mostani temetőbe (ahol már évekre előre meg lehetett venni az akciós sírhelyeket és a párom családjának egyes tagjai jól be is vásároltak). De azért Babszemnek roppant tetszett a dolog. Vasárnap délelőtt a régi református temetőben bóklásztunk, s miután a nagyi elmutogatta, ki merre nyugszik, már a gyerek is úgy mászkált, hogy közben mutogatott a sírokra: “Ez itt a Muczikáé, ez a Gusztié” stb. Este meg a nagy temetőben mindenütt azt várta, hogy talán lesz kék mécses. De azt csak egyet láttunk és semmi közünk nem volt hozzá.

Ma délután én is kimentem itt az Új köztemetőbe a nagyszüleim sírjához. Elég bátor voltam, mert egyedül még nem jártam ott és csak kicsit tévedtem el (egy sorral hamarabb fordultam be). Aztán meg amikor belenyúltam a táskámba a mécsesekért egy darázzsal találkoztam a zsebében. Csak kicsit szúrt meg, aztán kitessékeltem.

Mindenesetre 28-as villamossal utazni a Blahától a másik végállomásig elég szürreális élmény volt. Köszönöm, többet nem kérek ilyet.

Tegnap délután végül az ovi kertjében való játék, villamosozás, pékségben vásárlás, kenyérlángos evés és a virágbolt termésének végigszaglászása után végül eljutottunk a DM-be. Mondtam, hogy muszáj oda menni, mert kifogytunk a WC papírból. Ilyenkor Babszem lecsap az egyik gyerek bevásárlókocsira és többnyire legalább 1 bébiételt vesz magának. Általában valami halasat, tegnap brokkolis-halasat választott. Aztán mászkált tovább, hogy neki szüksége van más dolgokra is. Több száz forintos fogkefe volt a következő állomás, mert az hangoztatta, neki szüksége van egy műszerre. Nincs műszere.

Végül a sminkpolcoknál kötöttünk ki és a szempillaspirálokat kezdte el nézegetni, mert neki szüksége van valami műszerre, hiszen hiányt szenved. Végül előszedtem a táskámból volt még egy bármely sminktermékre alkalmazható 50%-os kuponom. Beleegyeztem, hogy vegyünk egy spirált. De azért az olcsó polc felé terelgettem, végül kiválasztott egy feketét, aminek lila mintás volt a tokja. Lelkesen betette a kocsijába, ment a pénztárhoz, kipakolta a futószalagra, amint lehúzta a pénztáros a kezébe vette és el se engedte hazafelé se. Otthon aztán nekiállt vele festeni. Úgyhogy hiába reménykedtem abban, hogy azért csak lesz egy fekete szempillaspirálom, tévedtem. Babszem egész este Lego vonatokat festett vele, nem zavarta, hogy a műszere nem lilán, hanem feketén fest. Csak vacsoránál és fürdésnél vette ki a kezéből de még azzal is aludt. Reggel folytatta a festegetést és magunkkal kellett vinni az új műszert az oviba is, hogy megmutathassa Ági néninek majd délután. S persze ha ma majd hazamegyünk folytatni fogja a festést. Legalábbis most ez a terv.

Múlt héten már szerdán a nagyi ment Babszemért az óvodába, mindenki nagyon boldog volt, csütörtök-pénteken nem is ment már a gyerek közösségbe. Mi is kihasználtuk a felvigyázást és elmentünk moziba, megnéztük az Expendables-t. A szinkronnal szemben volt kifogásunk: 1. Stallone hangján kívül a többi szereplőé pocsék volt (főleg Stathamé). 2. Galambnak meg összesen volt 10 mondta, abból is 5 egyben, amikor a néger pasi előre vetíti, miért is annyira daráló a fegyvere (hogy utána jól lehessen röpködő húscafatokat nézni). A film közben komoly nézeteltérés alakult ki köztem meg az ember között, hogy akkor most kinek is jobb a teste: Hugh Jackman-é, vagy Jason Statham-é. A párom szerint az utóbbi sokkal arányosabb, de szerintem meg seggdugasz, úgyhogy labdába se rúghat holmi Wolverinek mellett.

Pénteken már mi se dolgoztunk, de a hétvége nem henyéléssel telt, hanem takarítással. 2 napig rendesen toltuk az ipart. A szobákból kipakoltunk, letöröltünk, feltöröltünk mindent. Még a könyveket is. Közben az ember folyamatosan azt mondogatta, hogy ha költözünk, az új helyen nem lesznek polcok, nem visszük magunkkal a könyveinket és legyek szíves igenis áttérni az E-könyvekre, vegyem meg az olvasómat, mert lám a Kindle portörlése is csak 1 húzás és máris 27 könyv tiszta. Azért a polc átpakolással sikerült helyet felszabadítanom, idén még vehetek könyveket:)

Közben Babszem pénteken elvitte a nagyit az IKEA-ba, ott mászkáltak meg ebédeltek, nagyon jól érezték magukat. Szombaton már nem nagyon akart otthonról kimozdulni, pedig a kisszobára volt korlátozva a mozgása, mert az már elkészült, a nagyon meg dolgoztunk. Vasárnapra azonban beígértünk neki egy újabb csúszdázást. Előtte még elmentünk Budaörsre Cicáékhoz, ott bár csak be akart köszönni, azért egy szelet bejglit még megevett, s utána mentünk a Hajógyári szigetre. Babszemnek legjobban a rakpart tetszett, mert útközben végig felismerte a hidakat, hogy melyik melyik. Pedig csak a Petőfit meg a Lágymányosit szoktuk használni, de ez megint Bartos Erika műve, mert ők mindig más hídon mennek át Pestről Budára, s a rajzai igazán élethűek a hidakról. Aztán elmaradt a délutáni alvás, úgyhogy a gyerek csont nélkül aludt 9-kor és ma reggel is nagyon nehezen akart magához térni, s oviba indulni. Annyira bágyadt volt, hogy gyanakodtam, talán beteg, de nem mért lázat a hőmérő.