Miután elmúltak a betegségek, mindkét gyerek sokat eszik. Vasárnap például Babszem úgy 3x evett rakott karfiolt. Elmentünk a horgászversenyre, ahol a nagyi indult, meg a nagypapa főzött, eredményhirdetésre értünk oda a fiúkkal, volt trakta, mind a ketten sokat ettek. Majd hazaérve Babszem még kért rakott karfiolt, utána aludt, felébredve uzsonnázott rakott karfiolt, elmentünk a dédit meglátogatni, ott is kért valamit enni, majd hazajöttünk és vacsorára is rakott karfiolt evett, meg repetázott is belőle. A maradékot ma ebédre ette meg. De még sokat kell ennie, hogy felszedje magára ami a pár napos vírus alatt lement róla.

Zsebi meg csak rakott karfiolt nem evett, de minden mást bőven. S nagyon bejön neki a tejpótló. Róla van is kerekfejű kép:

Nos, úgy tűnik, mindenféle krízisen túl vagyunk. Babszemnek tegnap már nem ment a hasa, s estére az étvágya is kezdett helyrejönni, ma reggel már éhesen ébredt. De azért ez a pár nap meglátszik rajta, jó kis fogyást produkált.

Zsebi pedig kezd hozzászokni a táphoz, most azt kap lefekvéskor, tényleg pillanatok alatt elhatárolódott a szopástól. Amúgy mostanában nagyon kommunikál. Nagyon sok mindennek, mindenkinek mondja az első szótagját (Bo – Bogár, Be – Benji, Ka – na ez lehet Kazi vagy Kaka is:)) De amúgy a kaka az amit tényleg rendesen használ és szinte minden alkalommal jön és jelzi a helyzetet, mondja hogy kaka, meg mutogat a pelenkázó felé.

Ugyan a nap folyamán Babszemnek még főleg volt láza, reggel elég durva, de azt gyorsan lenyomtuk gyógyszerrel, estére már nem volt még hőemelkedése se. Persze neki meg kis hasmenéssel jött ez az egész vírus, úgyhogy délelőtt jó párszor siettünk a wc-re de csak 1x kellett ágyneműt és pizsit cserélni, szóval eddig jól állunk. Persze enni nem nagyon evett a beteg, ebédre 2 krumplit, de vacsorára már egy kicsit jobb volt az arány. Amúgy meg amit a tányérján hagyott, azt meg lerabolta Zsebi, akinek meg éppen visszatérőben az étvágya, bár még inkább folyamatosan enne egész nap és nem például levest ebédhez.

Az első orrvérzést is a kisebbik produkálta, este már annyira fáradt volt, hogy kicsúszott maga alól a keze a konyhakövön és lefejelte azt. Gyorsan felkaptam, megnyugtattam és csak jó 10 perc múlva, amikor felkapcsoltuk a villanyokat a szürkületben vettem észre, hogy szegénykének még az orra is vérzett. De csak egy kicsit és csupán a vállamat meg egy kölesgolyót kent össze vele.

Ma délutáni alvásból gyanúsan bágyadtan ébredt fel Babszem. A lázmérő szerint még csak 37 fok volt a láza, elmentünk nagyival meg Zsebivel venni pár dolgot az utóbbi táplálásához, meg folyékony Nurofent, mert csak kúpokat hoztam. Mikor visszaértünk, Babszem már ismét feküdt (önszántából eljött a számítógéptől, ahol hagytuk!), s már 38,5 volt a láza, felbontottuk hát az új gyógyszert.

Most már, így este 10 után 2 hűtőfürdőn is túl vagyunk, meg kapott Babszem is kúpot, remélem kialussza ő is az egészet egy éjszaka alatt. Mindenesetre Zsebi nagyon jól viselkedett, látta, érezte és értette, amikor mondtuk neki, hogy most a bátyja beteg, úgyhogy amíg mi a nagyival a nagyobb körül sertepertéltünk ő Republicot hallgatott a nagypapával meg játszott.

A múlt hét vége eredetileg egyszerű menetnek tűnt, aztán elég zaklatottra sikerült. Úgy volt, hogy jön a nagyi csütörtökön, pénteken Babszem elköltheti a zsebpénzét a játékboltban, aztán szombaton kimegyünk Szadára majd onnan megyünk Tiszavasváriba, nyaralni. Az első lépés jól ment, nagyi megérkezett. Aztán csütörtök este valami hasfájásos sírása volt Zsebinek, arra gondoltunk, hogy a vacsorára megkóstolta a kovászos uborka tekergette a gyomrát. Babszem megvett egy mozdonyt és egy étkezőkocsit, s már alig várta, hogy menjünk Tiszavasváriba, ahol kipróbálhatja nagypapa terepasztalán. Pénteken délutánra Zsebi azonban belázasodott, méghozzá elég magas volt neki, 39 fölött ment is a hűtőfürdőbe, amiért annyira nem lelkesedett, ráadásul enni se nagyon akart, inni még csak-csak ivott, viszont a cicit teljesen elutasította. Éjfélkor volt utoljára láza, akkor kapott még egy kúpot aztán az egészet mintha elfújták volna. Láza nem volt többé, ám csak a kedvenc vaníliás desszertjét volt hajlandó fogyasztani, inni meg csak vizet, az anyatejet fejve se akarta, nem csak a forrástól fordult el.

Közben az ember már péntek este kiment a telekre, s mire kiért eldöntöttük, hogy nem fogunk szombaton vidékre menni, de a kerti munkákkal haladni kell, úgyhogy telefonos segítséget kértünk. Elhívtuk Cicát, aki még nem látta a birtokot, csak mindig készült kijönni, hogy barackért cserébe vigye ki a nagyit meg Babszemet szombaton Szadára. Jómagam otthon maradtam Zsebivel, aki bár láztalan volt, de továbbra is nagyon nyugtalan, úgyhogy délután kihívtam az ügyeletet. A doki meglepően hamar megérkezett, megvizsgálta a kisembert és kimondta az ítéletet, hogy ez bizony vírus lehet, egy napos lázzal de még pár nap nyugtalanságra számíthatok. Kicsit megnyugodva és egy láztalan éjszaka után végül úgy döntöttünk, hogy vasárnap délután nem csak Babszem és a nagyi fognak leutazni busszal Tiszavasváriba, hanem Zsebivel mi is megyünk és autózunk.

Az út egész jól sikerült, Zsebi aludt több mint egy órát, csak az utolsó 25 percet viselte nehezen. Mikor megérkeztünk akkor viszont már nagyon jó kedve lett és örömmel fedezte fel a rég nem látott nagyszülői lakot.

A betegségnek úgy tűnik egyik nagy következménye, hogy spontán megtörtént az elválasztódás. Zsebi elutasítja az anyatejet. Úgyhogy most a nagy feladat, kitalálni, mit hajlandó helyette fogyasztani (egyelőre a víz amit bele lehet dönteni), valamint az eddigi szoptatás közben elalszikot is fel kell váltsa valami más módszer. Viszont én ismét ehetek fűszeres kajákat. Úgyhogy pápá szoptatás, helló Erős Pista!

S akkor most eljutottam oda, hogy összerendezgettem és kiválogattam a fotókat. S elkészítettem Zsebi első évének albumát. Itt lehet egyesével megnézni a képeket, hogy miből lett a cserebogár, de ömlesztve is megtekinthető:

*Lobo Update: a kommentekben felemlegetett eseményeket beszerkesztettem a szövegbe:)

Persze közben eltelt lassan egy hét és már nem vagyunk a Balatonon de azóta szinte semmi időt nem tudtam a számítógép mellett tölteni. Még a fényképeket se néztük át, amik a nyaraláson készültek.

Szóval múlt héten csütörtökön végül megérkezett az ember is Balatonszerénybe. Sokáig kétséges volt, tud-e pár napra jönni, Babszemet már oltottam, hogy majd szombaton ha hazamegyünk leszünk igazán együtt apával, de szerencsére már hamarabb találkoztak. Mentünk elé a buszhoz, ami kicsit késett, az ember meg szó szerint leesett róla:) Mire visszaértünk a nyaralóhoz a papa is hazatért az alvó Zsebivel a délelőtti sétából, s mikor felébredt, annyira örült az apjának, hogy nem is nagyon tudta kifejezni, csak éppen őt se lehetett levakarni róla. Anyuék a lányokkal csütörtök este bementek Kanizsára, csak szombat délelőtt jöttek vissza, úgyhogy négyesben voltunk a nyaralóban. Mini családi vakáción.

Balatonszerényben Zsebi még megviccelte az apját: benyúlt a paplan alá, megfogott valamit, és gyorsan a szájába “tette” majd majszolva ült összeszorított szájjal. De nem vett be semmit, csak megtréfálta az apját. Szóval fejlesztett humorérzéket is már magának.
Ekkor már beköszöntött a kánikula a Balaton parton is, a víz is meleg volt és délután jobb volt a hűvösben, este viszont nem lehetett jót aludni.

Szombaton volt “táborbontás”, jöttek húgomék is a lányokért és mi is elindultunk vissza Pestre 5 felé. Szerencsés utunk volt, nem volt különösebben vészes a forgalom és még Zsebi is aludt.

Vasárnap kimentünk délután Szadára, ahol már leérett a meggy, meg a ribiszke, a pár sárgabarackunk nagyon finom volt, s előre láthatólag a rogyadozó fáról a hét végére isteni őszibarackot lehet szedni, na meg ott volt a málna. Persze sok mindent megint nem tudtam csinálni, mert Zsebit nem lehetett letenni egy pillanatra se, de azért fél kézzel egy süteményre valót még szedtem a meggyből, tényleg az utolsó szemeket.

Most pedig már második napja itthon vagyunk, reggel elmegyünk egyet sétálni, aztán maradunk a 28 fokban a lakásban. Viszont éjszaka is jókat alszunk, mert akkor meg 25 fokot csinálunk magunknak, úgyhogy szerencsére nem sokat szenvedünk a kánikulától. Végülis kiderült, hogy 1 évesen csak megmérnék Zsebit, nem kap oltást, doktornőnk amúgy is szabin van, szóval nem fogunk elmenni tanácsadásra, mert a rendelőben mindig a kintihez képest +10 fok van. Viszont csütörtök reggel jön a helyettes védőnő, mert aki eddig volt, szabadságon van (már hónapok óta nem láttuk, valami valószínűleg történhetett vele vagy a családjában valakivel…).

Első este Zsebi a pelenkázóról bekéredzkedett a kiságyába, majd boldogan megnézett mindent, és körbejárt. Alig akart kijönni.

Valahogy amióta megjöttünk, Zsebi nem rajong annyira a fürdésért, de a kis kádjában arra a kérdésre hogy ” Hol a csempe?” szépen a fehér csempére mutat.
A nagy meleg miatt csak délelőtt 10-ig óvakodunk ki, úgyhogy a kisebbiknek hiányzik a délutáni séta, a séta alatt a kocsikat nézegeti.
Tegnap amikor az apja hazaért és benyitott, akkor Zsebi eldobta a kezében lévő játékot, és kispurizott a fürdőből üdvözölni az apját.

Szombaton, 23-án töltötte be Zsebi az 1. évét. Igazából vasárnap tartottunk neki “bulit”, még extra vendégek is voltak, mert eljöttek a nagybátyámék is. A torta második nekifutásra készült el. Szombaton ugyan megcsináltam az alját (joghurtos, kekszes) aztán vártuk anyuékat akik beugrottak Kanizsára, hogy friss gyümölccsel jöjjenek, amivel majd ki lehet díszíteni. Ez meg is történt, ribizlivel kiírtuk rá a nevét, meg Dóri szívecskét is kirakott, de a gyümölcszselé ráöntése nem jött össze, úgyhogy vasárnap délelőtt tettünk még egy kísérletet, ekkor már csak meggyből lett ráírva az ünnepelt neve.

Zsebi mondjuk a tortát és a gyertyát annyira nem értékelte, az ajándékokat azonban annál inkább. Mindennek örült és mindent kipróbált, s azóta is szívesen veszi kézbe az újdonságokat. Az egyik legnagyobb sikert a kis Villám McQueen alakú csónak aratta, mert abban ücsörgött a szülinapján is és azóta már megtanult bele mászni de ki is tud jönni belőle.

Amúgy ő egy nappal van elmaradva Babszemtől, aki pont az első születés napján állt fel, Zsebi ugyanis rá egy napra tette ezt. Méghozzá a székről az asztalra támaszkodva nyomta fel magát, ugyanis mindenáron el akarta érni az asztalon lévő fényképezőgépet.

Képeket majd otthonról prezentálok, az már mindjárt itt van.

Részben persze a tó mellett jobban el lehet viselni a hőséget, mint a városban, bár esténként erőst vágytam haza a klímánkba. Mert itt az éjszakák rosszabbak a meleg, állott levegő miatt. Illetve csak voltak, mert a tegnap éjszakai vihar szerencsére hűtött annyit a levegőn, hogy ma nem lesznek ilyen problémák és napok óta először Zsebire is fogok takarót tenni.

Szóval a hét eleje eltelt úgy, hogy élveztük az igazi balatoni nyarat. A gyerekek fürödtek, még a legkisebb is két alkalommal kipróbálta a tavat, szo-szo tetszett neki. Aztán én szerda délelőtt elmentem Keszthelyre, hogy születésnapi ajándékokat meg tortahozzávalókat vegyek. Mire hazaértem, anyuék azzal fogadtak, hogy Babszemnek 38 fokos láza volt. Estére kiderült, hogy az Egerszegre hazautazó Adri is megbetegedett, de ő hányt is. Babszem szerencsére nem, csak magas láza volt, amit gyógyszerrel, kúppal, ülőfürdővel próbáltunk levinni, kisebb-nagyobb sikerrel. Szerencsére enni jól evett, sokat ivott és pihent. Csütörtök reggelre már jobban is volt. Délutánra, meg estére ugyan ismét felment a láza, de pénteken már teljesen tünetmentesnek nyilvánítottuk. Húgom megkérdezte a gyermekorvos barátnőjét, aki ráadásul Balaton mellett praktizál, s kiderült van ilyen 2 nap magas lázzal járó vírus.

Dóri és Eszti a két stramm leány nem kapták el, Zsebinek azonban volt egy kis hőemelkedése, meg ugye jött a hidegfront, úgyhogy a csütörtökre meg péntekre virradó éjszaka nem volt valami fényes. De aztán ma kiderült, hogy inkább a fogával lehet a gond, mert több liternyi nyálat folyatott ki és a keze is állandóan a szájában volt.

Pénteken megérkeztek a húgomék, mert Adri se volt tegnap este óta lázas, úgyhogy ma este mi vigyázunk a gyerekekre, mert anyuék bementek Kanizsára, hogy szedjenek gyümölcsöket, bevásároljanak, meg kimossanak ránk:) Előre láthatólag majd vasárnap tartunk igazi születésnapot Zsebinek

.

Hétvégén volt jóidő meg fürdés, megjött a maradék két unokatestvér is, úgyhogy teljes volt a létszám. Sőt Zsebi még elő szülinapi ajándékot is kapott, amivel azóta is lelkesen postásosat játszik. Meg bármit belepakol, ma például kaját. A húgom, az ajándékozó ezt szombaton meg is örökítette:

A hét eleje időjárásilag elég katasztrofális volt. Míg hétfőn elviselhető volt az esőmennyiség, addig kedden már alig pár perces megszakításokkal szinte folyamatosan esett egész nap. Hétfőn nagyokat bringáztunk Babszemmel, mert pénteken anyuék kihozták az ő otthoni menő biciklijét, amit amúgy nem szeret hajtani, s megkaptam itteni használatra. Kedden én csak reggel tudtam elmenni vele egy kisebb körre valamelyik negyed órás esőszünetben, de Babszemnek volt védőfelszerelése (csizma, széldzseki), úgyhogy tudott még menni köröket, sőt igazából élvezte is az esőbringát. Zsebi meg elég nehezen értette meg, hogy esőben nem lehet kimenni, úgyhogy őt jobban megviselte az egész napos bezártság. De fél 7 után sétáltunk egyet, akkor kicsit megbékélt.

Szerdán vártuk a húgomékat Stockholmból, Babszem már amióta megérkeztünk visszaszámolt, hogy hányat kell még aludni, mire megérkezik Adri. S mintha meghozták volna a jó időt is, mert szerdán csak délelőtt volt egy kis eső és amúgy egész nap sütött a nap, határozottan felmelegedett a levegő. Közben Zsebi is megkapta a Hétalvó becenevet, mert napközben csak 7 percet alszik. Ami persze túlzás, de 15-20 perceknél többre nem nagyon hajlandó. Mire húgomék megérkeztek, mindegyik fiú kellően izgatott volt, a nagyobbik nem aludt délután, pedig szokott, a kisebbre meg átragadt az általános hangulat, azaz a várakozás izgalma. Természetesen este is későn aludtak el, mert nagy volt az öröm, mindent meg kellett mutatni Adrinak, aki meg már hetek óta azt várta, hogy mikor találkozik Zsebivel, az elmúlt hetekben csak a róla érkező hírek tudták őt Stockholmban izgalomba hozni. Fel is ajánlotta egyből, hogy majd ő lesz a bébiszitter, de a szerelem kölcsönös volt és Zsebi még meg se tépte a hosszú szőke haját.

Csütörtökön már mindenféle helyzet javult, volt napsütés, napozás, Babszemnek már nem kellett egyedül játszania és Zsebit is kettővel többen ugrálták körbe. A fiatalúr amúgy egyre többet mászik és már a küszöb se jelent neki akadályt, mindegyiken keresztül tud menni, úgyhogy nagy élvezettel járta be a lakást. Sőt már simán elmászott a kapuig is, úgyhogy azt is zárva kell tartani. Meg segített a mamának gyomlálni, ami abból állt, hogy amit a mama kiszedett és vödörbe rakott azt Zsebi a vödörből kiszórta a földre. Aztán mondtuk, hogy inkább pakolja vissza és azt is megtette. A kapunál és a terasznál meg próbálkozik felállni, felmászni és már nagyon jól térdel. Szokott persze még Babszem vonataival is játszani, pakolgatja meg tologatja őket és közben berreg hozzá. A bátyja meg rászól, hogy „A vonatok nem ilyen hangot adnak ki, hanem töfögnek!”.

Szerencsére csütörtökön már csak az orra folyt Zsebinek, a láz úgy tűnik elkerült minket. Ezen a napon elbúcsúztunk teszvesz néniéktől, ők visszautaztak Tiszavasváriba. Szerencsére az idő is javulni kezdett, sőt Babszem kibulizta, hogy beleléphessen a Balatonba, hogy megnézze milyen a víz és azt mondta, hogy „kicsit melegebb, mint amilyen hideg”. Elég nehezen fogadja el, hogy ha már itt van a tó mellett, akkor miért is nem fürödhet. Olyasmi mint hideg víz és alacsony hőmérséklet őt nem igazán érdekli: itt a tó ő is itt van, had fürödjön már.

Pénteken anyuék bementek Kanizsára, hogy bevásároljanak mi maradtunk kint a fiúkkal, Babszem eleinte nagyon élvezte a legidősebb férfi a háznál szerepet és nagyon aranyosan játszott Zsebivel, például amikor a reggelit készítettem nekik. Mivel jó idő volt, sokat voltunk a parton, sétáltunk, meg általában kint voltunk a levegőn. Mondjuk az alvást egyik fiú se vitte túlzásba, de túl lehetett élni a napot. Úgy tűnik, hogy Zsebi végre kezd belerázódni a helyi létbe, mert szombatra virradóra már szinte végigaludta az éjszakát (6-kor kelt fel, aztán még 8-ig visszaaludt), meg napközben délután is aludt 2 órát előbb az ágyában aztán a második felét meg a hintaágyon a szabadban.

Ugyan pénteken ragyogó idő volt, s megígértem Babszemnek, hogy ha szombaton is ilyen marad, akkor fürdünk, de sajnos állandóan felhős volt az ég, kevesebb nap sütött és délutánra lehűlt a levegő meg esett is. Szóval lassan egy hete itt vagyunk, de még nem mártóztunk meg a tóban. Viszont Zsebi ma felnyomta magát állásba a terasz mellett. Nem felkapaszkodott valami magas mentén, bár azt is próbálgatja, hanem kinyomta egyenesre a lábát és felemelte a fenekét amint a terasz fellépőjébe kapaszkodott.

Persze minden csoda 1 napig tart és egyszer volt Budán kutyavásár, meg hasonló klisék mondásával festhetném alá, hogy aztán vasárnap napközben Zsebi mennyire nem aludt. Vagyis csak kb. 2×10 percet, de legalább nem volt nagyon leharcolt és nyűgös estére se, szóval bírta azért a strapát. Délután még vendégségbe is mentünk nagybátyámat köszönteni, s ott is mindenkinek belopta magát a szívébe, mert elég hamar megbarátkozott az idegenekkel és még Roxy kutyát is tudta kezelni.

Pénteki évzáró után a srácokkal egyedül voltam otthon este, mert az ember munkából a telekre ment, hogy végezzen egy csomó mindennel, mire mi kiérünk majd szombaton és akkor majd hazajöhetünk időben Szadáról. Persze szombaton nem volt valami fényes idő, Zsebinek az egyik kezes-lábasát vittem, abban simán le lehetett tenni legalább mászhatott a kisház padlóján is. Mivel hol esett, hol meg nem (természetesen nem hatalmas mennyiségek, csak éppen annyi, hogy permetezni ne lehessen), tényleg időben hazaértünk. A nagyobb fiúk még elmentek a kontaktlencsémért én meg a másnapi pakolásra előkészültem és vasaltam.

Eredeti terv szerint csak ebéd után indultunk volna Balatonra, de anyuék vártak minket kajával, úgyhogy azt mondtuk, 2-re ott leszünk mert dél körül tervezzük az indulást. Azt gondoltam elég időnk lesz összepakolni. Nos természetesen nem volt ez se elég, úgyhogy 1 óra előtt indultunk el. Volt egy pillanat, amikor körbemutattam a szobában az embernek és mondtam, hogy akkor ezek meg Babszem bringája és a babakocsi kell, hogy beférjen az autóba, ő pedig reménytelennek látta a helyzetet. De aztán megoldotta. Szerencsére Zsebi végigaludta az utat (Rákóczi hídtól Balatonfenyvesig), mondjuk jó fáradt volt, mire indultunk, s szerencsére az új ülését (amit persze Babszemtől örökölt) nagyon kedveli, mert végre magasabban van és jobban tud nézelődni, meg legtöbb helyzetben nem süt rá a nap (a hordozóban sajnos pont a fordítottja volt az igaz). Babszem meg csak Siófoktól kérdezgette, hogy mikor érünk már oda és mivel elég jól megtippeltem az időt, meg az utolsó fél órában ő is rájött, hogy tud visszafelé számolni az autó órája segítségével, nagyon ügyesen kivonogatott, s tudta ő is mondani, hány perc van még hátra.

Balatonszerényben két adag nagyszülő is várt minket, ugyanis anyuék pár napra meghívták teszvesz néniéket is, akik már szombaton megérkeztek. A gyerekek nagyon boldogok voltak, s vasárnap egész kellemes volt az idő, lehetett sétálni, megnézni a partot és hogy hány új vitorlás horgonyoz a kikötőben, meg melyek azok amik még hiányoznak tavalyhoz képest. Mivel a tiszavasvári nagyszülők pecáznak is, váltottak pár napos jegyet, s hétfő hajnalban lementek a partra horgászni. Mire mi felébredtünk és előkészültünk a reggelihez, ők is megjöttek, méghozzá hatalmas zsákmánnyal: két teli szák keszeggel: végül össze lett számolva, 30 db volt és 7,5 kg. Úgyhogy a vacsorára nem volt gond. Zsebi kicsit azért nehezen alkalmazkodik a helyhez, vasárnap este nagyon későn aludt el, hétfőn napközben szinte alig hunyta le a szemét, ennek megfelelően este ugyan korán bealudt, de kedden korán is ébredt. Ráadásul, míg hétfő este azért elkerült a nagy vihar, bár szél volt délután, de eső nem esett olyan sok, kedden délelőtt zuhogott (nagyiék nem is mentek le pecázni reggel), meg hideg volt. Délutánra ugyan a felhők eloszlottak de az őrült szél megmaradt, s az esti horgászás elég eredménytelen volt, Babszemnek a szél a bringáját is feldöntötte a parton. Úgyhogy eddig még nagy szerencsénk az idővel nem volt.

Szerda reggel azonban szélcsend volt, meg hideg, de teszvesz néniék fogtak egy pontyot is, úgyhogy nagy volt az öröm, mert nem csak mennyiségre teljesítettek, hanem minőségre is, hisz lett egy nemes halu(n)k is. Anyuékkal aztán elmentek Keszthelyre, vitték Babszemet is, hogy megnézzék a Festetics kastélyt meg a kikötőt. Zsebivel kettesben maradtunk, abban a reményben, hogy miután zaklatott éjszakánk volt, kb 2 óránként felébredt, talán napközben kialussza magát. De sajnos a terv nem jött be, a kissrác nem nagyon aludt, elkezdett folyni az orra és estére még lett egy kis hőemelkedése is. Babszeméknek azonban klassz napjuk volt, mert a kastély mellé még kiállítást is hozzácsaptak, köztük egy Vasútmodellt, úgyhogy a fiam nagyon boldog volt. Nem is nagyon érdekelte más, csak hogy mikor érnek végre a vonatokhoz, de előtte még ott volt a sok terem, a vonatok meg a vadregényes táj. Mindenesetre a nagyszülők is kiválóan érezték magukat, nekik is igencsak bejöttek a kiállítások.

Eddig nagyjából 1-1 az arány a jó idő/rossz idő napokat illetően.

Szerencsésen megérkeztünk, van két adag nagyszülő, Zsebi még alkalmazkodó fázisban van, Babszemnek meg azért hiányzanak az unokatestvérek, de azért élvezi a helyzetet. Amúgy Balatonszerény még nagyon szezon előtti, de internetkávézó már kinyitott 🙂

Mindig is bajban voltam azzal, ha ünneplős ruhába kellett öltöztetni Babszemet. Legnagyobb problémát még az jelentette, amikor próbáltam kitalálni, mit viseljen a keresztelőjén. Azóta a bölcsődében, óvodában az ünneplős ruha azt jelentette, hogy ing (többnyire csíkos vagy kockás, sose volt még fehér vagy egy színű inge a gyereknek) és nadrág. Sose bírtam megbarátkozni a műszálas fekete nadrág, csokornyakkendő fehér ingecske ne adj isten mellény kombóval. Az apja így is szokott piszkálni, hogy minek szegény gyereket kényelmetlen cuccokba bújtatni. De az az igazság, hogy szerintem volt párszor, hogy a nyári könnyű pamut rövid ujjú ing sokkal lazább és hűsebb volt pl. mint egy zártabb nyakú póló. Mondjuk lassan be kéne szerezni legalább egy hosszú ujjú fehér inget, de tudom, hogy az lesz vele, hogy megveszem aztán mire fel kéne valami alkalomra venni, kinövi a gyerek.

Ma volt az évzáró az oviban. Év elején még úgy volt, hogy a fele csoport, akik már ott voltak, amikor Babszemék bekerültek iskolába megy, de a végén csak 5 gyerek lett iskolaérett. Úgyhogy az óvónők a szokásos ballagás helyett inkább évzárós műsort csináltak, amibe beillesztették a gyerekek búcsúzását is. Mivel Babszem most pont nem volt két hétig, meg a fél csoport bárányhimlős volt, nem is nagyon akart ott lenni a mai nap. Sőt reggel még mondta is nekem, hogy majd megbeszéli az óvónőkkel, hogy ő inkább fenn marad a szobájukba és nem lesz ott a tornateremben, ahol tartják a bemutatót. Ráadásul még ünneplő ruhába is kellett menni. Mondjuk még tavasszal vettem 2 inget is neki, előrelátóan 128-as nagyságban, úgyhogy volt választék, ráadásul az egyiknek fel lehetett csinosan hajtani az ujját, úgyhogy félhosszúként viselhette. Valóban nem szerepelt a főműsorban (nagyon aranyos mesét adtak elő a többiek, a Toppantós királykisasszonyt), de aztán a közös versmondásban, éneklésben már ő is mondta amit kellett, sőt az egyik búcsúzónak átadhatta a virágot meg a ballagós táskát (amúgy mennyire gáz már, hogy az oviban is ballagnak? s igen, volt akinek eljött az egész családja: nagyszülők, rokonok stb. kiöltözve és hallottam, hogy utána még lesz máshol is vacsora, vendéglátás… ). Itt tört el a mécses, később azt mondta az óvónő, azért, mert elfelejtette, kinek kell adnia:) de aztán Ági néni kisegítette és utána minden jó volt.

A csoportszobában még volt egy kis eszem-iszom a gyerekeknek, meg tánc és fiús anyukákkal megállapítottuk, hogy a gyerekeink teljesen egyformán ropják, teljes odaadással, elég robotikusan és még véletlenül se a ritmusra, de legalább élvezik, nekünk meg jó szórakozás nézni őket, mert cukik. Amúgy videó meg kép nincs, mert Zsebivel voltam, akit főleg tartani kellett, de egész jól bírta a műsort, meg a csoportszobában ehetett kekszet, szóval boldog volt. Csak persze idegenekkel nem ismerkedett, hiába próbálkozik már napok óta nála a Csabi anyukája, nem hagyja, hogy felvegye más, csak anya. De azért mosolyogni mosolyog mindenkire, akinél kütyü volt (fényképezőgép, videó, telefon) arra extrán odafigyelt.

Ja és egyébként az ing most annyira bejött Babszemnek, hogy fürdésig nem vette le és kérte, hogy a másikat feltétlenül vigyük magunkkal a Balatonra is.

Komolyan, a mi családunk a kert és az eső valahogy nem jönnek össze. Anyuéknál a hegyen tavaly alig esett. Tiszavasvárit amíg ott voltunk majd mindennap körbeállták a felhők és talán egyszer ha 3 perc zuhé volt. Ma elindultunk délután vissza onnan Budapestre, jól belementünk többször is a viharba, Szadán megálltunk, hogy kipakoljunk pár dolgot meg az ember permetezett egy kört*. Úgy döntöttünk, hogy nem fogunk locsolni, mert láttuk, jönnek utánunk a felhők. Ott gyűltek a dombok környékén. A szomszéd srác azonban a lila ég alatt is a füvét slagozta, azt mondta, errefelé nem nagyon van eső. Végülis a múlt héten, amikor Gödöllőn 3 cm eső esett, Szadán alig 3 mm. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, ma se volt túlzásba víve arra a csapadék.

*Megettük a termésünket a kicsi cseresznyefáról. Zsebi kapott a legtöbbet és mutogatta, hol van még gyümölcs.

Kedden reggel, miután elállt az eső kocsiba ültünk Zsebivel és lejöttünk kettesben Tiszavasváriba, Babszem után. Kicsit tartottam az úttól, de a fiatalúr igazán tökéletesen viselkedett. Még ki se értünk Budapestről és elaludt, s csak akkor ébredt fel, amikor elhagytuk a vasvári táblát. Ráadásul kevesen voltak és az eső se esett, úgyhogy jól is tudtam jönni.

Itt kicsit persze megzakkant a fiatalúr és a napirendje felborult, napközben keveset aludt, volt, hogy csak 1x 45 percet és első 1-2 éjszaka se volt valami fényes. Viszont péntekre már simán elmaradt a nagyszülőkkel órákra, úgyhogy elmentem moziba a Bosszúállókra. Amúgy meg most már minden olyasmit akar enni, amiket mi is, úgyhogy hiába főztük neki külön a kelkáposzta főzeléket, ő inkább a tarhonyalevest ette.

Babszem nagyon élvezte a vidéket, az udvart, rengeteget futott és focizott, meg kicsit pecázott, meg íjászkodott, de nem nagyon akart kimozdulni a nagyiék háza tájáról, sétálni például szinte semmi kedve se volt.

A legnagyobb élménye amúgy a fiúknak az volt, amikor apa végre megérkezett, komolyan, szinte versengtek a figyelméért. Zsebi ugyan csak 5 napja nem látta, de Babszem már két hete, úgyhogy nagy volt a szerelem.

Szóval mindjárt egy éves lesz Zsebi. Már csak egy hónap van hátra. Jaja jöhetnek a közhelyek, hogy rohan az idő meg minden. Az elmúlt egy hónap egész sűrűre sikerült. Voltunk ugye Várgesztsen, ott aztán lehetett locsizni, meg társaséletet élni, amit minden fiú nagyon bírt. Aztán meg Babszem vidékre ment, ezt szintén mindenki kihasználta. Zsebi egyre inkább élvezi, hogy mozoghat. Napközben keveset alszik, azt hiszem lassan át kell szoktatni az egyszeri, de alapos alvásra, csak ez még nem olyan egyszerű, mert reggel hamar elfárad, délután meg nehéz olyan időpontot találni, amikor bele is fér az alvás és nyugi is van. Éjszaka maximum 1x szokott felébredni, hacsak nincs valami front.

Babszem pedig nagyon jól érzi magát a nagyszülőknél, majdnem minden nap kapott valami ajándékot.

A képek pedig:

Babszem azért sokat nőtt, fejlődött a korábbi évekhez képest, alig hiányoztunk neki az elmúlt több mint egy hétben. Meg tényleg élvezte, hogy megint 1 szem unoka lehet a nagyiéknál. Majdhogynem egyeztetnünk kellett előre, hogy mikor tudunk skype-olni, s akkor is elég gyorsan lezavarta a beszélgetést és nem is hangzott el, hogy hiányzunk meg mikor megyünk már. Bár tegnap azért arról beszélt, miképp fogunk aludni, először amikor csak én leszek ott Zsebivel, aztán meg ha majd megjön apa is.

Úgyhogy holnap délelőtt lemegyünk Tiszavasváriba kettesben a picivel és majd csak Pünkösd hétfőn jövünk vissza.

Zsebi meg sokat mozog, már unja a bébiételeket, mindig azt akarja enni amit mi is, rengeteget dumál, nagyon gyorsan elsajátít dolgokat, csak éppen az elmúlt napokban igencsak kötődő volt. Úgyhogy már járunk együtt Wc-re is.

Bizony, ma van 10 éve, hogy elkezdtem blogolni. Mivel az utóbbi években mindig megfeledkeztem az évfordulókról, idén igyekeztem nem ezt tenni, ha már ilyen derék évszámról van szó. Na meg gratulálni akartam magamnak a kitartáshoz, mert ez az, ami nem jellemző rám. De ha már egyszer 12 éves korom óta naplót írtam, a blogolás annyira nem nagy ugrás onnan. 
Azt hittem, hogy nem sok minden nem történt velem a 10 év alatt, mert nem cserélgettem rendszeresen pasikat, nem mentem férjhez, váltottam munkahelyet, nem voltak drámáim. Szóval ami maradt: pasi, munkahely, blog, súlyfelesleg. Ami változott: lett egy diploma, egy lakás, két gyerek, egy autó, egy telek és volt egész sok utazás is. Míg eleinte tényleg névtelen volt és munkahelyi hőbörgésről szólt a történet, addigra ma már a gyerekeké a főszerep. Korábban ismeretlenek olvastak csak, manapság meg csak a családom és barátok.

Kedves Blogom, Boldog Születésnapot Kívánok!

Szeretettel: hűséges gazdád.

S persze, erre inni kéne (ööö majd holnap estére veszek pezsgőt:)

Kép forrása: http://reasonstobreathe.tumblr.com/post/21391200721